Nem dohányzom és a sport/életmód váltás miatt folyamatosan megy lefelé a súlyom szeptember óta, szóval ezekkel kapcsolatban nincs szükségem idióta fogadalomtételekre. Játékokkal kapcsolatban sokkal inkább. Fogadom, hogy:
- megírom a Dragon's Crown tesztet, vagy beszélek róla podcastban
- elérem a 2 millió pontot Sonic Dashben
- a Sega All-Stars Racing Transformedból kiszedem a platinát
- kicsinálom a Vanquisht és a Völgarrt
- félbehagyom a rossz játékokat és belekezdek helyettük valami jobba
A napokban pedig összedobom az éves toplistámat, ahogy szoktam.
Fejben már meg is van a győztes.
De ezek mellett 2014-ben ideje lenne már beszerezni a fejlesztői Vitát, el kellene utazni újra Japánba, haladni kéne a lapozgatós könyv prodzsekttel is. Jjja... a heti 3 edzés, folyamatos főzés és podcast vagdosás miatt ez utóbbi biztos nagyon esélyes. :D
2013. december 31., kedd
PIXELCAST #03 - Kellenek-e achievementek?
Már nem is tudom mikor vettük fel, talán még októberben.
Ebből kifolyólag furcsa is lesz, mert akkor még nem tudtam, hogy minimális változás van a trófeáknál és meg lehet nézni, hogy melyik mennyire gyakori. Tehát hiába arany valami ha mindenkinek megvan, hiába bronz valami, ha "ultra rare" és csak 0.1%-nyi játékos birtokolja. De mindez csak minimális változás és minimális szelete az úgy 43 perces adásnak, ami itt hallgatható és kommentálható.
PIXELCAST03 - kellenek-e achievementek?
2013. december 3., kedd
PIXELCAST #02 - művészet-e a videojáték?
Kint van a második rész, amiben megváltozik a véleményem arról, hogyan lehet művészet egy videojáték.2013. november 18., hétfő
GHETTO SHOOT 'EM UP 3
Tavaly májusban, Angliában vettem meg a Killzone 3-at, 15 Fontért.
Másfél év után pedig bekerült a gépbe.
Hát, ennél többet nem is igazán ért.
Elöljáróban, nagy csalódás volt számomra a Killzone 2. Semmi másról nem szólt, mint hogy fedezékből lövöldözget az ember az ellenfelekre. A harmadik rész első harmada pedig pont olyan volt, mint a második rész: turbóra kapcsolt húsdaráló.
Sehol egy nyugisabb rész, ahol szét lehet nézni, sehol valamiféle motivációt javító faktor, csak három szereplő meg az űrnácik. Akiket most megint azért kellene utálni, mert úgy néznek ki, mint a világháborús németek? (na jó, egyszer volt valami asztalon egy szétdarabolt hulla, hűha...)
De a csapattársak is nullák. Nincs okom gondolni rájuk, nincs okom félteni őket. Ezt a részét a játéknak félvállról vették. A helghast katonai vezetésében játszódik le egy hatalmi harc, de hát kit érdekel? Akkor lenne érdekes, ha valamelyikük elgondolkodna azon, hogy mit csinál, nem csak azon, hogy napalmmal vagy atommal végezzen népírtást. Nekem teljesen mindegy, hogy egy kövér és kopasz vagy egy Malcolm McDowell kinézetű Hitler ellen harcolok. Mindkettőt leszedem.
Vagy miért menjek megmenteni Narville-t? Csak azért, mert amúgy velünk van? Persze, meg kell próbálni, de játékos motiválásban láttam már komolyabb dolgokat is.
Pár hónap múlva csak arra fogok emlékezni a történetből, hogy a két náci főnök hatalmi harcot vívott, semmi másra.
Sajnos a játékból sem fogok sok minden másra, csak arra, hogy volt benne potenciál, amit nem használtak ki.
A harmadik Killzone demójában is szereplő, fúrótornyos pálya előtti részek nem mutattak semmit, a város a 30 méteres, cutscene-k közti szakaszaival meg a dzsungel, nagyon nem jöttek be. Vagy lekorlátozott, előre lezsírozott minden történés vagy egyszerű tutorial, mint a dzsungeles pálya, de a tanulás után nincs lehetőség a tanultak alkalmazására. (a multit nem próbáltam, nincs kedvem multizni, pedig az jó lehet)
A vége felé a nulla gravitáció, az óriás póktankos bossfight, meg a "vezetős" részek kellemesek voltak, felüdülést nyújtottak az agyatlan zúzásban. Ami tényleg agyatlan. Csak jönnek, mindig ugyanúgy, és mindig le is szednek, aztán Rico feléleszt én meg Ricot, aztán már nem. Brrr...
Az a képzet maradt meg bennem a játékból, hogy egy ISA katona kinézetű űrhajó vagyok egy 2D-s shmup-ban és repülnek felém a helghast kinézetű kis űrhajók, mindenféle alakzatban. Én meg balra jobbra mozogva lelövöldözgetem őket.
FPSHMUP.
De a shmupokban legalább vannak jó kis bossok, ebben az egészben egy ilyen volt.
A jetpack is minek kellett vele? Egy helyen volt érdekes, amikor két irányból tudtam közelíteni vele.
Összességében tényleg jobb, mint a második, de sajnos kiaknázatlan.
Nem tudok döntéseket hozni benne (mondjuk variálni azzal, hogy melyik fegyverrel és hogyan oldom meg az adott szituációt).
Nem lehet/kell a belerakott játékelemeket hasznosítani (a betanítós részek után nincs lehetőség jetpackezni vagy lopakodni, körbeosonni pályákon).
Sokkal jobb lett volna az is, ha a csapattársakat kidobják és szép csendben lehet haladni, nem állandóan nézni, hogy épp merre megy objektíva jelölő Rico Velasquez úr...
Remélem az új rész már fejlődik valamit (sajnos a twitchen látott gameplayek alapján megalapozatlan a reménykedésem), mert úgy néz ki, ezt az epizódot sem fogom elkerülni, ha tényleg megveszem a Killzone pakkos PS4-et.
Másfél év után pedig bekerült a gépbe.
Hát, ennél többet nem is igazán ért.
Elöljáróban, nagy csalódás volt számomra a Killzone 2. Semmi másról nem szólt, mint hogy fedezékből lövöldözget az ember az ellenfelekre. A harmadik rész első harmada pedig pont olyan volt, mint a második rész: turbóra kapcsolt húsdaráló.
Sehol egy nyugisabb rész, ahol szét lehet nézni, sehol valamiféle motivációt javító faktor, csak három szereplő meg az űrnácik. Akiket most megint azért kellene utálni, mert úgy néznek ki, mint a világháborús németek? (na jó, egyszer volt valami asztalon egy szétdarabolt hulla, hűha...)
De a csapattársak is nullák. Nincs okom gondolni rájuk, nincs okom félteni őket. Ezt a részét a játéknak félvállról vették. A helghast katonai vezetésében játszódik le egy hatalmi harc, de hát kit érdekel? Akkor lenne érdekes, ha valamelyikük elgondolkodna azon, hogy mit csinál, nem csak azon, hogy napalmmal vagy atommal végezzen népírtást. Nekem teljesen mindegy, hogy egy kövér és kopasz vagy egy Malcolm McDowell kinézetű Hitler ellen harcolok. Mindkettőt leszedem.
Vagy miért menjek megmenteni Narville-t? Csak azért, mert amúgy velünk van? Persze, meg kell próbálni, de játékos motiválásban láttam már komolyabb dolgokat is.
Pár hónap múlva csak arra fogok emlékezni a történetből, hogy a két náci főnök hatalmi harcot vívott, semmi másra.
Sajnos a játékból sem fogok sok minden másra, csak arra, hogy volt benne potenciál, amit nem használtak ki.
A harmadik Killzone demójában is szereplő, fúrótornyos pálya előtti részek nem mutattak semmit, a város a 30 méteres, cutscene-k közti szakaszaival meg a dzsungel, nagyon nem jöttek be. Vagy lekorlátozott, előre lezsírozott minden történés vagy egyszerű tutorial, mint a dzsungeles pálya, de a tanulás után nincs lehetőség a tanultak alkalmazására. (a multit nem próbáltam, nincs kedvem multizni, pedig az jó lehet)
A vége felé a nulla gravitáció, az óriás póktankos bossfight, meg a "vezetős" részek kellemesek voltak, felüdülést nyújtottak az agyatlan zúzásban. Ami tényleg agyatlan. Csak jönnek, mindig ugyanúgy, és mindig le is szednek, aztán Rico feléleszt én meg Ricot, aztán már nem. Brrr...
Az a képzet maradt meg bennem a játékból, hogy egy ISA katona kinézetű űrhajó vagyok egy 2D-s shmup-ban és repülnek felém a helghast kinézetű kis űrhajók, mindenféle alakzatban. Én meg balra jobbra mozogva lelövöldözgetem őket.
FPSHMUP.
De a shmupokban legalább vannak jó kis bossok, ebben az egészben egy ilyen volt.
A jetpack is minek kellett vele? Egy helyen volt érdekes, amikor két irányból tudtam közelíteni vele.
Összességében tényleg jobb, mint a második, de sajnos kiaknázatlan.
Nem tudok döntéseket hozni benne (mondjuk variálni azzal, hogy melyik fegyverrel és hogyan oldom meg az adott szituációt).
Nem lehet/kell a belerakott játékelemeket hasznosítani (a betanítós részek után nincs lehetőség jetpackezni vagy lopakodni, körbeosonni pályákon).
Sokkal jobb lett volna az is, ha a csapattársakat kidobják és szép csendben lehet haladni, nem állandóan nézni, hogy épp merre megy objektíva jelölő Rico Velasquez úr...
Remélem az új rész már fejlődik valamit (sajnos a twitchen látott gameplayek alapján megalapozatlan a reménykedésem), mert úgy néz ki, ezt az epizódot sem fogom elkerülni, ha tényleg megveszem a Killzone pakkos PS4-et.
2013. november 12., kedd
PIXELCAST #01
De miért csináljunk filmeset, ha igazából a játék a fő hobbink..?
Ebből lett végül a PixelCast. (vagy ha úgy tetszik Pixelasztal Podcast, az egy cikkel árválkodó blog felélesztése)
Amit érdemes tudni róla: videojátékkal kapcsolatos témákról beszélgetünk benne, de nem arról, hogy mivel játszottunk a múlt héten, hogy melyik játékba vagyunk szerelmesek vagy mi jelenik meg idén. Ezt már úgyis csinálja más, teljesen jól.
Az első adás arról szól, hogy mennyire befolyásolja a hangulat a játék értékelését. A második arról, hogy művészet-e egyáltalán a videojáték. A harmadik megint másról.
A legjobb az egészben az, ahogy beszélgetés közben derülnek ki dolgok, változnak meg vélemények.
Nem minden rész lesz ilyen, de nekem ezek a kedvenceim. Mert ezekből tanultam, tanulok magam is valamit a játékokról.
Nem arról van szó hát, hogy észt próbálunk osztani. Épp ellenkezőleg: úgy hiszem, a magas lóról leszállva, egymás ízlésének vitatása helyett egymás véleményére figyelve lehet csak elkezdeni gondolkodni játékokról. Azokkal kapcsolatban is arról, amiről érdemes.
Az első rész itt hallgatható, tölthető, véleményezhető.
...
iTuneson nincs fent, de igény esetén megoldható.
Én kifejezetten utálom, hogy a szemét Podcastok app nem hajlandó lekezelni az egyes részekhez tartozó, különféle cover artokat...:|
2013. október 28., hétfő
GTA V - JÁTÉKNAPLÓ
2013.09.26. Csütörtök
(Kezdjük olyan ötvenhetvenhatvanosan..:)
Este van.
Nemrég értem haza egy céges vacsoráról, a ruhák már száradnak, a holnapi ebéd még fő.
Én pedig magam elé nézve álmélkodom az új Grand Theft Auto V elsöprő sikerén.
Ott lehetnék én is velük.
Egy napon vehettük volna meg a játékot, egy napon ugorhattunk volna fejest bele és vállveregetve, együtt örülhetnénk neki.
Valójában fogalmam sincs, hogy milyen játék a GTA V.
Sosem vonzott be korábban a bűnöző szereplők miatt.
Azt tudom, hogy üvölt róla a grandiózusság.
Azt is, hogy gengszterkedni kell benne.
Na és sejtem, hogy valahol megtörténik majd a fordulat, amikor már jót vagy jó cél érdekében is cselekedhet az ember.
Mindehhez pedig ennyi rész után biztos hozzácsiszolódott már a játék is.
De hiába a harsány hangulat, az efféle atmoszféra nem az én belépőjegyem.
Talán elolvasok pár tesztet, reménykedve, hogy valamelyikben olyasmit írnak:
A Rockstar két kaput is megnyitott Los Santosba. A főbejáraton özönlenek be az önmagukat elengedni vágyók, autólopástól és egyebektől el nem zárkózók. De van egy másik, kisebb kapu is, amin belépve játszhat az is, aki ennek az ellenkezőjére vágyik.
Legszívesebben Robotzsaru lennék Los Santosban.
Maga lenne a mennyország.
Talán mégis ki kellene próbálni, mert ha komolyabban érdekelnek a játékok, akkor nem mehet el az ember a legsikeresebb címek mellett. Elég, ha a CoD mellett elmegyek.
Egy hivatalos trailer megtekintése után pedig már emelem is a telefont és rendelem is meg a játékot.
Holnap este érkezik.
=
2013.09.30. Hétfő
Túl vagyok tiznepár óra játékon és egy fórumvitán.
Bevallom, nehezen vette be a gyomrom a játék elejének kötöttségét és a gettóniggeres"aight, homie you're my brother from another mother" körítést.
A fórumon pedig még azt is be merészeltem írni, mert egyelőre nem tűnik másnak a város, hogy az egy interaktív töltőképernyő, ami kábé olyan volt, mintha lehugyoztam volna a pápa fotóját nyilvánosan. Meh.
Csodás, gyönyörű, ezt meg azt lehet csinálni, de ez csak kosztumizáció, a karakter öltözködéséhez hasonló, csak csillagos égig bővített dolog. (legalábbis most úgy tűnik)
Leszámítva persze a menekülős és versenyzős részeket, mert ott azért használni kell a terepet. De amúgy nem vagyunk egymásra hatással. Nem tudom befolyásolni a történéseket. (legalábbis most még úgy tűnik)
Aztán valahogy csak átlendültem.
Franklin és Michael egész érdekes szituációba keverednek egy jacht és a félrekefélő feleség miatt. Franklint pedig kezdem megkedvelni amiatt, hogy igyekszik kikeveredni a mocsokból, amiben él.
Filmes a fíling, de jó fajta.
Esténként meg azzal szórakozom, hogy begyűjtöm egy garázsba a legjobban tetsző kocsikat, miután elvittem őket egy nagy körre, a város azon részeire, ahol még nem jártam.
A kétségeim még mindig megvannak azzal kapcsolatban, hogy ez egy olyan jó játék lenne, mint a Fallout 3, amiben rengeteget számítottam én is, nem csak végigjátszottam egy történetet. (gondoljunk csak a megatoni atombombára)
Itt meg talán nem lesz semmi ilyen.
De most már jól érzem magam, még azt a retek, fingógép kutyát is tutujgatom ebédszünetben a telefonomon. :)
Most már itt vagyok, Los Santosban.
2013.10.28.
Legalább két hete nem GTA-ztam. Kevés az időm, ha meg van, akkor könnyedebb, Vitás játékokkal megy el. Mindemellett le kell szögeznem, hogy még odáig sem jutottam el a játékban, hogy meglegyen a harmadik karakter. A város lehetőségeit már végigpróbáltam, de a sztorival nem haladok. Ezen pedig nem segít az sem, hogy a játékot végigjátszó ismerősök szerint tényleg csak annyi a lehetőség a rablásoknál, hogy A-terv (izomból) vagy B-terv (ésszel) oldjuk meg a melót és aztán ki kell választani a bandatagokat, ami hatalmas gondolkodást igényelhet, lévén oda van írva, hogy mihez értenek.
A baj, hogy ennyi kihagyás után egyre kevésbé érdekel az egész.
Talán most kellene elpasszolnom... :)
(Kezdjük olyan ötvenhetvenhatvanosan..:)
Este van.
Nemrég értem haza egy céges vacsoráról, a ruhák már száradnak, a holnapi ebéd még fő.
Én pedig magam elé nézve álmélkodom az új Grand Theft Auto V elsöprő sikerén.
Ott lehetnék én is velük.
Egy napon vehettük volna meg a játékot, egy napon ugorhattunk volna fejest bele és vállveregetve, együtt örülhetnénk neki.
Valójában fogalmam sincs, hogy milyen játék a GTA V.
Sosem vonzott be korábban a bűnöző szereplők miatt.
Azt tudom, hogy üvölt róla a grandiózusság.
Azt is, hogy gengszterkedni kell benne.
Na és sejtem, hogy valahol megtörténik majd a fordulat, amikor már jót vagy jó cél érdekében is cselekedhet az ember.
Mindehhez pedig ennyi rész után biztos hozzácsiszolódott már a játék is.
De hiába a harsány hangulat, az efféle atmoszféra nem az én belépőjegyem.
Talán elolvasok pár tesztet, reménykedve, hogy valamelyikben olyasmit írnak:
A Rockstar két kaput is megnyitott Los Santosba. A főbejáraton özönlenek be az önmagukat elengedni vágyók, autólopástól és egyebektől el nem zárkózók. De van egy másik, kisebb kapu is, amin belépve játszhat az is, aki ennek az ellenkezőjére vágyik.
Legszívesebben Robotzsaru lennék Los Santosban.
Maga lenne a mennyország.
Talán mégis ki kellene próbálni, mert ha komolyabban érdekelnek a játékok, akkor nem mehet el az ember a legsikeresebb címek mellett. Elég, ha a CoD mellett elmegyek.
Egy hivatalos trailer megtekintése után pedig már emelem is a telefont és rendelem is meg a játékot.
Holnap este érkezik.
=
2013.09.30. Hétfő
 |
| Gyalogtúra a híd másik oldalára |
Bevallom, nehezen vette be a gyomrom a játék elejének kötöttségét és a gettóniggeres"aight, homie you're my brother from another mother" körítést.
A fórumon pedig még azt is be merészeltem írni, mert egyelőre nem tűnik másnak a város, hogy az egy interaktív töltőképernyő, ami kábé olyan volt, mintha lehugyoztam volna a pápa fotóját nyilvánosan. Meh.
Csodás, gyönyörű, ezt meg azt lehet csinálni, de ez csak kosztumizáció, a karakter öltözködéséhez hasonló, csak csillagos égig bővített dolog. (legalábbis most úgy tűnik)
Leszámítva persze a menekülős és versenyzős részeket, mert ott azért használni kell a terepet. De amúgy nem vagyunk egymásra hatással. Nem tudom befolyásolni a történéseket. (legalábbis most még úgy tűnik)
Aztán valahogy csak átlendültem.
Franklin és Michael egész érdekes szituációba keverednek egy jacht és a félrekefélő feleség miatt. Franklint pedig kezdem megkedvelni amiatt, hogy igyekszik kikeveredni a mocsokból, amiben él.
Filmes a fíling, de jó fajta.
Esténként meg azzal szórakozom, hogy begyűjtöm egy garázsba a legjobban tetsző kocsikat, miután elvittem őket egy nagy körre, a város azon részeire, ahol még nem jártam.
A kétségeim még mindig megvannak azzal kapcsolatban, hogy ez egy olyan jó játék lenne, mint a Fallout 3, amiben rengeteget számítottam én is, nem csak végigjátszottam egy történetet. (gondoljunk csak a megatoni atombombára)
Itt meg talán nem lesz semmi ilyen.
De most már jól érzem magam, még azt a retek, fingógép kutyát is tutujgatom ebédszünetben a telefonomon. :)
Most már itt vagyok, Los Santosban.
2013.10.28.
Legalább két hete nem GTA-ztam. Kevés az időm, ha meg van, akkor könnyedebb, Vitás játékokkal megy el. Mindemellett le kell szögeznem, hogy még odáig sem jutottam el a játékban, hogy meglegyen a harmadik karakter. A város lehetőségeit már végigpróbáltam, de a sztorival nem haladok. Ezen pedig nem segít az sem, hogy a játékot végigjátszó ismerősök szerint tényleg csak annyi a lehetőség a rablásoknál, hogy A-terv (izomból) vagy B-terv (ésszel) oldjuk meg a melót és aztán ki kell választani a bandatagokat, ami hatalmas gondolkodást igényelhet, lévén oda van írva, hogy mihez értenek.
A baj, hogy ennyi kihagyás után egyre kevésbé érdekel az egész.
Talán most kellene elpasszolnom... :)
2013. szeptember 30., hétfő
FLYING HAMSTER HD
Kezdem megszeretni a PS Vitát.
Valójában kíváncsi voltam a gépre, de amikor megvettem, még csak a fliperjátékokkal játszottam, messze volt még a megjelenése azoknak a játékoknak, amik igazán érdekelnek rá. (többnyire jrpg-kről van szó, az Ys: Memories of Celceta-ig még mindig egy hónapot kell várni)
A PS Plus viszont tele volt Vita játékokkal, azok közül is nagy címekkel.
Nem igazán kötöttek le ezek mostanáig, a PS2-n kihagyott Jak & Daxter HD trilógia megjelenéséig. Ez egy nagyobb falat, viszont elkezdtem felfedezni mellette a kisebb Vita játékokat, azok közül is a nagyon kellemes meglepetésnek számító Flying Hamster HD-t.
A kisebb felbontású verziók megvehetők PSP-re és PS3-on is játszhatók, tabletre és telefonra is létezik, de a joystickos, nyomógombos, HD verza az igazi, már rendes trofi támogatással.
A játék cute 'em up, vagyis ritka fajta, "cuki/aranyos" kategóriába sorolt shoot 'em up. Ilyen volt még a Parodius vagy az Insector X.
Ebben a játékban is egy aranyos főhőssel kell lelövöldözni az aranyos cica és bogár, stb. ellenfeleket. Amiben viszont igazán más a játék, az az, hogy a felvehető power upok nem akkumulálódnak, munícióval rendelkező, elhasználható, speciális képességű vegyverekről van szó.
Az alaplövés a hörcsög nyála, ebből van sorozatlövő és gerjeszthető, erős lövés.
A felvehető fegyverek közül néhány példa a golyószórószerű napraforgómag, a szétterülő alma, a célkövetős méhecskék vagy a sugárban lőhető sör (olyan mintha lézer lenne).
Minden fegyverzet használható gerjesztett módban is, ilyenkor kicsit másképp viselkednek. A méhecskék például rajban támadnak, az alma pedig nem terít, hanem egy nagy, robbanó golyóbist lő ki.
Összességében rendívül egyszerű, de élvezetes és mindez letisztult, kellemes grafikával párosul.
Azonnali kedvenc lett, az ára pedig nevetséges: PS Plusban leértékelve vehető meg olyan 0,7 Fontért, ezt az összeget játékteremben két zsetonnal elköltenénk.
Valójában kíváncsi voltam a gépre, de amikor megvettem, még csak a fliperjátékokkal játszottam, messze volt még a megjelenése azoknak a játékoknak, amik igazán érdekelnek rá. (többnyire jrpg-kről van szó, az Ys: Memories of Celceta-ig még mindig egy hónapot kell várni)
A PS Plus viszont tele volt Vita játékokkal, azok közül is nagy címekkel.
Nem igazán kötöttek le ezek mostanáig, a PS2-n kihagyott Jak & Daxter HD trilógia megjelenéséig. Ez egy nagyobb falat, viszont elkezdtem felfedezni mellette a kisebb Vita játékokat, azok közül is a nagyon kellemes meglepetésnek számító Flying Hamster HD-t.
A kisebb felbontású verziók megvehetők PSP-re és PS3-on is játszhatók, tabletre és telefonra is létezik, de a joystickos, nyomógombos, HD verza az igazi, már rendes trofi támogatással.
A játék cute 'em up, vagyis ritka fajta, "cuki/aranyos" kategóriába sorolt shoot 'em up. Ilyen volt még a Parodius vagy az Insector X.
Ebben a játékban is egy aranyos főhőssel kell lelövöldözni az aranyos cica és bogár, stb. ellenfeleket. Amiben viszont igazán más a játék, az az, hogy a felvehető power upok nem akkumulálódnak, munícióval rendelkező, elhasználható, speciális képességű vegyverekről van szó.
Az alaplövés a hörcsög nyála, ebből van sorozatlövő és gerjeszthető, erős lövés.
A felvehető fegyverek közül néhány példa a golyószórószerű napraforgómag, a szétterülő alma, a célkövetős méhecskék vagy a sugárban lőhető sör (olyan mintha lézer lenne).
Minden fegyverzet használható gerjesztett módban is, ilyenkor kicsit másképp viselkednek. A méhecskék például rajban támadnak, az alma pedig nem terít, hanem egy nagy, robbanó golyóbist lő ki.
Összességében rendívül egyszerű, de élvezetes és mindez letisztult, kellemes grafikával párosul.
Azonnali kedvenc lett, az ára pedig nevetséges: PS Plusban leértékelve vehető meg olyan 0,7 Fontért, ezt az összeget játékteremben két zsetonnal elköltenénk.
2013. szeptember 20., péntek
VULGÁR
Update 1:
Mire eljutottam a második világ főnökéig, már hibátlanra tanultam az első pálya első felét, s majdnem a másodikat is.
Csak a bossfight... Ez teljesen klasszikus alapokon működik: ki kell ismerni az egyébként önismétlő mozgását és utána hibamentesen meg lehet verni őket. Csak minden kiismerési lehetőség előtt végig kell szívni az egész pályát, ami néha már lelombozó, de a végére így lesz igazán profi az ember.
Majdnem csináltam ma belőle egy videotesztet, de nehéz egyszerre játszani és beszélni. :D
...
Egyelőre mélyebben még nem mennék bele, de megjelent 13-án a már nagyon várt VOLGARR és nagyon jó, mondhatni kis Demons' Souls, 2D-ben. (Persze sokkal inkább Rastan, az első pálya első pár képernyője egy az egyben ugyanaz, egyféle tiszteletadásként.
A játékosnak nincs kegyelem, nincsenek fél percenként checkpointok. Az ellenfeleket ki kell tanulni, csakúgy, mint a pályát, de ha egyszer tudja az ember, hogy mit csinál, már rámehet speed runokra is.
Ezektől egyelőre nagyon messze vagyok, szeretnék csak eljutni végre a második világ bossfightjáig.
Remélem sikeres lesz a viking annyira, hogy a fejlesztőknek ne kelljen visszamenni licenszelt játékok összedobáló csapatba.
Majdnem csináltam ma belőle egy videotesztet, de nehéz egyszerre játszani és beszélni. :D
...
Egyelőre mélyebben még nem mennék bele, de megjelent 13-án a már nagyon várt VOLGARR és nagyon jó, mondhatni kis Demons' Souls, 2D-ben. (Persze sokkal inkább Rastan, az első pálya első pár képernyője egy az egyben ugyanaz, egyféle tiszteletadásként.
A játékosnak nincs kegyelem, nincsenek fél percenként checkpointok. Az ellenfeleket ki kell tanulni, csakúgy, mint a pályát, de ha egyszer tudja az ember, hogy mit csinál, már rámehet speed runokra is.
Ezektől egyelőre nagyon messze vagyok, szeretnék csak eljutni végre a második világ bossfightjáig.
Remélem sikeres lesz a viking annyira, hogy a fejlesztőknek ne kelljen visszamenni licenszelt játékok összedobáló csapatba.
HYPE ON
Csak úgy zakatol alattam a hájpvonat!
Pedig egyelőre csak concept artokról van szó, de a téma szamurájos, cyberpunk és gyönyörűek a képek.
Jövő héten lövik fel a Kickstarterre ezt a REBORN című, akció-rpg prodzsektet, de már 9 hónapja fejlesztés alatt van és jövő év végére várható PS3/PS4-re. (Na erre azért nem vennék mérget a tapasztalatok alapján)
Pedig egyelőre csak concept artokról van szó, de a téma szamurájos, cyberpunk és gyönyörűek a képek.
Jövő héten lövik fel a Kickstarterre ezt a REBORN című, akció-rpg prodzsektet, de már 9 hónapja fejlesztés alatt van és jövő év végére várható PS3/PS4-re. (Na erre azért nem vennék mérget a tapasztalatok alapján)
2013. szeptember 9., hétfő
ONLY YOU
Ugyebár abban a trilógiában az volt a koncepció, hogy Batman bárki lehet, még akkor is, ha kicsit ellentmondásos feltételezés is, hiszen nem áll bárki rendelkezésére saját fegyverfejlesztő cég, titkos búvóhely, ja és szupernindzsa képzés. Talán utóbbi a legkönnyebb. A játékban viszont ugyanazt a Batmant adják, akit a képregényben. Azt az emberfeletti embert, aki - bár kicsit elmebetegnek tekinthető, tényleg a világ legjobbja, egy Einstein - Bruce Lee - Rockefeller, aki tényleg nem lehet bárkiből.
Ami miatt számomra még az Asylumnál is jobban tetszett, az a jó sötét, hóeséses, nyitott város adta közlekedési és hősködési lehetőség. A siklóernyőzés nagyon jól sikerült, az AR Trainnig részek megcsinálása után, de még inkább a játék 3/4-ére már hibátlanul, örömömet lelve benne suhantam át a különféle akadályok között.
Amiben igazán szerencsésnek érezhetem magamat utólag, az az, hogy nem olvastam semmit a játékról, nem akartam túl jó lenni benne. Sokakkal előfordul open world játék játszása esetén, hogy a két sztori fejezet közt próbálják kimaxolni a várost. Nem szabad. Talán labirintus játékokból meg rpg-kből jön a beidegződés, hogy minden sarkot meg kell nézni, nehogy ott maradjon valami jó kis fegyver vagy kincs. Én úgy vagyok vele, hogy azt csinálom, amihez épp kedvem van. Ha észreveszek egy furcsa épületet, akkor már csak azért is körberepülöm, ha lusta vagyok átlagbűnözőkkel vesződni, akkor haladok a történettel. Érdekes is volt észrevenni a játék legvégén (The Immortal Joker előtt) találni rá azokra a CCTV kamera pozíció megadó hekkelési lehetőségekre. :D
Majd valamikor, második alkalommal kimaxolom.
De visszatérve mégis a már korábban felmerült témára: ez tényleg fanservice, felső fokon. A DC legjobb karakterei vannak a játékban és nem szaroznak évtizedek óta ismert háttértörténeti elemek újraszajkózásával. Imádtam, ahogy Oracle bejelentkezik rádión és nincs egy filmrajongók számára is egyértelműsítő plusz kör azzal, hogy megpróbálnák megmagyarázni, ki is ő. Talán a megnyíló adatbázisban le van írva, de azokba bele sem néztem, mindenki régi ismerős.ű
Ami ebből hiányzik, az már csak egy kis Superman és Cassandra Cain féle Batgirl vendégszereplés.
Remélem megtartják jó szokásukat és ezután is nagy ívben kerülik a filmek bugyuta történetének újrajátszatását és rámennek a képregényes ki a nagyobb elmebeteg irányra. :)
A stáblistában hallható Only You pedig levert teljesen.
Kicsit furcsa lesz az Arkham Origins Kevin Conroy és Mark Hamill nélkül, de az intro alapján az új hangokra sem lehet panasz.
Előrendelés indul.
2013. augusztus 26., hétfő
BUG & MAGIC X LEGACY
A youtube-on futottam bele az infóba, miszerint készülget a Might & Magic X Legacy, ami olyan jó Eye of the Beholderes, retro dungeon crawler.
Az első fejezet ki is próbálható azok számára, akik előrendelik a játékot. Én azért ennyire nem ájultam el a hírtől és csak kikölcsönöztem a demót.
Még szerencse, mert bár hozza a jó kis, részletes, pc-s rpg formát, millió bug van benne.
Jellegzetesen elkezd pörögni a nézőpont, ha az npc véleményez valamit és nagyon nehéz leszállni a búgócsigáról. Aztán jött a harc, miközben egyszer csak megbolondult az inventory. Az első karakter kézifegyvere ott van, de nem lehet vele ütni. Elvittem kovácshoz, de nem lehet megjavítani. Mindez azért baj, mert a harc csak akkor halad, ha a karakterek csinálnak valamit. Az első karakterrel ez nem volt más, mint bementem az inventory-ba, majd kijöttem onnan. Után végre tudtak a többiek is harcolni.
Rém idegesítő volt, ezért egyelőre türlés a sorsa. De vélhetően ezeket még javítják majd benne.
A harc mindenesetre fura, mert nem lehet közben lépkedni.
Nekem jó amúgy a retro, de látom, hogy a steames fiatalok ki vannak készülve a 90°-os fordulatoktól. :D Ez nem nekik készült.
Ja és a grafika ellenére mintha túlterhelné a gépet a játék. Az Arkham City sokkal frankóbban fut maxra húzva, pedig az mintha kicsit combosabb lenne...
Az első fejezet ki is próbálható azok számára, akik előrendelik a játékot. Én azért ennyire nem ájultam el a hírtől és csak kikölcsönöztem a demót.
Még szerencse, mert bár hozza a jó kis, részletes, pc-s rpg formát, millió bug van benne.
Jellegzetesen elkezd pörögni a nézőpont, ha az npc véleményez valamit és nagyon nehéz leszállni a búgócsigáról. Aztán jött a harc, miközben egyszer csak megbolondult az inventory. Az első karakter kézifegyvere ott van, de nem lehet vele ütni. Elvittem kovácshoz, de nem lehet megjavítani. Mindez azért baj, mert a harc csak akkor halad, ha a karakterek csinálnak valamit. Az első karakterrel ez nem volt más, mint bementem az inventory-ba, majd kijöttem onnan. Után végre tudtak a többiek is harcolni.
Rém idegesítő volt, ezért egyelőre türlés a sorsa. De vélhetően ezeket még javítják majd benne.
A harc mindenesetre fura, mert nem lehet közben lépkedni.
Nekem jó amúgy a retro, de látom, hogy a steames fiatalok ki vannak készülve a 90°-os fordulatoktól. :D Ez nem nekik készült.
Ja és a grafika ellenére mintha túlterhelné a gépet a játék. Az Arkham City sokkal frankóbban fut maxra húzva, pedig az mintha kicsit combosabb lenne...
2013. augusztus 24., szombat
KÜSZÖBMAJOM
Szerdán munka helyett betripláztam.
Persze nem úgy, mint Nathan a Misfitsben. (nála ez az egyidejű ejakulációt, berosálást és hányást jelenti:)
Egyszerűen csak elkezdtem bepótolni Kevin Smith munkáit. A Shop Stopot (Clerks) és a Comic Stripet (Chasing Amy) már jó rég láttam, előbbi ismétlése mellett pedig, lenyomtam annak folytatását (Clerks II.) és a Mallratset.
Mindez pedig azért fontos, mert valami pozitívat is ki akartam írni magamból, két filmes csalódás után. :)
Kevin Smith filmjei működnek. Mert a poénok, az életből vett történetek vagy olyan eszement agymenések, mint az állatszex nézés a hamburger bárban álcája mögött mindig olyan valós problémákról szólnak a filmjei, amikkel bárki küzdhet, küzdhetett korábban.
Barátnő választás külső vagy tulajdonság alapján? Beletörődés és belesorvadás a melóba vagy saját lábra állva tényleg boldog életet élni? Kockázat, cél, érték.
A szereplők pedig kis túlzással teljesen ugyanazok, mint akikkel az életben is találkozom.
A Clerks II. simán megeszi, majd kutyakaki zacskóba csomagolva ki kukázza a lejjebb említett, modern blockbustereket.
Haladok tovább a Dogmával.
Persze nem úgy, mint Nathan a Misfitsben. (nála ez az egyidejű ejakulációt, berosálást és hányást jelenti:)
Egyszerűen csak elkezdtem bepótolni Kevin Smith munkáit. A Shop Stopot (Clerks) és a Comic Stripet (Chasing Amy) már jó rég láttam, előbbi ismétlése mellett pedig, lenyomtam annak folytatását (Clerks II.) és a Mallratset.
Mindez pedig azért fontos, mert valami pozitívat is ki akartam írni magamból, két filmes csalódás után. :)
Kevin Smith filmjei működnek. Mert a poénok, az életből vett történetek vagy olyan eszement agymenések, mint az állatszex nézés a hamburger bárban álcája mögött mindig olyan valós problémákról szólnak a filmjei, amikkel bárki küzdhet, küzdhetett korábban.
Barátnő választás külső vagy tulajdonság alapján? Beletörődés és belesorvadás a melóba vagy saját lábra állva tényleg boldog életet élni? Kockázat, cél, érték.
A szereplők pedig kis túlzással teljesen ugyanazok, mint akikkel az életben is találkozom.
A Clerks II. simán megeszi, majd kutyakaki zacskóba csomagolva ki kukázza a lejjebb említett, modern blockbustereket.
Haladok tovább a Dogmával.
2013. augusztus 23., péntek
ELYSIUM
Hatalmas csalódás.
SPOILER
A robotok jók, a harcok jók, a történet viszont egyszerű, mint a faék.
Beteg srác el akar jutni a kórházba és útközben lövöldöznie kell.
Persze a Dreddnek sem volt csavaros története, leszámítva azt az egy fordulatot, amikor Ma-ma behívta a többi bírót.
Itt viszont semmi.
Már az is fura, hogy Matt Damon gyerekkora óta nem tudott becsajozni és elfelejteni a nőt, aki szívbaj nélkül kitolt egy gyereket miközben nem találkoztak vagy tíz évig. Pedig ő a helyi menő csávó és emellett ugyanabban a dél-afrikai városban laknak. :)))))))
Az Elysium olyan "komoly", hogy az összes védelme egy megbízhatatlan, rakétavetős kiberpszichó?
A fő problémám mégis az volt, hogy nem éreztem motivációt a szegény földiek megmentésére.
Nem tűnt úgy, hogy annyira szarul élnének.
Oké, sok volt az idióta a gyárban és egy koszfészek volt a város.
Meg az egész bolygót biztos járvány súlytotta.
DE EZT BE IS KELLETT VOLNA RENDESEN VEZETNI. Esetleg démonizálni kicsit a politikai/gazdasági hatalmat.
Kölcsönzős kategória, majd gyorsan felejthető. :(
SPOILER
A robotok jók, a harcok jók, a történet viszont egyszerű, mint a faék.
Beteg srác el akar jutni a kórházba és útközben lövöldöznie kell.
Persze a Dreddnek sem volt csavaros története, leszámítva azt az egy fordulatot, amikor Ma-ma behívta a többi bírót.
Itt viszont semmi.
Már az is fura, hogy Matt Damon gyerekkora óta nem tudott becsajozni és elfelejteni a nőt, aki szívbaj nélkül kitolt egy gyereket miközben nem találkoztak vagy tíz évig. Pedig ő a helyi menő csávó és emellett ugyanabban a dél-afrikai városban laknak. :)))))))
Az Elysium olyan "komoly", hogy az összes védelme egy megbízhatatlan, rakétavetős kiberpszichó?
A fő problémám mégis az volt, hogy nem éreztem motivációt a szegény földiek megmentésére.
Nem tűnt úgy, hogy annyira szarul élnének.
Oké, sok volt az idióta a gyárban és egy koszfészek volt a város.
Meg az egész bolygót biztos járvány súlytotta.
DE EZT BE IS KELLETT VOLNA RENDESEN VEZETNI. Esetleg démonizálni kicsit a politikai/gazdasági hatalmat.
Kölcsönzős kategória, majd gyorsan felejthető. :(
D-DZSEBREMZ
Hú de utálom ezt a csávót...
Az egész ott kezdődött, hogy szerettem Star Treket nézni.
Tizenéve videóra vettem a Deep Space Nine részeit, pár éve pedig lezúztam újra a Voyagert és az itthon végig nem is vetített Enterpriset.
Utóbbi volt számomra a csúcs.
Némi kezdeti lassúság után nagyon szépen magára talált a sorozat, végigvitt, érdekes storyarcja volt, nem mellesleg modernebb, feszesebb lett.
Aztán elkaszálták.
Helyette pedig mivel folytatták? Valami J. J. Abrams nevű gyökérkezelés alá vetették a franchise-t, aki szétromashoppolta lens flare-rel az egészet.
Ezt még valahogy túl is éltem volna, ha a film megmarad konzekvensnek, Star Treknek. De egyszerűen ki lett dobva a gondolkodás a filmből és lett belőle egy B-kategóriás Star Wars.
Mert hát Dzsebremz Star Wars buzi. Meg is kapta a lehetőséget, hogy szétrajíthassa azt is, bár sok múlik persze a forgatókönyvítón és a Disney felügyeletén is. (Én inkább adtam volna Kevin Smithnek)
A Star Trek reboot második, általam mostanáig halasztott filmjéhez is elkelt volna valami ilyesmi.
Khan badass volt ugyan, nincs semmi bajom a Kirköt és Spockot játszó színészekkel meg a többiekkel sem.
De ami ebben a filmben történt az fájdalmas baromság.
Idióták gyülekezete a Csillagflotta, tagjainak feladata pedig nem más, hogy próbálják valahogy alátámaszthatóvá tenni egyik vagy másik látványos jelenet szükségességét.
Pont mint a Transformers, amiben a robotok nem is tudnak másképp harcolni, csak ha közben háztetőkön szaltózhatnak, lehetőleg leérkezéskor szétzúzva valamit, ami egy reklám mellett van.
Az Into Darknessből csak néhány példa.
1. Spock kötélen missönimpászíbl módra ereszkedik be a kitörni készülő vulkánbam, hogy ott lent élesítse a jégbombát. Miért? Hogy láthassuk a vulkánt, veszélyeztetve érezzük a hőst, de még inkább azért, hogy legyen valami mondvacsinált indok arra, amiért Kirk megszegheti az Elsődleges irányelvet, plusz még a film végével is összecsenghessen a dolog, amikor fordított helyzetben Kirk megy önfeláldozni és Spock adja elő a vadállatot. Pedig mit kellett volna csinálni? Beidőzíteni a bombát és lesugározni a kicseszett tűzhányóba vagy akár a kürtőjébe lőni. Áhh....
2. A random fekete csillagflottás, halálos beteg kislánya és a bomba A film nézése közben épp arról beszélgettünk, hogy mit tennénk meg a beteg gyerekünk megmentéséért. Bármit. Szinte bármit. Ami kivétel, az a gyilkosság vagy még inkább tömeggyilkosság. Persze nagyon hatásvadász akart lenni megint a történet és be kellett készíteniük valahogy Khan gyógyító szupervérét, hogy a film végére lehessen egy Kirköt megmentő deus ex machinájuk. A baj csak az, hogy egy ilyen világban 300 éve egyszer feltalálták a gyógyító vért, aztán elfelejtkeztek róla és más nem is tudta feltalálni?
3. Bolygóközi teleportálás, hordozható eszközzel a klingonokhoz? Ha ilyen van, a többiek miért űrhajóznak keresztül kasul, rengeteg energiát pazarolva? Persze valahogy el kellett juttatni látványosan Khant arra a bolygóra, különben nem lehetett volna torpedókkal lőni.
4. Kit küldenek utána? A szabályszegő Kirköt? Miért? Alig hihető, hogy csak tizenpár embere volt a csillagflottának és azokat halomra lőtték az első percekben. Főleg úgy, hogy már Kirk és Spock alapból nem a Csillagflotta történetének kezdete.
5. Baromira nem volt felépítve a beleélhetőség. Baromira nem tudtam izgulni azon, hogy meg lesz akadályozva a galaktikus háború. Voltak pillanatok, amikor lepacsiztam volna a robotzsaruval is. Aki mondjuk elgondolkodhatna a háborúban való részvétel létjogosultsáégával, ha a saját lánya simán fel tud surranni egy csillaghajóra, aztán egy egyszerű google checkkel kiderül, hogy kamuzott...
És ez kapja a 8.1-et az imdb-n az emberektől. :DDDDDDDDDDDDDDDD Hogy a lens flare égetné ki a szemüket...:DDDDDDDDDDDD
Az egész ott kezdődött, hogy szerettem Star Treket nézni.
Tizenéve videóra vettem a Deep Space Nine részeit, pár éve pedig lezúztam újra a Voyagert és az itthon végig nem is vetített Enterpriset.
Utóbbi volt számomra a csúcs.
Némi kezdeti lassúság után nagyon szépen magára talált a sorozat, végigvitt, érdekes storyarcja volt, nem mellesleg modernebb, feszesebb lett.
Aztán elkaszálták.
Helyette pedig mivel folytatták? Valami J. J. Abrams nevű gyökérkezelés alá vetették a franchise-t, aki szétromashoppolta lens flare-rel az egészet.
Ezt még valahogy túl is éltem volna, ha a film megmarad konzekvensnek, Star Treknek. De egyszerűen ki lett dobva a gondolkodás a filmből és lett belőle egy B-kategóriás Star Wars.
Mert hát Dzsebremz Star Wars buzi. Meg is kapta a lehetőséget, hogy szétrajíthassa azt is, bár sok múlik persze a forgatókönyvítón és a Disney felügyeletén is. (Én inkább adtam volna Kevin Smithnek)
A Star Trek reboot második, általam mostanáig halasztott filmjéhez is elkelt volna valami ilyesmi.
Khan badass volt ugyan, nincs semmi bajom a Kirköt és Spockot játszó színészekkel meg a többiekkel sem.
De ami ebben a filmben történt az fájdalmas baromság.
Idióták gyülekezete a Csillagflotta, tagjainak feladata pedig nem más, hogy próbálják valahogy alátámaszthatóvá tenni egyik vagy másik látványos jelenet szükségességét.
Pont mint a Transformers, amiben a robotok nem is tudnak másképp harcolni, csak ha közben háztetőkön szaltózhatnak, lehetőleg leérkezéskor szétzúzva valamit, ami egy reklám mellett van.
Az Into Darknessből csak néhány példa.
1. Spock kötélen missönimpászíbl módra ereszkedik be a kitörni készülő vulkánbam, hogy ott lent élesítse a jégbombát. Miért? Hogy láthassuk a vulkánt, veszélyeztetve érezzük a hőst, de még inkább azért, hogy legyen valami mondvacsinált indok arra, amiért Kirk megszegheti az Elsődleges irányelvet, plusz még a film végével is összecsenghessen a dolog, amikor fordított helyzetben Kirk megy önfeláldozni és Spock adja elő a vadállatot. Pedig mit kellett volna csinálni? Beidőzíteni a bombát és lesugározni a kicseszett tűzhányóba vagy akár a kürtőjébe lőni. Áhh....
2. A random fekete csillagflottás, halálos beteg kislánya és a bomba A film nézése közben épp arról beszélgettünk, hogy mit tennénk meg a beteg gyerekünk megmentéséért. Bármit. Szinte bármit. Ami kivétel, az a gyilkosság vagy még inkább tömeggyilkosság. Persze nagyon hatásvadász akart lenni megint a történet és be kellett készíteniük valahogy Khan gyógyító szupervérét, hogy a film végére lehessen egy Kirköt megmentő deus ex machinájuk. A baj csak az, hogy egy ilyen világban 300 éve egyszer feltalálták a gyógyító vért, aztán elfelejtkeztek róla és más nem is tudta feltalálni?
3. Bolygóközi teleportálás, hordozható eszközzel a klingonokhoz? Ha ilyen van, a többiek miért űrhajóznak keresztül kasul, rengeteg energiát pazarolva? Persze valahogy el kellett juttatni látványosan Khant arra a bolygóra, különben nem lehetett volna torpedókkal lőni.
4. Kit küldenek utána? A szabályszegő Kirköt? Miért? Alig hihető, hogy csak tizenpár embere volt a csillagflottának és azokat halomra lőtték az első percekben. Főleg úgy, hogy már Kirk és Spock alapból nem a Csillagflotta történetének kezdete.
5. Baromira nem volt felépítve a beleélhetőség. Baromira nem tudtam izgulni azon, hogy meg lesz akadályozva a galaktikus háború. Voltak pillanatok, amikor lepacsiztam volna a robotzsaruval is. Aki mondjuk elgondolkodhatna a háborúban való részvétel létjogosultsáégával, ha a saját lánya simán fel tud surranni egy csillaghajóra, aztán egy egyszerű google checkkel kiderül, hogy kamuzott...
És ez kapja a 8.1-et az imdb-n az emberektől. :DDDDDDDDDDDDDDDD Hogy a lens flare égetné ki a szemüket...:DDDDDDDDDDDD
2013. augusztus 10., szombat
CRAZY BILL
Egy kicsit vagy inkább milliószorosan túl van már lihegve a zombi téma játékokban, de igazából erről a rossz játékok tehetnek. Ha valami jó, akkor mindegy, hogy zombis vagy sem, könnyen elrabolja az időmet. Tegnap és ma ezt leginkább a Crazy Bill: Zombie Stars Hotel tette meg, ami nem kis mértékben volt köszönhető a pixelgrafikának, a valós sztároknak és az egyszerű játékmenetnek. (Endless runner vagy inkább lépcsőmászó, ugrással, lövéssel, csapdákkal és fegyverekkel.)
Mindehhez társul még egyfajta Tarantino/Rodriguez hangulat is a Ponyvaregény zenének / 4 szoba szállodás karakternek köszönhetően. Bár nem olyan jó játék, mint a Punch Quest, teljesen ingyen van és már hülyére játszottam. :)
 |
| Back to the Graveyard |
Zombi Marty McFly mellett hidegre tettem már az élőhalott Einsteint, a Blues Brotherst, Marilyn Monroe-t, és magát E.T.-t is, legyen ez bármennyire is fura. A 40. emeleten viszont odacsapott a paywall és nem enged tovább, csak ha kifizetem a játék árát: 0.89€-t. Ki fogom. Mihelyst feljutok még egyszer a 40-ikre. Illetve akkor, ha eldöntöttem, hogy ezt telefonon vagy iPaden szeretném-e inkább megtenni. Mert úgy néz ki, az ilyen in-app megnyitás nem tükröződik át a másik készülékre.
2013. augusztus 8., csütörtök
PUNCH QUEST
Semmi különös nincs, csak megint egy újabb rekord a Punch Questben. Furcsa, hogy pontszámon kívül mindenben rosszabb vagyok Kaszmannál...:) Mindegy, ma megint nyugodtan alszom, mert sikerült jelentős előnyre szert tenni.:DDDDD
Ezt az iOS féle kihívás rendszert viszont jó lenne látni konzolon is, mert sokkal jobban megdobja a játékkedvet, mint a trófeák. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy sikerülne az AAA-fejlesztőknek ezt is elrontani valahogy.:)
Posted with Blogsy2013. augusztus 3., szombat
GET SOME.
Reggel pittyent az iPad: üzenetet kaptam.
Eléggé ügyelek arra, hogy ne kapjak promóciókat, talán csak a kocsi biztosítója küld nekem ilyesmit, meg egy gaelige nyelvoldalra vagyok feliratkozva, csak úgy...
Ja hogy ez az OUYA?
Küldek egy bocsánatkérő levelet és olyan 10 € körüli, elkölthető összeget, kárpótlásul azért, mert annyit késett a gép és a második kontroller még fel sincs adva.
Ennek örömére újra bekapcsoltam a gépet, amin egyelőre csak egyetlen vásárolt játékom van, a Cannabalt HD. A felhozatal bővült kicsit (vagy csak most vettem észre pár dolgot?) és rögtön találtam kezdetleges Dungeon Crawlert és egy egész jónak tűnő, toronyből lemászós/zuhanós játékot, a Freedom Fallt.
Grafikáját tekintve aranyos, nem is akad szinte sehol, annak ellenére, hogy ez is csak egy iOS/Droid port. A torony tetején bebörtönzött sráccal kell leérni a földszintre, közben túlélni a kis gonosz (vagy a játékost gonosznak gondoló?) hercegnő által állított csapdákat.
Kifejezetten imádnivaló, ahogy a kiscsaj üzeneteket (kezdetben tutorial módon) firkált fel a falra és közben megismerteti a családját is. Már nyomtam is volna az első, ingyenes pálya után a megvesz gombra, de a játék több, mint 8 $-ba kerül, mondhatni másfélszer annyiba, mint iPaden, de ott is csak most, mert amúgy 2 $ is volt már/lesz még ez az AppStore-ban. Vélhetően utóbbi hardveren kicsiszoltabb minden, de talán döntögetni kell az irányításhoz, ami kicsit riaszt. Szóval megvárom, míg lejjebb megy az ára, a kapott ajándékpénznek meg keresek egyelőre másik tulajt. Összehasonlításképp a Sonic CD alig több, mint 3 dolcsi.
Eléggé ügyelek arra, hogy ne kapjak promóciókat, talán csak a kocsi biztosítója küld nekem ilyesmit, meg egy gaelige nyelvoldalra vagyok feliratkozva, csak úgy...
Ja hogy ez az OUYA?
Küldek egy bocsánatkérő levelet és olyan 10 € körüli, elkölthető összeget, kárpótlásul azért, mert annyit késett a gép és a második kontroller még fel sincs adva.
Grafikáját tekintve aranyos, nem is akad szinte sehol, annak ellenére, hogy ez is csak egy iOS/Droid port. A torony tetején bebörtönzött sráccal kell leérni a földszintre, közben túlélni a kis gonosz (vagy a játékost gonosznak gondoló?) hercegnő által állított csapdákat.
Kifejezetten imádnivaló, ahogy a kiscsaj üzeneteket (kezdetben tutorial módon) firkált fel a falra és közben megismerteti a családját is. Már nyomtam is volna az első, ingyenes pálya után a megvesz gombra, de a játék több, mint 8 $-ba kerül, mondhatni másfélszer annyiba, mint iPaden, de ott is csak most, mert amúgy 2 $ is volt már/lesz még ez az AppStore-ban. Vélhetően utóbbi hardveren kicsiszoltabb minden, de talán döntögetni kell az irányításhoz, ami kicsit riaszt. Szóval megvárom, míg lejjebb megy az ára, a kapott ajándékpénznek meg keresek egyelőre másik tulajt. Összehasonlításképp a Sonic CD alig több, mint 3 dolcsi.
2013. július 31., szerda
kániKULA
Kezd teljesen elegem lenni a nyárból.
A lakásom panel, délután 1-től este 8-ig ide tűz a nap. Ha egy tojást a fejemre ütnék már kész is lenne a reggeli.
A munkahelyemen semmiféle szellőztetés nincs, ablakból is csak napfénytető.
Éjszaka pedig alig alszom, ezért nagyon várom már, hogy vége legyen a hétnek.
Energia játékra nulla. Olvasásra nulla. Írásra ugyanennyi.
Többnyire a kádban veszem kezembe az iPadet, hogy elolvassam a napi film és játékhíreket, de a mai napon persze szerelnek a házban, így éjfélig nincs meleg víz. Persze ha kiengedek egy kádnyi hideget, az pár perc alatt talán felhúzza magát élvezhető hőmérsékletőre és úgy is jó lesz.
Mennyi mindennel foglalkozhatnék pedig...
A Demons' Soulsban már túl vagyok az ötödik bosson, de azért most már helyenként elég köcsögnek tartom a játékot és nem tudok dönteni, hogy tovább fejlesszem a karaktert fizikailag vagy jobb lesz rámenni a varázslövedékekre.
Megnéztem a napokban a The Wolverine-t is. Vérszegény volt, de mint régi képregényolvasó, tudtam élvezni a lassú részeket és még a sok japán szöveg is kellemes volt.
Mariko mondjuk nem pont az esetem, Yukio meg szegénykém olyan bűn ronda, hogy először azt hittem, az a mutáns képessége. (vicc)
Emellett elkezdtem írni végre a kis lapozgatós könyvemet, de az "írás" egyelőre csak tervezést jelent. Tudom, hogy mi a téma, azt is, hogy honnan-hová szeretnék eljutni a végére. Elkezdtem összeírni a karaktereket és a kapcsolati hálót (olyan, mint egy családfa) és most ezt igyedkszem kiegészíteni minden egyes mellékszereplőig lebontva célokkal, motivációkkal, viszonypárokkal.
Jó látni, hogy mennyire tudja oda vissza formálni a karkter a történetet és a történet a karaktert, illetve azt, hogy tényleg nem lehet csak úgy nekiülni és megírni egy teljes sztorit.
Jó hosszú munka lesz, feltéve, hogy nem perzseli fel egész Európát a nap, mielőtt ténylegesen neki tudok majd állni.
Felnőttként is szükség lenne arra a két-három hónap nyári szünetre, mint régen. Persze ehhez sok gazdag ember kellene lemondjon a javairól..:)
2013. július 19., péntek
FREE HUGS
Vízihullává áztam a kádban, annyit játszottam iPaden a Dead Aheaddel. Imádnivaló retro grafika, csak a kormányzást utálom kicsit a képernyőn. Nem baj, ha kidobják Vitára, akkor majd azon lehet karral is. :)
Egyelőre várom a paywallt és átkozom a szinte minden menet végén pop-upoló reklámokat.
Egyelőre várom a paywallt és átkozom a szinte minden menet végén pop-upoló reklámokat.
2013. július 17., szerda
MAMA
A Mama nem egy kiemelkedő horror. Nem is igazán félelmetes vagy ijesztő. Inkább kísértettörténet, ami simán elférne egy két perces Castlevania átvezetőben vagy egy Supernatural fillerben. Nem is volt magas költségvetésű, de ahhoz képest igazán ügyesen voltak megvalósítva a 'banshee' részek. A nő tetszett, 'Jamie Lannister' szerintem egész jó (vagy csak mindig meglepő, amikor a pökhendi Királyölő után érzelmeket látni az arcán), a professzorra meg áldozni kellett volna még negyed órát.
A fő kérdés persze az, hogy akkor most hány szellem is volt összesen a filmben. :)
Az átlagot könnyen megütő, nézhető film. Feltéve, hogy épp nincs jobb.
Az átlagot könnyen megütő, nézhető film. Feltéve, hogy épp nincs jobb.
2013. június 24., hétfő
HALÁLLABIRINTUS
Ugyanazt a nyers élményt adja vissza a Demon's Souls, mint amire gyerekkoromból emlékszem, a Halállabirintussal való első találkozásról.
Sajnos drága a tanulópénz, megint buktam bő 2000 lelket azzal, hogy inkább tovább kutattam, ahelyett, hogy a megnyíló visszautat kihasználva elhasználtam volna azokat fejlesztésre. (közben pedig figyelmen kívül hagytam, hogy két halál esetén bukja az összeset az ember)
Most mehetek neki megint a második világnak.
És leírhatom, hogy nagyon sajnálom, hogy pár éve mindig ugyanabba az irányba mentem a játék elején, ahová most oda van írva (online módban), hogy kezdők erre ne menjenek.
Eddigi legjobb fegyver: csákány, két kézzel.
Eddigi kedvenc lehetőség: a buta és lassú "tűzgyíkok" elcsalogatása a kincstől.
Eddigi legnagyobb WTF: hogy lehetne megszerezni azokat a cuccokat, amik elérhetetlen helyen vannak? Volt, hogy leszakadt alattam a palló és nem látszott más odavezető út. Talán túl nehéz vagyok?
Sajnos drága a tanulópénz, megint buktam bő 2000 lelket azzal, hogy inkább tovább kutattam, ahelyett, hogy a megnyíló visszautat kihasználva elhasználtam volna azokat fejlesztésre. (közben pedig figyelmen kívül hagytam, hogy két halál esetén bukja az összeset az ember)
Most mehetek neki megint a második világnak.
És leírhatom, hogy nagyon sajnálom, hogy pár éve mindig ugyanabba az irányba mentem a játék elején, ahová most oda van írva (online módban), hogy kezdők erre ne menjenek.
Eddigi legjobb fegyver: csákány, két kézzel.
Eddigi kedvenc lehetőség: a buta és lassú "tűzgyíkok" elcsalogatása a kincstől.
Eddigi legnagyobb WTF: hogy lehetne megszerezni azokat a cuccokat, amik elérhetetlen helyen vannak? Volt, hogy leszakadt alattam a palló és nem látszott más odavezető út. Talán túl nehéz vagyok?
ACÉLEMBER
Minden képregényfilmet megnézek moziban. Mindent, kivéve az Amerika Kapitány 2-t, mert abból az első már annyira rossz lett, hogy az már sértés. A Superman reboot esetén Zack Snyder neve adott okot némi bizakodásra, a végeredmény pedig nem is lett annyira rossz.
Az új film első fontos szakasza inkább sci-fi, mint szuperhős mozi. A készítők elrugaszkodtak, mutattak rengeteg Kriptont, nem volt semmi "buziskodás", Zod elejétől-végig büntetett, Jor-El meglepő módon badass volt, Faora pedig félelmetes, feltörölte Kal-Ellel egész Kansast. Külön tetszett, hogy az első, magyar nyelvű Supermen képregényekből is ismert kriptoni robotok is visszaköszöntek, hát még az, ahogy Zodék megjelentek a Földön!
Az olyan volt, amire az ember nem számítana egy "Supermam" filmben! Persze elő lett adva egyszer, hogy nem beszélhetünk földönkívüliekről, mert ha az kiderül, akkor világszintű pánik törhet ki, bla-bla-bla, ilyen a közismert bullshit. Ezzel szemben, amikor elkezdtek sugározni minden adón, minden nyelven, az már-már ufó-horrorba illett.
Kal-El visszaemlékezései is jók voltak, kivéve talán "apa búcsúját", azon még dolgozni kellett volna picit.
A végére viszont sajnos kifújtak ötletből és az egész átment Dragonballba. Volt egy-két jobb fajta pillanat a csatában, de inkább volt rombolás, mint harc, aminek vita tárgya a vége, de szerintem még okés is volt, csak nem elég hatásos. A legvége a Daily Planetnél pedig alulmúlt addig mindent. Pont azt vártam, hogy ha tudnak szakítani annyi minden mással, akkor szakíthattak volna a szemüveges álcázással is.
Az elnyújtott, részben nem is emberi ellenféllel vívott harc miatt talán csak az első - formabontóan földönkívüli témás - felét nézném újra, de még így is bízom abban, hogy jó alap lehet egy folytatáshoz.
Az új film első fontos szakasza inkább sci-fi, mint szuperhős mozi. A készítők elrugaszkodtak, mutattak rengeteg Kriptont, nem volt semmi "buziskodás", Zod elejétől-végig büntetett, Jor-El meglepő módon badass volt, Faora pedig félelmetes, feltörölte Kal-Ellel egész Kansast. Külön tetszett, hogy az első, magyar nyelvű Supermen képregényekből is ismert kriptoni robotok is visszaköszöntek, hát még az, ahogy Zodék megjelentek a Földön!
Az olyan volt, amire az ember nem számítana egy "Supermam" filmben! Persze elő lett adva egyszer, hogy nem beszélhetünk földönkívüliekről, mert ha az kiderül, akkor világszintű pánik törhet ki, bla-bla-bla, ilyen a közismert bullshit. Ezzel szemben, amikor elkezdtek sugározni minden adón, minden nyelven, az már-már ufó-horrorba illett.
Kal-El visszaemlékezései is jók voltak, kivéve talán "apa búcsúját", azon még dolgozni kellett volna picit.
A végére viszont sajnos kifújtak ötletből és az egész átment Dragonballba. Volt egy-két jobb fajta pillanat a csatában, de inkább volt rombolás, mint harc, aminek vita tárgya a vége, de szerintem még okés is volt, csak nem elég hatásos. A legvége a Daily Planetnél pedig alulmúlt addig mindent. Pont azt vártam, hogy ha tudnak szakítani annyi minden mással, akkor szakíthattak volna a szemüveges álcázással is.
Az elnyújtott, részben nem is emberi ellenféllel vívott harc miatt talán csak az első - formabontóan földönkívüli témás - felét nézném újra, de még így is bízom abban, hogy jó alap lehet egy folytatáshoz.
HOGY MI?!?!? - ME3 LEFEJEZÉS
Ehm... Erre tényleg nincs szó.
Emlékeztem a hírekből, hogy az emberek nagyon utálták a Mass Effect 3 végét. Most már értem is, hogy miért.
Csak letudtam a trilógiát egyben és az utolsó 10 perc előttig nagyon jó kis történet volt. Játékként mondjuk már a fülemen jött ki a fedezékharc, de azt most hagyjuk. Imádtam a karaktereket, ahogy egymást szivatják, ahogy felidézik az előző részekben történteket. Imádtam a mesterséges intelligencia témát, Grunt "I AM KROOOOGAAAN!!!" csatakiáltásait, a harmadik részben gyakorolt öniróniát, mondjuk Garrus kalibrációival meg Shepard tánctudásával kapcsolatban, meg még ezerötszáznyolvannyolc dolgot.
Aztán a végén történik egy mondvacsinált hülyeség.
Spoileres részek nélkül legyen elég annyi, hogy semmilyen szempontból sem kielégítő a befejezés, legyen szó az eredetiről vagy a kiegészített változatról.
Háromszor 40 órát belerakva a sorozatba, az ember rengeteg döntést hoz. Megment egy csomó lényt, szövetségeket köt, melyektől várhatja, hogy majd a végső nagy csatában segítenek. Hát peeeerszeee... Ott vannak egy mérőszámban, de hogy egy pillanatra is megjelnnének a képernyőn? Ugyan már.
A befejezés maga lehet akármilyen hulladék is, igazán tartalmazhatna valamit arról, hogy mi lett azzal a sok kapcsolattal, ismerőssel, akikért végig küzdött az ember ennyi játékkal töltött hétvégén át. Legalább a sz"+!%/T"+!/-tt szerelmi kapcsolatában szereplő partnert mutatnák meg, hogy mi lesz vele. Vagy még ha meg is halna mindenki, akkor is valami támpont arról, hogy miképp, hogyan, mikor.
De nem. Lófaszt a játékosok seggébe.
Tönkrevágta az egészet a játék vége. Látszik, hogy csak menet közben találták ki, hogy mi legyen a reaperek eredete. De a legrosszabb az egészben az, hogy a végén odaállítanak egy döntés elé, három választási lehetőséggel, amelyekből egyiket sem akarom választani. Nem azért, mert áldozatokkal jár mind, hanem azért, mert egyik sem jár haszonnal. Baromság az egész.
Egyetlen pozitívuma azért volt a dolognak: rengeteg vicces rajz, mém született a végjátékról az interneten. Öröm böngészni ezeket a devinatarton (persze spoileresek egytől-egyig.
Emlékeztem a hírekből, hogy az emberek nagyon utálták a Mass Effect 3 végét. Most már értem is, hogy miért.
Csak letudtam a trilógiát egyben és az utolsó 10 perc előttig nagyon jó kis történet volt. Játékként mondjuk már a fülemen jött ki a fedezékharc, de azt most hagyjuk. Imádtam a karaktereket, ahogy egymást szivatják, ahogy felidézik az előző részekben történteket. Imádtam a mesterséges intelligencia témát, Grunt "I AM KROOOOGAAAN!!!" csatakiáltásait, a harmadik részben gyakorolt öniróniát, mondjuk Garrus kalibrációival meg Shepard tánctudásával kapcsolatban, meg még ezerötszáznyolvannyolc dolgot.
Aztán a végén történik egy mondvacsinált hülyeség.
Spoileres részek nélkül legyen elég annyi, hogy semmilyen szempontból sem kielégítő a befejezés, legyen szó az eredetiről vagy a kiegészített változatról.
 |
| NEM ##EZ## TÖRTÉNIK A VÉGÉN |
A befejezés maga lehet akármilyen hulladék is, igazán tartalmazhatna valamit arról, hogy mi lett azzal a sok kapcsolattal, ismerőssel, akikért végig küzdött az ember ennyi játékkal töltött hétvégén át. Legalább a sz"+!%/T"+!/-tt szerelmi kapcsolatában szereplő partnert mutatnák meg, hogy mi lesz vele. Vagy még ha meg is halna mindenki, akkor is valami támpont arról, hogy miképp, hogyan, mikor.
De nem. Lófaszt a játékosok seggébe.
Tönkrevágta az egészet a játék vége. Látszik, hogy csak menet közben találták ki, hogy mi legyen a reaperek eredete. De a legrosszabb az egészben az, hogy a végén odaállítanak egy döntés elé, három választási lehetőséggel, amelyekből egyiket sem akarom választani. Nem azért, mert áldozatokkal jár mind, hanem azért, mert egyik sem jár haszonnal. Baromság az egész.
Egyetlen pozitívuma azért volt a dolognak: rengeteg vicces rajz, mém született a végjátékról az interneten. Öröm böngészni ezeket a devinatarton (persze spoileresek egytől-egyig.
2013. június 17., hétfő
DEMON'S SOULS
Oké, ezt végképp nem értem.
Régen játszottam a Demon's Souls japán verziójával, csak offline, de már a várfalon elintéztek.
Most meg elsőre eljutottam a Phalanxig és persze le is nyomtam. Volt vagy két meghalásom, az egyik a sárkány farkánál... ehh...
A különbség, hogy most azért voltak tanácsok a padlóra írva és nem ragaszkodtam ahhoz, hogy parry-zzek.
Ennyi?
Nyilván ezután jön a java, meg az anyázás, de megyek még vele pár kört, szigorúan egyedül. (Családtagok jelenlétében ezzel nem lehet játszani.:)
2013. június 15., szombat
E.T.hree
Éééés ez is megvolt! Számomra sokkal kisebb füsttel, mint korábban, lévén a lényeget mindhárom konzolgyártó ellőtte már. A Wii U már rég kint van, a másik két gépet pedig megmutatták az expo előtt.
Ami felkeltette a figyelmemet:
A sokat tárgyalt drm témában megszólalt a korlátozást támogató oldalon CliffyB is, aztán gyorsan elküldte az anyjába a fél internet. Személy szerint teljesen egyetértek a Destructoid cikkével. Nem kellene automatikusan elfogadni, hogy az AAA játékokat készítők hősök, akik minket mentenek meg, mi meg őket. Vannak játékok, amiknek bukniuk kell, illetve amíg nem tudnak a gyártási költségeken csökkenteni, addig ne gondolkodjanak űrhajó építésben.
A játékvideók alapján első körben a 3rd party-k nyertek, a Metal Gear 5, Watchdogs, Destiny, Battlefield4 azok a játékok, amiket ki kell próbálnom, meglepetés befutó lehet még a Division. Még a végén újra multizásra adom majd a fejemet, feltéve persze, hogy lesz egy maréknyi valós ismerős, ugyanazon a platformon.
A DRM-et elutasító PS4 és most már EA mellett úgy néz ki, hogy nem kell tovább agyalmom a PC only generáción és benevezhetek a Sony gépére. A kötelező remote play híre és az egy PS aplus 3 gépet etet állapot pedig megadta a végső lökést a VITA vásárláshoz. Tegnap óta itt figyel, ajándék Sine Mora, Gravity Rush, Uncharted, Rayman Origins csomaggal. Nem pont ezeket akartam megszerezni rá, de nem panaszkodom. Elsősorban flipperezéshez és jrpg-khez használtam a PSP-t is, most sem lesz ez másképp. A Dragon's Crown mellet az Ys: Memories of Celceta-t szemeltem ki vásárlásra a japán tesztek alapján, de talán megvárom a szeptember végi lokalizációt. Tipikus, amnéziás srác lenyomja az elcserélt ikertestvérét sztori, de van benne felfedezni való terület, érintőképernyős kirakós, aktív harc és mindezek előtt igazi zene.
Az E3 alatt kaptam meg az emailt, amiben arról tájékoztattak, hogy az OUYA-m a logisztikai központban van, tegnap pedig postázták is. Remek, csak ne kelljen duplán kifizetni a vámosoknál.:)
2013. május 22., szerda
ROCKET SCIENCE LEVEL STUFF
Nincs kábeltévém, mert nem nézek tévét.
Nem kell média center, mert van WDTV HD Live-on és a PC-m is ki van kötve HDMI-vel a tévére, erősítőn át.
Nincs Kinectem, mert helyette lemehetnék a játszótérre is.
Nincsenek szar játékaim, mert azokat amikben csaldótam eladom.
Szeretem időnként magammal vinni a gépet más helyekre, olyan helyekre is, ahol nincs internet.
Ezek alapján BIZTOS, hogy SOSEM lesz XBOX ONE a tulajdonomban.
A Wínyúl meg eleve egy vicc, de majd a szerzek egyet a generáció vége felé, rém olcsón, ha lesz rá elég jó játék.
Kérdés, hogy a PS4 is követi-e a MS játékosellenes lépéseit.
Ha igen, akkor a következő konzolom egy új videokártya.
Egyelőre várom az E3-at.
2013. április 26., péntek
BROADCHURCH
Ez furcsa volt. A Dallas után és az 5. részben beindult, és azóta is jó Beauty and the Beast mellé kellett egy sorozat, aminek nem kell várni hétről-hétre a részeit. A Broadchurch tökéletes jelöltnek tűnt, mert fillerek nélküli, viszonylag jó pontszámmal bíró nyomozósdi. A felütés a szokásos, mint a Twin Peaksben vagy a Killingben: a vízparton megtalálják egy gyerek holttestét, aztán jön a családi dráma. Ami más, hogy most Angliában vagyunk és Bob nincs itt, szóval nem kell beszarni... Sajnos valahol félidőben kiszúrtam magamnak a gyilkost és ez mindenképp rontott a befejezésen, még akkor is, ha sokak szerint itt most nem is annak kiléte volt a lényeg, hanem a kis közösségre gyakorolt hatás bemutatása. Amit igazán élveztem az sokkal inkább operatőri munka. Nagyon jó állóképek bukkantak fel rendszeresen, időnként teljesen elvonva a figyelmemet az amúgy is bénácska család szenvedésétől. Mindemellett többet vártam a főszereplő karakterétől. Oké, kiderült a múltjából a legfontosabb mozzanat, de csak tényközlés volt, nem vált tőle érdekesebbé. A médium képességű fickó is ott volt, de minek? Abban reménykedtem, hogy majd az utolsó rész végén bedob egy érdekes mondatot és kiderül, hogy mindenki rossz irányba ment, de nem. Ez egy angol kisváros bűnténye maradt, angol kisvárosi reakciókkal. Egynek elment, de túlzásnak érzem azt, amennyire magasztalják itt-ott.
2013. április 20., szombat
TOMATO PANIC
A Tomato Panic egy olyan iOS játék, aminél félő, hogy ez lesz róla az első és egyetlen ismertető, cikk, vélemény. Olyan marketing csodával indult neki a világnak, hogy ha nem ismerném a designerét, akkor nem ismerném a játékot.(Apró megjegyzés, ha nem ismerném a TP designerét, akkor nem ismerném a szintén magyar fejlesztésű Rotollát sem. Éljenek a magyar játékoldalak?)
Az AppStore csak a nevére keresve dobja fel, sehol egy video, közlemény, csak az a néhány, iTunesba feltöltött kép.
Így nagyon kár érte.
Csak a képek alapján ugyanis aligha játszottam volna vele, de ha még azok is el vannak dugva, akkor még szomorúbb a helyzet.
Csak a képek alapján ugyanis aligha játszottam volna vele, de ha még azok is el vannak dugva, akkor még szomorúbb a helyzet.
A játék összefoglalása:
Egy séf karaktert (megnyitható negyedikek be kellett volna tenni egy páncélos Master Chef nevűt is...) terelget a képernyőn. Ahová böksz az ujjaddal, oda megy. Ha rajta tartod az ujjad a képernyőn, akkor pedig elkezdi "gerjeszteni" magát, mint Sonic a régi játékokban: minél tovább csinálod, annál magasabb sebességgel indul útjára, csak most a gomb helyett az ujjad felengedésekor. A képernyőn persze ott vannak a legyőzendő ellenfelek, a zöldségek. Támadni nem fog egyik sem, de vannak védekező/kitérő technikáik (leszámítva a buta paradicsomokat).
A cél nem más, mint hozzájuk érve felszeletelni az összeset és ezzel megynitni a következő pályát, mielőtt még elérné a visszaszámláló a nullát.
A zöldségek elintézése időt ad, az azonos ellenfelek sorban történő eliminálása pedig kombó bónuszt ad. Megemlítendő még a korlátozott számú csodafegyver, a sodrófa, ami mindent letakarít a terítőről. Egy hosszabb pályasorozat végén mindig van egy-egy bossfight is, ami még inkább taktikát igényel. Győzelem után pedig random pont, idő vagy sodrófa ajándékban részesül a játékos.
A játék jól működik és erősen addiktív. Egy-egy nekiveselkedés során mindig azon kapom magam, hogy újra és újra megpróbálok továbbjutni, s végre sodrófa nélkül intézni el azokat a főnököket, amikre legutóbb nem volt időm. Tényleg lehet tanulni is benne, rá lehet érezni, hogy egyes általános, kitérő típusú ellenfeleknél mi az a sebesség amivel már elérhetők, de még nem fog az ember feleslegesen pattogni a pályán a kilövés után. Illetve érdemes rámenni a kombózásra is, már ha maradt erre elég lehetőség/idő.
Ami a legjobb, azok a bossfightok. Főleg a krumpli és a bab, a kis kikerülendő vagy leamortizálandó védőpajzsaikkal vagy az ugrálgató kelbimbók, a főgonosznak is beillő karalábé. :D
Alapvetően ennyi elég is. Nap mint nap előveszem a játékot, de van két dolog, amit kicsit másképp szerettem volna látni benne.
Mindkettő a teljesíthetőséggel (és saját bénaságommal, más játékosok még bénábbságával) van kapcsolatban és valószínűleg át is voltak gondolva, majd elvetett lehetőséggé váltak.
Először is örültem volna egy ingyenes continue lehetőségnek, ami kinullázza a megszerzett pontokat (és ezzel törli a leaderboardra kerülés lehetőségét), de esélyt ad arra, hogy egy gyengébb játékos is elevickéljen valahogy a játék végéig. Mert őszintén, amíg nem jövök rá, hogy mi a taktikája a (tepsivel védett) regenerálódó articsókának, addig nagyon esélytelennek tartom magam a végigjátszáshoz. Amikor sikerül lenyomni, akkor mázlim van.
Persze ez elég negatívan érintette volna a bizniszmodellt, amiben a continue pénzbe kerül.
A másik dolog pedig a bossfightok utáni ajándékkal kapcsolatos. Amikor nagyon szükségem lenne időre vagy sodrófára, akkor sokszor pontajándékot kapok. Amikor tele vagyok idővel, akkor pedig nincs mérgesítőbb annál, ha kapok 30 másodpercet, ami mondhatni nem ér semmit, ha a kijelzőn az érték közel van a felső határként meghúzott 60 szekundumhoz.
Azt hiszem, hogy ha csak simán választhatna az játékos, akkor a pontajándéknak nem lenne sok esélye, de elégedett lettem volna egy célbalövős vagy slot machine módszerrel is, aminél a szerencsén kívül minimális esélyem mégis lenne arra, hogy pont azt kapjam, amire szükségem van.
Szaporíthatnám a szót azzal, hogy kellene még bele ilyen-olyan játékmód, meg inkább lett volna South Parkosabb vagy japánosabb a grafika, ami engem így leginkább a Pompom rajzfilmre emlékeztet.
A lényeg, hogy az alapmechanika jól működik és nem találkoztam semmiféle idegesítő paywallal. A top listát vezető pontszám alapján pedig biztos, hogy van valami trükkje az articsókának és azoknak a szemét kis zöldborsóknak is, csak én még nem jöttem rá mi az, a tizenmillió pontot hozó listavezető pedig már igen. :)
Akinek van iPadje, nyugodtan megveheti. Kivételesen itt végre azt éreztem, hogy nem hátrány a nagyobb képernyő.
Akinek van iPadje, nyugodtan megveheti. Kivételesen itt végre azt éreztem, hogy nem hátrány a nagyobb képernyő.
2013. április 1., hétfő
SHEP
Xboxon meg is van a mentésem, de most volt PS Pluszon az ME3 ingyen. Bő 5 óra után rájöttem, hogy nem csak a számomra érdektelen Thane tűnt el, de a Rachni királynő is halott. JACK halott.
Persze érthető valahol, legyen ezek a dolgok ajándékok vagy még inkább megérdemelt jutalma azoknak, akik végig is játszották a korábbi részeket. Most már PS3-on is megtehető a dolog, csak mégis szét kell patchelni a játékokat, még akkor is, ha a Trilogy kiadásban veszi meg őket az ember.
Most az alábbi lehetőségeim vannak:
- Szerzek olcsón 360-ra egyet a 3. részből és végignyomom.
- PS3-on szerzem be és játszom újra a részeket.
- Hagyom a konzolokat és majd pc-n.
Nehéz döntés.
Tegnap éjjel leszedtem az ME2 demóját Steamről és feltolva a beállításokat mintha a grafika olyan konzolhoz képest, mintha nextgen játékkal játszanék, így érdemes is lenne újra nekiülni.A játékok ára (na nem a steames, hanem a dobozos) szintén a PC mellett szól. De a billentyűzet+egér kombótól majd meghaltam. Most komolyan az eleve szenvedés WASD mellett bal kisujjal nyomkodjam a SHIFT-et? XD
Biztos meg lehet szokni, sok nem-konzolosnak megy. Nekem még nem. Talán még kipróbálok valami mappelést (egyszer el kellett jöjjön ennek is az ideje), de még azt sem tudom melyik legyen az. Pinnacle?
2013. március 30., szombat
ISAAC
Oké, tudom, hogy volt a stáblista után egy jel, de az csak a további szenvedéshez vezet.
Spontán öninterjú:
A játékban legjobban tetszett: fegyver kombinálás, lámpák dobálása kinézissel nullgravitációs terekben.
A legkevésbé tetszett: az, hogy helyenként sem engednek a nyomasztó hangulatból, igazságtalan, amilyen sokszor és amilyen mennyiségben az ember nyakába szórják az ellenfeleket néha.
Nem értem: hogy miért lovagolt mindenki azon, hogy ez már akció és nem horror. Ez elmebeteg horror, levegőt is alig kaptam. Ha ilyen lett volna a Bolygó neve halál, akkor sokan végig sem bírják nézni.
Amit szeretnék: a Visceral csináljon egy másik űrben játszódó játékot, de egy kicsit kisebb feszültséggel, többet építve a fizikára, mint az ijesztgetésre.
Összességében, mint folyosó horrojáték, gyűjthető naplóbejegyzésekkel teljesen tűrhető volt. Ehhez képest a Resi 6-ot / Reboot Raidert frankón félbehagytam az elején.
2013. március 27., szerda
2013. március 20., szerda
DEAD SPACE 2&3
Ezzel régóta tartoztam magamnak.
A játékot félig lenyomtam, kölcsön 3601-as pédánnyal, aztán korruptálódott a mentésem (együtt a Deadly Premonition célegyenesében végzett mentéssel), aztán megvettem az Extinctionnel együtt adott verziót jó olcsón egy leárazás során PS3-ra.
Most mielőtt belekezdtem volna, gondosan átolvastam a (többször is végigjátszott) első rész történetét a neten, hogy végre értsem is miről van szó és amit kaptam, az tetszett.
Innen már világos volt, hogy a "Make us whole!" mit jelent és hogy a halott Nicole jelenése igazából a marker által tudatalattiba küldött utasítások szimbolikája.
Szóval van egy rész Silent Hill is a dolgok mögött.
Remek. (vagy "remek":) - gondoltam.
A második rész igazából olyan volt, mint az első. Oké, végre lehet repülni ebben a csodapáncélban, Vasember módjára, de alapjában véve ugyanaz a hullámvasút. Egy nő mindig mondja, hogy mit csináljak és hová menjek, visszafordulni nem kell soha, a végén van regenerálódó rémség, két fegyverrel érdemes végigjátszani és a puzzle részek mellett normal fokozaton nem okoz gondot a teljesítés.
Oké, a végén, az említett regenerálódó kreténnél egyszer már csikorgattam a fogaimat, hogy lehet ilyen nehéz valami úgy, hogy előtte a játék 88%-ában ahhoz szoktattak, hogy nem kell lőszert és gyógyítást vennem, csak energiagócokat.
De végül, kis ügyeskedéssel meglett.
Bevallom, könnyebben megbocsátok a Dead Space-nek, mint a Tomb Raider rebootnak, mert ez mégis űrben játszódó horror és közelebb áll hozzám, mint a tinihorror filmek. A Raider pont ilyen elsőre: egy csapat politikailag korrekt Benetton reklámarc eltéved a természetben és a nyakukba szakadnak a helyi hillbilly-k meg az alligátorok.
A Dead Space 2-ben legalább néha kinézhettem az ablakon és láthattam a Szaturnuszt. Ja.
És közben gondolkodhattam, hogy egy pici befektetéssel mennyire de mennyire király lenne a játék.
Ha nem lenne mindig világos, hogy hová kell menni és találna az ember opcionális dolgokat. És ezt akár kombinálni lehetne a vákuumos részekkel, hogy az embernek döntenie kelljen továbbrepül vagy visszafordul oxigénért, esetleg visszajön, ha fejlesztett a páncél kapacitásán.
Ha komolyabb lenne a mentőpont/lőszerfelügyelet és lennének igazi nyugiszobák, mint a régi Residentekben az irógépekkel. (Eszembe jutott, hogy az első részt nyomtam hardon is, na ott már nem kellett félretennem lőszert, örültem, hogy van elég).
Esetleg lehetett volna benne olyasmi is, hogy az ellenfelek nem vesznek feltétlenül észre. Mert ez az xy koordinátán egyszer csak rárontanak az emberre dolog nagyon ijesztő, de egyszerű húsdarálóvá teszi az egészet.
Vagy ha dönthettem volna úgy a végén a "szemet szúrós" résznél, hogy egy nagy lóf@szt, inkább felrobbantom az egész kócerájt. Úgysem láttam még olyan űrhajót, amin ne lett volna alapfunkció az önmegsemmisítés. :D
---
Elcsodálkoztam azon, hogy a játék során két poént is eleresztettek. Az egyiket Ellievel a másikat meg a leges-legvégén, az első rész záró pillanatát másolva.
Kellemes volt.
Aztán a végére értem.
Nem mondom, ennyi pénzért (volt vagy 5000) nem rossz néha ez a fajta filmes élmény sem. Sőt, a történet megértése után már teljesen természetesen jön, hogy a folytatásban vannak emberi ellenfelek is.
De kipróbálva végre azt (DS3) úgy tűnik, hogy itt is a filmes irányba mentek tovább. Bombasztikus grafika és hang, de emellett még több ellenfél, akik még gyorsabbak, ellenben ész nélkül szórják a gyógycsomagokat is, ami miatt még inkább felgyorsított lövölde az egész, mindenféle muníció kontrol szükséglet nélkül.
Csak úgy egy bő órányira vagyok a harmadik részben és legalább már az kiderült, hogy az alap fegyver magában nem lesz elég, érdemes valamilyen, ellenfeleket visszalökő eszközt fejleszteni, de ez egyelőre akkor is csak színtiszta lövöldözés. AZ biztos, hogy újítani kellett kicsit, a havas tájnak örülök, annak is, hogy már nem csak a plazmavágóra kell koncentrálni a fegyverek közt, de a többi egyelőre kérdéses, mint az, hogy miért kellett ebbe oldalra gurulós védekezés...:)
Érdekel, hogy mi lesz a vége, s csak reménykedem abban, hogy behozzák végre az első markert létrehozó idegeneket is. Vagy legalább megszellőztetik, hogy jönnek.
Vagy csináljanak másik űrhorrort végre Visceralék.
A játékot félig lenyomtam, kölcsön 3601-as pédánnyal, aztán korruptálódott a mentésem (együtt a Deadly Premonition célegyenesében végzett mentéssel), aztán megvettem az Extinctionnel együtt adott verziót jó olcsón egy leárazás során PS3-ra.
Most mielőtt belekezdtem volna, gondosan átolvastam a (többször is végigjátszott) első rész történetét a neten, hogy végre értsem is miről van szó és amit kaptam, az tetszett.
Innen már világos volt, hogy a "Make us whole!" mit jelent és hogy a halott Nicole jelenése igazából a marker által tudatalattiba küldött utasítások szimbolikája.
Szóval van egy rész Silent Hill is a dolgok mögött.
Remek. (vagy "remek":) - gondoltam.
A második rész igazából olyan volt, mint az első. Oké, végre lehet repülni ebben a csodapáncélban, Vasember módjára, de alapjában véve ugyanaz a hullámvasút. Egy nő mindig mondja, hogy mit csináljak és hová menjek, visszafordulni nem kell soha, a végén van regenerálódó rémség, két fegyverrel érdemes végigjátszani és a puzzle részek mellett normal fokozaton nem okoz gondot a teljesítés.
Oké, a végén, az említett regenerálódó kreténnél egyszer már csikorgattam a fogaimat, hogy lehet ilyen nehéz valami úgy, hogy előtte a játék 88%-ában ahhoz szoktattak, hogy nem kell lőszert és gyógyítást vennem, csak energiagócokat.
De végül, kis ügyeskedéssel meglett.
Bevallom, könnyebben megbocsátok a Dead Space-nek, mint a Tomb Raider rebootnak, mert ez mégis űrben játszódó horror és közelebb áll hozzám, mint a tinihorror filmek. A Raider pont ilyen elsőre: egy csapat politikailag korrekt Benetton reklámarc eltéved a természetben és a nyakukba szakadnak a helyi hillbilly-k meg az alligátorok.
A Dead Space 2-ben legalább néha kinézhettem az ablakon és láthattam a Szaturnuszt. Ja.
És közben gondolkodhattam, hogy egy pici befektetéssel mennyire de mennyire király lenne a játék.
Ha nem lenne mindig világos, hogy hová kell menni és találna az ember opcionális dolgokat. És ezt akár kombinálni lehetne a vákuumos részekkel, hogy az embernek döntenie kelljen továbbrepül vagy visszafordul oxigénért, esetleg visszajön, ha fejlesztett a páncél kapacitásán.
Ha komolyabb lenne a mentőpont/lőszerfelügyelet és lennének igazi nyugiszobák, mint a régi Residentekben az irógépekkel. (Eszembe jutott, hogy az első részt nyomtam hardon is, na ott már nem kellett félretennem lőszert, örültem, hogy van elég).
Esetleg lehetett volna benne olyasmi is, hogy az ellenfelek nem vesznek feltétlenül észre. Mert ez az xy koordinátán egyszer csak rárontanak az emberre dolog nagyon ijesztő, de egyszerű húsdarálóvá teszi az egészet.
Vagy ha dönthettem volna úgy a végén a "szemet szúrós" résznél, hogy egy nagy lóf@szt, inkább felrobbantom az egész kócerájt. Úgysem láttam még olyan űrhajót, amin ne lett volna alapfunkció az önmegsemmisítés. :D
---
Elcsodálkoztam azon, hogy a játék során két poént is eleresztettek. Az egyiket Ellievel a másikat meg a leges-legvégén, az első rész záró pillanatát másolva.
Kellemes volt.
Aztán a végére értem.
Nem mondom, ennyi pénzért (volt vagy 5000) nem rossz néha ez a fajta filmes élmény sem. Sőt, a történet megértése után már teljesen természetesen jön, hogy a folytatásban vannak emberi ellenfelek is.
De kipróbálva végre azt (DS3) úgy tűnik, hogy itt is a filmes irányba mentek tovább. Bombasztikus grafika és hang, de emellett még több ellenfél, akik még gyorsabbak, ellenben ész nélkül szórják a gyógycsomagokat is, ami miatt még inkább felgyorsított lövölde az egész, mindenféle muníció kontrol szükséglet nélkül.
Csak úgy egy bő órányira vagyok a harmadik részben és legalább már az kiderült, hogy az alap fegyver magában nem lesz elég, érdemes valamilyen, ellenfeleket visszalökő eszközt fejleszteni, de ez egyelőre akkor is csak színtiszta lövöldözés. AZ biztos, hogy újítani kellett kicsit, a havas tájnak örülök, annak is, hogy már nem csak a plazmavágóra kell koncentrálni a fegyverek közt, de a többi egyelőre kérdéses, mint az, hogy miért kellett ebbe oldalra gurulós védekezés...:)
Érdekel, hogy mi lesz a vége, s csak reménykedem abban, hogy behozzák végre az első markert létrehozó idegeneket is. Vagy legalább megszellőztetik, hogy jönnek.
Vagy csináljanak másik űrhorrort végre Visceralék.
MAJDNEM SZERELEM VOLT
Ennyire még nem klappolt nálam játék idén, legalábbis első ránézésre. Árkád, egyszerű, de jól kitalált játékmenet (volt már ilyen helikopteresben, egymillió éve valahol, ahol ugyanígy egy gombnyomásra emelkedett, aztán magától süllyedt a gép), vicces és egyben aranyos körítés, szép retro 2D grafika.
Mi több, ingyen van mindenre.
Aztán mégsem működik.
Igaz, csak két délután játszottam vele, de ez alapján kiderült, hogy a játék túlságosan kezelhetetlen, nem lehet eléggé előre látni a pályán és az időnként teljesen paraszt módon odarakott akadályok elkerülhetetlenek.
Ezen egy dolog segíthet picit: a megvehető jobb felszerelések.
És egy dolog nagyon: az a rohadt félkarú rablós szerencsejáték az elhalálozás után, ami adhat még egy esélyt.
Tökéletes ellenpélda a Ski Safari, amiben tényleg lehet ügyes az ember, ha odafigyel. A Jetpack Joyride-ban úgy érzem nincs lehetőség fejlődésre, amire van, az fejlesztés.
Nótenksz. Vérző szívvel dobtam a kukába.
Főleg azután, hogy megnéztem egy videót, amin 12000m-ig jutott valaki, aki már 67. szintre tornászta fel magát, az egyszerű feladatokkal, melyekért pénz jár, szemben az 6. szintemmel. Kemény, hogy a játék ott is ugyanúgy néz ki...
Mi több, ingyen van mindenre.
Aztán mégsem működik.
Igaz, csak két délután játszottam vele, de ez alapján kiderült, hogy a játék túlságosan kezelhetetlen, nem lehet eléggé előre látni a pályán és az időnként teljesen paraszt módon odarakott akadályok elkerülhetetlenek.
Ezen egy dolog segíthet picit: a megvehető jobb felszerelések.
És egy dolog nagyon: az a rohadt félkarú rablós szerencsejáték az elhalálozás után, ami adhat még egy esélyt.
Tökéletes ellenpélda a Ski Safari, amiben tényleg lehet ügyes az ember, ha odafigyel. A Jetpack Joyride-ban úgy érzem nincs lehetőség fejlődésre, amire van, az fejlesztés.
Nótenksz. Vérző szívvel dobtam a kukába.
Főleg azután, hogy megnéztem egy videót, amin 12000m-ig jutott valaki, aki már 67. szintre tornászta fel magát, az egyszerű feladatokkal, melyekért pénz jár, szemben az 6. szintemmel. Kemény, hogy a játék ott is ugyanúgy néz ki...
2013. március 16., szombat
2013. március 14., csütörtök
2013. március 13., szerda
COOL DOWN
Mindemellett ez egy kevésbé kickfinisher és inkább "szinte" tényleges kickstarter kezdeményezés volt: néhány kép, néhány rajz és inkább jelzőkből, semmint specifikációkból álló ígéretek.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy erre nem áldozok, ha nem szükséges. A Rainfall végül elérte a finanszírozási célt, nélkülem is.
A játék azóta készül, de bemutatható állapotban viszont még nincs. Ellenben e hónapban az egyik update-ben végre valami bíztatót olvashattam a harcrendszerrel kapcsolatos elképzelésekről.
A játék tervezésében arra törekednek, hogy a fluiditás folyamatos legyen, ezért elvetik a manapont használatot és a menükben kotorászást. Valóban, ahogy a játék dizájnere is írja, egy körökre osztott harcrendszernél működik a mana és tárgyhasználat, real-time viszont a játékos egyszerűen bespájzol és spammel, ha teheti. Az pedig nem igazán játék. Ezért is inkább a cool down mellett döntöttek, ami valóban sokkal szimpatikusabb. Érdemes elolvasni az egész bejegyzést a miértekkel / hogyanokkal kapcsolatban.
Nem kell mondanom, hogy teljesen visszahozta a bizalmamat a leírás, de még így is azt hiszem, hogy nagyon, de nagyon messze vannak attól, hogy ez a játék elkészüljön idén. Na és persze jó lenne olvasni valamit a harcon kívüli összetevőkről is. Bár, ha ezt összehozzák jól, akkor már-már mindegy a többi.
Mindemellett pedig bízom benne, hogy a tesztelők is el-elgondolkodnak majd ezeken a dolgokon időnként és nem csak ráhangolódnak, aztán egyszerűen "érzik" a játékokat. :)
DUNGELOT - A VÉG
Na jó, ez is kifújt. :)
Igaz a mondás, hogy jobb, ha az ember nem kezd el játékteszteket írni anélkül, hogy legalább végig nem nyomja egyszer a szóban forgó címet. Egy ilyen végtelenített roguelike-nál ez persze esélytelen, de azt hiszem, hogy megtettem, amit lehetett.
A 86. szintig mentem le és innen már tényleg nem tud újat mutatni a Dungelot.
Rendkívül élveztem, de miután megszokássá válik a játék és a siker fő befolyásoló tényezőjéről kiderül, hogy nem más, mint a szerencse, onnan nincs tovább.
Gyakorlatilag ugyanez történik a kártyajátékokban is. Az ember megismeri a szabályokat, öszötönös valószínűségszámítással képessé válik annak eldöntésére, hogy melyik szituációban melyik lépés a legkifizetődőbb és onnan vége. Ez a helyzet a Magic the Gatheringgel és a pókerrel is. Csak ezeket befolyásolja az emberi tényező. Az ellenfél rakhat össze érdekes paklit és máris van változatosság vagy próbálhatja kiismerni ellenfeleit.
A Dungelotban viszont nem lehet keverni a lapokat és blöffölni.
Egyszer termő epreskert érzés. Nagyon finom volt, amíg le nem szüreteltem az összes gyümölcsöt, de legközelebb majd "jövő nyáron", a következő résznél találkozunk.
(Mert hát jön a folytatás:)
Hozzáteszem, közel sem bántam meg a megvételét. Ezeknek az olcsó mobilcímeknek meg tudom bocsátani, hogy nem szórakoztatnak örökké, mint mondjuk egy reflexekre (is) építő Pac-Man Deluxe vagy Ski Safari. Baj inkább akkor van, amikor érzem, hogy ha akarnák tehetnék. Gondolok itt az imént említett Pitfall!-ra, mert a Dungelot a lapkafordítgatós, egyszerű rendszere miatt túlságosan is támaszkodik taktika helyett a szerencsére.
Jöhet a folytatás, de több taktikai lehetőséggel!
Igaz a mondás, hogy jobb, ha az ember nem kezd el játékteszteket írni anélkül, hogy legalább végig nem nyomja egyszer a szóban forgó címet. Egy ilyen végtelenített roguelike-nál ez persze esélytelen, de azt hiszem, hogy megtettem, amit lehetett.
A 86. szintig mentem le és innen már tényleg nem tud újat mutatni a Dungelot.
 |
| Dungelot 2 a hegesztőműhelyből |
Gyakorlatilag ugyanez történik a kártyajátékokban is. Az ember megismeri a szabályokat, öszötönös valószínűségszámítással képessé válik annak eldöntésére, hogy melyik szituációban melyik lépés a legkifizetődőbb és onnan vége. Ez a helyzet a Magic the Gatheringgel és a pókerrel is. Csak ezeket befolyásolja az emberi tényező. Az ellenfél rakhat össze érdekes paklit és máris van változatosság vagy próbálhatja kiismerni ellenfeleit.
A Dungelotban viszont nem lehet keverni a lapokat és blöffölni.
Egyszer termő epreskert érzés. Nagyon finom volt, amíg le nem szüreteltem az összes gyümölcsöt, de legközelebb majd "jövő nyáron", a következő résznél találkozunk.
(Mert hát jön a folytatás:)
Hozzáteszem, közel sem bántam meg a megvételét. Ezeknek az olcsó mobilcímeknek meg tudom bocsátani, hogy nem szórakoztatnak örökké, mint mondjuk egy reflexekre (is) építő Pac-Man Deluxe vagy Ski Safari. Baj inkább akkor van, amikor érzem, hogy ha akarnák tehetnék. Gondolok itt az imént említett Pitfall!-ra, mert a Dungelot a lapkafordítgatós, egyszerű rendszere miatt túlságosan is támaszkodik taktika helyett a szerencsére.
Jöhet a folytatás, de több taktikai lehetőséggel!
PITFALL!
Zuhantam most egy nagyot, két szék közé... A Reboot Raiderrel képtelen vagyok játszani. Egyszerűen erőltetnem kell a gondolatot, hogy oda kellene ülni elé, mert spontán nem jön. Rengetegszer álltam olyan döntés előtt az utóbbi napokban, hogy Lara vagy Banshee? Lara vagy Plants vs Zombies? Esetleg Lara vagy Pitfall Harry? Lara sosem nyerte meg a párbajt. Nem vonz, nem izgat, nem érdekel. Mert amit láttam és próbáltam belőle, az költői túlzással, de Dragon's Lair. Ugyanezt éltem meg az Uncharted 3-mal, de azt még végigszenvedtem, ezt már nem fogom.A legtöbb időmet endless runnerekkel töltöttem iPaden, azok közül is a Pitfall!-lal. Ami egyszerű, sodró és élvezetes. Egy baja van: a több tucat menet után előbújó IAP stratégia. Persze már az elejétől fogva a játékos arcába nyomják (minden menet végén), hogy lehet ám a boltban vásárloni, de nem tűnik fontosnak. Aztánahogy az ember eléri a határait (nálam ez olyan 12000m futás egyhuzamban) rájön, hogy a checkpointokat nem elég elérni, ki is kell fizetni őket, gyémánttal. Gyémánt pedig csak kétféleképp szerezhető: szintlépéssel vagy bankkártyás átutalással. A szintlépéssel még nem lenne gond. néhány lenyomott menet után mindig lép egyet-egyet az ember. Az ilyenkor kapott gyémántok száma azonban alacsony: volt olyan, hogy 2-3 db-ot adott a gép, de az utóbbi időkben (20. szint felett) már mindig csak egyet. A checkpoint árak pedig brutálisak. A 10000 méteresé 30 db gyémánt. Nem kifizethetetlen, de sok-sok menetet kell végigszenvedni ahhoz, hogy meglegyen, odafigyelve arra, hogy minden mást aranyból vegyen az ember, amit azért könnyebb és élvezetesebb gyűjteni. Checkpointot sajnos nem váltanak másra csak az említett, szó szerint "drága-kőre".
Úgyhogy megint ott vagyok, hogy egy unalmas AAA és egy élvezetes, de pénzhajhász kisjáték közt maradtam. Persze a Pitfall még így is oké, de amiatt, hogy az elején belekóstoltatnak a továbbjutás mennyei izébe azzal, hogy a 2-4-6-8 ezres checkpointok még könnyen megvehetők és jó sok contiue coin is van hozzájuk, nagyon keserűvé teszi a későbbi újrakezdéseket. Az ember már tudja, hogy megint arra játszottak, hogy fizessen. Inkább adtam volna a játékért 5$-t, csak ne érezzem azt, hogy le akarnak húzni.
A végeredmény nem más, mint az egymás után elkövetett 20-30 menet helyetti napi 2-3 hosszú futás.
2013. március 3., vasárnap
BANSHEE
Idei, új sorozat, ami már a 8. részénél jár. Találomra, a név alapján és a magas, 8 fölötti imdb átlag miatt tettem vele egy próbát. A próba eredménye hihetetlen: ha valaki három napja azt mondja, hogy amerikai tévében mehet ennyire erőszakos sorozat, akkor azt biztos kiröhögöm, mondva, hogy az útóbbi dekádok tapasztalata alapján max lövöldöznek egymásra a gonosz fehérek és a politikailag korrekt bőrszínüket és szexuális vonzalmaikat tekintve kevert csapatban játszó hősök.A Banshee nem ilyen. Nem sokat lőnek benne, de lövöldözés nélkül is hipererőszakos. Annyira, hogy ettől elszokottan sokszor azt vettem észre magamon, hogy lélegzetvisszafojtva figyelem, mi fog történni. Nem mintha az erőszak magában elég lenne ehhez, ugyan.
A Banshee olyan, mint a Twin Peaks vagy éppen a Deadly Premonition. Megérkezik a kisvárosba az új zsaru, megismeri a helyi szokásokat, a helyi erőviszonyokat, a települést látszólag és valójában irányító erőket.Csak most nincs természetfeletti és nem teljesen zsaru az, aki érkezik. A többi viszont stimmel. Szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van valami féltve őrzött titka.
A második rész tartalmazott egy annyira low budget, mondhatni kézikamerás jelenetsort egy rave party-ról, hogy ott majdnem letettem az egészről, de a harmadik és negyedik részek visszazökkentették a helyes kerékvágásba a sorozatot.
Egyelőre ez most az új sorozat, a Dallas, Beauty and the Beast, Arrow és Following mellett, vagy még inkább előtt.
De annyira kemény, hogy csajoknak vagy anyámnak nem is mutogatnám. :)
Információ: a Banshee nem az ír sikoltó szellem és nem is valami banda neve, a film képzeletbeli kisvárosát hívják így valamiért. Gondoltam tele lesz írekkel, de nem. Van ugyan egy Siobhan nevű nő az őrsön, de a városban vannak feketék, holland amishok és egy egész indián közösség...
DUNGELOT
Dead Space 2 újra, Breath of Fire emuzás, Ghost in the Shell, stb...
Erre ahogy az lenni szokott olyan estéken, amit nem otthon töltök, előkerült az iPad és azon a már korábban letöltött, de félrerakott játék.
DIÓHÉJ ON
Ez alkalommal a Dungelot, ami egy Desktop Dungeons féle, önmagát casual roguelike-ként hirdető játék. Adott egy négyzetrácsos pálya (szint), amin böködéssel lehet megfordítani a fedőlapokat. Ezek alatt pedig vagy ellenfelek vagy segítők, kincsek, varázslatok, egyebek vannak (vagy semmi). Az ellenfelekkel nem muszáj harcolni, de amíg élnek, addig a körülöttük lévő négyzeteket nem lehet megnézni. A cél megtalálni a kulcsot a következő szinthez (bizonyos idő után mindig egy-egy szörnynél van) és taktikusan játszva egyre erősebbé válni ahhoz, hogy minél mélyebbre jusson a játékos.
Összehasonlítva a 100 Rogues-szal annyival jobb a helyzet, hogy ebben a játékban az elhalálozás helyére újra eljutva hatalmas HP és pénz bónuszt kap a játékos és ezzel együtt esélyt arra, hogy tovább juthasson. Mindent segíti az, hogy a játékban a pénz nem vész el, halálozás után a maradék elkölthető karakter fejlesztésekre.
DIÓHÉJ OFF
Eleinte az taszított el az egésztől, hogy az iPad képernyője nagy, nem lehet egy kézzel játszani, csak bizonyos testhelyzetekben. Rögtön arra gondoltam, hogy telefonon kellene folytatni (ami majd ezután történik meg, hisz' csak kifizettem érte valahogy androidon azt kemény 224 Ft-ot.
Olyannyira magához ragaszt, hogy két napom szinte csak ezzel ment el. Rangsorban most valahol tizenhétezereakárhanyadik vagyok a több, mint HETVENEZERBŐL. (Összehasonlítva egy másik mobil kedvenccel, a War of Eclipse-szel, azt csak négyezren.)
Tény, hogy ez nem kétszázezer, meg nem egymillió, de nem is 50$-ba kerül. Ilyen adatok mellett mondja még nekem valaki, hogy az indie meg a mobiljáték felesleges vagy figyelmen kívül hagyható...
2013. február 18., hétfő
VALÓS HALÁL
Személyes élménybeszámoló a spoiler után.
SPOILER
2013. február 5., kedd
FAR CRY 3
SAJNALOM HOGY CSAK UTOLAG KOZLOM VELED DE HAZAUTAZTAM ROOK ISLANDROL MERT MAR NEM BIRTAM TOVABB AZON AZ ELMEBETEG SZIGETEN AHOL MINDENKI AZZAL VAN ELFOGLALVA HOGY KABSZERT KEVERJEN AZ ITALOMBA= AZ ELETBEN MARADT BARATAIM HAZAERTEK A HALOTTAKERT PEDIG BOSSZUT ALLTAM=A DROGBAROVAL FOGLALKOZZATOK INKABB TI DE HA GONDOLOD GYERE UTANAM= P.S. AZT HISZEM ELKAPTAM TOLED VALAMIT= =JASON BRODY=
22 óra után csak sikerült eljutni arra a pontra, ahonnan nincs tovább: a játék kifújt.
A meg nem nyitott képességek már másodlagosan sem fontosak (még egy picit gyorsabb tárazás, még egy kicsit több életerő, még egy kicsit hosszabb sprintelés, stb.), a történethez kapcsolt küldetések baromi unalmasak (mert nem engedi a játék szabadon megoldani őket, aztán jön még egy kis láma qte. Az igazán jó részek, mint az észrevétlen orgyilkosság vagy település felszabadítás élmény volt, de már teljesen önismétlő ennyi gyakorlás után. Lényegében utóbbi nem más, mint egy grafikailag felturbózott Tenchu: a kavics dobálás helyettesíti a mérgezett rizst, a fejlövés a shurikent, a taposóakna pedig a (khm) taposóaknát. Igazán élveztem eddig, de remélem azt senki sem gondolta komolyan, hogy majd begyűjtöm a térképen jelölt összes kincset, levelet és relikviát.
Az olyan lenne, mintha folyamatosan ugyanazt a dolgot próbálnám újra és újra és újra, ahogy az a játék legfontosabb idézetében is szerepel.
Az viszont biztos, hogy ennyire szép játékkal eddig nem találkoztam. Persze szép volt az Uncharted meg sok minden más is. Na és sosem játszottam olyasmikkel, mint a Crisisok, de amilyen színeket időnként produkált az FC3 - gondolok itt sokszor a vízre - az tiszteletreméltó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)