NINJA SPRITE

Az utóbbi napok felfedezése és rögtön kedvenc iPad appjaim egyikévé vált a Sprite Something rajzprogram. Mindig is érdekelt a sprite rajzolgatás és azóta hiányzik, hogy C64-en/Videotonon utoljára programot írtam, de a windowsos Paintben tett próbálkozásaim mindig kudarccal végződtek. Egyszerűen idegesít, hogy egérrel kell rajzolni, de talán azért van mindez, mert bal kezes vagyok, az agyam rajzolásnál erre állt rá, az egerek meg jobbról vannak.

Az alkalmazásra visszatérve, kezdő amatőrként nem tudom megmondani, hogy mennyire jó. Van egy felső határa annak, hogy bizonyos méretű sprite-ból összesen mennyi lehet a sprite sheeten és fogalmam sincs, hogy ez elég nagy méret-e. Magával a sprite sheet fogalommal is most ismerkedtem meg, a fenti kis nindzsa kép is gyakorlatilag a második próbálkozás a programmal.
Jól látszik azon, hogy maga a sprite méret sokkal nagyobb, mint a figura.
Megcsináltam a fejét, aztán gyorsan összedobtam neki valami testet. Közben elolvastam pár tutorialt, de már nem foglalkoztam az árnyékolással, idő híján.

Ettől függetlenül a Sprite Somethingot használni számomra élmény. Bárhol, bármilyen testhelyzetben, útközben is működik, na és az iPad képernyője nem is bántja a szememet úgy, mint a monitoré. Ezért az árért (3,99€) telitalálat. Nem mellesleg univerzális, akinek telefonja vagy iPodja is van, azokon is tudja használni.

Meglátjuk mit sikerül kihozni belőle, amikor rendberakom a színeket és megpróbálom majd animálni.
Az biztos, hogy jó sokat lehet tanulni közben... Példaául azt, hogy már eleve külön el kellett volna menteni a fejét, a testét, a karjait és felsőtestét, hogy a szokásos "szuszogós" alapanimációhoz ne utólag kelljen majd szöszmötölni.

Posted with Blogsy

WE COULD LIVE FOREVER

A freeblog hosszú ideig szolgált felületként a blogomhoz, de az utóbbi idők történései, mint a rendszeres elérhetetlenség, ill. az a bizonyos adatvesztési ügy végül csak arra sarkalltak, hogy térjek át egy biztonságosabb szolgáltatóhoz.

A blog neve marad Player2 (vagy ez majd még eldől), de az url-ben biztosan nem fog megjelenni, mert már foglalt. Csakúgy, ahogy az antaru.blogspot.com is: azt még magam regisztráltam az Xbox365-ös időkben. A jelszó azonban az évek során elveszett és a hozzá tartozó email címem sem él már. Úgyhogy jobb híján a vr shangrila mellett döntöttem.

Nem csak úgy a levegőből jött, Billy Idol Cyberpunk c. albumán van egy dal (Shangrila), ami a virtuális valóságról szól, arról ahogy az érzékelés-tudomány és a virtuális valóság technológiájának fejlődése elvezet a képzeletbeli Shangri-La nem valóságos, de ahhoz már közelebbi (virtuális) létrejöttéhez.

Rendkívül érdekes téma, hogy mihez lehetne kezdeni azzal a technológiával, ami közvetlenül, tökéletesen csapja be az érzékelést és esetleg fordítva, a tudatból vett jelekből mi állhatna össze egy olyan "Földön", ahol minden lehetséges. Ide kapcsolható az a remek ötlet, ami megjelent a Caprica c. sorozatban is, vagyis az, hogy egy vallási csoport létrehozott magának egy virtuális mennyországot, ahová haláluk pillanatában áttöltötték tudatuk és emlékeik másolatát, személyiségüket.

Valójában nem kerültek oda, csak egy tökéletes másolat kezdett el létezni abban a virtuális térben, de a végeredmény ettől függetlenül az, hogy létrejött egy digitális lélekvilág, a holtak birodalma, ahol az ember halála után létezik (még akkor is ha csak a másolata, de tökéletes másolat, hiszen a halála pillanatáig vele történtekkel tisztában van). Na és ha kell tudnak kommunikálni az életben lévő rokonaikkal.

Kár, hogy a film sok más, unalmasabb témákkal is foglalkozott és nem jutottak messzire ezzel a gondolattal.

Magam nem vagyok rajongója a virtuális álomvilágban történő életnek, de a témát kifejezetten szeretem.

Másrészt - kicsiben, primitív formában - a blog írás sem más, mint a személyiség feltöltése a virtuális térbe.

Ennyi az url története.

we could live forever

omm