2013. augusztus 26., hétfő

BUG & MAGIC X LEGACY

A youtube-on futottam bele az infóba, miszerint készülget a Might & Magic X Legacy, ami olyan jó Eye of the Beholderes, retro dungeon crawler.

Az első fejezet ki is próbálható azok számára, akik előrendelik a játékot. Én azért ennyire nem ájultam el a hírtől és csak kikölcsönöztem a demót.
Még szerencse, mert bár hozza a jó kis, részletes, pc-s rpg formát, millió bug van benne.
Jellegzetesen elkezd pörögni a nézőpont, ha az npc véleményez valamit és nagyon nehéz leszállni a búgócsigáról. Aztán jött a harc, miközben egyszer csak megbolondult az inventory. Az első karakter kézifegyvere ott van, de nem lehet vele ütni. Elvittem kovácshoz, de nem lehet megjavítani. Mindez azért baj, mert a harc csak akkor halad, ha a karakterek csinálnak valamit. Az első karakterrel ez nem volt más, mint bementem az inventory-ba, majd kijöttem onnan. Után végre tudtak a többiek is harcolni.

Rém idegesítő volt, ezért egyelőre türlés a sorsa. De vélhetően ezeket még javítják majd benne.
A harc mindenesetre fura, mert nem lehet közben lépkedni.
Nekem jó amúgy a retro, de látom, hogy a steames fiatalok ki vannak készülve a 90°-os fordulatoktól. :D Ez nem nekik készült.

Ja és a grafika ellenére mintha túlterhelné a gépet a játék. Az Arkham City sokkal frankóbban fut maxra húzva, pedig az mintha kicsit combosabb lenne...

2013. augusztus 24., szombat

KÜSZÖBMAJOM

Szerdán munka helyett betripláztam.

Persze nem úgy, mint Nathan a Misfitsben. (nála ez az egyidejű ejakulációt, berosálást és hányást jelenti:)

Egyszerűen csak elkezdtem bepótolni Kevin Smith munkáit. A Shop Stopot (Clerks) és a Comic Stripet (Chasing Amy) már jó rég láttam, előbbi ismétlése mellett pedig, lenyomtam annak folytatását (Clerks II.) és a Mallratset.

Mindez pedig azért fontos, mert valami pozitívat is ki akartam írni magamból, két filmes csalódás után. :)

Kevin Smith filmjei működnek. Mert a poénok, az életből vett történetek vagy olyan eszement agymenések, mint az állatszex nézés a hamburger bárban álcája mögött mindig olyan valós problémákról szólnak a filmjei, amikkel bárki küzdhet, küzdhetett korábban.

Barátnő választás külső vagy tulajdonság alapján? Beletörődés és belesorvadás a melóba vagy saját lábra állva tényleg boldog életet élni? Kockázat, cél, érték.

A szereplők pedig kis túlzással teljesen ugyanazok, mint akikkel az életben is találkozom.

A Clerks II. simán megeszi, majd kutyakaki zacskóba csomagolva ki kukázza a lejjebb említett, modern blockbustereket.
Haladok tovább a Dogmával.

2013. augusztus 23., péntek

A NAP HÍRE


ELYSIUM

Hatalmas csalódás.

SPOILER
A robotok jók, a harcok jók, a történet viszont egyszerű, mint a faék.
Beteg srác el akar jutni a kórházba és útközben lövöldöznie kell.
Persze a Dreddnek sem volt csavaros története, leszámítva azt az egy fordulatot, amikor Ma-ma behívta a többi bírót.
Itt viszont semmi.
Már az is fura, hogy Matt Damon gyerekkora óta nem tudott becsajozni és elfelejteni a nőt, aki szívbaj nélkül kitolt egy gyereket miközben nem találkoztak vagy tíz évig. Pedig ő a helyi menő csávó és emellett ugyanabban a dél-afrikai városban laknak. :)))))))
Az Elysium olyan "komoly", hogy az összes védelme egy megbízhatatlan, rakétavetős kiberpszichó?
A fő problémám mégis az volt, hogy nem éreztem motivációt a szegény földiek megmentésére.
Nem tűnt úgy, hogy annyira szarul élnének.
Oké, sok volt az idióta a gyárban és egy koszfészek volt a város.
Meg az egész bolygót biztos járvány súlytotta.
DE EZT BE IS KELLETT VOLNA RENDESEN VEZETNI. Esetleg démonizálni kicsit a politikai/gazdasági hatalmat.
Kölcsönzős kategória, majd gyorsan felejthető. :(

D-DZSEBREMZ

Hú de utálom ezt a csávót...

Az egész ott kezdődött, hogy szerettem Star Treket nézni.

Tizenéve videóra vettem a Deep Space Nine részeit, pár éve pedig lezúztam újra a Voyagert és az itthon végig nem is vetített Enterpriset.

Utóbbi volt számomra a csúcs.

Némi kezdeti lassúság után nagyon szépen magára talált a sorozat, végigvitt, érdekes storyarcja volt, nem mellesleg modernebb, feszesebb lett.
Aztán elkaszálták.
Helyette pedig mivel folytatták? Valami J. J. Abrams nevű gyökérkezelés alá vetették a franchise-t, aki szétromashoppolta lens flare-rel az egészet.

Ezt még valahogy túl is éltem volna, ha a film megmarad konzekvensnek, Star Treknek. De egyszerűen ki lett dobva a gondolkodás a filmből és lett belőle egy B-kategóriás Star Wars.

Mert hát Dzsebremz Star Wars buzi. Meg is kapta a lehetőséget, hogy szétrajíthassa azt is, bár sok múlik persze a forgatókönyvítón és a Disney felügyeletén is. (Én inkább adtam volna Kevin Smithnek)

A Star Trek reboot második, általam mostanáig halasztott filmjéhez is elkelt volna valami ilyesmi.
Khan badass volt ugyan, nincs semmi bajom a Kirköt és Spockot játszó színészekkel meg a többiekkel sem.
De ami ebben a filmben történt az fájdalmas baromság.

Idióták gyülekezete a Csillagflotta, tagjainak feladata pedig nem más, hogy próbálják valahogy alátámaszthatóvá tenni egyik vagy másik látványos jelenet szükségességét.
Pont mint a Transformers, amiben a robotok nem is tudnak másképp harcolni, csak ha közben háztetőkön szaltózhatnak, lehetőleg leérkezéskor szétzúzva valamit, ami egy reklám mellett van.

Az Into Darknessből csak néhány példa.

1. Spock kötélen missönimpászíbl módra ereszkedik be a kitörni készülő vulkánbam, hogy ott lent élesítse a jégbombát. Miért? Hogy láthassuk a vulkánt, veszélyeztetve érezzük a hőst, de még inkább azért, hogy legyen valami mondvacsinált indok arra, amiért Kirk megszegheti az Elsődleges irányelvet, plusz még a film végével is összecsenghessen a dolog, amikor fordított helyzetben Kirk megy önfeláldozni és Spock adja elő a vadállatot. Pedig mit kellett volna csinálni? Beidőzíteni a bombát és lesugározni a kicseszett tűzhányóba vagy akár a kürtőjébe lőni. Áhh....

2. A random fekete csillagflottás, halálos beteg kislánya és a bomba A film nézése közben épp arról beszélgettünk, hogy mit tennénk meg a beteg gyerekünk megmentéséért. Bármit. Szinte bármit. Ami kivétel, az a gyilkosság vagy még inkább tömeggyilkosság. Persze nagyon hatásvadász akart lenni megint a történet és be kellett készíteniük valahogy Khan gyógyító szupervérét, hogy a film végére lehessen egy Kirköt megmentő deus ex machinájuk. A baj csak az, hogy egy ilyen világban 300 éve egyszer feltalálták a gyógyító vért, aztán elfelejtkeztek róla és más nem is tudta feltalálni?

3. Bolygóközi teleportálás, hordozható eszközzel a klingonokhoz? Ha ilyen van, a többiek miért űrhajóznak keresztül kasul, rengeteg energiát pazarolva? Persze valahogy el kellett juttatni látványosan Khant arra a bolygóra, különben nem lehetett volna torpedókkal lőni.

4. Kit küldenek utána? A szabályszegő Kirköt? Miért? Alig hihető, hogy csak tizenpár embere volt a csillagflottának és azokat halomra lőtték az első percekben. Főleg úgy, hogy már Kirk és Spock alapból nem a Csillagflotta történetének kezdete.

5. Baromira nem volt felépítve a beleélhetőség. Baromira nem tudtam izgulni azon, hogy meg lesz akadályozva a galaktikus háború. Voltak pillanatok, amikor lepacsiztam volna a robotzsaruval is. Aki mondjuk elgondolkodhatna a háborúban való részvétel létjogosultsáégával, ha a saját lánya simán fel tud surranni egy csillaghajóra, aztán egy egyszerű google checkkel kiderül, hogy kamuzott...

És ez kapja a 8.1-et az imdb-n az emberektől. :DDDDDDDDDDDDDDDD Hogy a lens flare égetné ki a szemüket...:DDDDDDDDDDDD

2013. augusztus 10., szombat

CRAZY BILL

Egy kicsit vagy inkább milliószorosan túl van már lihegve a zombi téma játékokban, de igazából erről a rossz játékok tehetnek. Ha valami jó, akkor mindegy, hogy zombis vagy sem, könnyen elrabolja az időmet. Tegnap és ma ezt leginkább a Crazy Bill: Zombie Stars Hotel tette meg, ami nem kis mértékben volt köszönhető a pixelgrafikának, a valós sztároknak és az egyszerű játékmenetnek. (Endless runner vagy inkább lépcsőmászó, ugrással, lövéssel, csapdákkal és fegyverekkel.)
Mindehhez társul még egyfajta Tarantino/Rodriguez hangulat is a Ponyvaregény zenének / 4 szoba szállodás karakternek köszönhetően. Bár nem olyan jó játék, mint a Punch Quest, teljesen ingyen van és már hülyére játszottam. :)
Back to the Graveyard
Zombi Marty McFly mellett hidegre tettem már az élőhalott Einsteint, a Blues Brotherst, Marilyn Monroe-t, és magát E.T.-t is, legyen ez bármennyire is fura. A 40. emeleten viszont odacsapott a paywall és nem enged tovább, csak ha kifizetem a játék árát: 0.89€-t. Ki fogom. Mihelyst feljutok még egyszer a 40-ikre. Illetve akkor, ha eldöntöttem, hogy ezt telefonon vagy iPaden szeretném-e inkább megtenni. Mert úgy néz ki, az ilyen in-app megnyitás nem tükröződik át a másik készülékre.

2013. augusztus 8., csütörtök

PUNCH QUEST

Semmi különös nincs, csak megint egy újabb rekord a Punch Questben. Furcsa, hogy pontszámon kívül mindenben rosszabb vagyok Kaszmannál...:) Mindegy, ma megint nyugodtan alszom, mert sikerült jelentős előnyre szert tenni.:DDDDD
Ezt az iOS féle kihívás rendszert viszont jó lenne látni konzolon is, mert sokkal jobban megdobja a játékkedvet, mint a trófeák. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy sikerülne az AAA-fejlesztőknek ezt is elrontani valahogy.:)

2013. augusztus 3., szombat

GET SOME.

Reggel pittyent az iPad: üzenetet kaptam.
Eléggé ügyelek arra, hogy ne kapjak promóciókat, talán csak a kocsi biztosítója küld nekem ilyesmit, meg egy gaelige nyelvoldalra vagyok feliratkozva, csak úgy...

Ja hogy ez az OUYA?

Küldek egy bocsánatkérő levelet és olyan 10 € körüli, elkölthető összeget, kárpótlásul azért, mert annyit késett a gép és a második kontroller még fel sincs adva.


Ennek örömére újra bekapcsoltam a gépet, amin egyelőre csak egyetlen vásárolt játékom van, a Cannabalt HD. A felhozatal bővült kicsit (vagy csak most vettem észre pár dolgot?) és rögtön találtam kezdetleges Dungeon Crawlert és egy egész jónak tűnő, toronyből lemászós/zuhanós játékot, a Freedom Fallt.


Grafikáját tekintve aranyos, nem is akad szinte sehol, annak ellenére, hogy ez is csak egy iOS/Droid port. A torony tetején bebörtönzött sráccal kell leérni a földszintre, közben túlélni a kis gonosz (vagy a játékost gonosznak gondoló?) hercegnő által állított csapdákat.

Kifejezetten imádnivaló, ahogy a kiscsaj üzeneteket (kezdetben tutorial módon) firkált fel a falra és közben megismerteti a családját is. Már nyomtam is volna az első, ingyenes pálya után a megvesz gombra, de a játék több, mint 8 $-ba kerül, mondhatni másfélszer annyiba, mint iPaden, de ott is csak most, mert amúgy 2 $ is volt már/lesz még ez az AppStore-ban. Vélhetően utóbbi hardveren kicsiszoltabb minden, de talán döntögetni kell az irányításhoz, ami kicsit riaszt. Szóval megvárom, míg lejjebb megy az ára, a kapott ajándékpénznek meg keresek egyelőre másik tulajt. Összehasonlításképp a Sonic CD alig több, mint 3 dolcsi.