FTW!

A munkahelyemen az egyik IT-s srác azt mutatta, hogyan használja távoli eléréssel a munkahelyi gépen keresztül az otthoni PC-jét. Szépen megjelent az otthoni desktop a monitoron, a lényeg viszont az volt, hogy ezen az otthoni gépen egy android emulátor futott, azon pedig valami japán rpg vagy annak utánzata.
Persze a srácnak nem volt ideje játszani, ezért scripteket futtatott, amik gombnyomásokat szimuláltak és ezáltal folyamatosan mehetett a harc, a program játszotta a játékprogramot.

-Miért csinálod ezt? – kérdeztem. A válasz még csak nem is az volt, hogy azért, hogy fejlődjenek a karakterei, hanem az, hogy így (is) folyamatosan győz.
-De nem az lenne a lényeg, hogy játssz?
-Nem, a győzelem a lényeg.

Ezen eléggé elhasaltam. Persze egy rpg-ben amúgy sem igazán játszol, amikor csak támadásokat variálsz gyógyítással/gyógyitallal és tudjuk be az egészet annak, hogy a srác számára a sikerélmény a script megírása volt.

Már ha ő írta, mert ha nem, akkor játékos szempontból ez már igazi eretnekség.. :)

Ugyanígy nem tudom megérteni azt sem, amikor valaki spammel egy karakterrel egy verekedős játékban és nem azt a karaktert választja, ami érdekli, hanem azt, amivel a legkönnyebb győzni.

Kb. sosem fogok többé rpgz-ni. Max a Grimrock féle crawlerekkel, de jrpg-hez vagy Diablo-hoz biztos sosem lesz energiám/kedvem. Legalább minimálisan érezzem azt, hogy tőlem függ a győzelem, nem a szintemtől.

JAPÁN NAP 2016

Kimentem erre a rendezvényre, mert meg volt hirdetve oda egy manga rajzkurzus is, gondoltam, hogy megnézem milyen.
A végére semmilyen lett, mert ez egy rendhagyó alkalom volt náluk is.
Akik kint voltak, azoknak az volt a feladata, hogy rajzoljanak, kezdő szinten három képet, bármit, ami a rendezvény által ihletődött. A haladók pedig 1-3 oldalnyi képregényt, azonos motivációval.
Nyilvánvalóan a kezdő szintet választottam, mert még így is csak két képig jutottam el, abból is a másodikat most megnézve, anatómiailag nem vonzó...:D
A rendezvényen volt japán mese felolvasás (az eddigi legszebb mesemondó lánnyal, akit láttam), ezért gyorsan leskicceltem egy Urasima Tarót. (Ami mondjuk a kedvenc japán népmesém, ha mondhatom, hogy van ilyenem.)

Majd választottam egy haikut, ami alapján rajzoltam egy meztelen lányt, verssel a hátán, de szegény nem lett kész és kicsit ferde is a háta.
Mondjuk nem tudom, hogy lehetett volna ennél többre időm, ha közben elugrottunk ebédelni a Deákra, meg utána elkapott a vihar. Amit úgy ahogy sikerült elállítani.
A nap végén lett volna némi rajzelmélet, de ezt két okból is kihagytam. késve kezdődött volna és a helyszínen nem működött semmi légcserélés és csak fuldokolva izzadtunk.
Másrészt meg bár voltak ott nagyon ügyes lányok és elképesztően ügyesek is (meglestem pár rajzot), valahogy úgy éreztem, hogy nekem ez túl otakukuszáj...:)

GANTZ

WTF? WTF? WTFF?
Az egyik japán munkatársat kérdeztem meg, hogy mit tudna ajánlani rajzfilmek terén, mert már rég nem néztem semmit, az Attack on Titan második évada pedig nagyon nem akar jönni.
Bedobott néhány kedvencet lehetőségként, amiből azt ajánlotta, hogy a Gantzzal kezdjem, mert az már kifutott.

Nem tudtam, hogy mire számítsak, de nem hittem volna, hogy pont betalálnak ezzel a valamelyest poszthumán sci-fi, akármicsoda keverékkel.
Az első öt perc katasztrófának tűnik, egy teljesen idegesítő, szerethetetlen főszereplő(?) sráccal, aztán egyszer csak abbahagyhatatlanul érdekes lesz.
A nagyméretű mellfétisnek még mindig nem tudom, hogy mi a szerepe ebben az egészben, de teljesen elhomályosul az alapsztori mellett, ami egyfajta "túlélők viadala" csak érdekesebb, mint a Jennifer Lawrence félék.

SPOILER
Te mit tennél, ha meghalnál, de kapnál egy újabb esélyt, másolatként?

FLASHPOINT

Úgy két hete történt, hogy a DC képregényhősök világa kapott egy újabb resetet és Rebirth kódnév alatt újraindították a füzeteket. Nem akartam egyből belecsapni a lecsóba, mert pár éve volt már egy reboot, ami a New 52 cím alatt futott és teljesen lemaradtam róla.
Kis utánajárással kiderült, hogy a New 52 nem csak amolya indítsunk újra mindent alapon ment, hanem rendesen meg volt magyarázva: a Flashpoint suppercrossover vezeti fel.

A Flashpointot pedig ismertem, legalábbis a rajzfilm változatot, de arról nem tudtam, hogy eltér a képregényestől. Abban ugyanis Flash megmenti az anyját, ezzel újraírja az idővonalat, de minden rossz irányba megy, ő sem válik szuperhőssé, de a világ is fejére áll, ezért megpróbálja visszacsinálni a dolgot.
A képregény ennél sokkal monumentálisabb: már eleve azzal kezdődik, hogy Wonder Womanék és Aquamenék bemutatkoznak a világnak és háborúba kezdenek, amibe berántják az egész bolygót. A legjobb az egészben mégis az, ami a megváltozott idővonalon történik Batman családjával. A rajzfilm abból csak ízelítőt adott, a képregény legalább egy komoly tréfával többet. :)
Még nem vagyok a végén és utána még vár rám pár évnyi New 52 is, ami talán beletörhet a bicska, de eddig megérte.

AXIOM VERGE

(0611) Haveri ajánlásra kezdtem el a játékot. Írták, hogy PS4-en most olcsósított és megéri, ezért én is elkezdtem PC-n. Az első pár fejlesztés előtt persze nagyon egyszerű kis Metroid klónnak tűnik, de aztán szépen beindul: jönnek a titkos járatok, a különleges képességek. Az atmoszféráját a zenéje adja, kétségtelenül. A CGA-színpaletta nagy fájdalom számomra, de vannak benne meglepetés effektek később. Egyelőre még csak pár bosst fektettem el, mondjuk úgy, hogy a lock gomb használatának lehetőségét valahogy sikerült figyelmen kívül hagyni, de nagyon tetszik.

Update (0619) Elég sokat haladtam, tényleg korrekt Metroid klón, finomságokkal. Egyedül az ellenfelek egyszerűsége nem tetszik. Vagy túl könnyűek vagy túl nehezek, de egy végigjátszást simán megér. Azt, hogy mondjuk mi történik sztori szinten, nem igazán sikerül még megérteni, de jó sztorikért könyvet szoktam olvasni. :D

Update (0622) Vége. Tömören: jó volt. Bővebben: a zene és grafika (főként előbbi, utóbbiból az art, hátterek egy része, a rusalkik), baromi jó hangulatot, atmoszférát adtak az egésznek. A sztorit képtelen voltam követni és fel is adtam, az nem tetszett. A játék maga még némi csiszolást kaphatott volna, mert egyes ellenfelek inkább idegesítőek voltak, mint ügyességet igénylők. A titkos járatok, fegyverek száma meg mondhatni már túlzás. Közel harmadát meg sem találtam a fegyvereknek, sok teljesen felesleges volt. A végső ellenfél előtti boss (Sentinel) kényszerített csak arra, hogy megnézzem neten, hol van a lángszóró, amivel már gyerekjáték volt.

Összességében kellemes élmény volt, ilyen jöhet még.

WARCRAFT

Az igazi pozitív csalódás ez a film volt. Ugyanúgy jártam, mint a Batman v Superman esetén: hallottam a negatív visszhangokat, ment a szájhúzogatás. A képregényes filmet nagyon vártam, a Warcraftnál viszont úgy gondoltam, ráérek én ennek a megnézésével. Teljesen véletlenül mentem el rá: a cél az volt, hogy mozizzunk, vagy ez vagy az X-Men. A Warcraft győzött, mert az X-Men látatlanban is taszít, az emberek az orkok ellen viszont csak szimplán unalmas trailerrel nyitott.

Amikor valaki azt mondja, hogy történetvezetési gondok vannak ebben a filmben, nem tudom mire gondol. Nem találtam semmi ilyesmit, teljesen lineáris, ork és ember oldalt párhuzamosan bemutató a sztori. Mindkét oldalon érthetők a motivációk, én értettem az egészet.

Egyeseknek nem ment a karakterek felismerése, megjegyzése sem. Furcsa, de ilyen problémám sem volt. Nyilván nem fogom megmondani az összes ork nevét, mert hát mégsem Jim és Joe neveket kaptak, de mindig tudtam, hogy ki kicsoda.

Ami nagyon tetszett, az a mágia (cg), a portállal, a teleportokkal, falvarázslatokkal, stb-vel. A harc is jó, imádnivaló az is, hogy az orkok nem a tipikusan egysíkú, gonosz lények.

A nap végén azt mondom, kifejezetten szórakoztató fantasy film volt: várom a folytatást, ezt pedig meg akarom nézni még egyszer, sőt, remélem, hogy blu-rayen vágatlanul lesz fent.

BLINDSPOT

A Flash és Arrow után/mellett ezt a Blindspotot is ledaráltam, bár a végére sem jöttem rá, hogy miért ez a címe.:) Magyarul Rejtjelek, az egyértelmű.

Rövid véleményként annyit, hogy bár a sorozatban az akciók - mondjuk úgy - középszarok, a sztori mégis kárpótol és élvezetessé teszi az egész évadot. Kik, miért csinálták azt, amit? Mi a tervük, mi folyik itt Gyöngyösön?

Nagyon nem bíztam a sorozatban, csak Jaimie Alexander szemei és figyelemfelkeltő tetoválásai miatt kezdtem bele, de pozitív csalódás volt.
Az is meglepetés volt, hogy Jane Doe nem tipikus főszereplő, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem fókuszálnak rá kiemelten. Ugyanannyi szerepet kapnak a társak is.

A csajnak épp olyan szép szemei vannak, amennyire fura, "rekedtfazék" hangja. Kurt Weller pedig annyira ismerős volt, aztán rákeresve kiderült, hogy a 300 második részében ő volt a "kék Leonídász" és ő hajtott végre "hadvezéri szexbírkózást" Eva Green karakterével...:)

Kiemelendő még a zene: a Way Down We Go (Kaleo) és az Oh My Word (Flip Garter) úgy elkapott, hogy megállítva a filmet kerestem rájuk és dobtam fel a kedvencek lejátszólistára őket.

ROAD WARRIOR

Csak visszatértem a Mad Maxhez és bekapott az ékszíj, egy időre...
Pontosan 44 órára, ami alatt kiélvezkedtem magam, elsősorban vezetéssel és bázis felszabadítgatással. Végül eljutittam Gas Town-ba, de mostanra mindent kipróbáltam és elhagyott a játékkedv. Talán még a sztori módot erőltethetném egy picit, de mindig akad jobb elfoglaltság. Ettől függetlenül legalább ennyi belement.

Kár, hogy ez is egy szintlépős játék, még akkor is, ha nem a klasszikus értelemben, de ebben is eleinte túl gyenge, aztán túl erős az ember, a saját képességeitől függetlenül.

Mindenesetre csak ebben a játékban lehettem Mad Max, én pedig szeretek Mad Max lenni. :)