SNES MINI

Oké, pár hete újra játszom, de csak ezzel...
Kipróbáltam én a Kingdom Come-ot, de ez nekem túl sok. Nincs három életem, mint egyetemistaként, nem bírom ki, ha 40 percig csak beszélgetnek a karakterek.

A SNES Mini-n viszont azonnal végignyomtam a Castlevania IV-et, a húgomat segítettem Donkeyban és SUper Mario Worldben, most pedig már lassan a Super Metroid végére érek. Ezután talán már jöhet is a mókolás, mert lenne még mit újra elővenni. 25 ezerért kötelező volt ez a gép.

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.

SPLASH!

A szombati Pixelcon2-n zavaróan nagy volt a tömeg vagy inkább túlzsúfoltak voltak az asztalok. Azonban csak megérte kimeni, mert találtam egy új kedvenc, de nagyon régi játékot, amit eddig nem is ismertem. Valahogy a sors fintora is, hogy kb. az összes lány vetkőztetős játékot szeretem, de nem csak a lányok miatt! A régi arcade vagy PSP-s cuccokban ezek mellé mindig társult valami remek játékmechanika.

A Splash! vagy másik nevén Painted Lady szintén ilyen.

Első ránézésre egyszerűsített Gals Panicnak tűnik, ahol nem "lerajzolgatni" kell a képernyő darabjait, hanem egy ecsettel kell végigmenni rajta bizonyos százalékban, anélkül, hogy hozzáérnénk az ellenfélnek számító buborékokhoz. Nem lehet tehát körbezárni őket a rajzolt vonallal, ellenben lehet lőni és bombákat lerakni, a pályákon pedig áttörhetetlen (esetenként kilőhető?) fal akadályok is szerepelnek. A pályák teljesítése után pedig egy-egy jócsajos, egyre kevesebb ruhát tartalmazó kép az ajándék.

A játékot a Gaelco készítette, ami meglepő módon nem is japán cég, hanem spanyol. Van még egy hasonlónak tűnő játékuk, Glass néven.

PIXELCON 2

November 21. szombat. Ki kell mennem egy jót C64-ezni. Remélem valaki kihozza a következőket:

Wizard of Wor (mondjuk ez tuti)
Archon
Piracy
Laser Squad
Ghostbusters

A Blastroment is csak most ismertem meg (youtube) és kifejezetten tetszik, szóval megpróbálom a haverokat rábeszélni az egész estére. :)

GRANDIA - SZÓTÁR

Régóta csinálom már azt, hogy játék vagy rajzfilm/film nézés közben szótárazom a szavakat. Mindez saját használatra történik, ezért nincs benne minden, csak azok a szavak és kifejezések, amiket vagy nem ismertem korábban, vagy gyakran elfelejtem őket, esetleg csak simán érdekesek. Sokszor félbe is marad játék közben a dolog (amikor a játékot magát is félbehagyom), de mindenesetre a felhőnek köszönhetően meg is oszthatom ezeket a fájlokat, hátha valakit érdekel. Most épp a Grandia fut otthon, ezért legyen ez az első ilyen. A frissítése természetesen folyamatos, amíg játszom.

link a szótárhoz (online excel file)

ILLUSION CITY

Nem tudom még, hogy mi ez, de ki kell derítenem. SegaCD játék régről, az már világos.

NORMAL HILL

Oké, ezen túl vagyok. Jöhet a hard mód.

Amire szeretnék emlékezni a folytatások újrajátszása után is:
- A történet nem tisztult ki igazán, még most is csak utánolvasásokból tudom - bár a játékban elmondottakból is sejthető -, hogy Alessa megosztott lelke öltött csecsemő formát és úgy talált rá Harry és a felesége. De most akkor mit varázsolgattak ezek az elmebeteg Dhaliaék? Az világos, hogy miben hittek, de honnan volt varázserejük? Ja és vajon mi lett Cybillel? Mindig azt hittem, hogy összejött Harryvel, de az SH3 alapján nem valószínű. Egyelőre nem nézek utána. :)
- A játékban a harcot azért rendesen akadályozza a gombkiosztás, de meg lehet szokni, csak legalább két óra kell hozzá. A főképernyős intro után pedig vannak rögzített gameplay részletek, amik bemutatnak trükköket. Bár a kés még így sem jó semmire és mire megtanulná használni az ember, addigra ott lesz a vascső. Ami nem fog elveszni, eltörni, stb.
- A késelős gyerekek (grey child) csak az amerikai verzióban szerepelnek, a többiben lecserélték őket "mumblerekre".
- A szárnyas sikoltók (air screamers) ellen nem tudom mi a legjobb taktika a cikkcakkban futáson kívül. Próbáltam beállni árkádok, stb. alá, hogy kénytelenek legyenek leszállni és elém cammogni, de volt, hogy így is inkább repkedtek és megsebeztek.
- Samael kb. Tekken főboss szinten gyökér. Azt tudom, hogy mikor fogja szórni a villámot, de nem lehetett előre látni hova és ezért kikerülni is csak véletlenszerűen sikerült. Inkább szerencse és gyógyító cuccok kellettek hozzá, semmint ügyesség. Ja meg persze lőszer a puskába és shotiba. De az 5 continue-mból 4-et nála lőttem el...
- Van pár ijesztő rész, ami kihasználatlan marad. (technikai korlátok?) Például az egyik szoba kipakolása után, kifelé menet ijesztő dörömbölést hallani az ablak felől. De nem történik semmi. Akkor lenne igazán hatásos, ha máskor meg berontana az ablakon valami.
- Nem tudom, hogy igaz-e, de mintha a pihent Harry-n többet gyógyítanának a gyógyitalok és elsősegély csomagok, mint a lihegőn. Emellett az ampulla szerepe sem világos. Elvileg staminát is visszatölt, de az meg hol van? Azt olvastam, hogy new fear (új játék) esetén bekapcsolható egy ezt mutató csík. Megnézem.
Az utolsó terület (Nowhere) kiakasztó volt a térkép nélküli, szobáról szobára járós, kulcskeresős felépítéstől. A puzzle-ök egy részénél meg csak csodálkoztam, hogy a PS1-es időkben ezeket hogy is sikerült megoldani...:)
- Adnak-e a játékhoz a megnyitott láncfűrész és egyéb cuccok vagy könnyíti azt? Feltételezésem: hogy kelleni fog ez is meg a katana is ahhoz, hogy hardon boldoguljon az ember.
- A plazmán egész jól skálázta fel a képet a PS3, de most kipróbálva a kis crt-n, a színek sokkal jobbak.

BACK IN TOWN

Annyira mondogattam, hogy nem kezdek bele új játékba, amíg nem végzek a folyamatban lévőkkel, aztán persze az lett a vége, ami szokott...
A Book of Memories visszahozta a Silent Hill hangulatot és azóta szinte minden nap meghallgatom a Promise-t, megrendeltem a HD Collectiont, szemezek egy hatalmas Heather poszterrel az eBayen és ma este nekiültem az első résznek, PS3-on. Az első, eddigi legnagyobb kihívást az jelentette, hogy beállitsam a képernyőt széthúzottról az eredeti 4:3-as arányúra. (A Home gomb Other Settingsében kellett volna lennie, mint Vitán, de csak azután jelent meg ott, hogy az XMB--en a Game Settingsben beállítottam az upscale-t.)
A játék nagyon régi, rögtön át is állítottam az irányítást úgy, hogy futni négyzet helyett X-szel lehessen és a harcot is átraktam R2+X-ről L1+R1-re. Lőni jó, de kicsit furcsa a tárgyakat R1-gyel felvenni, szóval ezt még megvariálom a négyzettel. Ami talán a folytatások miatt is jobb lesz úgy.
A játékba beleszokás igényelt bő két órát, de most, az iskola második felében, amikor először kerülünk át a másik világba, azt vettem észre, hogy kiültem a kanapé szélére.:)

Posted with Blogsy

PAPÍRMÁGUS

Tegnap este végre elkezdtem (nem tudtam, hogy már megjelent) és az első órájában kellemes élmény volt a Paper Sorcerer.

Végre nem (csak) a grafikát tupírozza vagy a játék részt áramvonalasítja valaki (a '80-as évekhez képest), hanem inkább picikét a harcrendszeren fejleszt.

A töltődő mana és a sebződést befolyásoló, leromló védekezési érték nagyon tetszik. A szörnyesített kasztok szintén.

Az interfész mondjuk nem a legjobb, a zene meg be-beszaggat néha, de eddig jó.:)