Már jó ideje leszarom a játékújságírást. Elég csak arra gondolnom, hogy bár az elején igazi élménybeszámolókkal kezdtem én is, aztán valahogy eljutottam a kritikához és objektivitásra törekvéshez, de ebből csak baj lett: "-Ne számolj be tényekről, neked csak véleményed lehet!" - jöttek a jótanácsok, meg az, hogy nyilván kiégtem, kevés a punci, depis vagyok és ezért nem adom meg azt a szép nyolcast. Szóval elég erre gondolni és arra, ami előtte és utána is volt: arra, hogy a pontszámokat átírták a főszerkesztők. Vagy feljebb tolták, hogy ne sértődjenek meg a fanok, vagy lejjebb vették, mert mégis, ez csak valami retro izé, nem lehet tökéletes. Tényleg úgy vagyok vele, hogy leszarom. Képtelen vagyok elolvasni a játékteszteket. Nem tudnak hasznos infót nyújtani egy ideje és emiatt nem érdekelnek. De amikor ezt a képregényt olvastam tegnap, akkor eszembe jutott, hogy mennyire és hogyan utáltam meg az egészet. S mindez nem kevés mosolyt csalt az arcomra.
