PLAYER 2016

Ez az év merőben más volt, mint a korábbiak. Először is idén már teljesen megutáltam az rpg-ket, másrészt végtelenül belefáradtam a – nem csak játékokat érintő – média és önkéntes szósöl dzsásztisz vórior hisztibe. Emellett még 2015 végén eladva a PS4-et, PC-re váltottam, de mindez egyszerű platformváltás helyett sokkal inkább a videojáték háttérbe szorulása/szorítása volt. Mobilon is alig játszottam, a PS Vitát is csak akkor vettem elő, amikor külföldre mentem nyaralni, de ott sem lett bekapcsolva. Rengeteget képregényeztem és rajzoltam, az elején még ide is posztolgatva, de aztán annyira megnőtt a mennyiség, főleg a két görög nyaralás során, hogy inkább a Facebookon nyitottam ennek külön mappát. Az év végére valamelyest visszatért a játékokhoz való kedvem, már csak idő meg energia kellett volna hozzá… Ezért sem lesz a lista túl komoly idén. Hiába van rajta sok cím, több nem is 2016-os és sokba bele sem merültem rendesen.

SUPERMAN ÉS A JÁTÉKÚJSÁGÍRÁS

Már jó ideje leszarom a játékújságírást. Elég csak arra gondolnom, hogy bár az elején igazi élménybeszámolókkal kezdtem én is, aztán valahogy eljutottam a kritikához és objektivitásra törekvéshez, de ebből csak baj lett: "-Ne számolj be tényekről, neked csak véleményed lehet!" - jöttek a jótanácsok, meg az, hogy nyilván kiégtem, kevés a punci, depis vagyok és ezért nem adom meg azt a szép nyolcast. Szóval elég erre gondolni és arra, ami előtte és utána is volt: arra, hogy a pontszámokat átírták a főszerkesztők. Vagy feljebb tolták, hogy ne sértődjenek meg a fanok, vagy lejjebb vették, mert mégis, ez csak valami retro izé, nem lehet tökéletes. Tényleg úgy vagyok vele, hogy leszarom. Képtelen vagyok elolvasni a játékteszteket. Nem tudnak hasznos infót nyújtani egy ideje és emiatt nem érdekelnek. De amikor ezt a képregényt olvastam tegnap, akkor eszembe jutott, hogy mennyire és hogyan utáltam meg az egészet. S mindez nem kevés mosolyt csalt az arcomra. 

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.

PIXELCON 2

November 21. szombat. Ki kell mennem egy jót C64-ezni. Remélem valaki kihozza a következőket:

Wizard of Wor (mondjuk ez tuti)
Archon
Piracy
Laser Squad
Ghostbusters

A Blastroment is csak most ismertem meg (youtube) és kifejezetten tetszik, szóval megpróbálom a haverokat rábeszélni az egész estére. :)

PLAYER 2014

Az eltelt egy évre több dolog is rányomta bélyegét.

Az edzés és életmódváltás miatt sokkal kevesebb, játékra fordítható szabadidőm maradt.
A generáció eleje nincs tele jó játékokkal, sokszor fordultam régebbi címek felé.
A valóságtól elrugaszkodott játékárak miatt szintén gyakran mondtam azt, hogy oké, majd később, máskor, olcsóbban. Ez rendesen elintézte a naprakészségemet, de azért volt a kezemben kontroller, egér, handheld, mobil cucc idén is bőven.

VALKŰRÖK ÉNEKE

Ma reggel hajszállal voltam több száznál. Itthon, a tíz éve használt mérlegemen.

Este az edzőteremben pedig 104,5-nél állt meg a számláló.

Ennyi a különbség a mérési pontosságok közt az konditermi mérleg javára és hát olyan 1-1.5 kiló lehet a futócipő, ruha, napközben elfogyasztott kaja/pia, meg a rámragadt kosz.

Mindegy, olyan nyolc éve lehettem ebben a súlyban, ami bár az elveszett időt nem hozza vissza, a koromat sem csökkenti,
de mindenképp fiatalít.

Az edzőterem egyébként kifejezetten jó önismereti szakkörnek is.

Emlékeztet arra, hogy mennyire könnyen társít képzeteket az ember mindenhez.

Nyomom fent a gépen ötösben a gyaloglást, de már 7-8-as emelkedőn, mert a pulzusom, ami szeptemberben még közel 130 kiló mellett 140-en startolt, most nem akar  100 fölé menni, még a szemben elém táruló látványtól sem.

Odaát, pár méterre épp egy fiatal lány pumpálja a taposógépet kíméletlenül, mint egy igazi bajnok.

Látszik, hogy szenved, de kitart és kitart.

Én meg csak ámuldozom, hogy mit csinál, mert teljesen hibátlanul néz ki. Ez biztos, többször is használtam a szemrevételes ellenőrzési módszert.

Előre programozott eszköz módjára a két dolgot gyorsan össze is párosítja az agyam: a kifogásolhatatlan alak, a tündéri, ártatlan arcocska és a feleslegesnek tűnő harcban való küzdelem és kitartás már-már egy valkűrt varázsol elém, annyi szépséghibával, hogy azokat mindig is szőke hajjal szoktam magam előtt látni, ez meg fekete.

Persze nekem a fekete az egyik kedvenc hajszínem.

Aztán sok-sok perccel később megjelenik a barátnője, hogy mehetnek a következő gyakorlatra.

Ekkor a lány kecsesen, könnyedén leszökken a gépről.

MAJD MEGSZÓLAL...

Nem kell mondanom, hogy a szférák zenéje, a tiszta vizű, csobogó patakok csillingelő dallama elmaradt.

Ez egy teljesen másfajta villamcsapás volt.

Kicsit túlzok persze, mert nem volt rettenetesen buta, csak egy csöppecskét közönséges.

Az eszménykép viszont gyorsabban tört ezer szilánkra, semmint pisloghattam volna egyet.

...

Éveken át hallgattam azt, hogy a játéktesztelés csak szubjektív lehet. Mindenkinek más tetszik, ami az egyik embernek kiváló, az a másik embernek unalmas. Mert mások vagyunk.

Pedig nem.
Vannak fatuskó emberek és vannak néha Albert Einsteinek, igen.

De a  legtöbb ember agya ugyanolyan.

A legtöbb ember ugyanazon nevelkedett és ugyanazok az eszményképei, ideái.

Annyira biztosan, hogy az ok-okozati összefüggéseket azonosan tudjuk látni.

De a legtöbb ember sajnos nem szereti elválasztani a vágyait és a valóságot.

A hozzáérteni akarást a lenne még hova fejlődnitől.
Nem hallják a köhögő motorhangot, csak a valkűrök énekét.

Majd csak a szerelem múltával, pár évvel a 8 pontos szörnyszülött világrahozása után.

Az ilyen démonokat csak önkritikával lehet elűzni.

Ráfogni, hogy néhány éve még más volt a világ... 

Nem több, mint a legkényelmesebb kifogás.

Nem tobb, mint "holnap" kezdeni el fogyókúrázni.

ÚJÉVI FOGADALMAK

Nem dohányzom és a sport/életmód váltás miatt folyamatosan megy lefelé a súlyom szeptember óta, szóval ezekkel kapcsolatban nincs szükségem idióta fogadalomtételekre. Játékokkal kapcsolatban sokkal inkább. Fogadom, hogy:
- megírom a Dragon's Crown tesztet, vagy beszélek róla podcastban
- elérem a 2 millió pontot Sonic Dashben
- a Sega All-Stars Racing Transformedból kiszedem a platinát
- kicsinálom a Vanquisht és a Völgarrt
- félbehagyom a rossz játékokat és belekezdek helyettük valami jobba

A napokban pedig összedobom az éves toplistámat, ahogy szoktam.
Fejben már meg is van a győztes.

De ezek mellett 2014-ben ideje lenne már beszerezni a fejlesztői Vitát, el kellene utazni újra Japánba, haladni kéne a lapozgatós könyv prodzsekttel is. Jjja... a heti 3 edzés, folyamatos főzés és podcast vagdosás miatt ez utóbbi biztos nagyon esélyes. :D