PLAYER 2016

Ez az év merőben más volt, mint a korábbiak. Először is idén már teljesen megutáltam az rpg-ket, másrészt végtelenül belefáradtam a – nem csak játékokat érintő – média és önkéntes szósöl dzsásztisz vórior hisztibe. Emellett még 2015 végén eladva a PS4-et, PC-re váltottam, de mindez egyszerű platformváltás helyett sokkal inkább a videojáték háttérbe szorulása/szorítása volt. Mobilon is alig játszottam, a PS Vitát is csak akkor vettem elő, amikor külföldre mentem nyaralni, de ott sem lett bekapcsolva. Rengeteget képregényeztem és rajzoltam, az elején még ide is posztolgatva, de aztán annyira megnőtt a mennyiség, főleg a két görög nyaralás során, hogy inkább a Facebookon nyitottam ennek külön mappát. Az év végére valamelyest visszatért a játékokhoz való kedvem, már csak idő meg energia kellett volna hozzá… Ezért sem lesz a lista túl komoly idén. Hiába van rajta sok cím, több nem is 2016-os és sokba bele sem merültem rendesen.

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.

SUNLESS SEA

Az a szép, hogy egyidőben néztem bele ebbe és az Arkham Knightba és ez győzött. :)

Még csak pár órám van benne és csak a negyedik kapitányommal sikerült rendes méretűt haladni a játékban, erre őt is elintéztem egy butasággal: a rám bízott csempészárut véletlenül eladtam egy boltban, a megbízó meg persze félrehívott a kocsma mögé és kicsinált. :)

Ez egy hajós rougelike, de leginkább survival horror. :)
Baromi izgalmas/félelmetes a világ, sokkal Call of Cthulhu-sabb, mint a túlélő horrorok, a felfedezés izgalmas. A fejlesztgetést mondjuk még csak most fogom kitapasztalni, mert minden nagyon drága, a harcokat pedig jobb kerülni és spórolni az üzemanyaggal meg a kajával is, egyelőre. A történet szövegezése is nagyon irodalmi (tehát bejön), a választási lehetőségeket viszont még vizsgálom, hogy mennyire sokrétűek. Konkrétan eddig nem volt olyan sok (de azért volt), viszont amit csak lehet, szinte mindig ki is használok. Még az utódnemzésnek is van értelme....:)

PLAYER 2014

Az eltelt egy évre több dolog is rányomta bélyegét.

Az edzés és életmódváltás miatt sokkal kevesebb, játékra fordítható szabadidőm maradt.
A generáció eleje nincs tele jó játékokkal, sokszor fordultam régebbi címek felé.
A valóságtól elrugaszkodott játékárak miatt szintén gyakran mondtam azt, hogy oké, majd később, máskor, olcsóbban. Ez rendesen elintézte a naprakészségemet, de azért volt a kezemben kontroller, egér, handheld, mobil cucc idén is bőven.

PAPÍRMÁGUS

Tegnap este végre elkezdtem (nem tudtam, hogy már megjelent) és az első órájában kellemes élmény volt a Paper Sorcerer.

Végre nem (csak) a grafikát tupírozza vagy a játék részt áramvonalasítja valaki (a '80-as évekhez képest), hanem inkább picikét a harcrendszeren fejleszt.

A töltődő mana és a sebződést befolyásoló, leromló védekezési érték nagyon tetszik. A szörnyesített kasztok szintén.

Az interfész mondjuk nem a legjobb, a zene meg be-beszaggat néha, de eddig jó.:)

VULGÁR

Update 1: Mire eljutottam a második világ főnökéig, már hibátlanra tanultam az első pálya első felét, s majdnem a másodikat is. Csak a bossfight... Ez teljesen klasszikus alapokon működik: ki kell ismerni az egyébként önismétlő mozgását és utána hibamentesen meg lehet verni őket. Csak minden kiismerési lehetőség előtt végig kell szívni az egész pályát, ami néha már lelombozó, de a végére így lesz igazán profi az ember.
Majdnem csináltam ma belőle egy videotesztet, de nehéz egyszerre játszani és beszélni. :D


...
Egyelőre mélyebben még nem mennék bele, de megjelent 13-án a már nagyon várt VOLGARR és nagyon jó, mondhatni kis Demons' Souls, 2D-ben. (Persze sokkal inkább Rastan, az első pálya első pár képernyője egy az egyben ugyanaz, egyféle tiszteletadásként.
A játékosnak nincs kegyelem, nincsenek fél percenként checkpointok. Az ellenfeleket ki kell tanulni, csakúgy, mint a pályát, de ha egyszer tudja az ember, hogy mit csinál, már rámehet speed runokra is.
Ezektől egyelőre nagyon messze vagyok, szeretnék csak eljutni végre a második világ bossfightjáig.

Remélem sikeres lesz a viking annyira, hogy a fejlesztőknek ne kelljen visszamenni licenszelt játékok összedobáló csapatba.