FUCK THIS WORLD

Még premier héten láttam a Wonder Womant és kiábrándult vagyok.
A film nem rossz, Gal Gadoték jól játszottak, jó volt a férfi-nő humor, csak kevés, jók voltak a karakterek is, leszámítva a töltelék világháborús etno-csapatot és Árészt. Ez egyszerűen csak egy elnyújtott, emiatt unalmas film és a főgonosz is összecsapott, nincs mitől félteni Dianát, azt meg hagyjuk is, ahogy a végén átmegy az egész Dragon Ballba, minden előjel nélkül felugrik a harci ereje 20 ezer egységet.

Amit ebben az egészben utálok, az a média. Felhype-olták a filmet, hogy na ez milyen jó, 97% a Rohadt Paradicsomokon, aztán meg jött a véres kard, hogy ezt bizony egy nő rendezte, meg most a kislányoknak is van végre egy szuperhőse és ők is erősek akarnak lenni és száz nyelven beszélni.

Bah... A kislányoknak eddig is volt megannyi szuperhőse, igaz inkább képregényben, rajzfilmen, de volt. De nem is elvenni akarom tőlük ezt, csak nagyon olyan ez, hogy már megint szósöldzsásztisz indokok miatt kap valami kiváló pontokat, pedig valójában annyira azért nem jó. (szerencsére a filmben azért nincsenek nyomi, kötelezően belerakott propaganda dolgok)

Én tényleg úgy unatkoztam helyenként a film nézése közben, hogy az összes szórakozásom az volt, hogy Gal Gadot arcát bámultam, hogy igen, ez nagyon szép. (röhej, hogy voltak olyan felvetések, hogy nem neki kellene játszania, mert túl szép és ma nem a szépet kell nyomni, hanem a túlsúlyos és mindenféle, de nem hetero beállítottságú, semmiképp sem fehér karaktereket... meh...)
Pont úgy jártam, mint annál a Justin Timberlake Amanda Seyfried filmnél, ahol a csaj lábait bámultam a "nagy izgalmak" közepette.

Pedig vannak jó pillanatai a filmnek, csak olyan 40 perc feleslegesen van benne és mint írtam, ha játék lenne, akkor azt mondanám, hogy nulla a kihívás.

Ma megint ott tartunk, hogy már az origo is arról ír, hogy szegény Gal Gadotnak kiszúrták a szemét 300 ezer dollárral, miközben Henry Cavill 14 milliót kapott a Supermanért. Szépen lemásolták az egy nappal korábbi, amcsi médiát, ahol azóta már az ellencikkek is kijöttek. Azokban leírják, hogy nem a szuperhős ereje adja a gázsihoz a nullákat, meg nem is 14 millió, csak 500 ezer, hanem a színész előélete, képességei és tárgyalási képessége (menedzserét beleértve).

Várom a folytatását, de amikor kijöttem a Wonder Womanról, akkor már tudtam, hogy ezt sosem nézném meg még egyszer. A Batman v Supermannel megtettem, pedig az csak 23%-on áll, kevesebb csata van benne, de na...

Szóval aszódjon már meg végre Amerika a hülye médiájával együtt, ami szerint még "én" vagyok nőgyűlölő, mert szarnak tartom az új Szellemirtókat.. :)

CHARMING RUNES

Tegnap töröltem le a játékot több társával együtt a telefonomról.

A Charming Runes egy fájdalmas élmény. Egy barátom ajánlására próbáltam ki és tényleg megérte, mert pont olyan játék, mint amilyeneket leginkább szeretek. Semmi bevezetés, sztori, szintlépés meg egyéb modern idiótaság, szimplán tiszta árkád játék, egyszerű, egyértelmű, kiválóan működő mechanikával. Az eldobott és mandínerező csákányokkal kell lebontani a falat, a köveken lévő számok a szükséges ütések számát jelzik. Néhány kockában bónuszként erősebb fegyver vagy ideiglenes célzás rásegítés, esetleg szorzónövelő van.

Aztán végigjátszod az első menetedet és rájössz, hogy belülről rohad az egész, mert a kiváló játékot megfertőzték a mobilos, monetizációs szeméttel: van három fajta szuperfegyver, ami bármikor bevethető (szupercélzás, bónusz szupercsákány, bomba) ezeket a rendszeres elindításért, achievementekért és persze pénzért kínálja a játék.

De mit ér így az egész, ha ügyesség helyett a farmolás visz előre vagy a pénzed?

Egy régi árkád játékban annyi volt, hogy ha meghaltál, bedobhattál még egy érmét és folytathattad a játékot. Megtette az ember, ha el akart jutni a játék végéig. De egy ilyen, végtelen játéknak, mint a Charming Runes, nincs epilógusa, olyan pályái és ellenfelei, amivel nem találkozol az első egy percben. Az árkád játékok continue-nál a pontszámot is nullázták, itt már ilyen nincs. Fel akarsz kerülni a toplistára? Csak pénz kell hozzá.

El is határoztam, hogy figyelmen kívül hagyom a dolgot és úgy játszom, ahogy az fair, azaz nem használok bónusz fegyvereket és continue-t, esetleg szorult helyzetben egy-egy ötkörös célzást adó távcsövet. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy már több, mint negyven bombám van és még több szupercsákányom.

Ennek semmi értelme.

Úgy lenne, ha lenne a programban egy olyan játékmód, ami tisztán ügyességre épít: szerepelhetnek benne szuperfegyverek, de ezeket játék közben lehetne megszerezni és csakis az adott menetben felhasználni, nem halmozni heteken át.

De nincs ilyen játékmód. Venni sem lehet ilyet.

Ami még rosszabb, hogy magát a játékot sem tudod megvenni. Normál esetben a mobilos játékok felajánlják, hogy pár dollárért reklámmentesítik magukat és annyit játszhatsz, amennyit csak akarsz.
A Charming Runesban öt életet van, amiből egy töltődik vissza húsz percenként. Ha kinyitod a pénztárcádat, akkor pedig az életek maximális számát növelheted meg néhány darabbal és ennyi. Arra esélyed sincs, hogy csak úgy támogasd a fejlesztőt és megszabadulj a Baby Dragon és Garden Escape (vagy mi) reklámjaitól.

Szomorú, fájdalmas, kihagyott ziccer, ami miatt megint távolabb kerültem a mobiljátékoktól.
Nagyjából a Wizard's Choice-t van értelme a telefonon tartani, de az nem is  igazán játék, hanem egyszer olvasós, humoros, ízes gamebook.

PREY

Azt hittem, hogy idén már tényleg nem fogok játszani, talán majd csak akkor, amikor megjelenik végre a Sonic Mania. Persze próbálkoztam én: kezdetnek a Zelda Ocarina of Time-mal, de az már túl retro volt és a célzás része is teljesen kikészített. Screenshotok alapján kinéztem magamnak a Twilight Princesst, ami emulátoron (meg gondolom azért a Wii U változat is) gyönyörűszép, de ezek (és persze a Wind Waker) alapján ma már úgy vagyok vele, hogy a Zelda sorozat sem jobb, mint a többi exkluzív játék. Túl van ez csúnyán értékelve. Rossznak nem rossz, de ahogy a 10-eseket dobálják rá, az már finoman szólva hiteltelen, számomra annyira, de annyira, már-már nevetségesen könnyűek ezek a játékok. Jut eszembe, azért is kezdtem el velük játszani, mert Switchet még nem akarok venni és azon mondhatni egyetlen érdekesnek tűnő játék volt, az új Zelda. Ami persze még mindig merőben más lehet, mint a korábbiak, de azért csöppet elbizonytalandotam az értékelésével kapcsolatban.

Próbálkoztam még PS2 emulátorral is, de ma már nem vagyok képes végignyomni a Dark Cloudot. Az egyébként polcon lévő Wizardry: Tale of the Forsaken Land második részét, a Busin0-t elkezdtem, de ehhez meg millió óra kellett volna, így egyelőre félre is tettem. Az egyik, vidéken töltött hétvégén bedobtam a játéknak cseppet sem nevezhető Oxenfree-t, amin kétszer elaludtam, majd egy nagy alvás után csak beletettem jó pár órát. A karakterek nekem tetszően beszélgetnek, de ez bakker egy semmi. A végét majd el ne felejtsem megnézni youtoube-on... :)

Végül aztán az egyik munkatárs ajánlására megnéztem a Preyt és bár elsőre borzalmasan nehéznek tűnt (csak a shotgun megtalálásáig), azután meg túl könnyűnek, végül megtalálta a mutató a középutat és nagyon élvezem. Jelenleg a 18 óra második felét taposom és végre olyan a helyzet, hogy nem érzem kötöttnek az előrehaladást és sikeresen elbóklásztam valamerre, amerre talán nem kellett volna. Végre a szemétgyűjtögetésnek és újrahasznosításnak álcázott tápolás is kezd érdektelenné válni (legalábbis egy ideje nem találok semmi segítséget, az ilyen szarságot törölni kéne a szintlépesekkel együtt a világból). A nap végén valahol ez még mindig egy (szerencsére) kevésbé horror Dead Space pótlék számomra, ami már nagyon hiányzott. Egyelőre kicsit tartok a végétől, mert eddig csakis a trutymó szörny idegenekkel kellett harcolni, pedig az igazi gonosz az nyilván az emberek közt lesz, bossfight viszont eddig egy sem volt, el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz a végjáték.

Sajnos az előbb megnéztem az 1440-es monitoron és könnyű hozzászokni a jobb felbontáshoz... :D De a billentyűzet-egér kombót már a Mass Effect 3 óta nem használtam, félelmetes...:D

TWIN PEAKS

A fél világ leolvadt az új Twin Peaks részektől, amik tényleg nem olyanok, mint a régiek. Sőt, ha a régiek nem lettek volna olyanok ("hülyén normálisak"), akkor ez most így talán nem is létezhetne. Ez egyszerűen a hardcore fanoknak készült. Nulla magyarázkodás, nem elég hármas-négyesre vizsgázni a régi részekből, mindenre emlékezni kell és emellett még oda is kell figyelni az új szereplőkre, mert nagyon, de nagyon sok van. S mindez most nagyon lassan épül és az átlagembernek túl "lynches". Egyelőre imádom, sosem gondoltam volna, hogy ennyi izgalmat okozhat az, hogy meglátok egy kávéscsészét...