PLAYER 2018

Az a szomorú igazság, hogy úgy kell visszanéznem, mi jelent meg tavaly és tavalyelőtt év végén, hogy beugorjon milyen játékok jártak a gépemben 2018-ban. Kevés ilyen cím volt, s azok nagy része is hamar feledésbe/félbehagyásba merült. Mindenesetre a korábbiakkal azonos módon listába sorolom őket, csak azért, hogy jövőre - remélhetően - úgy nézhessek vissza, mint egy kivételesen gyenge évre.

KILLING BITES

Véletlenül akadtam rá erre a sorozatra, ami szöges ellentéte az Iriának. Modern, s bár nagyon szépen rajzolt (főleg a karakterek testére gondolok), eléggé perverz az, ahogy új színt visznek a párbajozós, harcolós rajzfilmsorozatokba. Állat hibridekké változó karakterek (köztük persze több szexi lánnyal) oltják ki egymás életét, sok benne a perverz betekintési szög és szexből sincs hiány. A történet nem vészes, de nem is kiemelkedő, egy valami miatt azonban megérte megnézni:
Ez az a módszer, amivel egy animerajongónak is lehet újat mondani és tanítani az állatokról.
Én korábban még csak nem is hallottam a méhészborzról, de azt sem tudtam, hogy a kígyóknak kettő(!) pénisze van... XDDDD De ez tényleg csak a jéghegy csúcsa, a párbajok elején és közben rengeteg infót mondanak az adott állatról.

IRIA ZEIRAM

Amikor én még kissrác voltam (inkább érettségi előtti tinédzser) és a szüleimmel olyan helyre költöztünk, ahol épp nem volt kábeltévé, akkor átjártam a nagyszülői házba váltogatni a csatornákat. A francia zenecsatornán, az MCM-en volt egy rendszeres anime ajánló műsor, a Manga Zone. Ennek volt főcímzenéje a Jesus Christ Pose a Soundgardentől, így örökre megjegyeztem, de nem csak ezt, hanem az egyik epizódban látott Iria című animét is. Ezt az utóbbi hetekig azonban nem sikerült megnézni. Főleg azért, mert egy idő után eléggé elfeledkeztem róla, de amikor a youtube-on nézegettem, hogy milyen játékokat lennes érdemes pótolni SNES-en, megláttam egy az animéhez kapcsolódó akció platformert és az eszembe juttatta.

Bepótoltam és egyik szemem sír, a másik nevet. Sajnos annyira azért nem izgalmas a történet, mint vártam, viszont stílusában kiemelkedőnek tartom. Az oké, hogy koromnál fogva jobban szeretem a '90-es évek simán hetero vonalát, mint az újkori tinilányos vagy nagyon otaku felállást, de egyszerűen jó ránézni a rajzokra. Egyszerre nagyon részletes minden, ahogy odafigyeltek az olyan apróságokra, mint ahogy a karakter a haját, hajbavalóját igazgatja, másrészt a világ, a járművek, az egyedi technológia is rendkívül kidolgozott.
(Azóta már sorban áll a Crying Freeman, a Guyver első részeit viszont sehol sem lelem...)

PLAYER 2017

Volt itt minden idén, főleg Despacito, Notino, migránsok és fidget spinner. Utána #metoo kinti és hazai változatban, ja meg Soros György plakátok, munkába menet vagy nyolc.
Hogy a játékok milyenek voltak? Elsőre az ugrik be, hogy nem valami érdekfeszítőek.

Mennyiségét tekintve kevés játékkal játszottam és abból kifolyólag, hogy kizárólag PC-n nyomom már, sokszor egy-egy hónap kihagyással két alkalom közt, sok nagy név hiányozni fog a listáról. Tekintve, hogy a Switch bizonyos szempontból szimpi (mint handheld), de sok szempontból riasztó (főleg az ára, amivel szemben ott van a karcolódás, deformálódás, a rá megjelent, de eddig sem izgató Nintendo franchise-ok és sok éves játékok átiratai), még nagyon nem látom azt, hogy mikor vennék egyet. Ja és persze idén még inkább előtérbe került a képregény és a rajz, ami sajnos sokszor sokkal izgalmasabb hobbi is volt, mint a modern játékok. Lássuk a 2017-es gaming history-mat, aminek jó része megunt, félbehagyott cím.

A MÚMIA

Pozitív csalódás. Premierkor kihagytam, mert az egész internet attól volt hangos, hogy ez a világ legrosszabb filmje. Nem értem az embereket, 1-3 pontot adnak rá a tízből, mert ez nem a Brendan Fraser film folytatása, vagy mert szerintük kritikán aluli a színészi játék, meg olyasmiért, hogy más horrorfilmekből van szerintük összelopkodva... Oké, nem egy mindenféle díjra nevezhető alkotás, de megint előadták azt, amit a Batman v Supermennél és túllőttek a célon. Pedig ebben még logikai bukfenc sincs igazán, max néhány olyan apróság, ami a hatásvadászat érdekében került bele. Úgy tudom, hogy egy igazi katonai szállító repülőn sokkal durvább lenne a zaj, na és a feleslegessé vált "zombik" porrá válása is inkább szolgált látványként, semmint értelme lett volna. De ennyi, a szotri rendben volt. Semmi kiemelkedő, kivéve azt, hogy ezt a két lényt nem láthattuk még egy filmen és hát a film elején a sírfosztogatós jelenetek nagyon durván adták az Uncharted/Tomb Raider játékosok szívét dobogtató helyszíneket. A múmiát játszó lány meg kifejezetten jó volt, remélem nem adja fel a Universal a Dark Universe építését és visszahozzák Sofia Boutellát is a jövőben.

GURREN LAGANN

Az Attack on Titan második évada után gondoltam, hogy bepótolok valami régebbi animét, hátha nem bánom meg. A Gurren Lagannról tudtam, hogy nagyon híres és népszerű, de egyszer régebben belenézve nem fogott meg.

Másodjára már tovább jutottam, de összességében elégedetlen vagyok.

Az egyik főszereplő (aki azért hamar kikerül a képből) vitte a hátán a dumáival a sorozatot, illetve mellette a rajz technikája, gondolok itt a belinkelt képen is látható mélység ábrázolásra és térhasználatra. Ugyanebben a jelentben a lány nagyon szép ívet írt le a kötélen lengedezve.

Viszont nagyon nem tetszett az, hogy a sorozat felénél még mindig nem derült ki semmi az intro jelenteiben megsejtetett titkokból és a harcok is eléggé tét nélküliek voltak. Ennek oka, hogy a rajzfilmben szereplő mechák vagy legalábbis a fő mecha, amit Simon irányít, mindig annyira erős, amennyire ehhez szükséges lelkiállapotban van a pilótája. Ez pedig azt okozza, hogy az erősebb és erősebb ellenfelek megjelenésekor mindig még erősebb lesz, igazi kis deus ex machina.

Nem tudom, hogy képes leszek-e befejezni valaha is...

FUCK THIS WORLD

Még premier héten láttam a Wonder Womant és kiábrándult vagyok.
A film nem rossz, Gal Gadoték jól játszottak, jó volt a férfi-nő humor, csak kevés, jók voltak a karakterek is, leszámítva a töltelék világháborús etno-csapatot és Árészt. Ez egyszerűen csak egy elnyújtott, emiatt unalmas film és a főgonosz is összecsapott, nincs mitől félteni Dianát, azt meg hagyjuk is, ahogy a végén átmegy az egész Dragon Ballba, minden előjel nélkül felugrik a harci ereje 20 ezer egységet.

Amit ebben az egészben utálok, az a média. Felhype-olták a filmet, hogy na ez milyen jó, 97% a Rohadt Paradicsomokon, aztán meg jött a véres kard, hogy ezt bizony egy nő rendezte, meg most a kislányoknak is van végre egy szuperhőse és ők is erősek akarnak lenni és száz nyelven beszélni.

Bah... A kislányoknak eddig is volt megannyi szuperhőse, igaz inkább képregényben, rajzfilmen, de volt. De nem is elvenni akarom tőlük ezt, csak nagyon olyan ez, hogy már megint szósöldzsásztisz indokok miatt kap valami kiváló pontokat, pedig valójában annyira azért nem jó. (szerencsére a filmben azért nincsenek nyomi, kötelezően belerakott propaganda dolgok)

Én tényleg úgy unatkoztam helyenként a film nézése közben, hogy az összes szórakozásom az volt, hogy Gal Gadot arcát bámultam, hogy igen, ez nagyon szép. (röhej, hogy voltak olyan felvetések, hogy nem neki kellene játszania, mert túl szép és ma nem a szépet kell nyomni, hanem a túlsúlyos és mindenféle, de nem hetero beállítottságú, semmiképp sem fehér karaktereket... meh...)
Pont úgy jártam, mint annál a Justin Timberlake Amanda Seyfried filmnél, ahol a csaj lábait bámultam a "nagy izgalmak" közepette.

Pedig vannak jó pillanatai a filmnek, csak olyan 40 perc feleslegesen van benne és mint írtam, ha játék lenne, akkor azt mondanám, hogy nulla a kihívás.

Ma megint ott tartunk, hogy már az origo is arról ír, hogy szegény Gal Gadotnak kiszúrták a szemét 300 ezer dollárral, miközben Henry Cavill 14 milliót kapott a Supermanért. Szépen lemásolták az egy nappal korábbi, amcsi médiát, ahol azóta már az ellencikkek is kijöttek. Azokban leírják, hogy nem a szuperhős ereje adja a gázsihoz a nullákat, meg nem is 14 millió, csak 500 ezer, hanem a színész előélete, képességei és tárgyalási képessége (menedzserét beleértve).

Várom a folytatását, de amikor kijöttem a Wonder Womanról, akkor már tudtam, hogy ezt sosem nézném meg még egyszer. A Batman v Supermannel megtettem, pedig az csak 23%-on áll, kevesebb csata van benne, de na...

Szóval aszódjon már meg végre Amerika a hülye médiájával együtt, ami szerint még "én" vagyok nőgyűlölő, mert szarnak tartom az új Szellemirtókat.. :)

TWIN PEAKS

A fél világ leolvadt az új Twin Peaks részektől, amik tényleg nem olyanok, mint a régiek. Sőt, ha a régiek nem lettek volna olyanok ("hülyén normálisak"), akkor ez most így talán nem is létezhetne. Ez egyszerűen a hardcore fanoknak készült. Nulla magyarázkodás, nem elég hármas-négyesre vizsgázni a régi részekből, mindenre emlékezni kell és emellett még oda is kell figyelni az új szereplőkre, mert nagyon, de nagyon sok van. S mindez most nagyon lassan épül és az átlagembernek túl "lynches". Egyelőre imádom, sosem gondoltam volna, hogy ennyi izgalmat okozhat az, hogy meglátok egy kávéscsészét...

LEGION

Korábban a Jessica Jones és a Daredevil 2. évada voltak a kedvenc Marvel szuperhősös sorozataim. Előbbiben a főgonosz volt kiemelkedő, utóbbi meg nagyjából hibátlan. Az azóta megjelentek, mint a Luke Cage (enyhén erőltetett SJW témája), Iron Fists (gyenge harcjelenetei miatt) kétségekkel árasztottak el és hát a Legion még csak nem is Netflixes sorozat.
De hihetetlen pozitív csalódás. Elsőre nem is szuperhős sztori, sokkal inkább agyjáték egy skizofrén szereplővel, akinél nem tudni mi a valóság és mi a képzelet. Ezt megtartják, de szerencsére már az első rész végén jönnek a "szuper" dolgok is. A történet egyik fő témája az őrület, amit csodálatosan ki is használtak képileg. Időnként hihetetlen megoldások, snittek kerülnek elő, arról nem is beszélve, hogy vizuális alapként a modern világ keveredik a '60-as évekkel, nagyon ízlésesen.

Összességében: ennyire gondolkodtató, odafigyelést igénylő és megháláló sorozattal ritkán van dolga az embernek, a képregény-adaptációk közt pedig ez az első ilyen számomra. Nem egyszer tekergettem vissza, néztem újra jeleneteket, mielőtt belekezdtem volna egy-egy új részbe.

Egyedül a sztori vége olyan, hogy na oké, ez folytatás nélkül kevés. De úgy néz ki, hogy azzal sem lesz baj és jön majd a második évad.

LOGAN

Karácsony óta konkértan úgy két-háromhetente beteg vagyok, el is értem lassan a mélypontot és múlt pénteken végre elmentem orvoshoz. Azóta is csak itthon szendergek, délután elalszom pár órára, mint valami nyugger, emellett meg csinálgatom amit kell: orrmosás sós vízzel, infralámpa, kenőcs, tea, stb.

Ilyen állapotban kifejezetten jólesett megnézni a Logant, amiben a főhős hasonlóan lestrapált. Majdnem megbántam mondjuk, mert mire a moziba értem, már feküdtem volna vissza legszívesebben, de aztán csak erőre kaptam valamelyest - vagy inkább felébresztett a film lendülete.

Ilyen durva akciófilmeket úgy jó húsz éve csinálhattak utoljára és végre a FOX is elengedte a készítők kezét, biztos vagyok benne, hogy meg fog térülni nekik, ahogy a Deadpoolnál is.

Külön tetszett, hogy a trailerek miatt azt hitte az ember, hogy köbö mindent tud a cselekményről, de azért bőven voltak meglepetések, köszönhetően annak, hogy a trailer rövid jelenetei is ügyesen, megtévesztően voltak összeollózva.

Na nem egy sékszpírdráma ez sem, de végre egy olyan Wolverine film, amiben nem csak jól játszik Jackman, hanem a karaktert is olyannak mutatják, amilyen a képregényben. Végig nagyon feszült és a véres jelenetek miatt, nem egyszer káromkodtam megdöbbenve vagy ujjongva.

Remélem lesz még egy ilyen és tényleg nem az utolsó volt Jackmantől.
(Aki szerintem most már végleg átvette a vezetést Bruce Willisszel szemben, a "ki vérzett össze több fehér atlétát" versenyben. : )

PLAYER 2016

Ez az év merőben más volt, mint a korábbiak. Először is idén már teljesen megutáltam az rpg-ket, másrészt végtelenül belefáradtam a – nem csak játékokat érintő – média és önkéntes szósöl dzsásztisz vórior hisztibe. Emellett még 2015 végén eladva a PS4-et, PC-re váltottam, de mindez egyszerű platformváltás helyett sokkal inkább a videojáték háttérbe szorulása/szorítása volt. Mobilon is alig játszottam, a PS Vitát is csak akkor vettem elő, amikor külföldre mentem nyaralni, de ott sem lett bekapcsolva. Rengeteget képregényeztem és rajzoltam, az elején még ide is posztolgatva, de aztán annyira megnőtt a mennyiség, főleg a két görög nyaralás során, hogy inkább a Facebookon nyitottam ennek külön mappát. Az év végére valamelyest visszatért a játékokhoz való kedvem, már csak idő meg energia kellett volna hozzá… Ezért sem lesz a lista túl komoly idén. Hiába van rajta sok cím, több nem is 2016-os és sokba bele sem merültem rendesen.

A GYILKOS TRÉFA

Ezt sem kellett volna megnéznem. A Killing Joke rajzfilmadaptáció nem jó. Tényleg klasszikus a képregényfüzet, itthon, magyarul ez volt az első Batman képregény és talán a mai napig a legszebb. Magában nem elég egy rajzfilmhez, ezért tettek hozzá még egy jó kis előzmény részt Batgirllel, amire azt mondták páran, hogy kár volt, kiemelve egy jelenetet, amit ellentmondásosnak éreznek a karakterek (Batman és Batgirl jellemével. Szerintem meg épp ez volt a legjobb része az egésznek, mert mutatott valami újat. De annyira elválik sajnos ez és a második fél, ami leköveti a képregényt, hogy jobban örültem volna valami lazább feldolgozásnak, még inkább egy teljesen új történetnek.

A Killing Joke résszel a következők a problémáim:
- a rajzfilmesítés során a képminőség, vagyis inkább részletesség - valahol érthetően, de  - nagyot esett
- ez a történet olvasva üt, animálva túl gyors, kapkodós, nem lehet úgy odafigyelni a mondandóra
- az első felén érezhető, hogy ezt rajzfilmnek szánták, a maradék pedig gúzsba kötött adaptáció.

A DC mindig is profi volt az animációs filmjeiben, erre most megint sorra tolják majd a remake-eket, a következő pont a Hush, lesz...

GANTZ

WTF? WTF? WTFF?
Az egyik japán munkatársat kérdeztem meg, hogy mit tudna ajánlani rajzfilmek terén, mert már rég nem néztem semmit, az Attack on Titan második évada pedig nagyon nem akar jönni.
Bedobott néhány kedvencet lehetőségként, amiből azt ajánlotta, hogy a Gantzzal kezdjem, mert az már kifutott.

Nem tudtam, hogy mire számítsak, de nem hittem volna, hogy pont betalálnak ezzel a valamelyest poszthumán sci-fi, akármicsoda keverékkel.
Az első öt perc katasztrófának tűnik, egy teljesen idegesítő, szerethetetlen főszereplő(?) sráccal, aztán egyszer csak abbahagyhatatlanul érdekes lesz.
A nagyméretű mellfétisnek még mindig nem tudom, hogy mi a szerepe ebben az egészben, de teljesen elhomályosul az alapsztori mellett, ami egyfajta "túlélők viadala" csak érdekesebb, mint a Jennifer Lawrence félék.

SPOILER
Te mit tennél, ha meghalnál, de kapnál egy újabb esélyt, másolatként?

WARCRAFT

Az igazi pozitív csalódás ez a film volt. Ugyanúgy jártam, mint a Batman v Superman esetén: hallottam a negatív visszhangokat, ment a szájhúzogatás. A képregényes filmet nagyon vártam, a Warcraftnál viszont úgy gondoltam, ráérek én ennek a megnézésével. Teljesen véletlenül mentem el rá: a cél az volt, hogy mozizzunk, vagy ez vagy az X-Men. A Warcraft győzött, mert az X-Men látatlanban is taszít, az emberek az orkok ellen viszont csak szimplán unalmas trailerrel nyitott.

Amikor valaki azt mondja, hogy történetvezetési gondok vannak ebben a filmben, nem tudom mire gondol. Nem találtam semmi ilyesmit, teljesen lineáris, ork és ember oldalt párhuzamosan bemutató a sztori. Mindkét oldalon érthetők a motivációk, én értettem az egészet.

Egyeseknek nem ment a karakterek felismerése, megjegyzése sem. Furcsa, de ilyen problémám sem volt. Nyilván nem fogom megmondani az összes ork nevét, mert hát mégsem Jim és Joe neveket kaptak, de mindig tudtam, hogy ki kicsoda.

Ami nagyon tetszett, az a mágia (cg), a portállal, a teleportokkal, falvarázslatokkal, stb-vel. A harc is jó, imádnivaló az is, hogy az orkok nem a tipikusan egysíkú, gonosz lények.

A nap végén azt mondom, kifejezetten szórakoztató fantasy film volt: várom a folytatást, ezt pedig meg akarom nézni még egyszer, sőt, remélem, hogy blu-rayen vágatlanul lesz fent.

BLINDSPOT

A Flash és Arrow után/mellett ezt a Blindspotot is ledaráltam, bár a végére sem jöttem rá, hogy miért ez a címe.:) Magyarul Rejtjelek, az egyértelmű.

Rövid véleményként annyit, hogy bár a sorozatban az akciók - mondjuk úgy - középszarok, a sztori mégis kárpótol és élvezetessé teszi az egész évadot. Kik, miért csinálták azt, amit? Mi a tervük, mi folyik itt Gyöngyösön?

Nagyon nem bíztam a sorozatban, csak Jaimie Alexander szemei és figyelemfelkeltő tetoválásai miatt kezdtem bele, de pozitív csalódás volt.
Az is meglepetés volt, hogy Jane Doe nem tipikus főszereplő, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem fókuszálnak rá kiemelten. Ugyanannyi szerepet kapnak a társak is.

A csajnak épp olyan szép szemei vannak, amennyire fura, "rekedtfazék" hangja. Kurt Weller pedig annyira ismerős volt, aztán rákeresve kiderült, hogy a 300 második részében ő volt a "kék Leonídász" és ő hajtott végre "hadvezéri szexbírkózást" Eva Green karakterével...:)

Kiemelendő még a zene: a Way Down We Go (Kaleo) és az Oh My Word (Flip Garter) úgy elkapott, hogy megállítva a filmet kerestem rájuk és dobtam fel a kedvencek lejátszólistára őket.

HŐSÖK ÉS ROBOTOK

Az utóbbi időben végignéztem a Daredevil 2. évadát és még jobb volt, mint az első. Lehetne picit nyafogni, hogy nem igazán a címszereplőről szól, ami tény, de azért róla is. Illetve a képregényekben is bevett szokás az olyasmi, hogy másik szemszögből is jól megmutatják a dolgokat. A második évad mindenesetre már sokkal nagyobb büdzsét kaphatott, legalábbis úgy tűnik. Emellett az ördög ruha is egész elfogadható, a koreográfia pedig minden alkalommal kiváló. Ééés igen, van akció rendesen! Esetenként az ügyvédkedés megy, máskor meg a bunyó, a Punishernek és Elektrának köszönhetően pedig az igazi vérengzés is. Konkrétan minden, spoiler miatt le nem írható elvárásomat teljesítette a sorozat.

Menet közben pótoltam a Spartacus 2. évadát, ami már sajnos nem az eredeti szereplővel készült (szegény meghalt), emiatt is, de egyébként is más lett picit, de ettől függetlenül még mindig nagyon intrikásan jó és kegyetlenül véres.

Harmadikként a HUMANSt első évadát sikerült végigpörgetni, ami egy talán svéd eredetit feldolgozó angol, meseterséges intelligenciával és a házi szintetikus szolgák elterjedésével fellépő társadalmi hatásokat vizsgálgatja. Rendkívül érdekes és enyhén "creepy", ahogy a szintetikus lány váltja az arckifejezéseket. Nem is tudom, hogy csinálhatták meg őket ilyen jóra.

A végére pedig be kell számolnom a mozis élményről, az annyira várt Batman vs Superman: Dawn of Justice-ról.
Ezt a filmet eltemettem a második trailer után, ami konkrétan az egész történetet bemutatni látszott... és úgy is lett. Aztán úgy voltam vele, hogy mégis látnom kell a kedvenc karaktereimet, de hirtelen jött a negatív filmkritikusi szökőár. Végül mégis megnéztem és de jól tettem! Bár a film 2/3-áig csak azt vártam, hogy mikor jönnek azok a hatalmas hibák, amik miatt ez a film 10/3-at érdemel, nem jöttek. Nem tökéletes, persze, de kifejezetten jó, az eddig legjobb Batman és Superman adaptációval, bunyókkal, batmobillal, mindennel. Ami nem tetszett, az Jesse Eisenberg Luthorja, de vegyük úgy, hogy ő Luthor fia. Illetve tudnék egy minimálisat nyafogni a főellenfél behozásának hogyanjáról, de kb. ennyi. Számomra az összes eddigi Marvel filmnél és az új Star Warsnál is jobb lett, ami persze nem olyan nehéz dolog, de összességében is a nagyon tetszett kategória. Délelőtt, a mozizás előtt megnéztem a Batman: the Dark Knight Returns 1-2-t is, mert valamennyire ezekre és a Death of Superman képregényre épül a film és még ezek mellett sem volt ciki. Nem értem a kritikusokat, de nem is akarom érteni. Adnak az új Star Trekekre 90%-okat? Hahaha...
Várom a plusz 30 perces Blu-rayt és kész.:)

A FELSZÍN ALATT

Ez a pár kockás képregény zseniális.

Zseniális, mert mélységet ad a film egyik legfontosabb jelenetének.
De rá is mutat arra, hogy az magában menyire sekélyes, mennyire nincs a felszín alatt semmi, ha a nézők nem teszik hozzá azt.

Sajnos.vaz új Star Warsnál pedig lépten-nyomom bele kell ütközni valami hasonlóba. Amikor nyakatekert módon próbálják megmagyarázni, "betömködni" a plot hole-okat, értelmet adni értelmetlen jeleneteknek.

EGY SZEM ZAB

Na, annyi nem fért a seggembe, a film első képkockájától az utolsóig.
Utoljára talán Silent Hill vagy Dead Space játszása közben éreztem magam annyira elveszettnek, mint a The Revenant nézése közben.

A sztoriban semmi különleges nincs, jól ismert ember a természet és ember az ember ellen, "bosszúvágy" film. De a képek csodálatosak és a naturalista prezentációtól roppanásig feszült volt a hangulat, végig.
Menet közben mindig arra gondoltam, hogy jöhetne már egy régi Resident Evil játékokban lévő "mentőszoba" szerepet betöltő mosolygós jelenet... ...de nem jött!

Ha Leonardo DiCaprio-nak Oscart adnak, akkor szerintem azt már tavaly vagy tavalyelőtt kellett volna kapnia, ez a film ugyan kiváló, de a szerepet magát nem tartom olyannak, amiben túl sok mindent lehet mutatni.
Tom Hardy tetszett benne mondjuk a legjobban. El is felejtettem, hogy ez ugyanaz az ember, akit már annyi minden másban láttam. (Persze a "séró" is segített, nem csak az akcentus, amit felvett...)

A film megnézésével együtt leteszteltem - a hozzám talán legközelebb lévő - Eurocenter moziját is és elégedett voltam a minőséggel. Még mindig az Aréna a legjobb és a Westend a legrosszabb élményem, az Eurocenter viszont kifejezetten közel van az Arénához, tehát jól szerepelt. Mellesleg olcsó és kevés a néző. (ezáltal az idióta is)
A MOM Parkot eleve kerülöm, vicc, hogy ott milyen jegyárakat engednek meg maguknak. Persze a világ közepe, ha azt nézzük, mennyi külföldi él arrafelé. Nem is csoda, hogy ott mindig lehetett találni angol nyelvű vetítéseket.

Sosem gondoltam volna, hogy Leo ennyire magas és magasabb, mint Tom Hardy. (1.83 vs 1.75)
Ügyesen bánnak a magasságokkal ezekben a filmekben. :))))

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.

NO! (SPOILER)