VARÁZSLAT

Egyhuzamban sikerült lenyomni a The River első négy részét. Már jó rég kaptam az ajánlást (köszi, Ádám!), de csak tegnap bányásztam elő a mobilom jegyzetfüzetéből a címét. Eddig hiába kérdeztem másokat, nem is hallottak az Amazonas mentén játszódó természetfelettiben gazdag sorozatról, pedig instant győztesként jött ki a tegnapi nagy sorozat quest versenyemből. (Ami nem másból állt, mint kerestem az imdb-n egy tv-sorozat top listát, a szimpatikusabbaknak megszereztem az első részét és gyorsan beléjük lestem.) Eddig a 3. rész vitte a prímet. Már a történet elején megmutatják az egyik szereplő gyenge pontját, ami a történetírás szabályai szerint szerepet is kap nem sokkal később: a barlang fóbia miatt (nem megy be) sikerül elkerülnie egy negatív hatást. De az epizód végén ezt megfejelték még egy próbatétellel is, ahol szembe kellett néznie félelmével. Adtam is egy csillagos ötöst erre a jelenetre.

A másik - tovább nézésre egyelőre alkalmasnak tűnő - sorozat címe: The Secret Circle. Ami így elsőre tini románc és mágia keveréke. Egy részt néztem, ami nem volt rossz, de sokat dobott rajta a sok helyes kis tinicsaj. Bármennyire pedofil hangzata van is ennek... A főszereplő szöszi sem rossz, de a Diana nevű lány jobb. (Tessék megtekinteni a linkelt képet, ha ez gyerek, akkor tényleg perverz vagyok:) Mondjuk előre félek, hogy átmegy valami nyálas Twilight baromságba az egész, de egy rész még biztosan belefér. Tényleg, hány évesek ezek a lányok? Mert mintha gimisek lennének, mégis kocsival járnak suliba. Nekem akkoriban még képregényre is alig futotta... Nem mellesleg a szüleik meg olyanok, mintha az én évfolyamtársaim lennének. Mondjuk ha 18 évesen összehoztam volna én is egy gyereket, akkor talán már annak is lehetne jogsija... Oké, öreg vagyok, mint az országút...:)

GAMECUBE 2

Most, hogy az új Nintendo konzol hazai megjelenése itt van a küszöbön, úgy döntöttem én is, hogy ideje megrendelnem az új Gamecube-ot.

2013. április a leszállítás időpontja, tévesen azt hittem, hogy március, de az csak a kickstarteres támogatók számára érvényes. Annyi baj legyen, majd márciusra betervezek valami külföldi utat figyelemelterelő műveletként.

Az előbb olvastam, hogy a Médiában 110 lesz a fekete Wii U. Az már egy jó PC ára, monitor nélkül... Talán felébe sem fog kerülni, mire megjelenik rá valami, ami érdekel. A 3DS árváltozása alapján nem lehetetlen.

EMBER FELETT

Az utóbbi hetekben néztem meg több ajánlás után az új Tökéletes katona filmet (Universal Soldier: Day of Reckoning). Összességében egy a sorozatból kitűnően jó és érdekes hangvételű film. Sokan Terminátor-klónnak tartják, ami érthető is, hisz' a film jelentős hányadában egy férfi és egy nő menekül egy elpusztíthatatlannak tűnő és emberfeletti erejű katona elől. Az akciójelentek közti rész leginkább fájdalmasan  lassúra és ezáltal picit hatásvadász módon művészire vett jelenetekből áll, de mindezt én annak tudom be, hogy nem volt nagy költségvetése a filmnek, s így nem lehetett több lerombolható és látványos helyszínt szerezni a forgatáshoz. Ami miatt mindenképp érdemes megnézni, az a végső összecsapás a főszereplő Scott Adkins és ezúttal "főgonosz" Jean-Claude Van Damme és az előtte sorban következő kisebb karakterek (többek közt Lundgren) között.
A küzdelmek ebben a filmben végre nem csak egyszerű adok-kapok, hanem igazi szuperkatonák harca. Kaptam két mellkas lövést? Nem baj, felkelek egy harmadikért! Kiáll egy kés a hátamból? Tök jó, van egy új fegyverem!

Ez a jó benne. Ha már egyszer elhitetik a nézőkkel, hogy ezeket a katonákat megérte kigénkezelni és visszahozni a halálból, akkor viselkedjenek is úgy.

Ez az, ami sok szuperhős játékból hiányzik, vagy rosszul jelenik meg azokban.
Jó példa a Marvel Ultimate Alliance, de akár a soron következő Injustice vagy a régi árkád X-Men is, melyekben a teljesen eltérő képességű és erejű hősöket egy szintre balanszolták a játék érdekében. Nyilvánvaló, hogy jobb az, amikor a játékot találják ki előbb és ahhoz igazítják a karaktereket, de világos, hogy a képregényhősök játékokba helyezése kifizetődő üzlet, s így hiába is panaszkodom, hogy miért kell Rozsomáknak vagy Kolosszusnak épp annyiszor pofán vágnia egy hétköznapi ellenfelet, mint Küklopsznak? Rózsi egy csapással kettévágná, a ruszki meg péppé zúzná, ha minden a képregények szerint működne. Az meg milyen már, hogy Küklopsz, akinek vissza kell tartania "szemlézerét" csak akkor lőhet, amikor feltöltődött a szuper csíkja?!
(Ha még mélyebben belemennék, akkor visszajutnék a hihető és nem hihető fantasztikumhoz, amivel kapcsolatban már voltak fárasztó vitáim. Elég csak arra gondolni, hogy vannak karakterek akik csatajelenetben házakat bontanak, aztán egy egyszerű stukkertől megijednek..)

Természetes, hogy játszhatatlanul unalmas lenne egy olyan verekedős játék, amiben elég egyszer megütni az ellenfelet ahhoz, hogy meghaljon. Az Injustice sem lesz más, még akkor sem, ha a NetherRealm szimpatikusan legalább szuperpáncélt adott Batmanre és kriptonitot a kezébe a Superman elleni harchoz. Mindettől függetlenül magam is nagyon várom és élvezni fogom a játék, minden bizonnyal.

Azonban régóta dédelgetett vágyam, hogy kapjak egyszer egy olyan szereplőgárdájú címet, amiben jobban odafigyeltek az eredeti képességekre. Ha másképp nem, akkor egy egyjátékos módú, sztorira építő játékban, ahol Árnyék a lopakodó és teleportáló képességeit kihasználva nyomoz az egyik pályán. Kolosszus tankként harcol és védelmez a másikon. Vagy alternatívaként egy X-Mennel házasított, Archon-klónban, amiben már ezer éve jól működött és fontos taktikai elem is volt az eltérő tulajdonságok ütköztetése.

FÉLIG NÉMÁN

A oldalszéli friss kommentek gadget bedöglött. A Blogger egyelőre annyit csinált, hogy most már nem engedi használni sem. Legalább valami támpontot adhatnának, hogy mikor lesz újra jó, ha már másnapra nem javították ki...

Amíg nincs, addig marad az rss-ből bányászott friss hozzászólás feed.

Fapados, de a semminél jobb...

BEN SKYWALKER

Az év talán legnagyobb durranása volt a bejelentés, miszerint lesznek új Star Wars filmek. A hírekből már tudjuk, hogy nem a híres és népszerű Thrawn trilógia kerül feldolgozásra, hanem teljesen új történetekkel áll elő a Disney. Az pedig egyre gyanúsabb, hogy valamilyen módon szerepelni fognak a régi színészek is. Személy szerint annak örülnék a legjobban, ha újraosztanák a szerepeket és onnan folytatódna az egész, ahol abbamaradt, mert újra látni akarom a kedvenc karaktereket, a Falcont, az X-szárnyút és a lépegetőket. Nem újradizájnolva, hanem eredetiben. Rengeteg oldal lehozta már saját szubjektív szereposztását, melyek alapján tényleg nem tűnik nehéz feladatnak új Luke Skywalkert és Han Solot találni. A régi széria után ennyi idővel - csakúgy, mint a Star Trek - a Csillagok háborúja is túlélne egy ilyen esetet.
A hír után mindenesetre elkezdtem spontán újraélni gyerekkoromat. Megnéztem újra a régi részeket és közben elkezdtem olvasni Zahn - A birodalom örökösei c. könyvét. Mindebből már képregény is született, de belelesve néhány részbe, a könyv sokkal jobb, főleg úgy, hogy az ember iPaden bármikor felugorhat a wookiepediára és ott megnézheti, hogy az adott karakter, szörny, űrhajó miként is néz ki.

Talán megemberelem magamat és végre megírom azt az eredetileg még 576 Konzol Cool-túra rovatba szánt cikket, amiven a kelta mitológia és a Star Wars közti furcsa áthallásokra szerettem volna felhívni a nagyérdemű figyelmét...

SOROZATVETŐ

Van élet a 24 után. Felvehettem volna a fonalat a Dexter új évadával vagy visszatérhettem volna a jól induló, de második évadra vissza nem hozott Awakehez, vagy esetleg a Magic Cityhez is. Ehelyett kipróbáltam a Beauty and the Beast felújított változtatát. A szépség és a szörny sajnos nem az igazi. Kristin Kreuk gyönyörű. Lemászik a képernyőről, bele az agyamba, de emiatt is túl hiteltelen egy kemény nyomozónő szerepre. Talán Karácsony után szokta elérni az 50kg-t, amihez hiába van párosítva bármilyen küzdősport, nem tudom elhinni, hogy legyőzheti a saját méretének/tömegének duplájával rendelkező, képzett ügynököket.
Nagyobb gond az, hogy öt rész után még mindig nem erős a fő sztorivonal. Az epizódok szinte teljesen különálló (unalmas) esetekkel foglalkozó nyomozások. Ehelyett pörgetni kellene Vincent háttértörténetét és a tragikus-romantikus szálat. Ez utóbbi - v é é é g r e e e - az ötödik részben megtörtént és varázsütésre a film működni kezdett.
Csak akkor, ha neked is nagyon tetszik Kristin Kreuk.


Nem akartam szándékosan játszani a szavakkal, de az Arrow igazi telitalálat.
A sorozat első része olyan volt, mint amilyennek mindig is képzeltem egy Batman filmet. (Green Arrow karaktere nem ismert annyira itthon, mint a Denevéremberé, de érdemes tudni róla, hogy ő is milliomos playboy és nincsenek emberfeletti képességei).
Tehát nem csak az álruhás hős ismerhető meg, hanem a valójában álcaként használt gazdag szépfiú imidzs is és az ebből esetenként adódó hátrányok. (A küldetését sikeresen teljesítgeti Arrow, de a magánélete megy rá lépésről lépésre.)
Ezen felül a karakter is modernizált, nincs Robin Hood szakálla és testi adottságai alapján hihető is, hogy sikeresen jön ki a közelharcokból. A nyilazás  nincs széterőltetve, az íjjal verekedni is lehet látványosan, a sorozat eddigi pár részében látott kézitusák pedig jobban koreografáltak, mint amihez az ember a moziban mostanában hozzászokott. (A Nolan Batman vagy az Expendables egyik fájó pontja volt számomra a bunyó)
Hab a tortán, hogy emlékezetese módon szerepletették már Slade Wilsont/Deathstroke-ot és a  következő részben behozzák Huntresst is a képbe.
Szuperhős rajongók számára hibátlan választás.

Kevés olyan sorozat van, ami olyan hosszan jó tudott maradni, mint a Dexter. Volt ugyan egy lejtmenet a sorozatgyilkos szériában, de a hetedik évad újra üt.
Tetszik, hogy végre nem hasonszőrű (élvezetből ölő) a főgonosz, hanem egy kemény bandavezér, akit a War Zone-os Punishert is alakító Ray Stevenson hoz jól. A női vonalon pedig bekeményítettek Yvonne Strahovski karakterével, aki élőben sokkal jobb, mint Amandaként, kockafejjel a Mass Effect 2-ben.
Néha már-már olyan húrokat pendítenek meg, ami alapján azt hiszem, hogy ez lesz az utolsó évad.Az mindenesetre nagyon jót tesz az egésznek, hogy vannak visszautalások előző évados eseményekre és szereplőkre, azaz feltételezik, hogy nem most csöppent bele a néző Dex életének követésébe.
Még mindig jól működik formula.

JACK OFF

Nagyjából két hónapig az - annak idején teljesen kihagyott - 24 jelentette az első számú időtöltést számomra.
Teljesen kiesett a tévé, a politika és a mozifilm az életemből. Azt hiszem, hogy csak az újraindított Pókember csúszott be, de bár kihagytam volna. Mert közel Amerika Kapitány szintű hulladék az egész, függetlenül attól, hogy a szereplők szebbek.
A videojátékozáshoz pedig hiába jött meg a kedvem szeptemberben, az első (24) rész után jócskán megcsappant az erre fordított/fordítható szabadidőm.

Végigmentem a sok sebből vérző, Tomb Raider Legenden, aztán az ahhoz képest, de önmagában is baromi jó Anniversary-n.

Belevetettem magam nem egy iPades címbe is.

Talán megérdemel majd egyszer még egy egész bejegyzést, de a szépsége okán sokat hájpolt Lili valami borzasztó egyszerű és unalmas. Olyannyira, hogy kétszer el sem indítottam. Majd akkor, ha nagyon, de nagyon unatkozom.

Három fejezetet teljesítettem egy nekifutásra a Descend nevű, mobil eszközökre egyszerűsített/áramvonalasított, mégis kissé hc dungeon crawlerben.

Sajnos elhagytam valahol egy kulcsot, s órákig kutatva utána annyi felesleges harcba keveredtem, hogy elhasználtam a jó kis gyógyital-gyűjteményemet. Ennek mindenképp nekimegyek még egyszer és várom a fejlesztő következő, komolyabb játékát, a Coldfire Keepet. A Grimrock után jó látni, hogy van még mivel játszani.

Ezután jöttek a lapozgatós könyv játékok.
Az An Assassin in Orlandes visszahozta a régi Kaland, Játék, Kockázat hangulatot, ellenben Ian Livingstone új könyve a Blood of the Zombies (iPad játék formájában próbáltam) több alkalommal is csalódást okozott. Remekül van megírva, de a harc egyszerűbb lett mint volt(!) és sajnálatos módon, sokszor teljesen esélytelenül megy bele az ember egy harcba, ha az előzőben nem volt szerencsés.
Mindezt tetézte, hogy még mindig van a könyvben olyan elágazás, amin az egyik - szerencsétlen - irányba forudulva elkerülhetetlen a halál.
A legrosszabb viszont az volt, hogy a játék végén szükség van a továbbjutáshoz egy tárgyra, amivel nem rendelkeztem. Egy kötélcsigára. Utam során mindenhová benéztem, ahová tudtam. Értelemszerűen csak azokba a szobákba, amelyekhez eljutottam a balra és jobbra folyosók egyikét választva. A játék legelején persze meg lehetett volna venni, de másra költöttem. Ha papíron játszanék, akkor csalva továbblapoznék és megnézném, hogy mi a játék vége. De digitális formában teljesen elölről kellene kezdenem a játékot... egyelőre inkább kösz, de nem.

Épp most játszom androidon egy ingyenes szöveges kalandjátékkal, a Wizard's Choice-szal, ami egyszerűsége ellenére kifejezetten humoros tud lenni és külön pozitívuma, hogy a "harc" be van építve a történetbe. 444 Ft-ot talán nem fognak megérni a folytatásai. (Attól is függ, hogy milyen hosszú egy-egy epizód)

Mondhatni ennyire futotta szeptember közepe és ma hajnal közt, amikor befejeződött Jack Bauer története. A mai sorozatokhoz viszonyítva kiemelkedően jó élmény volt, még a kisebb lejtmeneteivel együtt is. Gyors fejszámolással kiderül, hogy két 100 órás jrpg-t is végignyomhattam volna a 24 helyett, de egy mai jrpg már pehelysúly kategória belefektetett munka / kapott élmény szinten, így esély sem lett volna ilyesmire.

Hosszú út volt, de tartalmas. A döntések súlya és a helyenként teljesen nyílt kritika Amerika külpolitikájával szemben végig a képernyő elé tudott szegezni. Most pedig mint aki hibernációból tért vissza, csak pislogok, hogy mi minden történt időközben. Emberek jöttek rá arra, hogy a Resident Evil 6 nem csak a trailerekben és játszható demóban volt rossz, hanem valójában is. Vannak akik már az Assassin's Creed III-nál is észreveszik. (Meg olyanok, akik aztán mindezt egyszerűen annak tudják be, hogy rég volt a generáció eleje...:)
Ja és mi van? A Disney megvette a Star Warst? Whoa... Ideje lesz végre elolvasni azokat a regényeket, amik az első trilógia után jöttek ki.
Ja és megy az új Bond film a moziban? Komolyan... Nyolc évadnyi Jack Bauer után nem tudom, hogy merjek-e reménykedni a modernizált Bondban.