NO! (SPOILER)

SUNLESS SEA

Az a szép, hogy egyidőben néztem bele ebbe és az Arkham Knightba és ez győzött. :)

Még csak pár órám van benne és csak a negyedik kapitányommal sikerült rendes méretűt haladni a játékban, erre őt is elintéztem egy butasággal: a rám bízott csempészárut véletlenül eladtam egy boltban, a megbízó meg persze félrehívott a kocsma mögé és kicsinált. :)

Ez egy hajós rougelike, de leginkább survival horror. :)
Baromi izgalmas/félelmetes a világ, sokkal Call of Cthulhu-sabb, mint a túlélő horrorok, a felfedezés izgalmas. A fejlesztgetést mondjuk még csak most fogom kitapasztalni, mert minden nagyon drága, a harcokat pedig jobb kerülni és spórolni az üzemanyaggal meg a kajával is, egyelőre. A történet szövegezése is nagyon irodalmi (tehát bejön), a választási lehetőségeket viszont még vizsgálom, hogy mennyire sokrétűek. Konkrétan eddig nem volt olyan sok (de azért volt), viszont amit csak lehet, szinte mindig ki is használok. Még az utódnemzésnek is van értelme....:)

SPLASH!

A szombati Pixelcon2-n zavaróan nagy volt a tömeg vagy inkább túlzsúfoltak voltak az asztalok. Azonban csak megérte kimeni, mert találtam egy új kedvenc, de nagyon régi játékot, amit eddig nem is ismertem. Valahogy a sors fintora is, hogy kb. az összes lány vetkőztetős játékot szeretem, de nem csak a lányok miatt! A régi arcade vagy PSP-s cuccokban ezek mellé mindig társult valami remek játékmechanika.

A Splash! vagy másik nevén Painted Lady szintén ilyen.

Első ránézésre egyszerűsített Gals Panicnak tűnik, ahol nem "lerajzolgatni" kell a képernyő darabjait, hanem egy ecsettel kell végigmenni rajta bizonyos százalékban, anélkül, hogy hozzáérnénk az ellenfélnek számító buborékokhoz. Nem lehet tehát körbezárni őket a rajzolt vonallal, ellenben lehet lőni és bombákat lerakni, a pályákon pedig áttörhetetlen (esetenként kilőhető?) fal akadályok is szerepelnek. A pályák teljesítése után pedig egy-egy jócsajos, egyre kevesebb ruhát tartalmazó kép az ajándék.

A játékot a Gaelco készítette, ami meglepő módon nem is japán cég, hanem spanyol. Van még egy hasonlónak tűnő játékuk, Glass néven.

PHANTOM PAIN

Hiányozni fog a Metal Gear Solid V.

De csak a végére értem olyan 120 óra alatt és már nem fogom hiperextrém fokozatokon is megcsinálni ugyanazokat a küldetéseket.
Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, mert talán összehozunk róla egy podcastot valamikor az év végén, de talán nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy nagyon bejött és soha semmibe még nem csúszott bele olyan könnyedén ennyi órám, mint ebbe a játékba.
Azért tartott csak sokáig, mert hát elfoglalt emberré váltam. Edzés, főzés, telefon szervizeltetés, autó vontatás, Ausztriai utazás, vidékre látogatás, Gotham nézés, Star Wars Rebels, némi tanulgatás, megfázással kínlódás, stb. mellett leginkább hétvégente volt időm rá és akkor sem mindig.

Imádtam benne azt, hogy szinte minden folyamatos, bármikor hallgathatom a kazikat is és közben nyomogathatom a hülye staff rendszerezést, fegyver fejlesztést. Rendes metal gearesként nekem erre amúgy nem sok szükségem volt. Kaszman szerint a játék felét nem láttam amiatt, hogy a szokásos, "bemegyek egy szál f::szban a bázisra, aztán kijövök", mint a Skála kópé módszerrel játszom. Vagyis színtisztán lopakodom, nem kell nekem magnum, riot gun és a mini metal geart sem használtam soha. :) De nem is élveztem még pályát életemben annyira, mint a Chapter 1 végén lévő nagy bázist, amit sikerült S fokozatra teljesíteni.

Minden hibája, befejezetlensége ellenére iskolapéldája annak, hogy milyen a jó játék, ami döntési helyzetekbe kényszerít és apróságoktól függően mindig másképp is alakulhat. Amikor tényleg Te vagy a főszereplő, nem csak végigtolod a folyosón a karaktert.

Ja, hogy ilyen sem lesz több? Kösz... Konami...

Kis eséllyel persze Kojimáék csinálnak egy hasonló játékot és akkor nem kell már a sztorival sem kínlódnia többé. Mégis mi mást csinálhatna? Silent Hill klónt? :D

PINGVIN

A barátaim tanácsa (unalmas, stb.) ellenére csak belenéztem a GOTHAMbe és de jól tettem!
Ennyire már nagyon rég élveztem sorozatot. Mondjon bárki bármit, nekem ez a tökéletes képregénysorozat. Minden karakter jó (néhányról az elején még nem derül ki, főleg a gyerekeket nem tudtam mire vélni, meg Alfred is megtévesztő volt) és ha azok jók, akkor nagyon jó szituációkat ki lehet hozni belőlük. A Gordon - Bullock zsarupáros üt, a Pingvin zseniálisra sikerült ezzel az újraértelmezéssel, a Falcone, Maroni, Fish bandák közti adok-kapok és az elmebeteg önbíráskodók igazi gothami hangulatot hoznak. De természetesen a cselekmény is nagyon ügyesen, végig konzisztensen van megírva, látszik, hogy nem menet közben lostozzák össze az egészet. :)

Elkövettem azt a hibát, hogy az első évad után a közel felénél járó másodikat is elkezdtem (nem bírtam) és most várhatok egy-egy hetet az új részekre..:) Már-már biztos, hogy idén ez lesz a kedvenc sorozatom.

MR. ROBOT

Az eszem megáll! Sosem hittem volna el, de Christian Slaterről kiderült, hogy igazából jó színész! Nem arról van szó, hogy a világ legjobbja lenne, csak éppenséggel eddig olyasmiket láttam tőle, hogy ül egy kocsiban, mielőtt Lestat kiszívja a vérét, vagy Robin Hood közelében téblábol. Oké, volt még a Tiszta románc, amire emlékszem, s bár rég láttam, mintha abban a filmben sem villantott volna sok mindent. Egyszerűen nem voltak olyanok a szerepek. Na a Mr. Robot ezekhez képest egy igazi, hihető, élő karaktert adott a kezébe.

A sorozat egyébként egy hekker csoportról szól, akik adatok törlésével akarják megszüntetni a világ adósságát és így tenni keresztbe annak a kreált valóságnak, amiben élünk. Legalábbis ez az alap, de sok minden más is van benne. Robotok nincsenek, az csak Slater névtelen karakterének ruhájára van írva.
Időnként olyan amúgy, mintha a Harcosok klubja, máskor meg mintha az Amerikai pszichó lenne. Egyszer, amikor a főszereplő Elliot teljesen be volt drogozva és már túl sokat képzelődött, majdnem feladtam, de kár lett volna. A végére nagyon megszerettem a sorozatot. A hekkerkedést és az IT-s szakszavakat mondjuk nem fogja mindenki érteni, de ha azokkal nincs gond, akkor nagyon meghálálja a rászánt időt. (10 rész az egész)

PIXELCON 2

November 21. szombat. Ki kell mennem egy jót C64-ezni. Remélem valaki kihozza a következőket:

Wizard of Wor (mondjuk ez tuti)
Archon
Piracy
Laser Squad
Ghostbusters

A Blastroment is csak most ismertem meg (youtube) és kifejezetten tetszik, szóval megpróbálom a haverokat rábeszélni az egész estére. :)

STAR WARS: DARTH VADER

Minden J.J. "lenszfler" Abrams iránti ellenérzésem mellett is elért a Star Wars hype. Ez a VII. résszel kapcsolatos pletyka és találgatás videók megnézése mellett most abban csúcsosodik ki, hogy az új, akarom mondani idei, idén rebootolt Marvel féle képregényeket olvasom. Három füzet létezik, a "sima" STAR WARS, amiben ott van Luke, Leia, Han, Chewie és a droidok, illetve egy Princess Leia és egy Darth Vader alcímű, őket fókuszba helyező sorozat. Mindháromba beleolvastam, de Vader története az, amibe rögtön beleszerettem.

Megjegyzem, a három képregény párhuzamos és közvetlenül az első Halálcsillag felrobbantása után játszódik történetük. A Sith sztorija kiemelkedő, mert maga a karakter is kiemelkedő: egyszerre testesíti meg az eredeti trilógia gonoszát, de most láthatjuk azt is, amit korábban nem: riválisai vannak, időnként/egyre többször kell szembenéznie jedi múltjával is. Hihetetlen, de annak ellenére, hogy a jövője ismert a karakternek a filmekből, izgulni is lehet érte és a mellékszereplők is jól el lettek találva, főleg a protokoldroid, tolmács és kínzómester C-3PO utánzat.

December 16-ra van időzítve az Annual, azaz éves, gyűjteményes kiadás, annak a polcomon a helye.

TOMORROWLAND

Két olyan filmet láttam idén, amire nem csak legyintett a nagyközönség/sajtó, de még le is húzta, kifejezetten utálta őket. (És akkor most nem veszem figyelembe a Terminator: Genysis és Mad Max fanyalgási hullámokat...)

Az egyik ezek közül a Holnapolisz (Tomorrowland), ami talán egyszerre akart gyerekeknek és felnőtteknek szólni és a végén pedig talán kizárólag a hozzám hasonló örökkölök-felnőttek tudták élvezni. Mindenesetre én odabent végigtapsikoltam a hosszú felvezetést és szinte a zárásig úgy éreztem magam, mint a régi gyerekszereplős sci-fi kalandfilmek (Űrrandevű) vagy akár játékok (Heart of Darkness) alatt. Csak itt most nem két-három azonos korú gyerekről szólt a történet, hanem korban eltérőekről. Mégis, ha közelebből megnézzük Frank és Casey ugyanaz a karakter csak két testben, más időben születve.
Mindkettejüknél olyan szépen fel volt építve az, hogy mi az amire legjobban vágynak, de nem kaphatják meg, aztán belógatják az orruk elé, hogy hirtelen elvegyék onnan. Nem hiszem el, hogy ez másokat nem fog meg.

Egy hónap múlva fog megjelenni blu-rayen, alternatív befejezéssel. :)
A másikról meg majd akkor írok, ha végre kialudtam magam.:)

PAC-MAN 256

Update: Közben mégis EZ a kedvenc játékom. Már nagyon ritkán crashel és jön a pont is, rendesen. Persze már nem power upok nélkül csinálom a rekordokat...:) Egyetlen hibája (?), hogy ezek közül néhány elég felesleges és ha nem muszáj nem is választom őket.

2015.08.24.
EZ lenne most a kedvenc játékom, de annyiszor összeomlik, hogy a következő patchig inkább nem erőltetem. Azt még elviseltem, amikor csak meghaláskor crashelt, megfosztva ezzel egy esetleges continue felhasználástól, de most már menet közben, nyerő állásnál is bemondta egyszer a lefekvőst...
Azóta is csak forgatom a szemeimet.

Egyébként furcsa tapasztalat ennél a f2p játéknál, hogy a power upok visszatöltődését lehetne kiiktatni egyszeri befizetéssel, de power upok nélkül valahogy mindig több pontot érek el.
Na ez nem olyan nagy baj, persze.:)

MAGIC MIKE X

Bejön. A Might & Magic X - Legacy királyság.
Elfelejtettem, eszembe jutott, nekimentem.
Amitől féltem, azzal nincs is baj, tehát a formáció hiánya nem hat ki negatívan a játékra, mert lehet a gyengébb karaktereket védeni más karakterekkel és a "harc közben nem lehet mozogni" dolog sem probléma, mert lehet, kivéve akkor, ha már egymás mellett áll a csapat az ellenféllel.
Még csak egy fejezeten vagyok túl (asszem 9-10. szintűek a karakterek), de egész taktikus a játék és tetszenek a kasztok is.

Lényegében meg lehet állítgatni fagyasztással az ellenfeleket távol és szétnyilazni őket, szálvarázzsal hátra lehet lökni őket, az ork vadász meg magához tudja rántani őket lándzsával. Van itt minden.
Kérdés persze, hogy egy és két kategóriával később lesz-e új, alkalmazható taktika az új képességeknek és varázslatoknak hála.

Ami keserű szájízt hagy, az felfoghatatlan maszlag háttértörténet valami sárkányistenekkel meg angyalokkal. Szerencsére a játék elég jó ahhoz, hogy eszembe se jusson a háttérsztorival foglalkozni. Ja meg ráfért volna még némi variáció karakter art szinten. (pc és npc egyaránt)

Összehasonlítva a Grimrockkal: ez a játék más, kevesebb benne a puzzle és jóval egyszerűbb a világ felépítése. A Grimrock 2-t legalábbis csak elölről kezdeni tudom majd, folytatni már nem, annyi mindent kellett volna megjegyezni benne. A nehézség épp jó, tápolásra nincs lehetőség, legalábbis úgy vettem észre, hogy a "kitakarított" területeken nincs újratermelődés. Még nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy sem, mert egyelőre normál (Adventurer Mode) nehézségen tolom. Nehézre állítva még lehetnek majd bajok.

CIPHER WATCHES ALL

Most már biztos, hogy mazochista vagyok. Az egy dolog, hogy a Dark Souls bossfightjaival kínzom magam anélkül, hogy egyből megnézném youtube-on, mit kell csinálni velük. (Sajnos a kitapasztalásuk 3-4 vagy több nekiveselkedést is megkíván, ami a pályák kötelező újrajátszogatása miatt elég időigényes. De ez még nem igazi önsanyargatás.

Az igazi az, amikor a Phantom Pain érdekében úgy döntöttem, hogy bepótolom a Metal Gear Solid: Peace Walkert.

A HD verziót választottam, mert abban ugye már lehet rendesen mozgatni a kamerát meg van elég gomb is. De arra nem készültem fel, hogy ennyire unalmas lesz. 5 fejezete van a játéknak, abból az első kettő világvége szar. Rövidke pályaszakaszok, 0-4 ellenfél, akik sokszor egy lépésről nem képesek eltalálni, rém egyszerű őket kikerülni, de egyébként bármikor földhöz vághatók. Le van korlátozva az eszköztár is, nincs például mászás, lapulás. A pályák mérete miatt lehet az is, hogy az ellenfelek nem végeznek riadónál túl komoly kutatómunkát. Nincs sok hely elbújni, ha mindenhol körbeszimatolnának, sosem lenne vége a riadónak.
Emellett kifejezetten utáltam azt, hogy bevezették ezt az rpg hülyeséget a fegyverek kifejlesztésével. Azt szeretem, ha rendelkezésemre áll minden és megválaszthatom vagy meg kell találnom a legjobb megoldást.
Az, hogy mondjuk a pályára belépve kiderül, hogy mi a pálya és utána újra kell töltenem, hogy másfajta fegyvereket vigyek magammal... Nem jó...
A fejlesztésekhez pedig XP kell, akarom mondani katonák toborzása a bázisra. Na ahhoz, hogy toborozzunk, rögtön el lehet felejteni azt, hogy az ember csak úgy átlopakodja magát az egész játékon. mindenkit harcképtelenné kell tenni és hazafultonozni, hogy fejlődjön a bázis.
Muszáj. Mert ha nem teszed, sosem lesz például RANK 3-as rakétavetőd, anélkül pedig esélytelen leszel a 4. epizód végén a Peace Walker ellen, de legalább is órákig fog tartani, mire lerongyolod a páncélzatát.

Szóval az első két fejezet rossz, a következő kettőben már vannak itt-ott élvezetes részek, de azért nem szabad túl nagy dolgokat várni. Meglepően jól beolvadnak a mesterlövészek a környezetbe, de az éjjellátó megoldja a problémát. Plusz úgy vannak elhelyezve, hogy könnyen el lehessen mögöttük osonni.
Az ornitológus lányt meg konkrétan azért rakták a játékba, hogy legyen a játékban (mint minden folytatásban) korábbi részeket idéző mozzanat. Tőle nyúlnak le egy kódkártyát és ő elmondja, hogy hol lehet megtalálni. Egy olyan katonánál van, aki ott található, ahol a quezacotl madár hangja szól. Ez eddig oké is. De hozzá kellett tenni, hogy narancssárga dzsekije van!?!? Nem mondhatnám, hogy túl nagy feladat volt megtalálni az egyetlen narancssárga dzsekit a dzsungelben.
Az MGS1-ben ez sokkal jobb volt, ott Merylt kellett felismerni arról, ahogy riszálja a seggét. Arról nem is beszélve, hogy a Ground Zeroesban Chico hangfelvétele alapján kell megtalálni Pazt. (Ez annyira jó, hogy az Assassin's Creedekben is ilyesmit kellett volna bevezetni.)

Mindegy a játék viszonylag tűrhetővé válik, a bossfightok meg hozzák nagyjából a régiek színvonalát.

A Mother Base volt a halálom. Hazaküldöm a katonákat és még nekem kell egyenként berakni őket az öt részleg valamelyikébe. A feladat az, hogy megnézi az ember az adatlapjukat, amin látszik, hogy hová valók és az alapján kiválasztja hogy, terep, kantin, elsősegély, R&D vagy hírszerzés...
Nooooooo... A csapatok harcba küldése is hasonlóan izgalmas, de ebbe már bele sem mennék.

Összességében a játék maga nagyon gyenge, még akkor is, ha a vége felé megszokja az ember és az akció részek (főleg PSP színvonalon) nem olyan rosszak.

Szemben ezzel elképesztő, hogy mennyire élvezetes megint a hidegháborús vonal, nagyon jó a visszatérés The Boss és Snake történetéhez, illetve az, hogy akkor ezt most még érthetőbben is elmondják. Nagyon jók a magnófelvételek is. Tehát minden, ami nem magával a lebutított játékmenettel kapcsolatos...

Az ötödik fejezet egy ráadás. Nagyon furcsa, mert a negyedik végén lemegy a stáblista, az ötödikben pedig mellékküldetéseket kell nyomni ahhoz, hogy megnyitogassa az ember a főküldetések közt egymás után hatszor(!) ugyanazt a Zadornov szökése címűt, amiben valamelyik korábbi pályán rejtőzik és meg kell találni. A legvégén viszont jön egy nagy csavar a történetben, ami nélkül konkrétan értelmezhetetlen és élvezhetetlen volt számomra a Ground Zeroes története.

Az ötödik fejezetet nem is voltam hajlandó végignyomni, inkább megnéztem youtube-on. De összességében megérte, értelmet kapott Paz sztorija.

Nagyon jó lett volna, ha ezt a részt remake-elik, de nem csak HD-sítik, hanem újragyúrják, mert a történet megérdemelné. Az is furcsa, hogy a Ground Zeroes és Phantom Pain ennyire kapcsolódik a Peace Walkerhez, legalábbis is Miller és a Mother Base meg fultonozás, csapatépítés miatt.
Ezek és csakis ezek miatt megérte végignyomni, de örülök, hogy csak pár dollárt adtam érte egy leárazáson és nem teljes áron vettem meg megjelenéskor.

Azt sosem fogom megérteni, meg mára már nem is érdekel, hogy a PSP-s eredeti megjelenésekor miért kiáltották ki kb. a világ legjobb játékának, mikor azt még irányítani sem lehetett a kis analóggal...

Pozitívumok:
- tudom ki az a Miller, Paz és Chico
- jó volt a hidegháborús és mesterséges intelligenciás vonal
- megszoktam a fultont és már nem idegenkedem tőle
- a gép ellenfelek jók voltak és a Pupa kifejezetten aranyos

Negatívumok:
- lebutított játékmenet
- szűk pályák,
- rpg elemek
- enélkül a Ground Zeroes sztorija értelmetlen és maga a teljes Metal Gear történetvonalban is nagy lyuk tátongana nélküle
- repetíció mögé rejtett tartalmak (fegyverek, kazetták)
- igazából minden

PRAISE THE SUN

Az érzés, amikor vidékre utazol pár napra, és azt tervezed, hogy most majd jól bepótolod a Metal Gear Solid: Peace Walkert, még a Phantom Pain előtt, de pár óra után rájössz, hogy m e n n y i r e unalmas.

Majd ezek után észreveszed, hogy bent marad a Dark Souls lemez a gépben!

TRANSFORMERS PRIME

Hogy mit is csináltok E3 helyett? Dolgozom, duolingo-n tanulgatok írül, de... Leginkább a Transformers Prime sorozat első évadát nézem. Az eredeti Marvel képregény óta nem találkoztam ennyire jó sorozattal. Persze vannak benne gyerekek és nem tépnek szét benne embereket, de elég sötét tónusúra és helyenként kifejeztetten felnőttesre vették az egészet, "élőholtakkal", virtuális valósággal, hatalmi harccal, kibertroni technológiára vadászó emberekkel. Az általam egyébként utált Michael Bay féle mozifilmekből csak néhány jó elemet vettek át, ilyesmi egyes robotok kinézete, Soundwave pld. cool, Bee beszédképtelensége, a földi járművek beszkennelése (de nem használják ám két másodpercenként). A régi képregényből is több dolog átjött, a filmekben elrontott Optimus itt végre megint bölcs és erős vezér, de itt volak a "csavarok" (Scraplets), de folyamatos Megatron és Starscream viszálya is. A fő karakterek teljesen jók és megkülönböztethetők. A kinézet kiváló (rendes felbontásban), fémesen csillog, a robotok szemei, arckifejezései robotosak, de kifejezőek.

Uh, kis spoiler, de az évad vége az volt, mint a képregényé, csak kicsit megcsavarva, kicsiben. Ezután mit tudnak kitalálni? :)

E3 2015

Rendhagyó volt, mert több év után először úgy döntöttem, hogy nem veszek ki emiatt szabadságot. A korábbi évek tapasztalatai vettek rá erre. Megy a parasztvakítás, aminek a vége az, hogy meg sem jelennek játékok, ha megjelennek, messze nem úgy néznek ki, mint ígérték, illetve mutogatják azokat a játékokat, amiket egy év múlva is csak mutogatni fognak.

Ennek ellenére idén volt pár nagy port kavaró hír, ami miatt izgalmas lett volna a műsor, de nem bánom annyira, hogy inkább aludtam.
Még most sem pótoltam be minden trailert, de a lényeggel megvagyok.
Úgyhogy csak röviden mindenről, ami nyomott hagyott bennem.

Először a Metal Gear Solid V trailerét néztem meg, kétszer. Úgy is gondoltam, hogy nekem elég is volt az E3-ból egyelőre. Utána meghallgattam vagy nyolcszor a Here's to you, Nicola and Bartot. Ez az egyetlen játék, amit első nap tervezek megvenni, hacsak közbe nem jön valami, játékkal nem kapcsolatos, halaszthatatlan tennivaló.

Másodjára a Trónok harca évadzárót Mirror's Edge Catalyst videót láttam. A játékból aztán sok nem jött át, de ugyanazt a hangulatot hozni fogja, mint az első. Külön pozitívum, hogy Faith végre kapott egy rendes arcot, az első rész "pofázmánya" után.:D Kifejezetten a külcsín és valamelyest a cyberpunk setting miatt ez még mindig nagyon tetszik, akármilyen is a játékmenet.

A Fallout 4 trailer csodálatos, bár grafikailag semmi kiemelkedőt nem láttam rajta. Ez a játék a KELL kategória még mindig. Még mindig, ja... Még mindig nem nyomtam végig a harmadikat, meg a Skyrimet sem, de jó sok órám van bennük, többszöröse az átlagjátékok hosszának.

Xbox One Elite controller - jónak néz ki, ha ezt adják az Oculus mellé, akkor talán egyszer lesz is ilyenem. De 150 Dollárt nem költök egyetlen kontrollerre...

One Backward Compatibility - Öööö... Imádnám, ha a 360 lett volna az előző generációban a fő gépem. De van rá vagy öt játékom. PS4-en meg nem fog megtörténni, annyira eltér a PS3 belülről mindentől.

Gears of War, Killer Instinct PC-re - A WIN10-et táplálni kell, az az új XBox.

Első látásra alakult ki bennem vonzalom a Horizon: Zero Dawn felé. Nem tudom mi ez a robotdínó Monster Hunter dolog, lehetséges, hogy gyenge lesz, de úgy tűnik elmozdultak a Killzone-tól és folyosóktól végre. Remélem is, hogy inkább vadászar lesz jó nagy terepen és nem tíz méter futás után egy-egy bossfight. A vörös főszereplőnőnek nagyon szép haja van, nagyon jó a zene, a környezet, a Xenogears féle setting, szeretem az ilyeneket.:)

Shenmue 3? Háuh? Nem dobtam rá pénzt a kickstarteren. Örülök, hogy lesz, remélem jó lesz, de még csak ezután szeretném pótolni/folytatni az elsőt, ami itt fekszik a polcon, japánul. Emlékeim szerint sokat töltött, ijesztően futott a főszereplő srác, cicát lehetett simogatni, villanyt kapcsolgatni, meg cuccokat gyűjtögetni... De a harc valami borzalmas qte izé volt. Nem tudom, mennyire lesz erőm végignyomni. Mivel megvan megpróbálom majd. Örülök annak is, hogy lesz PC-re is, most már teljesen biztos, hogy gépet fogok fejleszteni/venni és előnyben részesül a konzolokkal szemben.

Final VII Remake? Na az a trailer is inkább teaser volt, persze szíven ütött a végén a zenével. Az emberek megéljenezték Nomura nevét, én inkább idegeskedem miatta. Ne tegyen bele túl sok emót, könyörgöm. A napokban pedig találtam a twitteren egy nagyon érdekes ötletet, ami biztos nem fog megvalósulni, pedig nagyon tetszik.

Last Guardian. Ontja az ICO hangulatot, de hogy negatívkodjak, nem tűnik másnak, mint egy ICO SotC hibrid, amire nem feltétlenül van szükség. Azért érzem így, mert a trailerben látott továbbjutási feladatok, "feladványok" szinte maguktól triggerelődtek és sokkal inkább volt ez így Uncharted, mint ICO.

A Reboot Raider 2-ből még nem láttam jó minőségű videót, de ezzel a tartalommal (nyomd előre a kart és nyomogass egy gombot néha), nem is vagyok kíváncsi rá. Szép, de semmi kiemelkedőt nem láttam rajta, ez lehet a feed minőségének hibája is. Mondjuk annyira nem, mert később láttam az Uncharted 4-et, az...

Azz elképesztően nézett ki. Semmi új nincs benne, de jó kis erődemonstráció. Faithez hasonlóan Elena is végre jól néz ki. Faithhez??? Hogy kell a -hez ragot írni egy ilyen szónál?:D

Hangulatát és küllemét tekintve nagyon tetszett a ReCore és a fejlesztők neve is bizalmat gerjesztő, de ezen sem látszik még, hogy mi lesz belőle.

A RIGSszel tennék egy próbát, de nem ha vr sityót kell venni, akkor már Oculus. Így vagyok a Summer Lessonnel is: nagyon szépek a lányok, de a világnak nincs szüksége ilyen "félmegoldásokra". Igen, vagy jöjjön rögtön valami Star Trek pornó vagy ne erőltessük. :)

A Star Wars Battlefrontot végig sem néztem, úgy ahogy a maradék, meg nem említett trailerek zömét sem.

A Nintendónál csak arra emlékszem, hogy mi ez a Metroid izé, meg milyen ronda a Starfox, amiből csak Adventuresszel van tapasztalatom, a barell rollok hidegen hagynak. A Ninja Theory csinált egy gyönyörű Hellblade trailert, amiben konkrétan skandináv védőrúnák vannak és ömlik belőle a Heavenly Sword. Csodálatos, remélem jó lesz, nem csak szép.

Ja igen, pótolnom kellene a Niert! A Platinum Games a Korra után a Transformersből is csinál egy bóvli játékot? Ne már... Telejsen ugyanaz a nyomj le 10-20 alap ellenfelet, aztán a főtéren küzdj meg a bosszal, miközben félregurulgatsz receptnek tűnik.

...

Összefoglalva:
Leginkább várt: MGS
Legvonzóbb újdonság: Horizon
Legszebb: Uncharted 4
Legszomorúbb: Transformers Devastation
Leglevontabb konklúzió: PS4-em van, szinte minden más, ami érdekel lesz PC-re is, ezután már csak számítógépre kell költenem. (Meg majd egyszer jó olcsón Xenoblade Chroniclesre)

GRANDIA - SZÓTÁR

Régóta csinálom már azt, hogy játék vagy rajzfilm/film nézés közben szótárazom a szavakat. Mindez saját használatra történik, ezért nincs benne minden, csak azok a szavak és kifejezések, amiket vagy nem ismertem korábban, vagy gyakran elfelejtem őket, esetleg csak simán érdekesek. Sokszor félbe is marad játék közben a dolog (amikor a játékot magát is félbehagyom), de mindenesetre a felhőnek köszönhetően meg is oszthatom ezeket a fájlokat, hátha valakit érdekel. Most épp a Grandia fut otthon, ezért legyen ez az első ilyen. A frissítése természetesen folyamatos, amíg játszom.

link a szótárhoz (online excel file)

ILLUSION CITY

Nem tudom még, hogy mi ez, de ki kell derítenem. SegaCD játék régről, az már világos.

KIPÉCÉZVE

Hétvégi buliban játszottunk az új Mortallal. Nem rossz, bár én nem érzek semmi fejlődést az előző részhez képest. Ami nem olyan nagy baj, mert az új karatkerek adnak frissességet, de amennyi pénzt kérnek érte, azt nem vagyok hajlandó kifizetni. Tekintettel arra is, hogy kivették a 4 fős játékot és aranyárban mérik a plusz 4 karaktert, nem fogok rohanni érte.

Már nem is akkora meglepetés, hogy a pár hónappal ezelőtti NBA 2K15 után most a FIFA 15-öt kipróbálva ez is nagyon tetszett. Baromi jók és sokat fejlődtek ezek a játékok és konkrétan megeszik lehetőségekben a sztárolt folyosó akciójátékokat. A focit sokkal jobban szeretem is, mint a kosarat (amit nem is nagyon értek még és nem is nagyon lenne hozzá partner), szóval ebből venni fogok egyet. Bár gyanítom, hogy a pc-s verziót fogom erőltetni, mert ahhoz már vannak kontrollereim és bármikor tudok még szerezni 360-asokat egy jó kis négy fős bulihoz. PS4-en ez egy vagyonba kerülne. Nem gondoltam, hogy valaha újra sportjátékokra adom a fejem, de meggyőzött a próba.

Ugyanezen okok miatt nagyon örülök annak is, hogy bejelentették a WWE 2K15-öt is pc-re végre. Már nagyon gondolkodtam a PS4-es verzión, de annyira azért nem kap jó kritikákat és egy rakás dolog kivágva, dlc-ként megvásárolandó hozzá. Na pc-n ezt hozzácsapják és szintén nem kell plusz kontrollert vennem hozzá, hogy a haverommal nyomjam. (Akivel kint voltunk 16-án a WWE Live eseményen)

Szóval ahogy eddig is éreztem, egyre inkább erősödik most is az, hogy konzolok helyett pc irányba tolódik minden. A PS4-et már nem adom el annyiért, amennyit kapnék érte, de gyanúsan megy hátra, másodlagos platform szerepbe. A Bloodborne-t meg a Dark Souls 2-t még ezen fogom játszani, plusz ha lesznek majd még exkluzívok, illetve a karácsonyi leárazásokban vett játékokat inkább ezen nyomom. A Metal Gearrel kapcsolatban egyre bizonytalanabbá tesznek ezek a közel 20 ezres játékárak. Nagyon érik egy jó kis hardver upgrade, de még várok vele kicsit, a Souls játékok és a beszerzett retro cuccok le fognak kötni még jó darabig.

ELJÖTT AZ IDŐ

El sem hiszem, hogy eljutottam idáig. Jó sokára csak, de ezzel akarok játszani a kamujátékok helyett.
A Demon's Souls számomra egy félreértés volt. Réges rég nekiültem és nagyon tetszett, aztán rögtön a játék elején, miután feljut az ember a várfalra, két irányba mehet. Balra kellett volna menni én pedig jobbra mentem. Ott pedig jött a világító szemű óverpóver lovag, aki azonnal szétcincált. Valamiért eszembe sem jutott más irányba menni és csak szívtam és szívtam vele. Aztán feladtam a játékot meg vissza a tulajának. Később megkaptam Plusban, ingyen és sok unszolás után újra nekiültem. Másik irányba mentem és megtörtént a csoda, rákattantam a játékra. Sajnos végigjátszani nem sikerült. A Nexusban sikerült észre sem vennem a varázslót és csak a harcos képességekre gyúrtam. Jó sokáig eljutottam, de a tömlöcös világban, amit utoljára hagytam, valamiféle mágusok jönnek, akiknek egyetlen támadását bekapva azonnal meghaltam. Ez egy idő után elég fárasztóvá vált és úgy értelmeztem, hogy elrontottam a fejlesztéseket.
Aztán pihentettem kicsit, profilt váltottam és már "nincs meg" a játék. Visszamehetnék hozzá, de inkább rámegyek a Dark Soulsra, mert a Demons-t konkrétan a játékosok 3/4-e nem is ismeri, meg ideje megnézni ezt is.

Aztán lehet, hogy úgy járok, mint a Batmannel. Mire megvettem a GOTY-t az Arkham City-ből (korábban már végigjátszottam pc-n) és ki is bontottam, addigra pont bejelentették a PS4-es remastert.

END OF LINE.

Csak bejelentették, hogy idén ősszel indul a forgatás. Egyelőre csak az biztos, hogy Jospeh Kosinski rendezi (aki a Legacy-t és a tomkrúzos Obliviont csinálta) és Garrett Hedlund (Sam Flynn) visszatér, de remélhetően csak húzzák az agyunkat és minimum Quorrát és Tront magát is visszahozzák. Mondjuk utóbbit nem nagy művészet előkotorni, a maszk és CG ebben sokat segít. Sokan semmire sem tartják ezt a filmet, de számomra szinte pornó. :) Jöhet.

TOWER DEFENSE?

Pár hete ingyenessé vált a Kingdom Rush, egy rettentő aranyos kis tower defense játék iPaden (van persze Androidra, Windowsra és Linuxra is). Szépen végig is nyomtam, mert tényleg nagyon tetszenek a humoros karakterek, meg hát azért is, mert az utóbbi két hétvégét kénytelen voltam vidéken tölteni, minden egyéb játékeszköz nélkül.

A kérdésem az, hogy a tower defense az akkor ennyi, tehát egy lefelezett RTS vagy amúgy tud jó is lenni?

Nem ismerek sok játékot ebből a fajtából, de ez egy időre menő kirakós játékká válik, miután rájöttél, hogy melyik egység mire jó és milyen sorrendben jönnek az ellenfelek. Tehát egyszer megfejted és onnan kezdve droid vagy. Lehet, hogy sokan sikerélményként élik meg a győzelmet a játékban, de könyörgöm, előre le vannak osztva a lapok mindkét oldalon. Tehát determinált, hogy melyik hullámban mikor mi jön és nincs játékos oldalon sem semmi bonyolító tényező, mert minden egység elérhető mindig.

A Kingdom Rushban sem éreztem, hogy hú de használnám az agyamat, a legizgalmasabb részek azok voltak, amikor a képességeket használhattam, tehát amikor jó helyre kellett raknom az ideigelenes, ellenfél megállító parasztokat, amikor a meteorzápor varázslattal támadtam meg a nagyobb ellenfél gócokat és amikor a képernyőn egyedül mozgatható hero-t rakosgattam mindig arrébb, hogy támadni tudjon, de ne sebződjön. Na ezek a pillanatok érdekesek az egészben. A toronyépítéssel nem lehet igazán taktikázni, mert eladni és mást építeni drága, időigényes.

A Tower Defense ezért nekem ennyi: ingyenesen pötyögtethető valami, alkalmi szinten, a kiismeréséig, amikor nincs jobb.

RESIDENT EVIL WITHIN

= = = \ \ \ / / / S P O I L E R \ \ \ / / / = = =

Nem fogok sokat írni róla, mert bár nagyon szerettem, ez konkrétan az, amit a Resident Eviltől vártam volna és hát azért sem, mert nem akartam nagyon játszani vele a félreértett trailerek és első pár pálya alapján, aztán pont az lett, amit Kaszman mondott.:) Számomra teljes mértékben Resi 4, csak belekeverve a felesleges/kihasználatlan bújkálást, meg képesség fejlesztést; az elején keményen megnyomott gore-ral, aztán persze a legérdekesebb, hogy az egész koncepció az agyturkászálásra épül, mint egy bizonyos - általam jó rég nem látott - film, Jennifer Lopezzel.
Kifejezetten szeretem az ilyen sztorikat is, csak ezt még egyszer elsütni már nehéz lesz anélkül számomra, hogy ne tudjak meg többet a helyszínül szolgáló agy tulajdonosának múltjáról, már csak azért, hogy legyen hová kötni a furcsaságokat. Traumákhoz, gátlásokhoz a pályákat és azok lakóit. Mert másodjára már nem lesz meglepi, hogy a "mátrixban" vagyunk.

Ja igen, 82-szer haltam meg a végigjátszás során normálon, mégis nagyon könnyűnek érzem ott. Mert ahol gyakran meghaltam, az elsőre nem feltétlenül várható, de kitanulható. Mondjuk kár az olyan részekért, mint a legeslegvége, ahol csak célba kell szerencsétlenkedni, izé lőni, de ez megbocsátható. Ó, és kifejezetten tetszett a motor. A grafika is, de azon belül főleg a Silent Hill módjára átalakulni képes környezet, falak. Meg a fekete fehér és egyéb részek. A dlc-re is benevezek, hamarosan.

Szeretem a nőket, de ők engem jobban...

TAKE IT ISI

Csodálatos grafika - Nevetséges játék. Ez a The Order: 1886. Na nem olyan nevetséges azért, mint a Beyond, de leginkább valami fénypisztolyos játékhoz lehetne hasonlítani. Mondjuk a Virtua Cophoz. Csak abban végig játszol, ebben meg néha. Adnék is rá vagy 4 pontot, ha pontoznom kellene.
Az ilyen játékokkal úgy vagyok, hogy annyit érnek, amennyit filmként. Ez egy olyasmi film volt, mint a Dracula Untold: egyszer le lehet nyomni, sőt ebben sokkal jobbak az effektek és hosszabb is. De kb. egy szerdai mozijegy árát fizetném ki érte és sokkal jobb is lett volna, ha kiveszik belőle a játékot és megvágják két órára, aztán leadják a moziban. Annyian megnézték volna, mint a Spirits Withint. Nekem szerencsére ingyen volt és ha mondjuk nem ez a játék az, amire azt mondják, hogy hűha, na ez már "nextgen" grafika (mert mondjuk PS3-ra adják ki) és ha mondjuk a menő setting helyett valami twilightosat kap, akkor ki sem próbálom. Ja, hogy rövid? Azt mondják rá, de nem azért rossz, mert rövid, hanem mert helybenlövölde. Mindegy. Tényleg nagyon szép, főleg a közepétől. Olyan szép, hogy ilyet nem csőjátékban nem is fogunk látni, az hótziher!

Most pedig szépen visszamegyek Saturnozni. :)

Leccmúv!

BUBBLE BOBBLE

Na ez! Akkoriban nem volt net meg hasonlók. Meg akartam tanulni japánosan rajzolni, ezért a Nyugati aluljáró játéktermében kivártam míg mindenki eltűnik és előkaptam egy papírt meg ceruzát és vártam a Puzzle Bobble intróját. smile emoticon Ma már belegondolni is ciki...smile emoticon Valami '97-98 körüli. 

PLAYER1

2007. október 1-én indult a Player2 blog, akkoriban még Outer Haven néven. (Vagy csak később váltogattam oda vissza?? Nem emlékszem.)
Azelőtt itt a Blogspoton ment azonos, ill. Rising Sunshine cím alatt. Sajnos előbbit elvitte az enyészet a Freebloggal együtt, utóbbinak nem emlékszem az url-jére és amúgy a jelszavára sem. :D
Ez egyébként a legantijúzerfrendlibb blog a világon, megtalálhatóság szempontjából. Amikor a blog címe antaru.freeblog.hu-volt, akkor volt a fejlécen Outer Heaven. Amikor outerheaven.freeblog volt, akkor lett talán Player2, most meg vrshangrila. :)
A lényeg persze nem a cím, bár a Player2 névválasztás nem volt véletlen. Ugyanúgy az elszakadást jelentette a magyar mainstreamtől, mint az Outer (külső) Heaven, csak itt még inkább erősítve a másfajta nézőpontra. A maintstreamnek hagytam a bal oldali kontrollert én meg bedugtam az enyémet a képzeletbeli, kettes dokkolóba. Na nem mintha olyan csiszoltan ment volna a dolog, leszámítva az iróniát, az már egyből "remekül" ment. :D

Azonban régebben volt olyan is, hogy a Player1 név jobban tetszett. A mai lomtalanításnál került elő ez a fecni. Remélhetően a blogger nem döglik meg úgy, mint magyar társa és itt örökre megmarad. :)

Jó látni, hogy akkoriban még olyan lelkes voltam, mint mondjuk a mai Controller újságíró kollégák (ami nem baj, legyenek is lelkesek!), ma meg már örülök, ha vasárnaponként játszom egyet. Ehh.. Az új Metal Gearhez ki kell vennem majd pár szabadnapot...:)
Valahol lennie kell egy Gimpben készített borítónak is PLAYER*1 névvel, borítón a számomra oly emlékezetes Breath of Fire V- Dragon Quarterrel. Akkor tanultam meg használni a Gimpet, norbysx segítségével. :D Már csak a ConsoleTurmixot kellene előkaparni, abból is a TÍZ pontos Silent Hill 3 "tesztemet". XD

*Utánanéztem: 2008.11.11. volt a PSC-vel való szakításom után az a dátum, amikor Player2-ra váltott a név Outer Heavenről. :D

FFXIV

Heh, kipróbálhattam az FFXIV-et és ki is próbáltam. Beledobtam egyszer három, aztán olyan hét órát és olyan volt, amilyenre számítottam. Értem, hogy sokan szeretik ezt, de egy percig sem éreztem azt, hogy van értelme csinálni. Ha egyedül megy az ember, akkor egy kimosott, unalmas jrpg-nek tűnik, nulla sztorival és egymillió rohangáló npc-vel, ha csapatban vagyunk, akkor jókat lehet poénkodni, de ahhoz miért is kell ez a játék? Illetve ilyenkor a leosztott szerepeket kell csak csinálni. (Ezt persze mindenki tudja, aki hajlandó volt már ilyesmivel játszani)
Lehet, hogy később ez érdekesebb, meg vannak emberek, akik esetleg tényleg szerepjátékoznak egy ilyenben, tehát beszélgetnek, infókat osztanak meg, nem csak rohannak szörnyeket irtani. De nekem ez nem hiányzik és végképp nem akarok előfizetni ilyesmire. Nem akarok tank lenni, akinek meg van szabva, hogy ellenfeleket kell kijelölni és beleállni a támadásokba. Nem akarok gyógyító sem lenni, meg dps sem. Szóval nem leszek mmorpg játékos már soha.
Ami persze nem baj, az egy nagyon elfoglalt állatfajta, amúgy is.
Ha olyan játékkal játszom, amihez csak rutin kell, akkor már olyat választok, amiben legalább van valami humor. Mondjuk valami offline retekrpg-t vagy egy Deadly Premonition-t.:)
(Itt a harcban eddig csak azt vártam, hogy feltöltődjön a cooldown és újra nyomjam a gyógyítást vagy támadást, persze később ez lehet, hogy jobb, meg taktikusabb, de nem akarok többször tíz órát belenyomni, hátha...)
A karaktergenerálás nagyon tetszett. Még egy kicsit az arcok variálhatóságán fejleszthetnének, de így is nagyon szép lányokat lehet összerakni. :)
Szóval örülök, hogy kipróbálhattam, de ez nem az én világom már.
Ezek a képek meg megmaradnak emléknek. Sajnos elfelejtettem többet lőni.

Ez a Lightning teljesen megbolondult. :)

MAGI: THE LABYRINTH OF MAGIC

Még csak a negyedik részt nézem, de már most imádom. Aladdin, Alibaba meg a brutális combú kislány, ja meg a dzsinnek kalandjai, tele eszement poénokkal. :) Az eleje tisztára arab dungeon crawler rpg...

EXIT LIGHT

A színházban járok a Silent Hill: Originsben, annak is a végén. Menet közben ránéztem azért egy guide tartalomjegyzékére, így világos, hogy nincs már olyan sok hátra, ezért le merem már jegyzetelni a gondolataimat későbbi felhasználáshoz. Összességében egy jó játékról van szó, meg tudom, hogy PSP-re íródott, ezért nem is panaszkodni akarok vele kapcsolatban, hanem inkább átgondolni, hogy talán mit lehetett volna másképp. Meg azért, hogy majd az összes rész végigjátszása után legyen mihez nyúlni jegyzetként.

HarcAz első részben még a tank irányítás szerepelt, a másodikban tudom, hogy már választani lehet ez és az új 3D-s vagyis "arra megyek, amelyik irányba nyomod a kart" lehetőség között. Az Originsben viszont csak ez utóbbi szerepel.

Anélkül, hogy a 2. és 3. részek harcrendszerébe belemennék (ahhoz játszanom kellene velük újra), annyit azért le tudok írni, hogy az első részben lehetett oldalazni itt viszont már nem. A PSP-n hiányoznak ehhez a gombok és jobb kar sincs, talán ezért is döntöttek a kötelező 3D irányítás mellett. Ami viszont így szintén elveszett, az a négyzet+hátra irány lenyomásával előzozható, kis hátraugrós menekülés (ami olyan volt, mintha egy felé ugró varangytól ijedt volna meg Harry, kis hercegnő módjára).

Emellett a négyzet lenyomásával lehet most is ugyanúgy futni, mint régen, de nem lehetséges a hirtelen menekülés a harcból. Harry (és ha jól tippelek James és Heather esetében is) lehetséges volt az, hogy oldalazás mellé benyomva a négyzetet hirtelen meglóduljanak és elkerüljenek egy esetleges visszatámadást az ellenféltől. Travis az Originsben nekem ehhez túl lomha, az R gomb (ellenfélre lockolás) nyomvatartása mellett a négyzet nem érvényesül, hátra nem tud ugrani, mert nincs hátra irány a 3D séma miatt, csak annyit lehet vele csinálni, hogy elengedjük a lockot és megpróbálunk arrébb futni. Az néha jó, néha nem. Ha nagyot kell fordulni hozzá, akkor lassú. Ha pedig épp folyosón vagyunk vagy valami helyiség közepe-vége felé, akkor előfordul, hogy Travis megindul, eléri azt a pontot, ahol a kamera nézőpontja átvált ellentétesre és már fordul is vissza arra, amerről jött: az ellenfél karjaiba.

Kellemetlen. De még kellemetlenebb az, ahogy mondjuk a savköpős "kényszerzubbonyos" ellenfelekkel kell harcolni. Persze le lehet lőni őket meg hozzájuk lehet vágni egy tévét, ha épp van kéznél, de közelharcban a taktika annyi, hogy vagy hátulról rájuk futva gyorsan lebokszolja őket az ember vagy triggereli a köpésüket körülötte futkosva és aztán oldalról támad rájuk. Na ez néha működik, de néha nem. Van olyan, hogy egyszerűen nem akarnak köpni, csak fordulnak rá Travisra, aki ha eltávolodik célpont lesz, ha túl közel megy, akkor meg bekerül egy grapplinges elkapásba és sebződik picit akkor is, ha jól csinálja a QTE-t.

Az első rész harca a zárt terekben leginkább arról szólt, hogy meg kellett tanulni jól időzíteni a suhintást vagy az erős támadást, hogy az pont akkor landoljon a nővérkék arcán, amikor azok odaérnek hozzánk, esetenként hátrébb szökellni. A nyílt tereken pedig meg lehetett próbálni akár körülfutni az ellenfeleket.

A másik jellegzetes ellenfél az az elütött állatot szimbolizáló hatalmas négylábú izé, ami hirtelen nekiront a játékosnak. A legjobb lehetőség ellene? A dobható tárgyak. Azoktól egyből lemennek a földre és ott ki lehet végezni őket. De ezt megtanulva megint inkább csak muníció tartalékolásba megy át az egész és menekülésbe. 

A harc most nagyon (túl?) kockázatos, emiatt a városban jobb bele sem menni, inkább el kell futni a szörnyek mellett. Pedig jó lenne agyoncsapni őket valamivel, de a játék hamar megtanítja a játékost arra, hogy felesleges: baromi gyorsan újratermelődnek az ellenfelek.

ÚjratermelődésMindez csak a külső helyszínekre igaz teljes mértékben, az épületekben a legyőzött ellenfelek legyőzöttek maradnak és még a holttestük is ott marad, ahol elfeküdtek. Ami jó lenne, de csak addig igaz, amíg a játékos fel nem vesz egy kulcsot vagy el nem ér valami egyéb mérföldkövet a játékban. Ez sajnos megint arra ösztökél, hogy ne harcoljak, majd csak akkor, amikor muszáj. De ha sosem harcolok, csak lekapcsolt zseblámpával mászkálok, akkor ez már inkább Outlast, mint olyan játék, ami kifejezetten tetszene.  

Ellenfelek előfordulási helyeiAhogy haladtam előre a játékban úgy tűnt fel egyre inkább az a furcsaság is, hogy az ellenfelek csak a folyosókon jönnek, a szobákban, nagyon ritka kivételektől eltekintve sosem. Hozzá lehet szokni, de az ilyen megszokás sajnos elvesz a feszültségből és megint azt mondja a játékosnak, hogy ha beléptél egy szobába nem lesz semmi, de mielőtt kilépsz, kapcsold le a lámpát. Rutinná válik az egész. Az első részben pont adott egy kis színt az iskolában a dolog a harcnak, mert a tágasabb folyosókon akár el is futhattam a kis késes gyerekek elől, de ha bekeveredtem egy tanterembe, akkor viszont gyorsan kellett reagálnom: ha csapatban jönnek, akkor elő a pisztollyal és ha már csak egy maradt, csere a vascsőre. Ha közel vannak shotgun. Ha többen vannak de leszakadozva egymástól, akkor meg lehet próbálni a közelharcot. Az Originsben mindig a folyosón jönnek az ellenfelek és sajnos kitapasztalja az ember, hogy ha megtalálta a szobák közül azt, amiben a 'respawn trigger item' van, akkor újratermelődnek és így inkább megpróbál elmenni mellettük a sötétben vagy akár bevállal egy kis sebzést és továbbfut, mert még mindig jobban jár, mintha szűk helyen áll le velük pofozkodni.

A lámpaEzzel pedig eljutottunk az utolsó furcsasághoz, a lámpához. A harc és a respawn miatt oda jutottam, hogy jobb sötétben kerülgetni az ellenfeleket (nővérkéknél és báboknál ez kiválóan működik), semmint harcolni. Ellenben azon kívül, hogy a képernyő sötét, a játék nem büntet semmi mással. Az első részben ha sötét volt, akkor bizony nem lehetett megnézni a térképet, de kulcsokat, tárgyakat használni sem. Ami szerintem nagyon jó hatásfokozás és kockázatvállaltatási eszköz. Mert vagy osonsz, de lehet, hogy elmentél egy ajtó vagy tárgy mellett vagy lámpázol, de akkor könnyen meglátnak. Emellett a 2. részből örökölt módon Travis forgatja a fejét a felvehető cuccok felé. Ezt is úgy kellett volna megoldani, hogy mondjuk sötétben nem működik vagy nem olyan egyértelmű. Mert sajnos jelenleg az. 

...

Amit tetszik: a tárgyak elhasználódása és sokfélesége. A dobható tárgyak behozása a rendszerbe. A tükrös világváltós rendszer.

Amit nem értek, az az energiaital rendszer, amitől újra lehet futni 20 métert. Ezt kihagytam volna belőle vagy valami más megoldásra cserélném. Most nincs jobb ötletem, mint hogy a stamina elfogyása után is lehessen futni, de mondjuk homályos látással vagy sebzésre érzékenyebben.

Összefoglalva: a harcot vagy teljesen elkerüli az ember vagy sokkal kevésbé fair, mint az első részben. Illetve a dobható tárgyak amolyan elhasználható szuperfegyverek. Lehet, hogy csak nem találtam még olyat, de talán jó lenne olyan fegyver is, amitől kicsit hátrahőkölnek az ellenfelek. A lámpa/tárgyak/láthatóság használata le lett butítva, ez rögtön az első rész után játszva hatalmas visszalépés. A két "dimenzió" közti utazást talán tehették volna kicsit érdekesebbé, amolyan REC2 módra, amikor lekapcsolt lámpánál megtalálják az átjárót.

BLUE ESTATE

A hétvégén észrevettem, hogy fent van a PS4-en a Blue Estate demo, amit egyszer már kipróbáltam, de kilőttem a francba. Most újra adtam neki egy esélyt, gondolva arra, hogy hátha lesz valahol olyan infó, hogy kap majd Move támogatást. (nem, nem fog kapni)

A lényeg, hogy a fejlesztő szerint a dual shock 4 mozgásérzékelőjével pontosabban lehet lőni, mint a Move-val. Az a baj, hogy talán még igaza is van. Egy problémával, ami az, hogy könnyen ki lehet vinni a célkeresztet a képernyőről és akkor nyomni kell egy újrakalibrálást. Idegesítő, de kibírható.

Ami fontosabb, hogy iszonyatosan jól néz ki a játék, ami persze a profi képregényrajzoló Viktor Kalvachev érdeme, a játék maga nem tudom milyen. Nehézséget nem okozott az első pálya, az időnként szem elé hulló, olasz gengsztersérő hátraswipe-olása meg poén, ahogy szinte minden poén ebben a képregényadaptációs shooterben.

Az ára viszont nem, az 20 dolcsi. Annyit nem adok érte.

Ellenben az előzménynek számító, 12 részes képregényt jól elolvastam, na az igazi élmény volt. Amolyan Tarantino/Guy Ritchie filmeket idéző történések és karakterek gengszterkednek benne, elsőre kicsit érthetetlenül, de az egyes részek elején lévő "ez történt eddig" összefoglaló segített helyre tenni a dolgokat.

​

NORMAL HILL

Oké, ezen túl vagyok. Jöhet a hard mód.

Amire szeretnék emlékezni a folytatások újrajátszása után is:
- A történet nem tisztult ki igazán, még most is csak utánolvasásokból tudom - bár a játékban elmondottakból is sejthető -, hogy Alessa megosztott lelke öltött csecsemő formát és úgy talált rá Harry és a felesége. De most akkor mit varázsolgattak ezek az elmebeteg Dhaliaék? Az világos, hogy miben hittek, de honnan volt varázserejük? Ja és vajon mi lett Cybillel? Mindig azt hittem, hogy összejött Harryvel, de az SH3 alapján nem valószínű. Egyelőre nem nézek utána. :)
- A játékban a harcot azért rendesen akadályozza a gombkiosztás, de meg lehet szokni, csak legalább két óra kell hozzá. A főképernyős intro után pedig vannak rögzített gameplay részletek, amik bemutatnak trükköket. Bár a kés még így sem jó semmire és mire megtanulná használni az ember, addigra ott lesz a vascső. Ami nem fog elveszni, eltörni, stb.
- A késelős gyerekek (grey child) csak az amerikai verzióban szerepelnek, a többiben lecserélték őket "mumblerekre".
- A szárnyas sikoltók (air screamers) ellen nem tudom mi a legjobb taktika a cikkcakkban futáson kívül. Próbáltam beállni árkádok, stb. alá, hogy kénytelenek legyenek leszállni és elém cammogni, de volt, hogy így is inkább repkedtek és megsebeztek.
- Samael kb. Tekken főboss szinten gyökér. Azt tudom, hogy mikor fogja szórni a villámot, de nem lehetett előre látni hova és ezért kikerülni is csak véletlenszerűen sikerült. Inkább szerencse és gyógyító cuccok kellettek hozzá, semmint ügyesség. Ja meg persze lőszer a puskába és shotiba. De az 5 continue-mból 4-et nála lőttem el...
- Van pár ijesztő rész, ami kihasználatlan marad. (technikai korlátok?) Például az egyik szoba kipakolása után, kifelé menet ijesztő dörömbölést hallani az ablak felől. De nem történik semmi. Akkor lenne igazán hatásos, ha máskor meg berontana az ablakon valami.
- Nem tudom, hogy igaz-e, de mintha a pihent Harry-n többet gyógyítanának a gyógyitalok és elsősegély csomagok, mint a lihegőn. Emellett az ampulla szerepe sem világos. Elvileg staminát is visszatölt, de az meg hol van? Azt olvastam, hogy new fear (új játék) esetén bekapcsolható egy ezt mutató csík. Megnézem.
Az utolsó terület (Nowhere) kiakasztó volt a térkép nélküli, szobáról szobára járós, kulcskeresős felépítéstől. A puzzle-ök egy részénél meg csak csodálkoztam, hogy a PS1-es időkben ezeket hogy is sikerült megoldani...:)
- Adnak-e a játékhoz a megnyitott láncfűrész és egyéb cuccok vagy könnyíti azt? Feltételezésem: hogy kelleni fog ez is meg a katana is ahhoz, hogy hardon boldoguljon az ember.
- A plazmán egész jól skálázta fel a képet a PS3, de most kipróbálva a kis crt-n, a színek sokkal jobbak.

BACK IN TOWN

Annyira mondogattam, hogy nem kezdek bele új játékba, amíg nem végzek a folyamatban lévőkkel, aztán persze az lett a vége, ami szokott...
A Book of Memories visszahozta a Silent Hill hangulatot és azóta szinte minden nap meghallgatom a Promise-t, megrendeltem a HD Collectiont, szemezek egy hatalmas Heather poszterrel az eBayen és ma este nekiültem az első résznek, PS3-on. Az első, eddigi legnagyobb kihívást az jelentette, hogy beállitsam a képernyőt széthúzottról az eredeti 4:3-as arányúra. (A Home gomb Other Settingsében kellett volna lennie, mint Vitán, de csak azután jelent meg ott, hogy az XMB--en a Game Settingsben beállítottam az upscale-t.)
A játék nagyon régi, rögtön át is állítottam az irányítást úgy, hogy futni négyzet helyett X-szel lehessen és a harcot is átraktam R2+X-ről L1+R1-re. Lőni jó, de kicsit furcsa a tárgyakat R1-gyel felvenni, szóval ezt még megvariálom a négyzettel. Ami talán a folytatások miatt is jobb lesz úgy.
A játékba beleszokás igényelt bő két órát, de most, az iskola második felében, amikor először kerülünk át a másik világba, azt vettem észre, hogy kiültem a kanapé szélére.:)

Posted with Blogsy

PLAYER 2014

Az eltelt egy évre több dolog is rányomta bélyegét.

Az edzés és életmódváltás miatt sokkal kevesebb, játékra fordítható szabadidőm maradt.
A generáció eleje nincs tele jó játékokkal, sokszor fordultam régebbi címek felé.
A valóságtól elrugaszkodott játékárak miatt szintén gyakran mondtam azt, hogy oké, majd később, máskor, olcsóbban. Ez rendesen elintézte a naprakészségemet, de azért volt a kezemben kontroller, egér, handheld, mobil cucc idén is bőven.

- I'M YOUR BOYFRIEND NOW, NANCY

Ez egy szeptemberi FB bejegyzés, gondoltam "megmentem", így az év végén. :)

Az utolsó tíz évem alvásmintája alapján simán szerepet kellene kapnom a következő részben.

---

A Rémálom az Elm utcában értelmezhető úgy is, mint a plátói szerelem szimbolikus bemutatása.

Éjjel nem tudsz aludni Miatta, csak Rá tudsz gondolni, ha lehunyod a szemed. S ha elalszol, akár az iskolapadra könyökölve is, megint csak Őt látod mindenütt. De mindig felébredsz, mielőtt egymáséi lehetnétek.

S persze szeretnéd az álmaidból átrántani a valóságba, ha lenne hozzá merszed.

Nancy Thompson a film végén kimászott a friendzone-ból, amikor összeszorított fogakkal átrángatta Freddy-t a képzeletből a mindennapokba.

A valóságba, ami aztán arcul is ütötte és rövid idő után szakítottak.

Mert hát a plátói szerelem tárgya nem több, mint idea, ami mindig tökéletesebb, mint a valóság.

Sajnos Freddy sem felelt meg Nancy elvárásainak.

Pedig igazán igyekszik, sosem végez pongyola munkát... Szeret választékosan beszélni, s még azokkal is mindig kesztyűs kézzel bánik, akiket nem szeret.

Talán a közvetlenül együtt töltött idő alatt kiderült, hogy nem elég gyengéd ágyban, a humora hagy maga után némi keserű szájízt és az a kis seb az arcán közelről mégsem annyira tolerálható.

Öröm az ürömben, hogy mindketten továbbléptek. Nancy kihagyott pár epizódot, majd sikeres, s még mindig gyönyörű családanyává érett.

Freddy-t jobban megviselte a dolog, mert bár egy időre önmagára talált gimis fiúk és kiskorú nevelőintézetesek között, egyik kapcsolata sem bizonyult tartósnak. Még Jason karjaiban sem lelt megváltásra.

Ó, szegény fiú!

HÚSRÁGÓ, HÍDVERŐ

Nem gondoltam, hogy az Avatar - Korra után sikerül még idén pótolni valami olyan rajzfilmet, ami nagyon fog tetszeni. Mindenféle elvárás nélkül ültem volna neki az Attack on Titannak, ha nem mondja be egy ismerős lány, hogy ez olyan, mint a Trónok harca: kezdesz megszeretni valakit és már hal is meg. Azért ez nem volt olyan. Na nem mintha ebben magasabb lenne az életben maradók száma, sőt... Ami igazán tetszett, az az utolsó harmadban lévő Survey Corp. kilovagolás és események. Meg már csak maga a zöld természet megjelenítése is. Most ki kell bírnom több, mint egy évet anélkül, hogy belenéznék a mangába. Remek... :) Mindenesetre visszaállította a hitemet a japán képregényben/rajzfilmben.

HAPPY NEW FEAR!