PLAYER 2017

Volt itt minden idén, főleg Despacito, Notino, migránsok és fidget spinner. Utána #metoo kinti és hazai változatban, ja meg Soros György plakátok, munkába menet vagy nyolc.
Hogy a játékok milyenek voltak? Elsőre az ugrik be, hogy nem valami érdekfeszítőek.

Mennyiségét tekintve kevés játékkal játszottam és abból kifolyólag, hogy kizárólag PC-n nyomom már, sokszor egy-egy hónap kihagyással két alkalom közt, sok nagy név hiányozni fog a listáról. Tekintve, hogy a Switch bizonyos szempontból szimpi (mint handheld), de sok szempontból riasztó (főleg az ára, amivel szemben ott van a karcolódás, deformálódás, a rá megjelent, de eddig sem izgató Nintendo franchise-ok és sok éves játékok átiratai), még nagyon nem látom azt, hogy mikor vennék egyet. Ja és persze idén még inkább előtérbe került a képregény és a rajz, ami sajnos sokszor sokkal izgalmasabb hobbi is volt, mint a modern játékok. Lássuk a 2017-es gaming history-mat, aminek jó része megunt, félbehagyott cím.

CHARMING RUNES

Tegnap töröltem le a játékot több társával együtt a telefonomról.

A Charming Runes egy fájdalmas élmény. Egy barátom ajánlására próbáltam ki és tényleg megérte, mert pont olyan játék, mint amilyeneket leginkább szeretek. Semmi bevezetés, sztori, szintlépés meg egyéb modern idiótaság, szimplán tiszta árkád játék, egyszerű, egyértelmű, kiválóan működő mechanikával. Az eldobott és mandínerező csákányokkal kell lebontani a falat, a köveken lévő számok a szükséges ütések számát jelzik. Néhány kockában bónuszként erősebb fegyver vagy ideiglenes célzás rásegítés, esetleg szorzónövelő van.

Aztán végigjátszod az első menetedet és rájössz, hogy belülről rohad az egész, mert a kiváló játékot megfertőzték a mobilos, monetizációs szeméttel: van három fajta szuperfegyver, ami bármikor bevethető (szupercélzás, bónusz szupercsákány, bomba) ezeket a rendszeres elindításért, achievementekért és persze pénzért kínálja a játék.

De mit ér így az egész, ha ügyesség helyett a farmolás visz előre vagy a pénzed?

Egy régi árkád játékban annyi volt, hogy ha meghaltál, bedobhattál még egy érmét és folytathattad a játékot. Megtette az ember, ha el akart jutni a játék végéig. De egy ilyen, végtelen játéknak, mint a Charming Runes, nincs epilógusa, olyan pályái és ellenfelei, amivel nem találkozol az első egy percben. Az árkád játékok continue-nál a pontszámot is nullázták, itt már ilyen nincs. Fel akarsz kerülni a toplistára? Csak pénz kell hozzá.

El is határoztam, hogy figyelmen kívül hagyom a dolgot és úgy játszom, ahogy az fair, azaz nem használok bónusz fegyvereket és continue-t, esetleg szorult helyzetben egy-egy ötkörös célzást adó távcsövet. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy már több, mint negyven bombám van és még több szupercsákányom.

Ennek semmi értelme.

Úgy lenne, ha lenne a programban egy olyan játékmód, ami tisztán ügyességre épít: szerepelhetnek benne szuperfegyverek, de ezeket játék közben lehetne megszerezni és csakis az adott menetben felhasználni, nem halmozni heteken át.

De nincs ilyen játékmód. Venni sem lehet ilyet.

Ami még rosszabb, hogy magát a játékot sem tudod megvenni. Normál esetben a mobilos játékok felajánlják, hogy pár dollárért reklámmentesítik magukat és annyit játszhatsz, amennyit csak akarsz.
A Charming Runesban öt életet van, amiből egy töltődik vissza húsz percenként. Ha kinyitod a pénztárcádat, akkor pedig az életek maximális számát növelheted meg néhány darabbal és ennyi. Arra esélyed sincs, hogy csak úgy támogasd a fejlesztőt és megszabadulj a Baby Dragon és Garden Escape (vagy mi) reklámjaitól.

Szomorú, fájdalmas, kihagyott ziccer, ami miatt megint távolabb kerültem a mobiljátékoktól.
Nagyjából a Wizard's Choice-t van értelme a telefonon tartani, de az nem is  igazán játék, hanem egyszer olvasós, humoros, ízes gamebook.

PLAYER 2016

Ez az év merőben más volt, mint a korábbiak. Először is idén már teljesen megutáltam az rpg-ket, másrészt végtelenül belefáradtam a – nem csak játékokat érintő – média és önkéntes szósöl dzsásztisz vórior hisztibe. Emellett még 2015 végén eladva a PS4-et, PC-re váltottam, de mindez egyszerű platformváltás helyett sokkal inkább a videojáték háttérbe szorulása/szorítása volt. Mobilon is alig játszottam, a PS Vitát is csak akkor vettem elő, amikor külföldre mentem nyaralni, de ott sem lett bekapcsolva. Rengeteget képregényeztem és rajzoltam, az elején még ide is posztolgatva, de aztán annyira megnőtt a mennyiség, főleg a két görög nyaralás során, hogy inkább a Facebookon nyitottam ennek külön mappát. Az év végére valamelyest visszatért a játékokhoz való kedvem, már csak idő meg energia kellett volna hozzá… Ezért sem lesz a lista túl komoly idén. Hiába van rajta sok cím, több nem is 2016-os és sokba bele sem merültem rendesen.

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.

PAC-MAN 256

Update: Közben mégis EZ a kedvenc játékom. Már nagyon ritkán crashel és jön a pont is, rendesen. Persze már nem power upok nélkül csinálom a rekordokat...:) Egyetlen hibája (?), hogy ezek közül néhány elég felesleges és ha nem muszáj nem is választom őket.

2015.08.24.
EZ lenne most a kedvenc játékom, de annyiszor összeomlik, hogy a következő patchig inkább nem erőltetem. Azt még elviseltem, amikor csak meghaláskor crashelt, megfosztva ezzel egy esetleges continue felhasználástól, de most már menet közben, nyerő állásnál is bemondta egyszer a lefekvőst...
Azóta is csak forgatom a szemeimet.

Egyébként furcsa tapasztalat ennél a f2p játéknál, hogy a power upok visszatöltődését lehetne kiiktatni egyszeri befizetéssel, de power upok nélkül valahogy mindig több pontot érek el.
Na ez nem olyan nagy baj, persze.:)

PLAYER 2014

Az eltelt egy évre több dolog is rányomta bélyegét.

Az edzés és életmódváltás miatt sokkal kevesebb, játékra fordítható szabadidőm maradt.
A generáció eleje nincs tele jó játékokkal, sokszor fordultam régebbi címek felé.
A valóságtól elrugaszkodott játékárak miatt szintén gyakran mondtam azt, hogy oké, majd később, máskor, olcsóbban. Ez rendesen elintézte a naprakészségemet, de azért volt a kezemben kontroller, egér, handheld, mobil cucc idén is bőven.

MY MISS TAKE

Ahh... Ez annyira szép, de annyira unalmasnak tűnik..! Könyörgöm, mutassanak többet belőle, mint a tutorial szinteket, mert ennek így semmi értelme, legalábbis nem több, mint egy nickelodeonos browser játéknak. (Mondjuk most veszem csak észre a poszteren, hogy 'coming soon to pc and mobile'. Ez nem jó jel...:(
Hihetetlenül buta őrök vannak benne és ehhez folyamatosan kapja a figyelmük elterelését egyre inkább megkönnyítő képességeket és eszöközöket a játékos a lenti videóban.
Kár. Pedig teljesen bele vagyok zúgva, végre nem a komor kommandós lopakodja végig a bázist. GoG-on most jött ki, szóval megvárom a demót, ha lesz olyan, vagy az árcsökkentést vagy valami további, remélhetően rendes kihívást is bemutató videót, amely kihívásnál kifejezetten nem arra gondolok, hogy 10 másodperccel gyorsabban kellene megcsinálni a szintet, hanem arra, hogy okoskodni és ügyeskedni is kell sikerhez.

CRAZY BILL

Egy kicsit vagy inkább milliószorosan túl van már lihegve a zombi téma játékokban, de igazából erről a rossz játékok tehetnek. Ha valami jó, akkor mindegy, hogy zombis vagy sem, könnyen elrabolja az időmet. Tegnap és ma ezt leginkább a Crazy Bill: Zombie Stars Hotel tette meg, ami nem kis mértékben volt köszönhető a pixelgrafikának, a valós sztároknak és az egyszerű játékmenetnek. (Endless runner vagy inkább lépcsőmászó, ugrással, lövéssel, csapdákkal és fegyverekkel.)

Mindehhez társul még egyfajta Tarantino/Rodriguez hangulat is a Ponyvaregény zenének / 4 szoba szállodás karakternek köszönhetően. Bár nem olyan jó játék, mint a Punch Quest, teljesen ingyen van és már hülyére játszottam. :)

Back to the Graveyard

Zombi Marty McFly mellett hidegre tettem már az élőhalott Einsteint, a Blues Brotherst, Marilyn Monroe-t, és magát E.T.-t is, legyen ez bármennyire is fura. A 40. emeleten viszont odacsapott a paywall és nem enged tovább, csak ha kifizetem a játék árát: 0.89€-t. Ki fogom. Mihelyst feljutok még egyszer a 40-ikre. Illetve akkor, ha eldöntöttem, hogy ezt telefonon vagy iPaden szeretném-e inkább megtenni. Mert úgy néz ki, az ilyen in-app megnyitás nem tükröződik át a másik készülékre.

PUNCH QUEST

Semmi különös nincs, csak megint egy újabb rekord a Punch Questben. Furcsa, hogy pontszámon kívül mindenben rosszabb vagyok Kaszmannál...:) Mindegy, ma megint nyugodtan alszom, mert sikerült jelentős előnyre szert tenni.:DDDDD

Ezt az iOS féle kihívás rendszert viszont jó lenne látni konzolon is, mert sokkal jobban megdobja a játékkedvet, mint a trófeák. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy sikerülne az AAA-fejlesztőknek ezt is elrontani valahogy.:)

Posted with Blogsy