Kezd teljesen elegem lenni a nyárból.
A lakásom panel, délután 1-től este 8-ig ide tűz a nap. Ha egy tojást a fejemre ütnék már kész is lenne a reggeli.
A munkahelyemen semmiféle szellőztetés nincs, ablakból is csak napfénytető.
Éjszaka pedig alig alszom, ezért nagyon várom már, hogy vége legyen a hétnek.
Energia játékra nulla. Olvasásra nulla. Írásra ugyanennyi.
Többnyire a kádban veszem kezembe az iPadet, hogy elolvassam a napi film és játékhíreket, de a mai napon persze szerelnek a házban, így éjfélig nincs meleg víz. Persze ha kiengedek egy kádnyi hideget, az pár perc alatt talán felhúzza magát élvezhető hőmérsékletőre és úgy is jó lesz.
Mennyi mindennel foglalkozhatnék pedig...
A Demons' Soulsban már túl vagyok az ötödik bosson, de azért most már helyenként elég köcsögnek tartom a játékot és nem tudok dönteni, hogy tovább fejlesszem a karaktert fizikailag vagy jobb lesz rámenni a varázslövedékekre.
Megnéztem a napokban a The Wolverine-t is. Vérszegény volt, de mint régi képregényolvasó, tudtam élvezni a lassú részeket és még a sok japán szöveg is kellemes volt.
Mariko mondjuk nem pont az esetem, Yukio meg szegénykém olyan bűn ronda, hogy először azt hittem, az a mutáns képessége. (vicc)
Emellett elkezdtem írni végre a kis lapozgatós könyvemet, de az "írás" egyelőre csak tervezést jelent. Tudom, hogy mi a téma, azt is, hogy honnan-hová szeretnék eljutni a végére. Elkezdtem összeírni a karaktereket és a kapcsolati hálót (olyan, mint egy családfa) és most ezt igyedkszem kiegészíteni minden egyes mellékszereplőig lebontva célokkal, motivációkkal, viszonypárokkal.
Jó látni, hogy mennyire tudja oda vissza formálni a karkter a történetet és a történet a karaktert, illetve azt, hogy tényleg nem lehet csak úgy nekiülni és megírni egy teljes sztorit.
Jó hosszú munka lesz, feltéve, hogy nem perzseli fel egész Európát a nap, mielőtt ténylegesen neki tudok majd állni.
Felnőttként is szükség lenne arra a két-három hónap nyári szünetre, mint régen. Persze ehhez sok gazdag ember kellene lemondjon a javairól..:)
