2017. szeptember 3., vasárnap

HELLBLADE

Szerintem icipicit túlértékelik ezt a játékot. Icipicit... Tényleg szép, szépen is szól, de nem tudom megérteni azokat az embereket, akik egy ennyire passzív játékba és világba ennyire bele tudják élni magukat. Mész a pokolban (Hélben) a folyosón, aminek az oldalairól összeolvadt holtak nyúlkálnak feléd. Komoly látvány, elsőre. Azután odamész és megvizsgálod közelebbről a dolgot. A kezek nem nyúlnak hozzád, akár pacsizni is lehetne velük, ezért hirtelen már csak tapétának tűnnek a falon. Helyenként már üvölteni lett volna kedvem a nevetséges puzzle részek miatt, amik olyanná tették a játékot, mint egy vonalfutás. A vonalfutást tesiórákon játszatják a gyerekkel a tornatanárok. El kell futni az első vonaltól a másodikig, majd vissza az elsőig, utána lehet futni a harmadikig, de a negyedik előtt vissza kell furni a másodikig. Kapcsolótól kapcsolóig futkározás volt már a régi játékokban is, amiknél helyén is kezelték a dolgot. Öt dolcsit adnék egy ilyenért, nem harmincat.

A MÚMIA

Pozitív csalódás. Premierkor kihagytam, mert az egész internet attól volt hangos, hogy ez a világ legrosszabb filmje. Nem értem az embereket, 1-3 pontot adnak rá a tízből, mert ez nem a Brendan Fraser film folytatása, vagy mert szerintük kritikán aluli a színészi játék, meg olyasmiért, hogy más horrorfilmekből van szerintük összelopkodva... Oké, nem egy mindenféle díjra nevezhető alkotás, de megint előadták azt, amit a Batman v Supermennél és túllőttek a célon. Pedig ebben még logikai bukfenc sincs igazán, max néhány olyan apróság, ami a hatásvadászat érdekében került bele. Úgy tudom, hogy egy igazi katonai szállító repülőn sokkal durvább lenne a zaj, na és a feleslegessé vált "zombik" porrá válása is inkább szolgált látványként, semmint értelme lett volna. De ennyi, a szotri rendben volt. Semmi kiemelkedő, kivéve azt, hogy ezt a két lényt nem láthattuk még egy filmen és hát a film elején a sírfosztogatós jelenetek nagyon durván adták az Uncharted/Tomb Raider játékosok szívét dobogtató helyszíneket. A múmiát játszó lány meg kifejezetten jó volt, remélem nem adja fel a Universal a Dark Universe építését és visszahozzák Sofia Boutellát is a jövőben.

PREY - BEFEJEZVE

Ez aztán nehéz szülés volt. Ha jól számolom, valamivel több mint két hónap alatt sikerült végigjátszanom a játék, ami játékidőben 38 óra 45 percet tett ki. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyire nem akartam játszani vele, hanem azt, hogy nyár volt, a meleg is elvette a kedvem, na és gyakran inkább vidékre utaztam, ahol nem volt alkalmam folytatni.

A játék a legelején túl nehéz volt, aztán túl könnyű, majd hosszú ideig pont jó, de rpg jellegéből adódóan (nincs szintlépés, meg tapasztalati pont, de vannak upgrade-ek, amiket találni és kraftolni lehet), eljött az a pillanat, ahonnan már egyszerűen nincs kihívás. Ha jól emlékszem, akkor kb. 75 életerőponttal indul a karkter, de a végén ebből lehet 300 is. Már úgy lehetett menni szinte, mint egy terminátorral.

A setting nagyon bejött és ahogy talán említettem is, a nullgravitációs részek elképesztően hagnulatosak. Játékként talán az érdekes benne, hogy lehet néha tervezni (előre lerakni ágyúkat, mozgásérzékelős bombákat), elkerülni összetűzéseket, meg ügyeskedni a kis ablaknyílásokon belőtt guminyilakkal, de az ellenfelek nem túl változatosak, ami unalmassá tudja tenni. Emellett a Deus Ex HR-re emlékeztető módon, fejleszthet az ember hekkelést, testi erőt, egyebeket, de mindkettő ugyanoda vezet: egy idő után mindent ki lehet nyitni, mindent meg lehet szerezni. Lényegében ez nem tetszik benne: megszűnik a kihívás, max a lőszer fogy el, de azt is lehet szintetizálni.

A befejezés kifejezetten tetszett, olyasmi volt, amire nem is gondoltam volna és összességében lekötött, mondhatjuk, hogy élvezetes volt, de nem az a játék, amit még egyszer elő fogok venni. Mert csak az - egyébként csodálatos - űrséták miatt elővenni nincs értelme (abból kellene egy egész, csakis az űrroncsok kifosztogatásáról szóló játék). A sztorit meg kényelmesebb lenne egy kétórás filmben viszontlátni.