BLEACH MANGA

Eltartott vagy két hónapig, de végigolvastam a Bleachet, mind a hatszáznyolcvanvalahány részét...
Ami megdöbbentő volt, hogy a neten sokat szidott, feleslegesnek titulált utolsó, rajzfilmes verziót már nem kapott rész valójában mennyire jó és bevállalós. Persze a vége összecsapottnak hat, de a manga többi részéhez képest a szerző itt elég rendesen elengedte magát és felhúzta a teljesítményt csonkolásban, halálban és hát mellekben és fenekekben is...
Tény, hogy a végére már kicsit belefáradtam abba a tipikus, 'erősebb vagyok, mint te, mert ez a képességem, hopp most rájöttél az ellenszerére' formulába, de megérte végigolvasni.

LEGION

Korábban a Jessica Jones és a Daredevil 2. évada voltak a kedvenc Marvel szuperhősös sorozataim. Előbbiben a főgonosz volt kiemelkedő, utóbbi meg nagyjából hibátlan. Az azóta megjelentek, mint a Luke Cage (enyhén erőltetett SJW témája), Iron Fists (gyenge harcjelenetei miatt) kétségekkel árasztottak el és hát a Legion még csak nem is Netflixes sorozat.
De hihetetlen pozitív csalódás. Elsőre nem is szuperhős sztori, sokkal inkább agyjáték egy skizofrén szereplővel, akinél nem tudni mi a valóság és mi a képzelet. Ezt megtartják, de szerencsére már az első rész végén jönnek a "szuper" dolgok is. A történet egyik fő témája az őrület, amit csodálatosan ki is használtak képileg. Időnként hihetetlen megoldások, snittek kerülnek elő, arról nem is beszélve, hogy vizuális alapként a modern világ keveredik a '60-as évekkel, nagyon ízlésesen.

Összességében: ennyire gondolkodtató, odafigyelést igénylő és megháláló sorozattal ritkán van dolga az embernek, a képregény-adaptációk közt pedig ez az első ilyen számomra. Nem egyszer tekergettem vissza, néztem újra jeleneteket, mielőtt belekezdtem volna egy-egy új részbe.

Egyedül a sztori vége olyan, hogy na oké, ez folytatás nélkül kevés. De úgy néz ki, hogy azzal sem lesz baj és jön majd a második évad.