PLAYER 2014

Az eltelt egy évre több dolog is rányomta bélyegét.

Az edzés és életmódváltás miatt sokkal kevesebb, játékra fordítható szabadidőm maradt.
A generáció eleje nincs tele jó játékokkal, sokszor fordultam régebbi címek felé.
A valóságtól elrugaszkodott játékárak miatt szintén gyakran mondtam azt, hogy oké, majd később, máskor, olcsóbban. Ez rendesen elintézte a naprakészségemet, de azért volt a kezemben kontroller, egér, handheld, mobil cucc idén is bőven.



Batman: Arkham Asylum (PS3)
Úgy döntöttem, hogy újrajátszom az Arkham játékokat, mielőtt kijön a nextgen rész (mindennel egybecsomagolt, teljes kiadása). Szóval időm van még bőven. Az Asylumot már hardon kezdtem újra, nem volt igazán így sem nehéz. Ami furcsa volt így újrajátszva, hogy még mindig nem, sőt egyre kevésbé érzem azt, hogy ez jobb lenne a City-nél. Hangulatos persze, de nagyon szűkös és ilyen időtávlatból már nagyon hiányzik az, hogy Batmanként az agyamat is kelljen használni valamire. Nem, nem a Riddler feladványokra gondolok, hanem valami olyasmire, ami minden játékból hiányzik. Amikor nekem kell két dolgot egymás mellé tennem és abból rájönnöm valamire. Ok, ilyesmi aligha lesz a következő évtizedekben. :) A challenge-eket sajnos nem volt türelmem játszani, megette az egészet az, hogy a sztori befejezése után rögtön át is váltottam a Shadow of Mordorra.

The Binding of Isaac: Rebirth (PS4, PS Vita)
Micsoda meglepetés volt ez a játék. Szerencsére az eredetivel sosem játszottam és a kinézete alapján sem érdekelt soha. Így pedig az összes újítással, dlc-vel egybecsomagolt verziót próbálhattam ki először. Az év egyik meghatározó élménye volt, mert még sosem találkoztam olyan játékkal, amit akárhányszor kezdek újra, mindig más egy kicsit vagy éppen nagyon. Mert már az első pályán eldől, hogy miféle szuperfegyvert kap az ember, az pedig messze meghatározza azt, hogy miképp kell játszani. Kedvenc.

Borderlands (PS3)
A pótlási hullám másik kiválasztottja, de sajnos hirtelen félbe is hagytam, az accountváltás (save fájlok elvesztése) óta pedig eszembe sem jutott újra játszani vele. A Destiny feladása után kezdtem el játszani a Borderlandsszel, ami érdekes élmény volt, hisz' a két játék nagyon hasonló. Az online, ez off. Abban kurva jó a célzás és a bossfightok, ebben nem. Abban hatszázszor kell ismételni valamit, hogy legyen egy jobb fegyverem, ebben minden sarkon van egy kis karácsonyi ünnepség. Tetszik is, még nem temetem.

Destiny (PS4)
Iszonyatosan bele voltam merülve, ez az első Halo játékom. De sajnos nekem ez az rpg baromság nem fér össze azzal, hogy nincsenek új helyszínek és ellenfelek, a drop utáni droidkodás helyett meg inkább végigjátszom egy másik játékot. Pedig nagyon szép, nagyon élvezetes, nagyon jó volt a barátokkal játszani (és nézni a töltőképernyőt, akár). Sajnos valószínűtlen, hogy újra megveszem. Ezen az account lecserélése sem segít.

Doki-Doki Universe (PS3, PS4, PS Vita)
A PS Plusszal kaptam és hatalmas meglepetésként éltem meg. Mint játék, egy hulladék. De a pszichológiai tesztek annyira, de annyira betalálnak, segítenek megismerni magunkat, hogy nem tudtam lerakni.

Entwined (PS4)
Ezt csak a szép színei és olcsó ára miatt vettem meg. Amúgy katasztrófa szar. :D

Final Fantasy IX (PS)
Megpróbáltam, de egymilliószor aludtam el rajta. Ez a játék egy dologról szól: harc közben megpróbálod kilopni Zidane-nal az ellenfelekből a jó tárgyat, hogy később ne kelljen sokkal többet tápolni. Emiatt csak finoman ütögeted az ellefelet, mert ha gyengébb, könnyebb tőle lopni. Ehhez egy gyenge karaktert használsz. Egy másikkal gyógyítasz, Zidane lopkodni próbál. Ha sikerült. levered gyorsan a maradék HP-ját. Ha bejön Quina a képbe a kék mágiájával, akkor vele is eljátszod ugyanezt a képességek megszerzéséhez. Rohadt idegesítő, mint a megnyerés zene, amihez sikerült ráköltenem egy hülye dalocskát. Már nem is tudom, hol hagytam abba..

Hyperdimension Neptunia: Re;Birth 1 (PS Vita)
A legérdekesebb az egészben, hogy ez egy remake, ami a 3. rész harcrendszerét, egyéb mechanikáit használja. Ami miatt talán épp a negyedik rész lesz a legjobb. Kellemes élmény volt az év végén, visszahozta a kedvemet a jrpg-hez. Ami mondjuk a legtöbbször semmire sem jó, csak pötyögésre, de van, hogy csak ennyire van energiám.

inFAMOUS: Second Son (PS4)
Ezt a játékot csak az tartotta a gépben, hogy szép volt és mindig időben váltattak képességet velem a készítők. De amúgy lenne mit tanulniuk a bossfightokról.

Legend of Grimrock II (PC)
Kiváló feladványok, igazán hardcore exploráció, imádtam a víz alatt kóborolni, nekimenni az új dungeonöknek. Be kellene fejezni valamikor.

The Legend of Korra (PS4)

A Platinum ezzel beírta a nevét a nem megbízható játékfejlesztők könyvébe.

Mad Bullets (iOS)

Talán az egyetlen mobilos játék, amivel sokat játszottam idén. Bármikor elővehető és elő is venném, ha nem kapkodnék olyan hülyén egyik játéktól a másikig. :D

Metal Gear Solid (PS)
Ezt az év eleji költözködés során játszottam újra, PS Vitán. A mai napig kellemes játék.

Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty HD (PS3)
A legjobb Metal Gear Solid. Szinte mindenki a Snake Eatert szereti leginkább, pedig játékként ez az, ahol hagynak rendesen garázdálkodni. Rámenni külöféle kihívásokra.

Metal Gear Solid 3: Snake Eater HD (PS3)
A legmaradandóbb pillanat az volt, amikor a PS3-at az LCD-ről átraktam a plazmára, pont amikor a mocsárban lopakodtam. Elképesztően szép ez a HD kiadás. Mint játék elmegy. De inkább erőlködés volt a másodikhoz képest. Ja igen. A második legemlékezetesebb dolog, hogy a rohadt riadóknál elmenekültem, elbújtam és olyan sokáig kellett egy helyben lapulva unatkoznom, hogy annál már a kilépés és újratöltés is gyorsabb volt. Át is álltam arra. :/

Metal Gear Solid V: Ground Zeroes (PS4)

Ezt hamarosan újra elő fogom venni. A Metal Gear megtanult szexelni. Iszonyatosan kézre áll, élvezet benne minden megtett méter.

Middle-Earth: Shadow of Mordor (PS4)

Az idei platinám. Nem ez a legjobb játék, meg tele van felszedhető madárszarral, ugyebár. De úgy ültem neki, mint egy Tenchunak és végigbatmankedtem az egészet. Szó szerint, mert az Asylum had módjának kivégzése után rögtön átültem ez elé és csak úgy ontottam a 100 killes kombókat, amiknek a végén mindig az orkok fogytak el.

NBA 2K15

Az év másik nagy meglepetése olyan szempontból, hogy sosem játszottam sportjátékokkal, kosárral meg aztán főleg nem. Ghz adta a kezünkbe a kontrollert és gyakorló kosarasként magyarázta a szabályokat. Ami meglepett, hogy ez a játék legalább annyi, ha nem több interakciót biztosít, mint egy agyonhype-olt akciójáték. Előbb fogom ezt elővenni, mint a Bayonettát, az biztos. 

Paper Sorcerer (PC)

Ez az én főzős játékom. Két konyhai kavargatás közt rengetegszer harcoltam ebben a játékban. Valamikor neki kellene ülni megint újra, mert sajnos sikerült egyszerre játszanom mással és félbehagynom ezt is.

Persona 4 Golden (PS Vita)

Ez már tavaly is szerepelt. Az első negyven órát gyorsan raktam bele, a második negyvenhez kellett fél év. Imádnivaló art és nem rossz történések, aranyos lányok. De a dungeon és harc világváge szar. Nem hiszem, hogy rá fogok ugrani a folytatásra, ha legalább a harcot nem teszik taktikussá.

Rollers of the Realm (PS4)
Imádom a flippert és az rpg-t. Ez a játék meg lebutítja mindkettőt, hogy elférjenek egymás mellett. Üres pályák, unalmas gurulgatások és unfair golyóveszétsek.

Shining Resonance (PS3)
Ez van a gépben. Felemás játék. Vannak benne jó öteletek és szépecske is. De ugyanazokat a helyszíneket kell bejárni sokszor, a harc pedig tipikusan túl nehéz, ha nem tápolsz, ha pedig egyszer tápoltál, onnan kezdve túl könnyű. Amúgy kedves kis játék, de a legfőbb erénye, hogy sok mondatot írtam ki belőle japánul, tanulás szempontjából.

Silent Hill: Book of Memories (PS Vita)
Amikor az otthon töltött ünnepek alatt nem fértem a tévéhez, akkor ezt nyomtam Vitán és milyen jól tettem. Hangulatos, élvezetes dungeon crawler, a legnagyobb hibája a pályák végi puzzle baromság, amiben mindig ugyanazt kell csinálni, sorba rakni tárgyakat.

Silent Hills P.T. (PS4)

Ez az, ami fölött nem tudok napirendre térni. A lényeg, hogy ne legyen ilyen a játék. Ne kelljen hatezerszer körbefutkározni azért, hogy egy-egy részlet hozzáadódjon a történethez. Vascsövet és zseblámpát akarok és bejárni a kórházat, mint régen. Minőségileg csúcskategória, amúgy.:)

Ys: Memories of Celceta (PS Vita)

Ezt sem fogom már végigjátszani, mivel dobtam az accountomat. Végig azt éreztem játék közben, hogy ebből inkább egy rendes beat 'em upot kellett volna csinálni rpg helyett. Sokszor el is tévedtem a végtelen térképen és repetitívvé is vált, pedig a bossok nagyon jók.

Az idei év kedvencei kétség kívül az Isaac, Grimrock 2, Mad Bullets és Mordor voltak.
Az év csalódása: a Platinum Games a Korra miatt.
Ami sajnos kimaradt: Alien Isolation, Evil Within, a kicsit régebbi Arkham Origins.
Az év platformja: még mindig a PS Vita.

---

Filmekből is nagyon jó volt idén a felhozatal.
Nagyon szerettem a Hert (A nő), a Majmok bolygója folytatást, egész badass volt az Edge of Tomorrow, jó volt az Interstellar, különleges élmény volt a Scarlett Johannson féle A felszín alatt. A Galaxis őrzőit majdnem végigtapsoltam, az idei nyertes viszont még így is a Holtodiglan.

Sorozatból jó volt a Banshee, mellette tarolt a True Detective. Rajzfilmből a pótolt Avatar és a Legend of Korra. Japánoktól csak kettőt néztem, a Kill la Killt (Satsuki Kiryuuin neve és feneke egy életre a retinámba égett, amúgy nagyon fura volt az egész) és a kiváló Attack on Titant.

Az év zenei meglepetése: beleszerettem a Soundcloudba. Rengeteg kiváló remixet találtam ott.