PLAYER 2016

Ez az év merőben más volt, mint a korábbiak. Először is idén már teljesen megutáltam az rpg-ket, másrészt végtelenül belefáradtam a – nem csak játékokat érintő – média és önkéntes szósöl dzsásztisz vórior hisztibe. Emellett még 2015 végén eladva a PS4-et, PC-re váltottam, de mindez egyszerű platformváltás helyett sokkal inkább a videojáték háttérbe szorulása/szorítása volt. Mobilon is alig játszottam, a PS Vitát is csak akkor vettem elő, amikor külföldre mentem nyaralni, de ott sem lett bekapcsolva. Rengeteget képregényeztem és rajzoltam, az elején még ide is posztolgatva, de aztán annyira megnőtt a mennyiség, főleg a két görög nyaralás során, hogy inkább a Facebookon nyitottam ennek külön mappát. Az év végére valamelyest visszatért a játékokhoz való kedvem, már csak idő meg energia kellett volna hozzá… Ezért sem lesz a lista túl komoly idén. Hiába van rajta sok cím, több nem is 2016-os és sokba bele sem merültem rendesen.



ALIEN ISOLATION
Ez az első ilyen. Valahol a tutorial rész alatt adtam fel. Nem volt hozzá energiám sem és a horrorból is elegem van már egy ideje. Tényleg megviselt az a Dead Space 1-2-3 végigdarálás...

AXIOM VERGE Ezt becsülettel végigjátszottam. Hangulatos, tip-top kis Metroid klón, magam mögött tudva viszont szeretnék egy Turrican klónt is, végre.

DARKEST DUNGEON Imádom. Az év legeslegvégén, találomra kipróbált, legnagyobb meglepetése lett számomra. Megérdemel egy külön bejegyzést is majd, de elöljáróban annyit, hogy rpg elemei vannak ugyan, de pont úgy felhasználva, hogy nem jönnek elő a zsáner tipikus hibái. A szint csak minimálisan befolyásolja a harcok nehézségét, mert a karakterek megtagadják a túl alacsony szintű küldetéseken való részvételt, de a túl magasak ellen is sírnak. Nem a csatákért jár az XP, hanem az adott dungeonhöz csapott feladat teljesítéséért, így akár külön taktikai lehetőség az is, hogy a kevesebb harccal kecsegtető irányt választja az ember (feltéve, hogy sikerült előre felderíteni). Nagyon jó a kockázatvállalás/jutalmazási rendszer, szinte minden ponton jelen is van. A stressz, pozitív-negatív viselkedésminták is igazán karakteressé és változatossá tudják tenni a kalandokat. Na és még gyorsan annyit, hogy baromi hangulatos, a narrátor hangja olyan, mint annak idején a Soul Caliburban és folyamatosan tolja séróból azt, amit kell. Épp csak a „bátdöszólsztillbőrnsz” nem hangzik el a szájából. Konkrétan nem tudom lerakni ezt a kis játékot.

FAR CRY 4 Újra felraktam és pár óra után újra töröltem. Ugyanaz, mint a 3. rész, de még csak nem is igazán pepitában.

FINAL FANTASY X HD REMASTER Úgy voltam vele, hogy karácsonykor adok egy utolsó esélyt ezzel a jrpg-nek, ha már FFXV-höz és karaktereihez úgysincs konzolom és ingerenciám, de felesleges volt. Képtelen vagyok ezekkel az előre lezsírozott harcokkal és két–három csatánkénti karakter fejlesztgetésekkel szenvedni, plusz az a borzalmas szinkron és előadásmód is kikészített. Kiemelném Auron-Tidus hirtelen megszakadó beszélgetéseit, amik azért szakadnak meg, hogy maradjon miről beszélni később és hát a Yuna-Tidus kapcsolat még most is ugyanolyan szörnyű, mint amilyenre a PS2 korszak elejéről emlékszem. Ja és még a chocobo is csak ott ugrik, ahol van egy tollacska az út mentén…:D Ami kiemelendő, az a játék zenéje, abba szerelmes vagyok, de az bejön youtube-ról is.

FURI Ez a játék egyszerűen kiváló, de sajnos csak a felénél járok, mert menet közben más játékok/elfoglaltságok felé terelődött a figyelmem, aztán meg már eszembe sem jutott. Az biztos, hogy elő lesz még véve, mert megérdemli.

LEGEND OF GRIMROCK II Idén újrakezdtem és már nagyon a végén járok. Sajnos, ahogy a jrpg-ket, úgy a dungeon crawler crpg-ket is nehezen viselem már el a statoktól függő harcaik miatt, de ennek a játéksorozatnak rengeteg egyéb bája van.

MAD MAX Élvezetes volt, amíg rá nem untam az önismétlésére. Sajnos egy idő után a legélvezetesebb részének mondható konvoj támadások is unalmassá váltak. Gas Townban adtam fel, ami régi jrpg városokra emlékeztetett gigászi méretével.

OVERCOOKED Ez volt idén a partijáték. Sajnos a következő partiig biztos nem is kerül elő.

OWLBOY Nagyobb a füstje, mint a lángja. Meseszép, helyenként jó ötletekkel, de inkább csak húzza az időt, meg a pályákat.

PAC-MAN 256 Egy véletlen folytán megint előkerült. Felszívtam magam és elértem végre a 100 ezer pontot, majd nem sokkal később a 200 ezret is, innen kezdve viszont vége, kihoztam belőle mindent, mint a piaci tetrisből. Érdemes megjegyezni, hogy iPhone-on és iPaden játszva lehet benne olyan technikát használni, amit az androidos telefonomon és a steames verzióban nem sikerült. Talán a képernyő érzékenysége miatt.

RISE OF THE TOMB RAIDER Meglepetés és sokkal jobban tetszett, mint a reboot, de még az Uncharted 4-nél is. Helyenként már tényleg igazán Tomb Raiderré tud válni, de sajnos eléggé opcionálisan. Mindenesetre jó látni, hogy beleépítgetik a régi, tényleg túmréjderes elemeket a gender swap Unchartedba.

STREET FIGHTER V Elmennek a PeCsába... Konkrétan a sztori mód belepeccselése után sincs benne normális árkád mód. Szóval a hozzám hasonló vagy áthív valakit vagy kapja be. Pedig igazán tetszene.

UNCHARTED 4 Kölcsön kaptam, hála érte, és a Batman-predator pályái tök jók ugyan, de a többi, sztorizgatós időhúzás, uhh.. Nekem ebből már elég volt egy életre.

XCOM ENEMY UNKNOWN/XCOM 2 Az első rész végére tanultam meg azt, ami miatt a második részt már az első harmad körül feladtam. Nagyjából azt, hogy nem taktikusnak kell lennem benne, hanem látnom kell a jövőt.

 A mozis felhozatal végeredményében csalódás volt a rengeteg remake-kel. Amiket ki tudok emelni, az az év elejéről a Revenant, amin egy zabszem nem fért a seggembe. A Batman v Superman: Dawn of Justice, aminek minden pillanatképe olyan volt, mint egy kinyitott képregényfüzet és az általános kritikák ellenére nagyon tetszett. A humoros Deadpool, ami persze a poénokra épülve leginkább csak egyszer nézős volt, de elsőre már fájt mindenem a röhögéstől. A Warcraft, ami a BvS-hez hasonlóan a kritikusoknál elhasalt, én meg csak hápogtam közben, hogy milyen jó kis fantasy filmet látok. Az Arrival, ami hazudott a trailerben, de nagyon jó sci-fi volt, főleg tolmács szemmel. Na és a Zsivány egyes, ami megáll a saját lábán és bár nem beszélnék róla hiperlatívuszokban, mint mások, az Ébredő erőhöz képest egy álom. Hatalmas csalódásként a Suicide Squadot és talán a Vándorsólyom kisasszonyt tudom felhozni.

Sorozatok tekintetében nagyon jó év volt a 2016-os. A Daredevil második évad lepipálta az elsőt és minden perce tetszett, csakúgy, mint a Mr. Robot második szezonja. Nagyon szerettem a Marco Polot és szomorú, hogy el lett kaszálva. A Blindspot a béna verekedések ellenére is nagyon érdekes első évadot hozott, a Humans is nagyon tetszett, bár nekem már lassan mindent el lehet adni szép robotlányokkal. Korombelieknek, hozzám hasonlóan biztos nagyon feküdt a Stranger Things retro világa és története is. Az Outlander szintén szíven talált az egyben nézett két évadával, mert imádom Skóciát és a varázslatot, meg azt a millió feszült helyzetet. Az év végén a Westworld volt az, amitől féltem, de a végére jó kis fordulatot hozott. Az utolsó hetekben gyorsan bepótoltam még a The Expanse-t, ami a negyedik részével indult be és pár furcsaságot leszámítva kiváló, ezeket meg talán a folytatásban magyarázzák majd meg (az egyik fickó kinyitja a sisakját az űrben). Külön meg kell említenem még kettőt. Az egyik a nem igazán jó, de két vezető karakterében kiemelkedő Lucifer. A Chloe-t alakító színésznő, Lauren German arca olyan szabályos, mintha rajz tanuláshoz alkotta volna a természet vagy Isten, ha már úgyis... A másik a karácsonyi szünetben elkezdett Teen Wolf, amiből az első évad borzalmas volt, a második már egész nézhető, lightos Vámpírnaplók, de itt is leginkább a főszereplő lány arccsontját és lábait bámultam. Igazán csalódás a Trónok harca utolsó évada volt, néhány fellángolás mellett már inkább csak kötelező végignézésnek számított. A Luke Cage - bár voltak jó pillanatai - teljesen közepes, a vége pedig gyenge. Eléggé sztárolták, de részben nekem ez a fekete fíling nem jön át, a történet meg közel sem olyan izgalmas, mint a Jessica Jonesban vagy a Daredevil kettőben.

Idén rajzfilmeket is néztem, nagyon tetszett a Re: Zero kara hajimaru iseikai seikatsu, a resetelős, mentőpontos ötletével. A Gantz pedig az őrültségével érte el ugyanezt. Utóbbiból már több film is készült, de idén ősszel jött ki egy CG animációs mozifilm is, aminek eddig csak a trailerét láttam, de meseszép. Meglepetés volt a Food Wars: Shokugeki no Souma, ami egy szokásos tini harcolós anime lenne, de most nem ölik egymást, hanem főzőpárbajokban mérkőznek meg a karakterek. Elképesztő, hogy ugyanazt a hangulatot tudják hozni, csak más köntösben, mint mondjuk egy Bleach bossfightban. Csalódás a Star Wars Rebels harmadik évada, itt az első és talán tizenegyedik rész közé olyan tölteléket raktak, ami teljesen kivágható lenne.

 

Képregényben főleg a New 52-t fogyasztottam, az eddig elolvasottak közül az Aquaman tetszett a legjobban. A Steam Man egy kellemes steampunk történet, a Snot Girl és Paper Girls az, amire tisztán emlékszem még. Japánból a Wandering Island mellett Seguchi Takahiro által rajzolt képregényeket fogyasztottam. Összesen hármat. Az Oretama egy vicces, finoman perverz történet egy szűz fiúról, akinek egy baleset során az angyalok véletlenül a jobb heréjébe börtönzik be a Földet elpusztítani kívánó démont, s neki az a feladata, hogy önmegtartóztatást gyakorolva bent tartsa egy egész hónapig. Persze az eddig titkon imádott csajnak is pont ekkor jön meg a kedve mindenhez. A Re: Marina egy aranyos történet, amiben az árván maradt középsulishoz visszajön a jövőből a szuperbombázó felesége. De a legjobb a Shi ni itaru yamai volt, ami már pszichológia (végülis Kirkegaard Halálos betegségére alapoz) és egy halál küszöbén álló lány megmentéséről szól. Ez utóbbi már egyáltalán nem is keresi a meztelenkedést. Seguchi szerintem csodálatosan rajzol, főleg a Marinában mutatta ezt meg. Egyedül a lábujjakkal bánik kissé szűkmarkúan, de minden másban rendkívül esztétikus. Volt még egy manga, a Shinozaki san ki wo ota shika ni, ami szintén rém humoros és egy olyan gimis gólya lányról szól, aki korábban nagyon divatos, népszerű, otakukat lenéző lányka volt, de egy betegség miatt kihagyja az első 1-2 hetet, ezért nem tud beépülni semmilyen klikkbe új osztályában, csak a kockák maradnak neki. Azok közt viszont talál egy nagyon cuki kiscsajt és eldönti, hogy majd ő megváltoztatja és „rendes lányt” farag belőle. Nem kell mondani, hogy ez a terv eléggé a visszájára sült el addig, amíg eljutottam benne. Az év játéka: Darkest Dungeon (mint utolsó pillanatban befutó)

Az év mozija: A visszatérő (ami máskor talán eszembe sem jutna, de 2016 ilyen volt)
A pisálok én széllel szemben is mozis díj nyertesei: Batman v Superman Dawn of Justice és Warcraft
A mindenki elájult tőle, de én nem: Doctor Strange, Civil War
Legjobb sorozat, bár baromi nehéz dönteni: Outlander
Az év könyve: Jane Two (Sean Patrick Flanery)
Az év csalódásai: Street Fighter V, Suicide Squad, Vándorsólyom kisasszony, Batman – The Killing Joke rajzfilm-adaptáció

 Remélem nem hagytam ki semmit...:) Remélem, hogy 2017-ben többet játszom majd, bár egyelőre a Sonic Mania az egyetlen megjelenési időponttal ellátott játék, ami igazán izgat. A blogon is gondolkodtam, hogy mennyire van értelme csinálni, mert a mukahelyen olyan cyber security szabályokat vezettek be, hogy már lehetetlen csinálni, itthon meg többnyire szét vagyok esve hozzá, de azért csinálom. Végtére is ez egy napló. Ha nem az lenne, akkor valamelyik RTL Klub videojáték oldal megfelelőjének beilllő portál blogjai közé tenném be a sajátomat.