ASSASSIN'S CREED ORIGINS
Ezzel a játékkal addig jutottam el, amíg el nem engedték a kezem. Nem fogok sólyommal felderíteni állatokat, hogy aztán lóval még egyszer elmenjek ugyanaddig, majd lelőjem őket és sokszor ismételve ezt legyen egy jobb akármim a felszerelésemben. Nem. A gyűjtögető éledmódnak vége.
Ezzel a játékkal addig jutottam el, amíg el nem engedték a kezem. Nem fogok sólyommal felderíteni állatokat, hogy aztán lóval még egyszer elmenjek ugyanaddig, majd lelőjem őket és sokszor ismételve ezt legyen egy jobb akármim a felszerelésemben. Nem. A gyűjtögető éledmódnak vége.
CALL OF CTHULHU
Jó sokáig eljutottam benne, de kizárólag a Cthulhu téma és a hangulat az, aminek ez köszönhető. Sikerült félbehagynom pont az elmegyógyintézetben, ahol kicsit kinyílik a játék és mire visszatértem egy két hetes szünetről, már azt sem tudtam, merre kellene menni. Ment is a kukába.
CASTLEVANIA IV
A megvett SNES Minin játszottam végig, újra. Nem értem, hogy másoknak youtube-on hogy megy ez jobban, főleg Drakulánál számomra ezzel a kontrollerrel nem irányítható a játék versenyképesen. De csak a végén volt ciki. :)
EVERSPACE
Ezzel játszottam talán a legtöbbet. Végig - már ha van ebben olyan - nem sikerült játszanom, de nagyon élvezetes volt és ez volt az a játék, amit végre XBOX ONE kontrollerrel játszottam, ami igazán kellemes csalódás volt. A dpad az nem valami jó, de minden más tekintetben nagyon tetszik, pont a méretem.
FINAL FANTASY X HD
Ez volt a harmadik alkalom, hogy megpróbáltam az évek során ezt a játék végigjátszani, mert az eredeti megjelenésekor még nem nagyon tudtam japánul. Most mondjuk angolul játszottam vele, de végre sikerült. A véleményem, hogy ez a sphere grid dolog a végtelenségig túl van ajnározva és számomra elképesztően idegesítő, hogy állandóan be kell lépni és be kell jelölgetni a fejlesztéseket. Az alap verziójában amúgy is kötött úton haladsz a játék 3/4-éig és talán úgy is van értelme, ha először játszik vele az ember. Viszont akkor már lehetett volna automatikus, mert megspórolt volna sok sok órát az életemből. A világ egyébként nagyon jó lore-ral rendelkezik, de a végére csak nem sikerült felfogni leírások olvasása nélkül.
FINAL FANTASY X-2 HD
Két óra volt és feladtam. Ma már nem veszi be az agyam ezt a sok sületlenséget. A harc dinamikája hiába jó, az már sok, hogy kosztüm matériával váltogatja az ember a képességeit. Plusz a X végének felemássága után már nem is igazán izgatott, hogy mi lesz a történettel.
FINAL FANTASY XV
Egész sokáig (haha) eljutottam benne, egészen addig, amíg a tengerparti helyen megtudja a Backstreet Boys, hogy a király megpenelt és futnak hazafelé. Nagyon nem tudtam azonosulni semmivel ebben a játékban, sem a karakterekkel, sem a fura harcrendszerrel, sem az útszéli bogyók szedegetésével. Ellenben a látvány és a zene nagyon szép volt, csak ma már miben nem az?
KINGDOM COME: DELIVERANCE
Eh... Nekem ez már túl van kicsit tolva. Sajnos az én életem nem elegendő ilyen játékokra. Lehet, hogy később érdekes lesz, de nálam eldől minden az első 1-2 órában. Tekintve, hogy manapság maga a tutorial sokszor négy óra, nem csoda, hogy kevés játékot sikerült végigjátszanom.
LIFE IS STRANGE: BEFORE THE STORM
Nos, ez nem is játék, persze ezt azért tudtam, mielőtt felraktam. Az első sem volt az. Ellenben az elsőben pont bejöttek a karakterek, a fotózás, mint mellék téma, meg a szuper zene. Itt nagyon hamar elvesztettem az érdeklődést és inkább néztem valami rendes filmet.
ORI AND THE BLIND FOREST
Ez a játék nagyon kellemes volt. Egy anekdotám van vele kapcsolatban: a haverok szerint nehéz játék, ezért nem volt kedvük belemerülni... Az első húsz perce volt nehéz, amíg meg nem szereztél egy-két képességet, onnan kezdve inkább könnyű. A második részét biztos, hogy hardon kezdem majd el.
SHENMUE 1-2 HD
Uramisten... Illett volna az irányítást átírni, ha azt akarták, hogy én egy óránál többet játsszak vele.
SOLITAIRICA
Ez lett volna a kedvenc mobilos játékom, de inkább PC-n nyomtam végig. Passziánsz és fantasy párbaj keverék, varázstárgyakkal, megnyitható deckekkel. Ahogy a passziánsz, úgy ez is szerencsjátékká válik, miután képbe kerül az ember a szabályokkal, de tökéletes elütni az időt.
SOUL CALIBUR VI
Házibulin jót játszottunk vele, nagyon jót. Itthon, egyedül sajnos nem tudnak lekötni a verekedős játékok, ezért hamar feledésbe merült. Sajnálom, hogy ebben sincs 4 játékos mód, ahogy a Mortalból is kivették és már a következő részben sem lesz. Nekem ezek a játékok csak a házibuliról szólnak, így még előkerül biztosan, amíg nem jön valami új tag team játék.
SUPER METROID
Ezt is SNES Minin sikerült végigjátszani, hatalmas pótlás volt. Emlékeim szerint a GBA-s Metroid Fusion még mindig jobb, de le a kalappal ez a játék így, 2D-ben baromi jó. A 3D-s részeket sosem tudtam ennyire szeretni.
Karácsony óta három játék járt a gépemben. A Hollow Knighttal nagyon jól elvagyok, de egyszerűen kezd túlnőni rajtam a térkép. Mindenesetre tervben a befejezése. Egy kis szünetet akartam tartani közben és lenyomni a Shadow of the Tomb Raidert, de folyamatosan ásítozást okozott. Ugyanaz a madárszar-szedegetős és tábortűznél fejlesztős cucc, mint az előzők. A másodikban nagyon élveztem a kriptákat, talán itt is nagyon jók, de úgy éreztem, nem éri meg az energiát és időt. Szóval gyorsan váltottam a friss Resident Evil 2 Remake-re, aminek az egyik szálát két este sikerült is végigjátszani. Letehetetlenül jó volt. Már most látszik, hogy az idei év mennyivel jobb lesz. A várólistámon már rég ott van a Sekiro, a Team Sonic Racing, s már említett Ori folytatás és a Bloodstained.
Lenne sok pótolni valóm is, főleg konzolon, de nem tudtam rávenni magam a vásárlásra. A PC-mm kiválóan hozza az alap PS4 szintet és minden kijön rá, ami érdekel XBOX-on. A Switchet még mindig iszonyatosan túlárazottnak tartom és ha lesz visszafelé kompatibilitás a PS5-ben, akkor már érdemes talán azt megvárni.
Lenne sok pótolni valóm is, főleg konzolon, de nem tudtam rávenni magam a vásárlásra. A PC-mm kiválóan hozza az alap PS4 szintet és minden kijön rá, ami érdekel XBOX-on. A Switchet még mindig iszonyatosan túlárazottnak tartom és ha lesz visszafelé kompatibilitás a PS5-ben, akkor már érdemes talán azt megvárni.
MOZI
A tavalyi évet egyébként eléggé elvitte a két német tanfolyam, a nyaralás meg a vébé. Filmek tekintetében is sokkal többre számítok idén, mint az óévben. Jó sok mindent megnéztem, a legtöbbet csak utólag és csak azért sorolom fel, hogy később is lássam majd: ez volt a középszerűség éve.
A Fekete párduc volt az a közepes film, amit már nevetséges propaganda és politika övezett, nem is a filmben, hanem azon kívül. Külön kategóriát akartak létrehozni számára, csak azért, hogy nyerhessen egy Oscart, de ezt elvetve is jelölték a legjobb filmek közé... Hát persze... A Bruce Willisszel felújított Bosszúvágy pont az ellenkező. Ez sem volt őrült nagy film, de a Rohadt Paradicsomok oldalon 17%-ra hozták ki a hivatásos kritikusok, hát persze a négyzeten. Egyszer nézős, élvezhető film volt. A Tomb Raidert is gyenge volt. Egyszer ezt is végig lehet ülni, de inkább kesernyés szájízt hagyott maga után. Ezért kár volt megcsinálni. A Ready Player One is inkább csak techdemo szintjén volt érdekes, nagyon izgulni nem tudtam rajta. Gyakorlatilag kétszer kellett nekiülnöm. A Hang nélkül volt az első olyan film az évben, amit igazán élveztem. A Borg/McEnroe-n megint jót aludtam. A Rampage simán egyszer nézős CG szörny bunyó, itt már kezdtem elveszteni a hitemet a moziban, annyira, hogy az Infinity War már jó filmnek számított, persze a Fekete párducnál mindenképp jobb is, de díjakat ennek sem adnék, max a CG-re. A Revenge olyan, ahogy azt a youtube-on írta valaki: ez a #meetoo-sok Tomb Raidere. A Deadpool 2 az első rész másolata, másodjára nem ütnek akkorát ugyanazok a poénok, de azért örülök, hogy megnéztem. A Sötétségbent kizárólag az Emily Ratajkowski mellei iránt érzett tiszteletből néztem meg. A Solo-t, ahogy megfogadtam, csakis utólag, ingyen. Sokkal jobb volt, mint a VII-VIII, de nehéz elfogadni, hogy olyasmire épül megint, ami korábban teljesen hiányzott a Star Warsokból (dráma az üzemanyagon) és hát azt is nehezen veszem be, hogy soha senkinek nem jutott eszébe korábban a "nitrózás", abban a messzi galaxisban. Mondjon bárki bármit, az Upgrade-et élveztem. A Mass Effect óta szeretem a vicces ember/AI beszélgetéseket és itt az akció is egész jó volt. A Jurrasic World Fallen Kingdomtól olyan sokat nem vártam és gyengébb is lett, mint az előző. Nem fér a fejembe az, ahogy a főszereplőnő azon vergődik, hogy az embereket vagy a dínókat válassza, akiket amúgy is újra lehet klónozni... A Hangya és a Darázs is csak azt hozta, amit az előző. Komolyan vehető ellenfél nélkül ezek csak bohókás akciófilmek a Marveltől. A Felelsz vagy mersz egy vállalható tinihorror. A Mission: Impossible - Falloutot úgy vártam, mint a messiást és baromi jó is volt. Akció, karakterek, végig koherens. A Venomra szintén mindenféle elvárás nélkül ültem be és kellemesen csalódtam. Nem egy nagy film, de mint buddy movie humoros volt. A barátnő parókája viszont rémes volt, mindig elvonta az ember figyelmét. A Halloween lehetett volna nagyon jó, de sajnos sok volt benne a butaság, a vér meg egy kicsit kevés. Sajnos az Aquamannel sem vesztettem volna sokat, ha kimarad. A felépített világ nagyon jó, de olyan volt az egész, mint egy két órába sűrített Uncharted játék: rohangálás a világ összes táján. A Spiderverse viszont tetszett, leszámítva a végén azt a kaotikus valamit. Meg kell még említenem egy netflixes filmet, ami szintén ellaposodik a végére, de azért egész jó volt ilyet látni. Ez az Apostle és B-kat. Call of Cthulhu pótléknak kiváló.
Amik kimaradtak és pótolnám, az a Bohém Rapszódia, a Mortal Engines és a Suspiria remake-je, amit iszonyatosan vártam, de nem találtam moziban, majd csak ezután nézhetem meg, itthon. Hátha...
TV
Sorozatokból szokás szerintt jobb a helyzet. A GLOW új évada mellett megnéztem újra az elsőt is. A Cobra Kai aranyos meglepetés volt, a Discovery of Witches pedig végre egy olyan vámpíros-farkasemberes sorozat, amiben nem tinik vannak, hanem mer kicsit felnőttesebb lenni. Az Outlander a végére nagyon lelassult, de még mindig szívesen nézem. Kiemelkedő volt a Dark (bár 2017 végi) és az Altered Carbon, ami megelevenítette a könyv lapjait. A Titans volt az a szuperhős sorozat, ami egyszerre fura és hatalmas pozitív csalódás. Meg kell említenem még a Daredevil 3. évadát, aminek első 3-4 része borzalmasan unalmas, de utána felvette a ritmust. A Jessica Jones 2 viszont annyira rossz, hogy már kínszenvedés volt nézni. Nagy pótlásom a Peaky Blinders. A Star Trek Discovery a végére jó lett, annak ellenére, hogy beleerőltették ezt a Michael hülyeséget. Az év végén elkezdtem újra pankrációt is nézni, de úgy érzem, hogy ez leginkább a GLOW-nak köszönhető.
Anime tekintetében az év fő műsorforrása az újranézett és most már befejezett Naruto volt. Okosan, filler listával a kezemben álltam neki. S bár még így is volt pár rész, amit a vége felé át kellett tekernem a túl sok visszaemlékezés miatt, azt kell mondanom, hogy megérte végignézni. Az azóta elkezdett fillerparádé Boruto a legjobb részeiben sem éri utol. A Dragon Ball Super is kellemes volt, Goku még sosem volt ennyire vidéki bunkó, de aranyos. Ezután mondjuk már nem tudom elképzelni, hogy hova tovább. A Killer Bites kellemes volt, a Prison School sokszor már teljesen elvonta a figyelmem a sztoriról a szexualizáltságával, de a legjobb pillanataiban úgy röhögtem, hogy már fájt. Ezek mellett belevágtam még egy sorozatba, ami nagyon szépen volt megrajzolva, de nem történt benne a végéig semmi fontos... Nem értem. hogy tudtam végignézni a Danmachi-t.
KÉPREGÉNY
Manga és képregény oldalon kellemes emlékekkel gazdagodtam. Végigolvastam a Claymore-t, ami teljesen másképp és hosszabban végződik, mint a kettévágot rajzfilmsorozat. A Koroshiya 1 nem egy szép emlék, de oldalról oldalra ledöbbentett. A Gantz is jobb volt, mint a rajzfilm változat, leszámítva a legvégét, ami teljesen összecsapott. Elolvastam a Homunculust, ami nagyon érdekes felütésű, egy koponyalékeléses kísérletben részt vevő hajléktalannak változik meg az élete azáltal, hogy elkezdi személyiségük, tudatalattijuk mintája szerint látni az embereket. Emellett olvasom az Origint, ami egy érdekes, kiborgos manga, még annak ellenére is, hogy helyenként teljesen elvesztem a fonalat.
Az amcsi képregényeknél le vagyok maradva, fő vásárlásaim a Snot Girl vol 2, ami még mindig kiváló és a Justice League vs Suicide Squad. A kedvenc sorozatokat hagytam pihenni, hadd gyüljön össze mindenből egy évnyi adag.
A tavalyi évet egyébként eléggé elvitte a két német tanfolyam, a nyaralás meg a vébé. Filmek tekintetében is sokkal többre számítok idén, mint az óévben. Jó sok mindent megnéztem, a legtöbbet csak utólag és csak azért sorolom fel, hogy később is lássam majd: ez volt a középszerűség éve.
A Fekete párduc volt az a közepes film, amit már nevetséges propaganda és politika övezett, nem is a filmben, hanem azon kívül. Külön kategóriát akartak létrehozni számára, csak azért, hogy nyerhessen egy Oscart, de ezt elvetve is jelölték a legjobb filmek közé... Hát persze... A Bruce Willisszel felújított Bosszúvágy pont az ellenkező. Ez sem volt őrült nagy film, de a Rohadt Paradicsomok oldalon 17%-ra hozták ki a hivatásos kritikusok, hát persze a négyzeten. Egyszer nézős, élvezhető film volt. A Tomb Raidert is gyenge volt. Egyszer ezt is végig lehet ülni, de inkább kesernyés szájízt hagyott maga után. Ezért kár volt megcsinálni. A Ready Player One is inkább csak techdemo szintjén volt érdekes, nagyon izgulni nem tudtam rajta. Gyakorlatilag kétszer kellett nekiülnöm. A Hang nélkül volt az első olyan film az évben, amit igazán élveztem. A Borg/McEnroe-n megint jót aludtam. A Rampage simán egyszer nézős CG szörny bunyó, itt már kezdtem elveszteni a hitemet a moziban, annyira, hogy az Infinity War már jó filmnek számított, persze a Fekete párducnál mindenképp jobb is, de díjakat ennek sem adnék, max a CG-re. A Revenge olyan, ahogy azt a youtube-on írta valaki: ez a #meetoo-sok Tomb Raidere. A Deadpool 2 az első rész másolata, másodjára nem ütnek akkorát ugyanazok a poénok, de azért örülök, hogy megnéztem. A Sötétségbent kizárólag az Emily Ratajkowski mellei iránt érzett tiszteletből néztem meg. A Solo-t, ahogy megfogadtam, csakis utólag, ingyen. Sokkal jobb volt, mint a VII-VIII, de nehéz elfogadni, hogy olyasmire épül megint, ami korábban teljesen hiányzott a Star Warsokból (dráma az üzemanyagon) és hát azt is nehezen veszem be, hogy soha senkinek nem jutott eszébe korábban a "nitrózás", abban a messzi galaxisban. Mondjon bárki bármit, az Upgrade-et élveztem. A Mass Effect óta szeretem a vicces ember/AI beszélgetéseket és itt az akció is egész jó volt. A Jurrasic World Fallen Kingdomtól olyan sokat nem vártam és gyengébb is lett, mint az előző. Nem fér a fejembe az, ahogy a főszereplőnő azon vergődik, hogy az embereket vagy a dínókat válassza, akiket amúgy is újra lehet klónozni... A Hangya és a Darázs is csak azt hozta, amit az előző. Komolyan vehető ellenfél nélkül ezek csak bohókás akciófilmek a Marveltől. A Felelsz vagy mersz egy vállalható tinihorror. A Mission: Impossible - Falloutot úgy vártam, mint a messiást és baromi jó is volt. Akció, karakterek, végig koherens. A Venomra szintén mindenféle elvárás nélkül ültem be és kellemesen csalódtam. Nem egy nagy film, de mint buddy movie humoros volt. A barátnő parókája viszont rémes volt, mindig elvonta az ember figyelmét. A Halloween lehetett volna nagyon jó, de sajnos sok volt benne a butaság, a vér meg egy kicsit kevés. Sajnos az Aquamannel sem vesztettem volna sokat, ha kimarad. A felépített világ nagyon jó, de olyan volt az egész, mint egy két órába sűrített Uncharted játék: rohangálás a világ összes táján. A Spiderverse viszont tetszett, leszámítva a végén azt a kaotikus valamit. Meg kell még említenem egy netflixes filmet, ami szintén ellaposodik a végére, de azért egész jó volt ilyet látni. Ez az Apostle és B-kat. Call of Cthulhu pótléknak kiváló.
Amik kimaradtak és pótolnám, az a Bohém Rapszódia, a Mortal Engines és a Suspiria remake-je, amit iszonyatosan vártam, de nem találtam moziban, majd csak ezután nézhetem meg, itthon. Hátha...
TV
Sorozatokból szokás szerintt jobb a helyzet. A GLOW új évada mellett megnéztem újra az elsőt is. A Cobra Kai aranyos meglepetés volt, a Discovery of Witches pedig végre egy olyan vámpíros-farkasemberes sorozat, amiben nem tinik vannak, hanem mer kicsit felnőttesebb lenni. Az Outlander a végére nagyon lelassult, de még mindig szívesen nézem. Kiemelkedő volt a Dark (bár 2017 végi) és az Altered Carbon, ami megelevenítette a könyv lapjait. A Titans volt az a szuperhős sorozat, ami egyszerre fura és hatalmas pozitív csalódás. Meg kell említenem még a Daredevil 3. évadát, aminek első 3-4 része borzalmasan unalmas, de utána felvette a ritmust. A Jessica Jones 2 viszont annyira rossz, hogy már kínszenvedés volt nézni. Nagy pótlásom a Peaky Blinders. A Star Trek Discovery a végére jó lett, annak ellenére, hogy beleerőltették ezt a Michael hülyeséget. Az év végén elkezdtem újra pankrációt is nézni, de úgy érzem, hogy ez leginkább a GLOW-nak köszönhető.
Anime tekintetében az év fő műsorforrása az újranézett és most már befejezett Naruto volt. Okosan, filler listával a kezemben álltam neki. S bár még így is volt pár rész, amit a vége felé át kellett tekernem a túl sok visszaemlékezés miatt, azt kell mondanom, hogy megérte végignézni. Az azóta elkezdett fillerparádé Boruto a legjobb részeiben sem éri utol. A Dragon Ball Super is kellemes volt, Goku még sosem volt ennyire vidéki bunkó, de aranyos. Ezután mondjuk már nem tudom elképzelni, hogy hova tovább. A Killer Bites kellemes volt, a Prison School sokszor már teljesen elvonta a figyelmem a sztoriról a szexualizáltságával, de a legjobb pillanataiban úgy röhögtem, hogy már fájt. Ezek mellett belevágtam még egy sorozatba, ami nagyon szépen volt megrajzolva, de nem történt benne a végéig semmi fontos... Nem értem. hogy tudtam végignézni a Danmachi-t.
KÉPREGÉNY
Manga és képregény oldalon kellemes emlékekkel gazdagodtam. Végigolvastam a Claymore-t, ami teljesen másképp és hosszabban végződik, mint a kettévágot rajzfilmsorozat. A Koroshiya 1 nem egy szép emlék, de oldalról oldalra ledöbbentett. A Gantz is jobb volt, mint a rajzfilm változat, leszámítva a legvégét, ami teljesen összecsapott. Elolvastam a Homunculust, ami nagyon érdekes felütésű, egy koponyalékeléses kísérletben részt vevő hajléktalannak változik meg az élete azáltal, hogy elkezdi személyiségük, tudatalattijuk mintája szerint látni az embereket. Emellett olvasom az Origint, ami egy érdekes, kiborgos manga, még annak ellenére is, hogy helyenként teljesen elvesztem a fonalat.
Az amcsi képregényeknél le vagyok maradva, fő vásárlásaim a Snot Girl vol 2, ami még mindig kiváló és a Justice League vs Suicide Squad. A kedvenc sorozatokat hagytam pihenni, hadd gyüljön össze mindenből egy évnyi adag.
A játék, amit a legizgalmasabb volt játszani: Everspace
A játék, amiről nem is hallottam korábban és nem is jelent meg, pedig nagyon szeretném: Legacy of Kain: Dead Sun
A legjobb akciófilm: Mission: Impossible - Utóhatás
A legjobb arcok (karakterek): Ruth Wilder aka Zoya the Destroya (GLOW), Becky Lynch (WWE Smackdown), Eddie és Venom (Venom), Stem (Upgrade)
Kedvenc képregény: Snot Girl
Legnagyobb csalódás: Jessica Jones második évad. Ahogy Jessica mellett ugyanannyi, felesleges időt kap a barinő szenvedése a harci droggal, illetve az ügyvédnő mélázása a halálos betegséggel. Igazi cél, ellenfél és történet pedig nincs.
A játék, amiről nem is hallottam korábban és nem is jelent meg, pedig nagyon szeretném: Legacy of Kain: Dead Sun
A legjobb akciófilm: Mission: Impossible - Utóhatás
A legjobb arcok (karakterek): Ruth Wilder aka Zoya the Destroya (GLOW), Becky Lynch (WWE Smackdown), Eddie és Venom (Venom), Stem (Upgrade)
Kedvenc képregény: Snot Girl
Legnagyobb csalódás: Jessica Jones második évad. Ahogy Jessica mellett ugyanannyi, felesleges időt kap a barinő szenvedése a harci droggal, illetve az ügyvédnő mélázása a halálos betegséggel. Igazi cél, ellenfél és történet pedig nincs.
Boldog Új Évet! :D :D :D
VálaszTörlésÉn megnéztem a Mortal Engines-t. Annyira szeretném, ha az ilyen fantasy-filmek inkább pörgős akciófilmek lennének, és nem foglalkoznának ennyit a karakterekkel, szerintem sokkal élvezhetőbb lett volna.
A Cobra Kai jót csavart a régi recepten. Itt a kirekesztett/lenézett/gyenge szereplők amikor kitanulják a harcművészetet, nem nemes hősökké válnak, hanem igazi rohadékokká. Nagyon jó ötlet volt, jó megvalósítás. :D
Játékokkal megintcsak keveset foglalkoztam. A Human resource machine mellett a Stephen's Sausage Roll-t tudom ajánlani, nem könnyű, de nagyon nagy királynak érzi magát az ember, amikor sikerül kirakni egy feladatot.
Végigvittem néhány C64 játékot, közülük párat felvettem és feltöltöttem YT-ra, mert nem találtam fent őket. Még töltögetek fel később, nem tudom, hogy mikor.
Animéből megnéztem a hype-olt Goblin Slayer-t, de kihagyható. Azt írták többen, hogy eszement durva, de igazából egy-két jelenetet leszámítva inkább unalmas.
Viszont megnéztem újra sok év után a Chihiro szellemországban-t és sokkal jobban tetszett, mint elsőre. :)
Tényleg, az FF XII Zodiac Age nem érdekelt?
VálaszTörlés