METAL GEAR SOLID #03

Lassan a Snake Eater végére érek...
Gyorsan leszögezem, hogy bár az első és második részeket többször végigjátszottam a múltban, az MGS3 (és MGS4) csak egyetlen egyszer volt meg. Most újra nekiülve elég hullámzó a játékélmény. A fő probléma maradt most is az, hogy riadó esetén a legtöbb helyszínen kínszenvedés búvóhelyet találni és elbújni. Ha pedig sikerül, akkor olyan hosszú ideig tart az Evasion és Caution számláló, hogy közben kijártam a konyhába enni, elmentem slozira, átmentem a másik szobába és iPaden nézegettem a trophy guide-ot. Mindezt persze csak akkor, amikor nem volt kedvem újratölteni az állást, mert elfelejtettem menteni.

Ami szintén furcsa, hogy annak ellenére, hogy tíz éve altatópisztollyal játszottam végig a játékot, most szinte kizárólag késsel teszem ezt. Mindenkit kivallatok, akit csak tudok, viszont az irritáló riadó/elbújás rendszer és az azutáni felébredések miatt a legtöbbször inkább végeztem az ellenfelekkel, minthogy elkábítottam és utána elaltattam volna őket. Ez nagyon vicces volt a Sorrownál, mert a folyóban csupa spriccelő nyakú klón jött szembe. :)

A normál nehézség választása ilyen szempontból jó döntésnek is tűnik. Tényleg volt pár alkalom, főleg a játék elején, amikor inkább kikapcsoltam a gépet, semmint kedvem lett volna folytatni a riadó után. Szemben azzal, hogy az első részben, a Sons of Liberty-ben vagy a Ground Zeroesban efféle probléma egyáltalán nem volt, élvezetes volt a riadóállapot is)

Ha újra kellene játszani valamelyiket, akkor inkább a második rész lenne az.

Hangulatát tekintve viszont imádom, mellesleg a HD verzió gyönyörűen néz ki plazmán, összehasonlíthatatlanul szebb, mint a régi lcd-men.

крокодил

Ezt meg csak úgy emlékbe ide, hátha nekimennék még egyszer a játéknak és akkor összehasonlítási alapnak jó lenne. :) Illetve kicsit sajnálom, hogy nem részletesebb ez a táblázat, mert arra lettem volna kíváncsi, hogy a megölt 119 emberből mennyi volt az, akit késsel tettem el láb alól. A tippem az, hogy közel százat, a maradék pedig az üldözéses jelenetben lett lelőve.

UNDER THE SKIN

Hihetetlenül felcsigázott a film trailere és nagyon vártam, hogy a hazai mozik bemutatják, de abból végül nem lett semmi és csak mostanában sikerült megnézni, otthon.

Másképp álltam persze neki, mint a net felszínén úszkáló érdeklődők, akik számára a fő selling point, vagy inkább egyedi, domborítható terméktulajdonság nem más, mint az, hogy Scarlett Johansson meztelenkedik a filmben.

Nem rossz nő, de valahogy túlzónak érzem azt a bálványozást, ami a külseje miatt folyik körülötte. Persze akik csak emiatt nézték meg a filmet, azok biztos hangosat koppantak, mert tényleg többször is látható ruha nélkül, meg sok egyéb, lenyűgöző látnivaló van a filmben, de nem látványfilm.

Ami igazán tetszett a feszült légkör mellett (film eleje és vége), az a sok fix kamerás jelenet volt (pld.: buszmegállós rész). Úgy vettem észre, hogy sokan dobálóznak a társadalom bemutatva külső szemszögből dologgal, ami nekem nem egy erős érv amellett, hogy valami mesterművet lássak az Under the Skinben, mindenesetre örültem volna, ha az egyetlen igazi fordulópont után a filmben kicsit tovább merészkedtek volna a gyors lezárásnál.
Összességében persze érdemes volt megnézni, ritkán lát az ember rendezőt maszturbálni. :D

SPOILER
Nagyon oda tudnék képzelni a végére még egy jelenetet, amiben a motorosok begyűjtik a "bizonyítékot" és esetleg egy kicsit változnak ők is (vagy épp nem).

Pár kedvenc pillanat a fix kamerákkal (gifanimozni kellene őket. :)

METAL GEAR SOLID #02

A blog piszkozatai közt találtam most rá erre a pár áprilisi sorra, közvetlenül az MGS végigjátszása utánról:

Gyorsan lepergett a játék. (Sajnos idő és internet kapcsolat hiányában nem jutottam el odáig, hogy azonnal írhassak róla)
Ami megmaradt a játék végigjátszása közben szerzett benyomásokból: - Normál módban jó könnyű volt újrajátszva is. Egyszer estem bele csapóajtós csapdába, a bossfightoknál is alig haltam meg. (Rexnél egyszer, mire eszembe jutott, hogy mi van. A Liquides bunyóban kb. kétszer, meg az autós üldözésnél is egyszer. A többire nem emlékszem, de olyasmik lehettek, hogy elfelejtettem gyógyítani és ration helyett mást equipeltem, stb.)
A nem lopakodós részek... Mint például a lövöldözés a liftben, baromi gyengék és erőltetettek. - Ma már nagyon kényelmetlen megoldás az, hogy egyszerre csak egy eszköz lehet equipelve.

Ez csak azért érdekes, mert a napokban végigjátszottam az MGS2HD-t is. A benyomások hasonlóak:
Sokkal könnyebbek a bossfightok, mint amire emlékeztem vagy amire számítottam volna így tíz év távlatából. A legtöbb halálomat olyasmi jelentette, hogy a sniperkedésnél lusta voltam pentazemint használni és így vagy nyolcszor kilőttem a Core Shellre vezető hídra telepített C4-eket. De emellett a Rayekkel folytatott harcban egyszer, Solidusnál csodák csodájára szintén egyszer, Vampnél is egyszer fűbe haraptam, a többi meg nevetségesen könnyű volt. Ja igen, sikerült a Harrier harc után párszor belebuckfencelni az egyensúlyozós résznél a mélységbe és a csapóajtókkal is megszivattam magamat párszor. :) De összességében könnyű volt annyira, hogy ne legyek túl óvatos.

Ami emellett leginkább megmaradt:
-Ez egy ma is jó játék.
-Az nagyon nem jó benne, hogy egy idő után, ha észrevesznek, gyorsabb leugrani a tetőről és újratölteni a játékot, mint elbújni és megvárni, míg elül a riadó. Sajnos párszor simán ehhez az eszközhöz folyamodtam.
-Az irányítás esetenként még mindig nagyon öreges, főleg az úszás, a furcsa szögből történő falhoz lapulás utáni ellentétes irányú oldalazás vagy az, hogy a szaltónál hosszan nyomva a gombot akaratom ellenére lemegy Raiden a padlóra.
-Snake többször sem akar bébiszitterkedni, erre a végén "aszongya", hogy megy Sunny-ért. :D
-Már elfelejtettem, hogy ki mit akar ebben a játékban és újrajátszva sem lettem sokkal okosabb, mehetek megint wikizni. Mert hát nem értem, hogy miért nem pacsizhattam le Solidusszal a végén. Csak azért, mert akkor megölik Olga gyerekét? (mindegy, rákeresek)
-Az Otaconos szenvedés egy csöppet túl van játszva.
-Végig kellene játszani nehezebb fokozatokon is. De még van három újrajátszandó Metal Gear játékom.

Nagy kérdés: a Snake Eatert merjem-e hardon kezdeni. Emlékeim szerint ezzel a játékkal szívtam az összes közül a legtöbbet.

E3 2014

Nem vagyok elégedetlen.

Láttam több olyan játékot is, amivel játszani akarok, talán csak a megjelenési időkkel lesz probléma.

Illetve azzal, hogy most már mindenben az online-t és a kooperációt erőltetik, ami nehezen összeegyeztethető a szabadidőmmel, mások szabadidejével, meg azzal, hogy a baráti körömben megint annyi platform lesz, ahány ember.

Ami leginkább felkeltette a figyelmemet, bár már régebbi bejelentés, az a Hellraid. Pont erre van szükségem, kis dark fantasy kaszabolás, lehetőleg nem Skyrim, stb. kivitelben, amikor a játék arról szól, hogy hány grammot bírok még elcipelni a boltig a szajréból és az ott kapott pénzen mit tudok még venni. Hanem inkább Deathtrap Dungeon féleség. Addig persze nyomhatom a Souls játékokat is, ideje is lenne már újra rájuk gyógyulnom.

Assassin's Creed Unity. Ha lesz kivel/kikkel játszani, akkor ez kap egy esélyt. Reménykedem abban, hogy most már Tenchu szerű lesz és rágyúrnak kicsit az őrök helyzetére, a kivégzésekre, küldetésekre, a történet helyett.

Rainbow Six: Siege. Semmit sem várok tőle, talán ezerszer is ugyanazt kell majd csinálni, de ki akarom próbálni. Kicsit lemaradva, de ezt érezteti velem a Fable Legends is, ami szinte kizárólag az art miatt tetszik, de az a része nálam telitalálat. Valami csökkentett árú, letöltős címként tudnám csak elképzelni a látottak alapján, de kipróbálnám ezt is. Tisztára Wii U játék, amúgy. :D

Far Cry 4. Ó, hát a harmadik részt sem nyomtam végig, de amíg nyomtam, addig imádtam. A gyengém ez a környezet és a garázdálkodás.

No Man's Sky. Ez akkor most Elite bolygóra szállással? :D Listára véve.

Dead Island 2. Iparosmunka, az előzővel nem is játszottam, de egy generáció indításakor egy ilyet nagyon tudnék élvezni. Ez a generáció meg még két évig csak indul, úgyis. :D A The Order 1886 ugyanez a kategória.

Batman és Metal Gear. Ezeket nem kell kommentálni.

De volt még sok egyéb érdekesség is.

Semmi olyan, ami miatt rágnám a körmeimet, de elégedett vagyok.

Csak normalizálódjanak már a nextgen játékárak.

KONZOL UNDERGROUND

Épp költözgetek és szórom kifelé a felesleges szemetet. Közben találtam rá erre a darabka történelemre, még 2006-ból.
Akkoriban kezdtem el szórakozni Macen az iWork csomagban vett Pages szövegszerkesztővel és azzal a romantikus gondolattal, hogy lehetne papíron, fénymásolásra szánt játék fanzint csinálni.

Teszt jelleggel, A4-es papírra nyomtatva, a lapokat összecelluxozva barkácsoltam össze ezt a pár oldalt, aminek elolvasása közben szinte sírva röhögök, annyira láma, régi újságokat majmoló, mesélős és egyben hype-olós stílusban követik egymást a mondatok. Még az oldal számozása is angolul van...:)

Underground nem csak az "ellenállás" miatt lett volna, hanem azért is, mert frankón loptam volna a borítóra kerülő képeket, mindenféle japán firkász blogjáról.
Meg persze azért is lehetett volna, hogy jól megkritizálhasson benne az ember másokat, de 2006-ban még zsenge troll voltam, eszembe sem jutott volna.

Ha jól emlékszem, munkahelyen, ebédszünetben készült ez a "csoda". Aztán az, hogy ez az FFXII firkálmány később átment a néhai consoleTURMIX oldalra vagy az már egy másik írás volt, már nem ugrik be. Mondjuk írtam én oda 10 pontos Silent Hill 3 tesztet is... :D

METAL GEAR SOLID #01

Akkor most a Ground Zeroes előtt szépen újrajátszom a Metal Gear Solid sorozatot, legalábbis megpróbálkozom a feladattal.
Az első, playstationös részt elindítva a hangulat letaglózott már az eligazításon. Állóképeken mozgó, zoomoló kamera az egész és szinkron, de a hozzáadott beszélgetések miatt már sokkal több, mint szinte bármi más. Mert bár el van rugaszkodva a valóságtól, mégis úgy érzi a játékos, hogy itt most komolyan veszik.

A játékrész elindulásánál azért gyorsan kaptam egy pofont is. Rögtön lebuktam. Elfelejtettem, hogy ez a játék a sarokban lévő radaron játszódik. Az ember vagy a radart nézi, vagy észreveszik. Amikor pedig tankok, stb.  alatt mászik, a radar eltűnik. Attól nem félek, hogy nem fog menni, mert sok éve végigjátszottam már jó pár alkalommal.

Ebben a játéknaplóban ki fogok térni annyi apróságra, amennyire csak tudok. Na nem a történettel kapcsolatban, hanem arra vonatkozóan, hogy korábban mi nem esett le, mert mondjuk japánul játszottam a játékkal és mi az, ami esetleg furcsa.

Az egyik ilyen dolog az, hogy a briefing szekcióban el lehet olvasni a régi Metal Gear játékok sztoriját és ott meg van említve, hogy Grey Fox és Solid Snake fegyverek nélkül küzdöttek meg egymással, ami bőven hatalmas hint arra nézve, hogy a ninjával is hasonlóan kell majd megküzdeni.

A másik mondhatni szőrszálhasogató apróság, hogy amikor Mei Ling bejelentkezik és megadja a frekvenciáját, az azonnal beíródik a memóriába. Azt hiszem, hogy lesz pár karakter, akiét csak bemondják és manuálisan kell majd behangolni, de már itt is örültem volna, ha elengedik a kezemet. 140.96, nem nehéz megjegyezni. :)

inFAMOUS SECOND SON

Gyors megemlékezés erről a játékról, ha már végignyomtam.

Ez az első lemezes PS4 játékom, vagyis az első, amit érdemesnek tartottam a megvételre.
Lényegében ugyanaz, mint az előző inFamous játékok, csak bővítve van a szupererők száma négyre és természetesen szebb.

Szinte minden másban teljesen ugyanaz.
Ugyanaz a karma rendszer, ugyanazok az ismétlődő feladatok és ugyanazok a kritikák a játékosok/tesztelők oldaláról.
Még olyat is olvastam valami GTA rajongótól, hogy az a baj, hogy nem lehet bemenni a házakba.
Ez egy teret igénylő, harcra építő szuperhős játék. Nem a házakba kellene beengedni a karaktert, hanem változatosabban támadó, környezet kihasználást jobban igénylő ellenfelek kellenének bele.
Jól látszik a boss harcokon, hogy ezzel nem igazán foglalkoztak: végtelenül sokszor kell ugyanazt a csinálni velük szemben is, összehasonlítva más, mondjuk platformer bossokkal.

Amiben fejlődés történt az a helyváltoztatás.
Sokkal kellemesebb lett azzal, hogy kevesebbet kell mászni, neon és video állapotban pedig új élmény átvágtatni a városon.

A másik kiemelendő pont pedig épp egy dlc.
A Paper Trail nevű kiegészítő tartalom egy játék/valóság hibrid.
A játékban kell megvizsgálni gyilkossági helyszíneket (pld. fotózni, ami elronthatatlan, sajnos nem épp a legjobb így vagy drónokat követni), majd a "valóságban" internetes böngészőn keresztül, fiktív oldalakon kutatni, jelszavakat fejteni, pénztárcába rejtett fotó hátuljára írt infókból, egyebekből.
Kifejezetten alkalmas lenne arra is, hogy az ember otthon játszik, majd unalmában a munkahelyen fejti meg a feladványokat.
A szuperhősködés iránti mániám miatt már az előző két részt is végiggyepáltam, hibái ellenére. (Érdekes, hogy a GTA-kkal nem tudom ezt megtenni)
Ezzel is ugyanez történt, csak most egy generáció elején és így még adott volt egy kis plusz élmény a grafika miatt.

Pár gyors ötlet a jobbításhoz:
Ellenfél mozgáskultúra bővítés.
Good/Evil karma helyett pacifista/célorientált vagy akár még két köztes fejlődési irány implementálása. Ha már abba az irányba úgysem mennek el, hogy valós döntéseket kelljen hozni.
Főellenfelek átgondolása.
Ha már bevezették a graffitit, akkor legyen az inkább elérhető cél: valamilyen kiváló teljesítmény után adasson meg a játékosnak a lehetőség a graffitizésre, bárhol a városban, egy helyen és az a művészi alkotás legyen online megosztva, láthassa azt a többi játékos is.