Gyorsan lepergett a játék. (Sajnos idő és internet kapcsolat hiányában nem jutottam el odáig, hogy azonnal írhassak róla)
Ami megmaradt a játék végigjátszása közben szerzett benyomásokból: - Normál módban jó könnyű volt újrajátszva is. Egyszer estem bele csapóajtós csapdába, a bossfightoknál is alig haltam meg. (Rexnél egyszer, mire eszembe jutott, hogy mi van. A Liquides bunyóban kb. kétszer, meg az autós üldözésnél is egyszer. A többire nem emlékszem, de olyasmik lehettek, hogy elfelejtettem gyógyítani és ration helyett mást equipeltem, stb.)
A nem lopakodós részek... Mint például a lövöldözés a liftben, baromi gyengék és erőltetettek. - Ma már nagyon kényelmetlen megoldás az, hogy egyszerre csak egy eszköz lehet equipelve.
Ez csak azért érdekes, mert a napokban végigjátszottam az MGS2HD-t is. A benyomások hasonlóak:
Sokkal könnyebbek a bossfightok, mint amire emlékeztem vagy amire számítottam volna így tíz év távlatából. A legtöbb halálomat olyasmi jelentette, hogy a sniperkedésnél lusta voltam pentazemint használni és így vagy nyolcszor kilőttem a Core Shellre vezető hídra telepített C4-eket. De emellett a Rayekkel folytatott harcban egyszer, Solidusnál csodák csodájára szintén egyszer, Vampnél is egyszer fűbe haraptam, a többi meg nevetségesen könnyű volt. Ja igen, sikerült a Harrier harc után párszor belebuckfencelni az egyensúlyozós résznél a mélységbe és a csapóajtókkal is megszivattam magamat párszor. :) De összességében könnyű volt annyira, hogy ne legyek túl óvatos.
Ami emellett leginkább megmaradt:
-Ez egy ma is jó játék.
-Az nagyon nem jó benne, hogy egy idő után, ha észrevesznek, gyorsabb leugrani a tetőről és újratölteni a játékot, mint elbújni és megvárni, míg elül a riadó. Sajnos párszor simán ehhez az eszközhöz folyamodtam.
-Az irányítás esetenként még mindig nagyon öreges, főleg az úszás, a furcsa szögből történő falhoz lapulás utáni ellentétes irányú oldalazás vagy az, hogy a szaltónál hosszan nyomva a gombot akaratom ellenére lemegy Raiden a padlóra.
-Snake többször sem akar bébiszitterkedni, erre a végén "aszongya", hogy megy Sunny-ért. :D
-Már elfelejtettem, hogy ki mit akar ebben a játékban és újrajátszva sem lettem sokkal okosabb, mehetek megint wikizni. Mert hát nem értem, hogy miért nem pacsizhattam le Solidusszal a végén. Csak azért, mert akkor megölik Olga gyerekét? (mindegy, rákeresek)
-Az Otaconos szenvedés egy csöppet túl van játszva.
-Végig kellene játszani nehezebb fokozatokon is. De még van három újrajátszandó Metal Gear játékom.
Nagy kérdés: a Snake Eatert merjem-e hardon kezdeni. Emlékeim szerint ezzel a játékkal szívtam az összes közül a legtöbbet.
A "gyorsabb leugrani a tetőről és újratölteni a játékot" taktika sajnos az első három részre nagyon jellemző, de nyomokban még a negyedikre is. Szerintem a Ground Zeroes tüntette el ezt a problémát az open world felépítésnek és a pontrendszernek hála. A korábbi epizódok apró helyszínei matt tényleg ésszerűbb volt néha az öngyilkosság, mint a helyzettel való megbirkózás. Ezen persze javítanak valamit a nehezebb fokozatok. Amúgy normálon abszolút átlagalatti szintre van belőve a korábbi részek nehézsége, de ezt valahol a körülményes irányításuk is indokolta. Főleg a második résztől kezdve annyi fajta eszköz, mozgás és ezáltal szituáció adódhat, hogy már-már szimulátornak is tekinthető. Amennyit könnyített a célzáson a Sons of Liberty FPS-nézete, annyira bonyolította el sokszor a teendőket is. Aztán a még ennél is jobban megpakolt Snake Eater a szokásos top-down nézetből már szinte teljesen elvérzett.
VálaszTörlésEuropean Extreme-en mondjuk hatalmas kihívás a SoL, de azt csak a magamfajta elvetemülteknek ajánlom. Ha emlékeim nem csalnak, akkor az őrök sokkal éberebbek (riadó esetén a Big Shellen ráadásul egyből páncélozott erősítést küldenek), az egész játékban nincs Ration, és szinte egyetlen találattól meghalsz, ami a Ray-ek elleni harcban kifejezetten nagy szívatás. És így vittem végig olyan ötvenszer :)
A Snake Eater csak akkor bajos, ha magadnak bonyolítod el a feladatok megoldását. De legtöbbször végtelenül primitív módon vehetők be az akadályai. A bossfightok többsége pl. egy helyben állva egy shotgunnal is megoldható - Paint és Feart így minden kockázat nélkül el lehet tenni láb alól. The End-et elég a lábnyomai után futkosva seggbedurrantani néhányszor, Sorrow meg egy jópofa geg, de bossfightnak aligha nevezhető. Az egész játékban szinte csak a (Vulcan Raven hommázsnak is betudható) Fury elleni harc ér valamit. A többi annyira túldesignolt, hogy pillanatok alatt megtalálható a kiskapu.
Az a helyzet az első négy MGS esetében, hogy a normal fokozat csak amolyan feature showcase-ként van jelen. Végigjátszva őket képet kap az ember a lehetőségeikről. De az abban a formában még koránt sem játék. Két-három alkalom után, biztos kézzel elindítva egy nehezebb fokozatot válik igazán játékká mindegyik epizód. Ott büntet a hibákért, és ott igazán ajándék egy harmincperces átvezető mozi egy másfél órás (több tucat újrakezdéssel tarkított) bossfight után. Még a kínzások is akkor kapnak értelmet. A SoL-ban EE fokozaton szinte túlélhetetlen a fojtogatás. De így végigjátszani őket az igazi élmény. Aki ebből kimarad, az szerintem sosem játszotta igazán a Metal Gear Solid-ot.
Egy rendes világban anélkül írnál ilyen jókat, hogy nekem be kellene dobni a zsetont. :D
VálaszTörlésDe így is jó. :D:D:D
Lehet, hogy neki is megyek még egyszer, nehezítve, csak szerdáig sajnos dróton húz az élet.
Elkezdtem újra a MGS2-t hardon és tényleg sokkal élvezetesebb.
VálaszTörlésViszont egy idő után abbahagytam, mert most nagyon érdekel a sztori (és emlékeim szerint eddig csak japánul játszottam a 2-3. részeket) ezért csak nekimentem a Snake Eaternek.
De tanácstalan vagyok, mi legyen vele...
Elindítottam normálban és az 1 óra szövegelés után végre elkezdhettem játszani és eldöntöttem, hogy begyakorlom a CQC-t az elején.
Na de ha begyakoroltam, akkor tegyem át hard módba szerinted vagy menjen normálban végig és utána jobb lesz újra nekimenni a SoL-nak és ennek is még egyszer hardon?
Az extreme nekem egyelőre felejtősnek tűnik, mint az a game over, ha észrevesznek dolog is. Bár az elég jól hangzik csak nem tudom, hogy azt jelenti-e, hogy game over képernyő, vagy hello vége, kezdd elölről? :D
A Snake Eaterben az egész CQC-re egyetlen egyszer van szükség: a játék végi Boss elleni harcban. Ott viszont aljas módon kipicsáz a játék, amiért addig nem tanultad ki. (De miért is kellett volna? Hisz az összes szituáció megoldható nélküle.) Azért is volt furcsa, hogy ezt pozitív újdonságként hozták fel anno a tesztek, mert semmit nem adott a játékhoz. A Peace Walkerben, de főleg a Ground Zeroes-ban már használható feature lett. (Noha a PW ezzel átesett a ló túloldalára: riadó esetén sokkal könnyebb az apró pályákon körberohanni és földhöz baszni mindenkit, mintsem bármi más okoskodásba kezdeni.)
TörlésAz "if észrevesznek, then game over" dologgal sose játszottam, és mindig is ellene voltam. Mi értelme kiszedni a játékból az egyik felét? Az MGS koncepció úgy kerek, hogy ha kiszúrnak, akkor jön a rambózás, vagy a bújócska - igény szerint. Ez is a játék része, és az AI is akkor viselkedik a legjobban, amikor keresésbe kezd. Mindig is azt szerettem a szériában, hogy egyik pillanatról a másikra át tud alakulni valami egészen mássá: lopakodásból shooterré vagy fogócskává. Nagyon élesek a hangulatváltásai. De ezt kiöli belőle az instant game over. Amúgy ja, nem az egész játéknak van vége, csak ott azt a részt bukod el az aktuális checkpointig.
Szerintem most már vidd végig a Snake Eatert is, bár az sztoriban se annyira erős. Vagyis ahol szervesen kapcsolódik a többihez, az az utolsó egy-két óra: Volgin, Boss és Eva nagymonológja. Ami odáig történik, többnyire időhúzás.
A kérdés viszont az, hogy normal vagy hard legyen?
VálaszTörlésEgyébként így hirtelen ez a CQC nekem igazából ugyanaz, mint amit a Sons of Liberty tudott, csak most nem kell elraknom hozzá a fegyvert, mert másik gombon van és lehet késsel torkot vágni.
A földhöz vágás meg mire is jó? Áh... majd este kitesztelem..:/
Földhözvágás = altatás. A Peace Walkerben ez szinte mindennél hatásosabb. Valaki Metacriticen ki is fejtette ezzel kapcsolatban a véleményét:
Törlés"when you are detected (and you will be many times due to bad controls) the only way to evade death is to knock out all emenies in the area, and the only effective way to do that in this game is to throw them multiple times, so basically this 'SNEAKING' game consists of snake, or as i like to call him 'SUPER THROW MAN 200000'en desu!' with a snake costume sprinting through small linear areas and simply throwing every poor soul who gets in his way to the ground."
Sajnos én sem tudok vitába szállni vele...
Bár ma nagy eséllyel mégsem ezt fogom csinálni.
VálaszTörlésKellene nyaraláshoz szálloda/repülő árakat csekkolgatni, megnézni a Bansheet utolsó 3 részét meg kijött a Hellraid iOS (the Escape) spinoffja, ami valami dungeon crawler puzzle és ki kéne próbálni. Ah.... :D
Arra emlékszem én is, hogy csak a végén kellett. Mivel az elején nehéz és felesleges volt használni (olyan nagyon az MGS2-ben sem használtam soha az elkapás/magammal vonszolás dolgot, mert akkor lett volna értelme, amikor harban vagyok, de akkor meg nem lehetett a riadó miatt), ezért az MGS3-nál sem láttam hasznát, inkább mentem a már jól megszokott kikerülom/elaltatom módszerrel.
VálaszTörlésAztán a végén kínszenvedésvolt a Boss ellen harcolni, amikor csak CQC-zni lehet.
Most, hogy ezt begyakorlom majd, még mindig kínszenvedés lesz, sejtésem szerint.
De legfeljebb most elszórakoztatom majd magamat játék közben ezzel az információgyűjtős torokvágós dologgal.
Persze normál esetben nem kérdeznék ilyeneket, hogy normálon vagy hardon menjek-e neki. Csak annyira, de annyira nincs időm elmenni a feléig, aztán újrakezdeni egy másik nehézségi szinten...:(
VálaszTörlésMég a Peace Walkert is be akarom húzni meg az MGS4-et is. :D
És még szeretnék világbékét is, meg megszüntetni a bálnavadászatot, bla-bla-bla...:D
Meg a Szecskába is el kellene menni, elbaszni ott egy napot.
És szeretném megtanulni a cripwalk féle táncmozgást is valamikor. :D
Hmmmm... Nem emlékeztem, hogy a Snake Eaterben lehet forgatni a kamerát, meg arra sem, hogy dpaddel kell lopakodni. Kemenyebb, mint a SoL, ez a regeneralodas viszont kiakaszt egyelore.:D
VálaszTörlésMert az első verzióban még nem is lehetett. A később megjelent Subsistence hozta el ezt a lehetőséget, az online móddal együtt. Így már sokkal játszhatóbb lett, vagyis inkább így lett játszható.
Törlés"ez a regeneralodas viszont kiakaszt egyelore"
Ha a sebgyógyításra gondolsz, az engem is kiakasztott, főleg, mert agyatlan/kötelező menüzésből állt, mindenféle élvezeti érték nélkül. Kajálás detto ugyanez. A Snake Eater újdonságai nagyrészt csak hátráltatták a játékost: ugyanazt kellett csinálni, mint korábban, csak tízszer bonyolultabban előadva. (Ration helyett élelem- és kötszerszerzés, majd menüben buzulás. De az egészben nem volt semmi döntési lehetőség, muszáj volt mindent rendszeresen elvégezni, máskülönben szopóroller. Szerencsére a négyből kiszedték ezeket a csodás lehetőségeket, és az álcázás is jelentősen leegyszerűsödött. :)
Sok óra után most az a legnagyobb problémám, ami az MGS2-ben is volt.
VálaszTörlésHa észrevesznek, akkor kábé léphetek ki a főmenübe, mert a legtöbb helyszínen esélyem sincs arra, hogy lelépjek és elbújjak, annyian jönnek minden felől és olyan szűk a terep. Ha pedig átfutok egy másik területre, akkor az folyosóval kezdődik és rögtön jönnek szembe. Persze sikerült párszor elbújni/elmenekülni, ha előtte elhajigáltam 5 stun gránátot.
Ami viszont nagyon jó, az a vallatás. Mintha csak tagelnénk, meg lehet tudni az ellenséges katonák helyzetét, a munícióét, tárgyakét. Meg persze kezdőknek egy csomó jó tippet adnak.
Én most kábé végig CQC-zom a játékot, egyetlen késsel megyek sokkal inkább, mint pisztoly/kés kombóval.
Arra gondoltam a regenerálódásnál, hogy nem lehet gyógyítani, hanem várni kell. Persze közben leesett, hogy lehet is, meg van gyógyító csatorna a rádión, stb.:)
VálaszTörlésA menübe mászkálás persze ettől függetlenül halálszar. Szerencsére nincs menü lag, de a camo-ért, a térképért, a gyógyításért bemenni, plusz még szarakodni a hátizsákkal... Uhh...
Igazából a hátizsák nem is olyan rossz dolog, de minden eltörpül amellett, hogy ha észrevesznek, akkor nem tudok úgy trükkösen elbújni, mint a SoL-ben és kurva sokáig tart a riadó a terület méretéhez képest.
Tök értelmetlen a hátizsák, mert ígyis-úgyis nálad van az összes létező cucc. Csak hogy hozzáférj, egy csomót kell menüzni. Resident Evilesen, ládába pakolással még lenne ennek értelme, de így egyáltalán nem az a "vagy ezt viszem magammal, vagy azt" stresszhelyzet, hanem csak egy bonusz frusztráció: "jaj, nem raktam be XY cuccot, na megint menüzhetek hozzá". Pont ugyanez a bajom az álcaruhákkal is: ha az lenne, hogy egyszerre csak egy ruha lehet rajtam, a többit meg ott kell hagyni valami raktárban, az oké, mert akkor folyamatosan ott a stresszfaktor, hogy vajon jól döntöttem-e, meg érdekes szituációkat is kikényszerítene a játékosból. Pl. magammal viszek egy vörös téglaszínű álcát, aztán később megváltozik a pálya és pont tökre elütök a környezettől, de távol van a ruhatáram, így nem tudok visszamenni érte - na most mihez kezdjek? Na, a Snake Eater pont nem erről szól, hanem arról, hogy "hopp itt zöld, gyorsan menü, zöld ruha felkap" aztán fél percre rá "hopp itt vörös, menü, vörös ruha felkap". Semmi döntési helyzet nincs benne, szimpla droidkodás. Ugyanez igaz a kajálásra és a kötszerre is. Az egész tök érdekes lenne, ha nem lehetne folyamatosan minden cucc nálam. (Ruhát viszek magammal, vagy kaját, gyógyítást, inkább ütős fegyvert? Majd mindig az aktuális készletből kellene kreatívan adaptálódni a szituációhoz.) De így ebben a formában semmi értelme.
TörlésA főnökök elég viccesek. Ahogy nyomta a karatemozgást a méhész csávó...:D
VálaszTörlésOké, a nyolcvanas évek valahol pont ilyen volt. :DDDDDDDD
Viszont jó könnyű volt kinyírni. A The Endtől félek, mert lehet, hogy én ehhez színvak vagyok. :D Megyek is vissza a távcsövesért és kinyírom előre. :D
Már írtam, hogy szerintem borzalmas a Snake Eater összes főellenfele (sztori és gameplay szempontból is). The End nem ügy, elő kell kapni a termálszemüveget, aztán a lábnyomai alapján megkeresni és agyonlőni. Ezzel a metódussal percek alatt letudható az egész csata.
Törlés