2013.09.26. Csütörtök
(Kezdjük olyan ötvenhetvenhatvanosan..:)
Este van.
Nemrég értem haza egy céges vacsoráról, a ruhák már száradnak, a holnapi ebéd még fő.
Én pedig magam elé nézve álmélkodom az új
Grand Theft Auto V elsöprő sikerén.
Ott lehetnék én is velük.
Egy napon vehettük volna meg a játékot, egy napon ugorhattunk volna fejest bele és vállveregetve, együtt örülhetnénk neki.
Valójában fogalmam sincs, hogy milyen játék a GTA V.
Sosem vonzott be korábban a bűnöző szereplők miatt.
Azt tudom, hogy üvölt róla a grandiózusság.
Azt is, hogy gengszterkedni kell benne.
Na és sejtem, hogy valahol megtörténik majd a fordulat, amikor már jót vagy jó cél érdekében is cselekedhet az ember.
Mindehhez pedig ennyi rész után biztos hozzácsiszolódott már a játék is.
De hiába a harsány hangulat, az efféle atmoszféra nem az én belépőjegyem.
Talán elolvasok pár tesztet, reménykedve, hogy valamelyikben olyasmit írnak:
A Rockstar két kaput is megnyitott Los Santosba. A főbejáraton özönlenek be az önmagukat elengedni vágyók, autólopástól és egyebektől el nem zárkózók. De van egy másik, kisebb kapu is, amin belépve játszhat az is, aki ennek az ellenkezőjére vágyik.
Legszívesebben Robotzsaru lennék Los Santosban.
Maga lenne a mennyország.
Talán mégis ki kellene próbálni, mert ha komolyabban érdekelnek a játékok, akkor nem mehet el az ember a legsikeresebb címek mellett. Elég, ha a CoD mellett elmegyek.
Egy hivatalos trailer megtekintése után pedig már emelem is a telefont és rendelem is meg a játékot.
Holnap este érkezik.
=
2013.09.30. Hétfő
 |
| Gyalogtúra a híd másik oldalára |
Túl vagyok tiznepár óra játékon és egy fórumvitán.
Bevallom, nehezen vette be a gyomrom a játék elejének kötöttségét és a gettóniggeres"aight, homie you're my brother from another mother" körítést.
A fórumon pedig még azt is be merészeltem írni, mert egyelőre nem tűnik másnak a város, hogy az egy interaktív töltőképernyő, ami kábé olyan volt, mintha lehugyoztam volna a pápa fotóját nyilvánosan. Meh.
Csodás, gyönyörű, ezt meg azt lehet csinálni, de ez csak kosztumizáció, a karakter öltözködéséhez hasonló, csak csillagos égig bővített dolog. (legalábbis most úgy tűnik)
Leszámítva persze a menekülős és versenyzős részeket, mert ott azért használni kell a terepet. De amúgy nem vagyunk egymásra hatással. Nem tudom befolyásolni a történéseket. (legalábbis most még úgy tűnik)
Aztán valahogy csak átlendültem.
Franklin és Michael egész érdekes szituációba keverednek egy jacht és a félrekefélő feleség miatt. Franklint pedig kezdem megkedvelni amiatt, hogy igyekszik kikeveredni a mocsokból, amiben él.
Filmes a fíling, de jó fajta.
Esténként meg azzal szórakozom, hogy begyűjtöm egy garázsba a legjobban tetsző kocsikat, miután elvittem őket egy nagy körre, a város azon részeire, ahol még nem jártam.
A kétségeim még mindig megvannak azzal kapcsolatban, hogy ez egy olyan jó játék lenne, mint a Fallout 3, amiben rengeteget számítottam én is, nem csak végigjátszottam egy történetet. (gondoljunk csak a megatoni atombombára)
Itt meg talán nem lesz semmi ilyen.
De most már jól érzem magam, még azt a retek, fingógép kutyát is tutujgatom ebédszünetben a telefonomon. :)
Most már itt vagyok, Los Santosban.
2013.10.28.
Legalább két hete nem GTA-ztam. Kevés az időm, ha meg van, akkor könnyedebb, Vitás játékokkal megy el. Mindemellett le kell szögeznem, hogy még odáig sem jutottam el a játékban, hogy meglegyen a harmadik karakter. A város lehetőségeit már végigpróbáltam, de a sztorival nem haladok. Ezen pedig nem segít az sem, hogy a játékot végigjátszó ismerősök szerint tényleg csak annyi a lehetőség a rablásoknál, hogy A-terv (izomból) vagy B-terv (ésszel) oldjuk meg a melót és aztán ki kell választani a bandatagokat, ami hatalmas gondolkodást igényelhet, lévén oda van írva, hogy mihez értenek.
A baj, hogy ennyi kihagyás után egyre kevésbé érdekel az egész.
Talán most kellene elpasszolnom... :)
