HELLBLADE

Szerintem icipicit túlértékelik ezt a játékot. Icipicit... Tényleg szép, szépen is szól, de nem tudom megérteni azokat az embereket, akik egy ennyire passzív játékba és világba ennyire bele tudják élni magukat. Mész a pokolban (Hélben) a folyosón, aminek az oldalairól összeolvadt holtak nyúlkálnak feléd. Komoly látvány, elsőre. Azután odamész és megvizsgálod közelebbről a dolgot. A kezek nem nyúlnak hozzád, akár pacsizni is lehetne velük, ezért hirtelen már csak tapétának tűnnek a falon. Helyenként már üvölteni lett volna kedvem a nevetséges puzzle részek miatt, amik olyanná tették a játékot, mint egy vonalfutás. A vonalfutást tesiórákon játszatják a gyerekkel a tornatanárok. El kell futni az első vonaltól a másodikig, majd vissza az elsőig, utána lehet futni a harmadikig, de a negyedik előtt vissza kell furni a másodikig. Kapcsolótól kapcsolóig futkározás volt már a régi játékokban is, amiknél helyén is kezelték a dolgot. Öt dolcsit adnék egy ilyenért, nem harmincat.

A MÚMIA

Pozitív csalódás. Premierkor kihagytam, mert az egész internet attól volt hangos, hogy ez a világ legrosszabb filmje. Nem értem az embereket, 1-3 pontot adnak rá a tízből, mert ez nem a Brendan Fraser film folytatása, vagy mert szerintük kritikán aluli a színészi játék, meg olyasmiért, hogy más horrorfilmekből van szerintük összelopkodva... Oké, nem egy mindenféle díjra nevezhető alkotás, de megint előadták azt, amit a Batman v Supermennél és túllőttek a célon. Pedig ebben még logikai bukfenc sincs igazán, max néhány olyan apróság, ami a hatásvadászat érdekében került bele. Úgy tudom, hogy egy igazi katonai szállító repülőn sokkal durvább lenne a zaj, na és a feleslegessé vált "zombik" porrá válása is inkább szolgált látványként, semmint értelme lett volna. De ennyi, a szotri rendben volt. Semmi kiemelkedő, kivéve azt, hogy ezt a két lényt nem láthattuk még egy filmen és hát a film elején a sírfosztogatós jelenetek nagyon durván adták az Uncharted/Tomb Raider játékosok szívét dobogtató helyszíneket. A múmiát játszó lány meg kifejezetten jó volt, remélem nem adja fel a Universal a Dark Universe építését és visszahozzák Sofia Boutellát is a jövőben.

PREY - BEFEJEZVE

Ez aztán nehéz szülés volt. Ha jól számolom, valamivel több mint két hónap alatt sikerült végigjátszanom a játék, ami játékidőben 38 óra 45 percet tett ki. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyire nem akartam játszani vele, hanem azt, hogy nyár volt, a meleg is elvette a kedvem, na és gyakran inkább vidékre utaztam, ahol nem volt alkalmam folytatni.

A játék a legelején túl nehéz volt, aztán túl könnyű, majd hosszú ideig pont jó, de rpg jellegéből adódóan (nincs szintlépés, meg tapasztalati pont, de vannak upgrade-ek, amiket találni és kraftolni lehet), eljött az a pillanat, ahonnan már egyszerűen nincs kihívás. Ha jól emlékszem, akkor kb. 75 életerőponttal indul a karkter, de a végén ebből lehet 300 is. Már úgy lehetett menni szinte, mint egy terminátorral.

A setting nagyon bejött és ahogy talán említettem is, a nullgravitációs részek elképesztően hagnulatosak. Játékként talán az érdekes benne, hogy lehet néha tervezni (előre lerakni ágyúkat, mozgásérzékelős bombákat), elkerülni összetűzéseket, meg ügyeskedni a kis ablaknyílásokon belőtt guminyilakkal, de az ellenfelek nem túl változatosak, ami unalmassá tudja tenni. Emellett a Deus Ex HR-re emlékeztető módon, fejleszthet az ember hekkelést, testi erőt, egyebeket, de mindkettő ugyanoda vezet: egy idő után mindent ki lehet nyitni, mindent meg lehet szerezni. Lényegében ez nem tetszik benne: megszűnik a kihívás, max a lőszer fogy el, de azt is lehet szintetizálni.

A befejezés kifejezetten tetszett, olyasmi volt, amire nem is gondoltam volna és összességében lekötött, mondhatjuk, hogy élvezetes volt, de nem az a játék, amit még egyszer elő fogok venni. Mert csak az - egyébként csodálatos - űrséták miatt elővenni nincs értelme (abból kellene egy egész, csakis az űrroncsok kifosztogatásáról szóló játék). A sztorit meg kényelmesebb lenne egy kétórás filmben viszontlátni.

GURREN LAGANN

Az Attack on Titan második évada után gondoltam, hogy bepótolok valami régebbi animét, hátha nem bánom meg. A Gurren Lagannról tudtam, hogy nagyon híres és népszerű, de egyszer régebben belenézve nem fogott meg.

Másodjára már tovább jutottam, de összességében elégedetlen vagyok.

Az egyik főszereplő (aki azért hamar kikerül a képből) vitte a hátán a dumáival a sorozatot, illetve mellette a rajz technikája, gondolok itt a belinkelt képen is látható mélység ábrázolásra és térhasználatra. Ugyanebben a jelentben a lány nagyon szép ívet írt le a kötélen lengedezve.

Viszont nagyon nem tetszett az, hogy a sorozat felénél még mindig nem derült ki semmi az intro jelenteiben megsejtetett titkokból és a harcok is eléggé tét nélküliek voltak. Ennek oka, hogy a rajzfilmben szereplő mechák vagy legalábbis a fő mecha, amit Simon irányít, mindig annyira erős, amennyire ehhez szükséges lelkiállapotban van a pilótája. Ez pedig azt okozza, hogy az erősebb és erősebb ellenfelek megjelenésekor mindig még erősebb lesz, igazi kis deus ex machina.

Nem tudom, hogy képes leszek-e befejezni valaha is...

PRINCE OF PERSIA 2018

Igen, ezzel lehet a legegyszerűbben leírni, hogy milyen a Hellblade.
Látványos, egyedi, de játszani nem nagyon kell benne; ellenben a kritikusok 9-10 pontokat szórnak rá.
Dé ja vu, 2008-as Prince.

Borzasztóan gyenge játék, öröm lesz olvasni a magyar teszteket... :)
A hét második felében összedobok róla én is valamit.

FUCK THIS WORLD

Még premier héten láttam a Wonder Womant és kiábrándult vagyok.
A film nem rossz, Gal Gadoték jól játszottak, jó volt a férfi-nő humor, csak kevés, jók voltak a karakterek is, leszámítva a töltelék világháborús etno-csapatot és Árészt. Ez egyszerűen csak egy elnyújtott, emiatt unalmas film és a főgonosz is összecsapott, nincs mitől félteni Dianát, azt meg hagyjuk is, ahogy a végén átmegy az egész Dragon Ballba, minden előjel nélkül felugrik a harci ereje 20 ezer egységet.

Amit ebben az egészben utálok, az a média. Felhype-olták a filmet, hogy na ez milyen jó, 97% a Rohadt Paradicsomokon, aztán meg jött a véres kard, hogy ezt bizony egy nő rendezte, meg most a kislányoknak is van végre egy szuperhőse és ők is erősek akarnak lenni és száz nyelven beszélni.

Bah... A kislányoknak eddig is volt megannyi szuperhőse, igaz inkább képregényben, rajzfilmen, de volt. De nem is elvenni akarom tőlük ezt, csak nagyon olyan ez, hogy már megint szósöldzsásztisz indokok miatt kap valami kiváló pontokat, pedig valójában annyira azért nem jó. (szerencsére a filmben azért nincsenek nyomi, kötelezően belerakott propaganda dolgok)

Én tényleg úgy unatkoztam helyenként a film nézése közben, hogy az összes szórakozásom az volt, hogy Gal Gadot arcát bámultam, hogy igen, ez nagyon szép. (röhej, hogy voltak olyan felvetések, hogy nem neki kellene játszania, mert túl szép és ma nem a szépet kell nyomni, hanem a túlsúlyos és mindenféle, de nem hetero beállítottságú, semmiképp sem fehér karaktereket... meh...)
Pont úgy jártam, mint annál a Justin Timberlake Amanda Seyfried filmnél, ahol a csaj lábait bámultam a "nagy izgalmak" közepette.

Pedig vannak jó pillanatai a filmnek, csak olyan 40 perc feleslegesen van benne és mint írtam, ha játék lenne, akkor azt mondanám, hogy nulla a kihívás.

Ma megint ott tartunk, hogy már az origo is arról ír, hogy szegény Gal Gadotnak kiszúrták a szemét 300 ezer dollárral, miközben Henry Cavill 14 milliót kapott a Supermanért. Szépen lemásolták az egy nappal korábbi, amcsi médiát, ahol azóta már az ellencikkek is kijöttek. Azokban leírják, hogy nem a szuperhős ereje adja a gázsihoz a nullákat, meg nem is 14 millió, csak 500 ezer, hanem a színész előélete, képességei és tárgyalási képessége (menedzserét beleértve).

Várom a folytatását, de amikor kijöttem a Wonder Womanról, akkor már tudtam, hogy ezt sosem nézném meg még egyszer. A Batman v Supermannel megtettem, pedig az csak 23%-on áll, kevesebb csata van benne, de na...

Szóval aszódjon már meg végre Amerika a hülye médiájával együtt, ami szerint még "én" vagyok nőgyűlölő, mert szarnak tartom az új Szellemirtókat.. :)

CHARMING RUNES

Tegnap töröltem le a játékot több társával együtt a telefonomról.

A Charming Runes egy fájdalmas élmény. Egy barátom ajánlására próbáltam ki és tényleg megérte, mert pont olyan játék, mint amilyeneket leginkább szeretek. Semmi bevezetés, sztori, szintlépés meg egyéb modern idiótaság, szimplán tiszta árkád játék, egyszerű, egyértelmű, kiválóan működő mechanikával. Az eldobott és mandínerező csákányokkal kell lebontani a falat, a köveken lévő számok a szükséges ütések számát jelzik. Néhány kockában bónuszként erősebb fegyver vagy ideiglenes célzás rásegítés, esetleg szorzónövelő van.

Aztán végigjátszod az első menetedet és rájössz, hogy belülről rohad az egész, mert a kiváló játékot megfertőzték a mobilos, monetizációs szeméttel: van három fajta szuperfegyver, ami bármikor bevethető (szupercélzás, bónusz szupercsákány, bomba) ezeket a rendszeres elindításért, achievementekért és persze pénzért kínálja a játék.

De mit ér így az egész, ha ügyesség helyett a farmolás visz előre vagy a pénzed?

Egy régi árkád játékban annyi volt, hogy ha meghaltál, bedobhattál még egy érmét és folytathattad a játékot. Megtette az ember, ha el akart jutni a játék végéig. De egy ilyen, végtelen játéknak, mint a Charming Runes, nincs epilógusa, olyan pályái és ellenfelei, amivel nem találkozol az első egy percben. Az árkád játékok continue-nál a pontszámot is nullázták, itt már ilyen nincs. Fel akarsz kerülni a toplistára? Csak pénz kell hozzá.

El is határoztam, hogy figyelmen kívül hagyom a dolgot és úgy játszom, ahogy az fair, azaz nem használok bónusz fegyvereket és continue-t, esetleg szorult helyzetben egy-egy ötkörös célzást adó távcsövet. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy már több, mint negyven bombám van és még több szupercsákányom.

Ennek semmi értelme.

Úgy lenne, ha lenne a programban egy olyan játékmód, ami tisztán ügyességre épít: szerepelhetnek benne szuperfegyverek, de ezeket játék közben lehetne megszerezni és csakis az adott menetben felhasználni, nem halmozni heteken át.

De nincs ilyen játékmód. Venni sem lehet ilyet.

Ami még rosszabb, hogy magát a játékot sem tudod megvenni. Normál esetben a mobilos játékok felajánlják, hogy pár dollárért reklámmentesítik magukat és annyit játszhatsz, amennyit csak akarsz.
A Charming Runesban öt életet van, amiből egy töltődik vissza húsz percenként. Ha kinyitod a pénztárcádat, akkor pedig az életek maximális számát növelheted meg néhány darabbal és ennyi. Arra esélyed sincs, hogy csak úgy támogasd a fejlesztőt és megszabadulj a Baby Dragon és Garden Escape (vagy mi) reklámjaitól.

Szomorú, fájdalmas, kihagyott ziccer, ami miatt megint távolabb kerültem a mobiljátékoktól.
Nagyjából a Wizard's Choice-t van értelme a telefonon tartani, de az nem is  igazán játék, hanem egyszer olvasós, humoros, ízes gamebook.