2017. szeptember 3., vasárnap

HELLBLADE

Szerintem icipicit túlértékelik ezt a játékot. Icipicit... Tényleg szép, szépen is szól, de nem tudom megérteni azokat az embereket, akik egy ennyire passzív játékba és világba ennyire bele tudják élni magukat. Mész a pokolban (Hélben) a folyosón, aminek az oldalairól összeolvadt holtak nyúlkálnak feléd. Komoly látvány, elsőre. Azután odamész és megvizsgálod közelebbről a dolgot. A kezek nem nyúlnak hozzád, akár pacsizni is lehetne velük, ezért hirtelen már csak tapétának tűnnek a falon. Helyenként már üvölteni lett volna kedvem a nevetséges puzzle részek miatt, amik olyanná tették a játékot, mint egy vonalfutás. A vonalfutást tesiórákon játszatják a gyerekkel a tornatanárok. El kell futni az első vonaltól a másodikig, majd vissza az elsőig, utána lehet futni a harmadikig, de a negyedik előtt vissza kell furni a másodikig. Kapcsolótól kapcsolóig futkározás volt már a régi játékokban is, amiknél helyén is kezelték a dolgot. Öt dolcsit adnék egy ilyenért, nem harmincat.

1 megjegyzés: