CHARMING RUNES

Tegnap töröltem le a játékot több társával együtt a telefonomról.

A Charming Runes egy fájdalmas élmény. Egy barátom ajánlására próbáltam ki és tényleg megérte, mert pont olyan játék, mint amilyeneket leginkább szeretek. Semmi bevezetés, sztori, szintlépés meg egyéb modern idiótaság, szimplán tiszta árkád játék, egyszerű, egyértelmű, kiválóan működő mechanikával. Az eldobott és mandínerező csákányokkal kell lebontani a falat, a köveken lévő számok a szükséges ütések számát jelzik. Néhány kockában bónuszként erősebb fegyver vagy ideiglenes célzás rásegítés, esetleg szorzónövelő van.

Aztán végigjátszod az első menetedet és rájössz, hogy belülről rohad az egész, mert a kiváló játékot megfertőzték a mobilos, monetizációs szeméttel: van három fajta szuperfegyver, ami bármikor bevethető (szupercélzás, bónusz szupercsákány, bomba) ezeket a rendszeres elindításért, achievementekért és persze pénzért kínálja a játék.

De mit ér így az egész, ha ügyesség helyett a farmolás visz előre vagy a pénzed?

Egy régi árkád játékban annyi volt, hogy ha meghaltál, bedobhattál még egy érmét és folytathattad a játékot. Megtette az ember, ha el akart jutni a játék végéig. De egy ilyen, végtelen játéknak, mint a Charming Runes, nincs epilógusa, olyan pályái és ellenfelei, amivel nem találkozol az első egy percben. Az árkád játékok continue-nál a pontszámot is nullázták, itt már ilyen nincs. Fel akarsz kerülni a toplistára? Csak pénz kell hozzá.

El is határoztam, hogy figyelmen kívül hagyom a dolgot és úgy játszom, ahogy az fair, azaz nem használok bónusz fegyvereket és continue-t, esetleg szorult helyzetben egy-egy ötkörös célzást adó távcsövet. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy már több, mint negyven bombám van és még több szupercsákányom.

Ennek semmi értelme.

Úgy lenne, ha lenne a programban egy olyan játékmód, ami tisztán ügyességre épít: szerepelhetnek benne szuperfegyverek, de ezeket játék közben lehetne megszerezni és csakis az adott menetben felhasználni, nem halmozni heteken át.

De nincs ilyen játékmód. Venni sem lehet ilyet.

Ami még rosszabb, hogy magát a játékot sem tudod megvenni. Normál esetben a mobilos játékok felajánlják, hogy pár dollárért reklámmentesítik magukat és annyit játszhatsz, amennyit csak akarsz.
A Charming Runesban öt életet van, amiből egy töltődik vissza húsz percenként. Ha kinyitod a pénztárcádat, akkor pedig az életek maximális számát növelheted meg néhány darabbal és ennyi. Arra esélyed sincs, hogy csak úgy támogasd a fejlesztőt és megszabadulj a Baby Dragon és Garden Escape (vagy mi) reklámjaitól.

Szomorú, fájdalmas, kihagyott ziccer, ami miatt megint távolabb kerültem a mobiljátékoktól.
Nagyjából a Wizard's Choice-t van értelme a telefonon tartani, de az nem is  igazán játék, hanem egyszer olvasós, humoros, ízes gamebook.

PREY

Azt hittem, hogy idén már tényleg nem fogok játszani, talán majd csak akkor, amikor megjelenik végre a Sonic Mania. Persze próbálkoztam én: kezdetnek a Zelda Ocarina of Time-mal, de az már túl retro volt és a célzás része is teljesen kikészített. Screenshotok alapján kinéztem magamnak a Twilight Princesst, ami emulátoron (meg gondolom azért a Wii U változat is) gyönyörűszép, de ezek (és persze a Wind Waker) alapján ma már úgy vagyok vele, hogy a Zelda sorozat sem jobb, mint a többi exkluzív játék. Túl van ez csúnyán értékelve. Rossznak nem rossz, de ahogy a 10-eseket dobálják rá, az már finoman szólva hiteltelen, számomra annyira, de annyira, már-már nevetségesen könnyűek ezek a játékok. Jut eszembe, azért is kezdtem el velük játszani, mert Switchet még nem akarok venni és azon mondhatni egyetlen érdekesnek tűnő játék volt, az új Zelda. Ami persze még mindig merőben más lehet, mint a korábbiak, de azért csöppet elbizonytalandotam az értékelésével kapcsolatban.

Próbálkoztam még PS2 emulátorral is, de ma már nem vagyok képes végignyomni a Dark Cloudot. Az egyébként polcon lévő Wizardry: Tale of the Forsaken Land második részét, a Busin0-t elkezdtem, de ehhez meg millió óra kellett volna, így egyelőre félre is tettem. Az egyik, vidéken töltött hétvégén bedobtam a játéknak cseppet sem nevezhető Oxenfree-t, amin kétszer elaludtam, majd egy nagy alvás után csak beletettem jó pár órát. A karakterek nekem tetszően beszélgetnek, de ez bakker egy semmi. A végét majd el ne felejtsem megnézni youtoube-on... :)

Végül aztán az egyik munkatárs ajánlására megnéztem a Preyt és bár elsőre borzalmasan nehéznek tűnt (csak a shotgun megtalálásáig), azután meg túl könnyűnek, végül megtalálta a mutató a középutat és nagyon élvezem. Jelenleg a 18 óra második felét taposom és végre olyan a helyzet, hogy nem érzem kötöttnek az előrehaladást és sikeresen elbóklásztam valamerre, amerre talán nem kellett volna. Végre a szemétgyűjtögetésnek és újrahasznosításnak álcázott tápolás is kezd érdektelenné válni (legalábbis egy ideje nem találok semmi segítséget, az ilyen szarságot törölni kéne a szintlépesekkel együtt a világból). A nap végén valahol ez még mindig egy (szerencsére) kevésbé horror Dead Space pótlék számomra, ami már nagyon hiányzott. Egyelőre kicsit tartok a végétől, mert eddig csakis a trutymó szörny idegenekkel kellett harcolni, pedig az igazi gonosz az nyilván az emberek közt lesz, bossfight viszont eddig egy sem volt, el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz a végjáték.

Sajnos az előbb megnéztem az 1440-es monitoron és könnyű hozzászokni a jobb felbontáshoz... :D De a billentyűzet-egér kombót már a Mass Effect 3 óta nem használtam, félelmetes...:D

TWIN PEAKS

A fél világ leolvadt az új Twin Peaks részektől, amik tényleg nem olyanok, mint a régiek. Sőt, ha a régiek nem lettek volna olyanok ("hülyén normálisak"), akkor ez most így talán nem is létezhetne. Ez egyszerűen a hardcore fanoknak készült. Nulla magyarázkodás, nem elég hármas-négyesre vizsgázni a régi részekből, mindenre emlékezni kell és emellett még oda is kell figyelni az új szereplőkre, mert nagyon, de nagyon sok van. S mindez most nagyon lassan épül és az átlagembernek túl "lynches". Egyelőre imádom, sosem gondoltam volna, hogy ennyi izgalmat okozhat az, hogy meglátok egy kávéscsészét...

BLEACH MANGA

Eltartott vagy két hónapig, de végigolvastam a Bleachet, mind a hatszáznyolcvanvalahány részét...
Ami megdöbbentő volt, hogy a neten sokat szidott, feleslegesnek titulált utolsó, rajzfilmes verziót már nem kapott rész valójában mennyire jó és bevállalós. Persze a vége összecsapottnak hat, de a manga többi részéhez képest a szerző itt elég rendesen elengedte magát és felhúzta a teljesítményt csonkolásban, halálban és hát mellekben és fenekekben is...
Tény, hogy a végére már kicsit belefáradtam abba a tipikus, 'erősebb vagyok, mint te, mert ez a képességem, hopp most rájöttél az ellenszerére' formulába, de megérte végigolvasni.

LEGION

Korábban a Jessica Jones és a Daredevil 2. évada voltak a kedvenc Marvel szuperhősös sorozataim. Előbbiben a főgonosz volt kiemelkedő, utóbbi meg nagyjából hibátlan. Az azóta megjelentek, mint a Luke Cage (enyhén erőltetett SJW témája), Iron Fists (gyenge harcjelenetei miatt) kétségekkel árasztottak el és hát a Legion még csak nem is Netflixes sorozat.
De hihetetlen pozitív csalódás. Elsőre nem is szuperhős sztori, sokkal inkább agyjáték egy skizofrén szereplővel, akinél nem tudni mi a valóság és mi a képzelet. Ezt megtartják, de szerencsére már az első rész végén jönnek a "szuper" dolgok is. A történet egyik fő témája az őrület, amit csodálatosan ki is használtak képileg. Időnként hihetetlen megoldások, snittek kerülnek elő, arról nem is beszélve, hogy vizuális alapként a modern világ keveredik a '60-as évekkel, nagyon ízlésesen.

Összességében: ennyire gondolkodtató, odafigyelést igénylő és megháláló sorozattal ritkán van dolga az embernek, a képregény-adaptációk közt pedig ez az első ilyen számomra. Nem egyszer tekergettem vissza, néztem újra jeleneteket, mielőtt belekezdtem volna egy-egy új részbe.

Egyedül a sztori vége olyan, hogy na oké, ez folytatás nélkül kevés. De úgy néz ki, hogy azzal sem lesz baj és jön majd a második évad.

BACK TO BLACK(&WHITE)

Mostanában olyan is van, hogy be kell tolnom egy-egy csík kenőcsöt az orromba és utána szívogatni (kösszzz... arcüreggyulladás), ilyenkor jobb híján mangát olvasok. Az utóbbi napokban egyébként is bepótoltam két nagy elmaradásomat: a Berserk rajzfilmeket és a Bleach utolsó 20 részét. Mindkettőből el is kezdtem a képregényt, mert végülis csak az eredeti az igazi és hát mennyire igaz. Nagyon sokat cenzúráztak vagy vágtak ezekből a képregényekből, az animálás során. Harmadiknak hozzácsapom még a Claymore-t és idén már nem is kell mást csinálnom. (Bár pár GC játék már célba van véve...) Szerencsére a japán képregényeket még nem érte el az identitáspolitika és talán nem is fogja, mert ezek mégsem az USÁ-ban készülnek... :) Szép is lenne...

LOGAN

Karácsony óta konkértan úgy két-háromhetente beteg vagyok, el is értem lassan a mélypontot és múlt pénteken végre elmentem orvoshoz. Azóta is csak itthon szendergek, délután elalszom pár órára, mint valami nyugger, emellett meg csinálgatom amit kell: orrmosás sós vízzel, infralámpa, kenőcs, tea, stb.

Ilyen állapotban kifejezetten jólesett megnézni a Logant, amiben a főhős hasonlóan lestrapált. Majdnem megbántam mondjuk, mert mire a moziba értem, már feküdtem volna vissza legszívesebben, de aztán csak erőre kaptam valamelyest - vagy inkább felébresztett a film lendülete.

Ilyen durva akciófilmeket úgy jó húsz éve csinálhattak utoljára és végre a FOX is elengedte a készítők kezét, biztos vagyok benne, hogy meg fog térülni nekik, ahogy a Deadpoolnál is.

Külön tetszett, hogy a trailerek miatt azt hitte az ember, hogy köbö mindent tud a cselekményről, de azért bőven voltak meglepetések, köszönhetően annak, hogy a trailer rövid jelenetei is ügyesen, megtévesztően voltak összeollózva.

Na nem egy sékszpírdráma ez sem, de végre egy olyan Wolverine film, amiben nem csak jól játszik Jackman, hanem a karaktert is olyannak mutatják, amilyen a képregényben. Végig nagyon feszült és a véres jelenetek miatt, nem egyszer káromkodtam megdöbbenve vagy ujjongva.

Remélem lesz még egy ilyen és tényleg nem az utolsó volt Jackmantől.
(Aki szerintem most már végleg átvette a vezetést Bruce Willisszel szemben, a "ki vérzett össze több fehér atlétát" versenyben. : )