2016. november 11., péntek

RISE OF THE TOMB RAIDER

Ha röviden szeretném jellemezni a játékot, akkor ez egy gyűjtögetős Uncharted játék, opcionális Tomb Raider tartalommal.

A Tomb Raider tartalom pedig nem más, mint a legtöbbször tényleg csak sztori részen kívüli sírfosztogatások, barlang bejárások során talált logikai/ügyességi feladványok. Ezeknek nagy része csodálatos és visszahozza az igazi Tomb Raider érzést, szemben a sztori szállal, ami megint egy rohangálás a kommandósok között 2.0.

Igazából a rendszer ehhez is elég jó, lehet bújni a bozótosban, figyelmet elterelni mindenféle eszközzel, alulról-felülről támadni és még jobb is, mint egy Assassin's Creed.
Csak ez nem Tomb Raider és ritkán van hozzáadva elég nehézség. Akarom mondani, ezzel a motorral egy egész jó lopakodós játékot lehetne csinálni, csak ez a játék egyszerre annyi minden más is akar lenni.

A nagy területek/pályarészek kialakítása is nagyon jó, tele vannak olyan helyekkel, amikkel kapcsolatban nagyon nem világos, hogyan lehet azokhoz eljutni, de ezek is csak szorgalmi feladatok a játékban.

Mindenesetre benne vannak és örülök neki, hogy a modern TR mellé becsempésztek ezt-azt a klasszikus TR-ekből, még akkor is, ha motorozni meg varázstárgyakat használni nem engednek.

Ha már egymás után játszottam velük, akkor elmondhatom, hogy ez a játék jobban tetszett, mint az Uncharted 4.
Mindkettőben vannak hasonló lehetőségek, mint az ugrás utáni csákánnyal mászás és ezekben a RotTR jobb. Lényegében az U4-ben szinte csak bevezetik ezeket az eszközöket és lehetőségeket, aztán szinte teljesen elfelejtődnek, a RotTR-ben viszont vannak helyek, amikor aktívan használni is kell őket. Na nem olyan sok, messze van az ideálistól, de összehasonlítva több ilyen van, köszönhetően az ide-oda lerakott kincsek elérését megnehezítő ötleteknek.

A felszedhető cuccokban is nyert Lara, mert a sztorifoszlányok magnókazettákon/naplóbejegyzésekben és a felszedett tárgyakhoz fűzött kommentárok érdekesek, adnak valami jutalom érzést.

Amit utáltam, azok a szkriptelt sztori részek, amikor oda kell menni kötelezően valakihez beszélgetni és persze a szkriptelt menj a folyosón és harcolj etapok. A történet maga felütését tekintve érdekes, de azért nem egy nagy cucc, csak a szokásos, meg kell keresni valami mesebeli lófaszt, amihez előbb meg kell keresni egy másik mesebeli lófaszt és ahhoz még egyet. Persze a végére kiderül, hogy mindez tök felesleges lett volna, ha XY kinyitja a száját. :)
Ja és ezt a fejlődési rendszert is teljesen el kéne felejteni. Ez is csak azért van, hogy egyre könnyebb legyen a játék. Remélem a következő részben nem kell újra megtanulni a magasból való földre érkezés utáni kigurulást meg hasonlókat.

Messze nem lesz ez sem a kedvenc játékom, nem is fog előkerülni újra soha, de valamit már vissza tudott csempészni a régi Larából, amiért hálás vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése