2012. november 26., hétfő

SOROZATVETŐ

Van élet a 24 után. Felvehettem volna a fonalat a Dexter új évadával vagy visszatérhettem volna a jól induló, de második évadra vissza nem hozott Awakehez, vagy esetleg a Magic Cityhez is. Ehelyett kipróbáltam a Beauty and the Beast felújított változtatát. A szépség és a szörny sajnos nem az igazi. Kristin Kreuk gyönyörű. Lemászik a képernyőről, bele az agyamba, de emiatt is túl hiteltelen egy kemény nyomozónő szerepre. Talán Karácsony után szokta elérni az 50kg-t, amihez hiába van párosítva bármilyen küzdősport, nem tudom elhinni, hogy legyőzheti a saját méretének/tömegének duplájával rendelkező, képzett ügynököket.
Nagyobb gond az, hogy öt rész után még mindig nem erős a fő sztorivonal. Az epizódok szinte teljesen különálló (unalmas) esetekkel foglalkozó nyomozások. Ehelyett pörgetni kellene Vincent háttértörténetét és a tragikus-romantikus szálat. Ez utóbbi - v é é é g r e e e - az ötödik részben megtörtént és varázsütésre a film működni kezdett.
Csak akkor, ha neked is nagyon tetszik Kristin Kreuk.



Nem akartam szándékosan játszani a szavakkal, de az Arrow igazi telitalálat.
A sorozat első része olyan volt, mint amilyennek mindig is képzeltem egy Batman filmet. (Green Arrow karaktere nem ismert annyira itthon, mint a Denevéremberé, de érdemes tudni róla, hogy ő is milliomos playboy és nincsenek emberfeletti képességei).
Tehát nem csak az álruhás hős ismerhető meg, hanem a valójában álcaként használt gazdag szépfiú imidzs is és az ebből esetenként adódó hátrányok. (A küldetését sikeresen teljesítgeti Arrow, de a magánélete megy rá lépésről lépésre.)
Ezen felül a karakter is modernizált, nincs Robin Hood szakálla és testi adottságai alapján hihető is, hogy sikeresen jön ki a közelharcokból. A nyilazás  nincs széterőltetve, az íjjal verekedni is lehet látványosan, a sorozat eddigi pár részében látott kézitusák pedig jobban koreografáltak, mint amihez az ember a moziban mostanában hozzászokott. (A Nolan Batman vagy az Expendables egyik fájó pontja volt számomra a bunyó)
Hab a tortán, hogy emlékezetese módon szerepletették már Slade Wilsont/Deathstroke-ot és a  következő részben behozzák Huntresst is a képbe.
Szuperhős rajongók számára hibátlan választás.



Kevés olyan sorozat van, ami olyan hosszan jó tudott maradni, mint a Dexter. Volt ugyan egy lejtmenet a sorozatgyilkos szériában, de a hetedik évad újra üt.
Tetszik, hogy végre nem hasonszőrű (élvezetből ölő) a főgonosz, hanem egy kemény bandavezér, akit a War Zone-os Punishert is alakító Ray Stevenson hoz jól. A női vonalon pedig bekeményítettek Yvonne Strahovski karakterével, aki élőben sokkal jobb, mint Amandaként, kockafejjel a Mass Effect 2-ben.
Néha már-már olyan húrokat pendítenek meg, ami alapján azt hiszem, hogy ez lesz az utolsó évad.Az mindenesetre nagyon jót tesz az egésznek, hogy vannak visszautalások előző évados eseményekre és szereplőkre, azaz feltételezik, hogy nem most csöppent bele a néző Dex életének követésébe.
Még mindig jól működik formula.

2 megjegyzés:

  1. Az Arrow rengeteg dolgot jobban csinál, mint a Batman. Például a várost tönkretevő gazdagokat rúgja seggbe, és nem a csóró bűnözőket. Pont a legutóbbi, bankrablós rész szerintem nagyon jól közelítette meg a kérdést, nem mentette fel a tipikus, Batman-ellenfél bankrablót, de azt is érzékeltette, hogy, amit őt tesznek, az következmény. Másik, hogy Arrow apja is tagja volt a várost kizsákmányoló hatalmasságok körének, így neki cipelnie kell ezt a terhet. Nolan Batmanjének felmenője pedig rabszolgákat rejtegetett, mert ő ilyen milliárdos cuki bácsi volt. Ahogy mindenki a Wayne családból. Ehhez képest a filmekben Batman egy fasiszta rendőrállam létrehozásában segédkezik (Dent Act), míg Arrow törekvése az, hogy az igazi csalókat kizárja a versenyből.

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezért is szimpatikusabb sokkal Arrow, még akkor is, ha öl.
    Batman karakterét én akkor szeretem leginkább, amikor nyomoz. (Vagy ha az elmebetegségről szól a történet, de ahhoz olyan partner is kell, pld. Joker)
    A filmekben ez mondjuk eléggé el van hanyagolva.

    VálaszTörlés