2013. április 1., hétfő

SHEP

Ahh... Mi van? Ha nem importál az ember mentett állást a Mass Effect 2-ből, akkor nincs a már második résznél bemutatott képregényes döntéshozás: minden rosszul fog alakulni. Meghalt ez, meghalt az, Talit kirúgták a flottából, stb.
Xboxon meg is van a mentésem, de most volt PS Pluszon az ME3 ingyen. Bő 5 óra után rájöttem, hogy nem csak a számomra érdektelen Thane tűnt el, de a Rachni királynő is halott. JACK halott.
Persze érthető valahol, legyen ezek a dolgok ajándékok vagy még inkább megérdemelt jutalma azoknak, akik végig is játszották a korábbi részeket. Most már PS3-on is megtehető a dolog, csak mégis szét kell patchelni a játékokat, még akkor is, ha a Trilogy kiadásban veszi meg őket az ember.
Most az alábbi lehetőségeim vannak:
- Szerzek olcsón 360-ra egyet a 3. részből és végignyomom.
- PS3-on szerzem be és játszom újra a részeket.
- Hagyom a konzolokat és majd pc-n.

Nehéz döntés.
Tegnap éjjel leszedtem az ME2 demóját Steamről és feltolva a beállításokat mintha a grafika olyan konzolhoz képest, mintha nextgen játékkal játszanék, így érdemes is lenne újra nekiülni.A játékok ára (na nem a steames, hanem a dobozos) szintén a PC mellett szól. De a billentyűzet+egér kombótól majd meghaltam. Most komolyan az eleve szenvedés WASD mellett bal kisujjal nyomkodjam a SHIFT-et? XD
Biztos meg lehet szokni, sok nem-konzolosnak megy. Nekem még nem. Talán még kipróbálok valami mappelést (egyszer el kellett jöjjön ennek is az ideje), de még azt sem tudom melyik legyen az. Pinnacle?

2013. március 30., szombat

ISAAC

Valaki baromira megérdemelt volna egy rendes hepiendet. Vagy legalább némi szabadságot egy ilyen triplázás után.
Oké, tudom, hogy volt a stáblista után egy jel, de az csak a további szenvedéshez vezet.

Spontán öninterjú:
A játékban legjobban tetszett: fegyver kombinálás, lámpák dobálása kinézissel nullgravitációs terekben.
A legkevésbé tetszett: az, hogy helyenként sem engednek a nyomasztó hangulatból, igazságtalan, amilyen sokszor és amilyen mennyiségben az ember nyakába szórják az ellenfeleket néha.
Nem értem: hogy miért lovagolt mindenki azon, hogy ez már akció és nem horror. Ez elmebeteg horror, levegőt is alig kaptam. Ha ilyen lett volna a Bolygó neve halál, akkor sokan végig sem bírják nézni.
Amit szeretnék: a Visceral csináljon egy másik űrben játszódó játékot, de egy kicsit kisebb feszültséggel, többet építve a fizikára, mint az ijesztgetésre.

Összességében, mint folyosó horrojáték, gyűjthető naplóbejegyzésekkel teljesen tűrhető volt. Ehhez képest a Resi 6-ot / Reboot Raidert frankón félbehagytam az elején.

2013. március 20., szerda

DEAD SPACE 2&3

Ezzel régóta tartoztam magamnak.

A játékot félig lenyomtam, kölcsön 3601-as pédánnyal, aztán korruptálódott a mentésem (együtt a Deadly Premonition célegyenesében végzett mentéssel), aztán megvettem az Extinctionnel együtt adott verziót jó olcsón egy leárazás során PS3-ra.

Most mielőtt belekezdtem volna, gondosan átolvastam a (többször is végigjátszott) első rész történetét a neten, hogy végre értsem is miről van szó és amit kaptam, az tetszett.


Innen már világos volt, hogy a "Make us whole!" mit jelent és hogy a halott Nicole jelenése igazából a marker által tudatalattiba küldött utasítások szimbolikája.
Szóval van egy rész Silent Hill is a dolgok mögött.

Remek. (vagy "remek":) - gondoltam.

A második rész igazából olyan volt, mint az első. Oké, végre lehet repülni ebben a csodapáncélban, Vasember módjára, de alapjában véve ugyanaz a hullámvasút. Egy nő mindig mondja, hogy mit csináljak és hová menjek, visszafordulni nem kell soha, a végén van regenerálódó rémség, két fegyverrel érdemes végigjátszani és a puzzle részek mellett normal fokozaton nem okoz gondot a teljesítés.

Oké, a végén, az említett regenerálódó kreténnél egyszer már csikorgattam a fogaimat, hogy lehet ilyen nehéz valami úgy, hogy előtte a játék 88%-ában ahhoz szoktattak, hogy nem kell lőszert és gyógyítást vennem, csak energiagócokat.
De végül, kis ügyeskedéssel meglett.

Bevallom, könnyebben megbocsátok a Dead Space-nek, mint a Tomb Raider rebootnak, mert ez mégis űrben játszódó horror és közelebb áll hozzám, mint a tinihorror filmek. A Raider pont ilyen elsőre: egy csapat politikailag korrekt Benetton reklámarc eltéved a természetben és a nyakukba szakadnak a helyi hillbilly-k meg az alligátorok.

A Dead Space 2-ben legalább néha kinézhettem az ablakon és láthattam a Szaturnuszt. Ja.
És közben gondolkodhattam, hogy egy pici befektetéssel mennyire de mennyire király lenne a játék.

Ha nem lenne mindig világos, hogy hová kell menni és találna az ember opcionális dolgokat. És ezt akár kombinálni lehetne a vákuumos részekkel, hogy az embernek döntenie kelljen továbbrepül vagy visszafordul oxigénért, esetleg visszajön, ha fejlesztett a páncél kapacitásán.

Ha komolyabb lenne a mentőpont/lőszerfelügyelet és lennének igazi nyugiszobák, mint a régi Residentekben az irógépekkel. (Eszembe jutott, hogy az első részt nyomtam hardon is, na ott már nem kellett félretennem lőszert, örültem, hogy van elég).

Esetleg lehetett volna benne olyasmi is, hogy az ellenfelek nem vesznek feltétlenül észre. Mert ez az xy koordinátán egyszer csak rárontanak az emberre dolog nagyon ijesztő, de egyszerű húsdarálóvá teszi az egészet.

Vagy ha dönthettem volna úgy a végén a "szemet szúrós" résznél, hogy egy nagy lóf@szt, inkább felrobbantom az egész kócerájt. Úgysem láttam még olyan űrhajót, amin ne lett volna alapfunkció az önmegsemmisítés. :D

---

Elcsodálkoztam azon, hogy a játék során két poént is eleresztettek. Az egyiket Ellievel a másikat meg a leges-legvégén, az első rész záró pillanatát másolva.
Kellemes volt.

Aztán a végére értem.
Nem mondom, ennyi pénzért (volt vagy 5000) nem rossz néha ez a fajta filmes élmény sem. Sőt, a történet megértése után már teljesen természetesen jön, hogy a folytatásban vannak emberi ellenfelek is.

De kipróbálva végre azt (DS3) úgy tűnik, hogy itt is a filmes irányba mentek tovább. Bombasztikus grafika és hang, de emellett még több ellenfél, akik még gyorsabbak, ellenben ész nélkül szórják a gyógycsomagokat is, ami miatt még inkább felgyorsított lövölde az egész, mindenféle muníció kontrol szükséglet nélkül.

Csak úgy egy bő órányira vagyok a harmadik részben és legalább már az kiderült, hogy az alap fegyver magában nem lesz elég, érdemes valamilyen, ellenfeleket visszalökő eszközt fejleszteni, de ez egyelőre akkor is csak színtiszta lövöldözés. AZ biztos, hogy újítani kellett kicsit, a havas tájnak örülök, annak is, hogy már nem csak a plazmavágóra kell koncentrálni a fegyverek közt, de a többi egyelőre kérdéses, mint az, hogy miért kellett ebbe oldalra gurulós védekezés...:)

Érdekel, hogy mi lesz a vége, s csak reménykedem abban, hogy behozzák végre az első markert létrehozó idegeneket is. Vagy legalább megszellőztetik, hogy jönnek.

Vagy csináljanak másik űrhorrort végre Visceralék.

MAJDNEM SZERELEM VOLT

Ennyire még nem klappolt nálam játék idén, legalábbis első ránézésre. Árkád, egyszerű, de jól kitalált játékmenet (volt már ilyen helikopteresben, egymillió éve valahol, ahol ugyanígy egy gombnyomásra emelkedett, aztán magától süllyedt a gép), vicces és egyben aranyos körítés, szép retro 2D grafika.
Mi több, ingyen van mindenre.

Aztán mégsem működik.


Igaz, csak két délután játszottam vele, de ez alapján kiderült, hogy a játék túlságosan kezelhetetlen, nem lehet eléggé előre látni a pályán és az időnként teljesen paraszt módon odarakott akadályok elkerülhetetlenek.

Ezen egy dolog segíthet picit: a megvehető jobb felszerelések.
És egy dolog nagyon: az a rohadt félkarú rablós szerencsejáték az elhalálozás után, ami adhat még egy esélyt.

Tökéletes ellenpélda a Ski Safari, amiben tényleg lehet ügyes az ember, ha odafigyel. A Jetpack Joyride-ban úgy érzem nincs lehetőség fejlődésre, amire van, az fejlesztés.

Nótenksz. Vérző szívvel dobtam a kukába.
Főleg azután, hogy megnéztem egy videót, amin 12000m-ig jutott valaki, aki már 67. szintre tornászta fel magát, az egyszerű feladatokkal, melyekért pénz jár, szemben az 6. szintemmel. Kemény, hogy a játék ott is ugyanúgy néz ki...

2013. március 16., szombat