A Tomato Panic egy olyan iOS játék, aminél félő, hogy ez lesz róla az első és egyetlen ismertető, cikk, vélemény. Olyan marketing csodával indult neki a világnak, hogy ha nem ismerném a designerét, akkor nem ismerném a játékot.
(Apró megjegyzés, ha nem ismerném a TP designerét, akkor nem ismerném a szintén magyar fejlesztésű Rotollát sem. Éljenek a magyar játékoldalak?)
Az AppStore csak a nevére keresve dobja fel, sehol egy video, közlemény, csak az a néhány, iTunesba feltöltött kép.
Így nagyon kár érte.
Csak a képek alapján ugyanis aligha játszottam volna vele, de ha még azok is el vannak dugva, akkor még szomorúbb a helyzet.
A játék összefoglalása:
Egy séf karaktert (megnyitható negyedikek be kellett volna tenni egy páncélos Master Chef nevűt is...) terelget a képernyőn. Ahová böksz az ujjaddal, oda megy. Ha rajta tartod az ujjad a képernyőn, akkor pedig elkezdi "gerjeszteni" magát, mint Sonic a régi játékokban: minél tovább csinálod, annál magasabb sebességgel indul útjára, csak most a gomb helyett az ujjad felengedésekor. A képernyőn persze ott vannak a legyőzendő ellenfelek, a zöldségek. Támadni nem fog egyik sem, de vannak védekező/kitérő technikáik (leszámítva a buta paradicsomokat).
A cél nem más, mint hozzájuk érve felszeletelni az összeset és ezzel megynitni a következő pályát, mielőtt még elérné a visszaszámláló a nullát.
A zöldségek elintézése időt ad, az azonos ellenfelek sorban történő eliminálása pedig kombó bónuszt ad. Megemlítendő még a korlátozott számú csodafegyver, a sodrófa, ami mindent letakarít a terítőről. Egy hosszabb pályasorozat végén mindig van egy-egy bossfight is, ami még inkább taktikát igényel. Győzelem után pedig random pont, idő vagy sodrófa ajándékban részesül a játékos.
A játék jól működik és erősen addiktív. Egy-egy nekiveselkedés során mindig azon kapom magam, hogy újra és újra megpróbálok továbbjutni, s végre sodrófa nélkül intézni el azokat a főnököket, amikre legutóbb nem volt időm. Tényleg lehet tanulni is benne, rá lehet érezni, hogy egyes általános, kitérő típusú ellenfeleknél mi az a sebesség amivel már elérhetők, de még nem fog az ember feleslegesen pattogni a pályán a kilövés után. Illetve érdemes rámenni a kombózásra is, már ha maradt erre elég lehetőség/idő.
Ami a legjobb, azok a bossfightok. Főleg a krumpli és a bab, a kis kikerülendő vagy leamortizálandó védőpajzsaikkal vagy az ugrálgató kelbimbók, a főgonosznak is beillő karalábé. :D
Alapvetően ennyi elég is. Nap mint nap előveszem a játékot, de van két dolog, amit kicsit másképp szerettem volna látni benne.
Mindkettő a teljesíthetőséggel (és saját bénaságommal, más játékosok még bénábbságával) van kapcsolatban és valószínűleg át is voltak gondolva, majd elvetett lehetőséggé váltak.
Először is örültem volna egy ingyenes continue lehetőségnek, ami kinullázza a megszerzett pontokat (és ezzel törli a leaderboardra kerülés lehetőségét), de esélyt ad arra, hogy egy gyengébb játékos is elevickéljen valahogy a játék végéig. Mert őszintén, amíg nem jövök rá, hogy mi a taktikája a (tepsivel védett) regenerálódó articsókának, addig nagyon esélytelennek tartom magam a végigjátszáshoz. Amikor sikerül lenyomni, akkor mázlim van.
Persze ez elég negatívan érintette volna a bizniszmodellt, amiben a continue pénzbe kerül.
A másik dolog pedig a bossfightok utáni ajándékkal kapcsolatos. Amikor nagyon szükségem lenne időre vagy sodrófára, akkor sokszor pontajándékot kapok. Amikor tele vagyok idővel, akkor pedig nincs mérgesítőbb annál, ha kapok 30 másodpercet, ami mondhatni nem ér semmit, ha a kijelzőn az érték közel van a felső határként meghúzott 60 szekundumhoz.
Azt hiszem, hogy ha csak simán választhatna az játékos, akkor a pontajándéknak nem lenne sok esélye, de elégedett lettem volna egy célbalövős vagy slot machine módszerrel is, aminél a szerencsén kívül minimális esélyem mégis lenne arra, hogy pont azt kapjam, amire szükségem van.
Szaporíthatnám a szót azzal, hogy kellene még bele ilyen-olyan játékmód, meg inkább lett volna South Parkosabb vagy japánosabb a grafika, ami engem így leginkább a Pompom rajzfilmre emlékeztet.
A lényeg, hogy az alapmechanika jól működik és nem találkoztam semmiféle idegesítő paywallal. A top listát vezető pontszám alapján pedig biztos, hogy van valami trükkje az articsókának és azoknak a szemét kis zöldborsóknak is, csak én még nem jöttem rá mi az, a tizenmillió pontot hozó listavezető pedig már igen. :)
Akinek van iPadje, nyugodtan megveheti. Kivételesen itt végre azt éreztem, hogy nem hátrány a nagyobb képernyő.
Posted with Blogsy
