PLAYER 2018

Az a szomorú igazság, hogy úgy kell visszanéznem, mi jelent meg tavaly és tavalyelőtt év végén, hogy beugorjon milyen játékok jártak a gépemben 2018-ban. Kevés ilyen cím volt, s azok nagy része is hamar feledésbe/félbehagyásba merült. Mindenesetre a korábbiakkal azonos módon listába sorolom őket, csak azért, hogy jövőre - remélhetően - úgy nézhessek vissza, mint egy kivételesen gyenge évre.

GANTZ - MANGA

Wow, végre rászántam magam és jó volt. Majdnem az egész. A vége szerintem eléggé összecsapott, mert még arra sem volt "idő", hogy bemutassák, mi lett a nagydarab Street Fighterrel és az örökbefogadott gyerekkel, a vámpírok kaptak egy képkockát, miért volt "felküldő" fegyver, stb. Ez persze nem vesz el az értékeiből, helyenként durván meglepő volt és végig izgalmas, mert egyedül Kurono volt az, akiről sejteni lehetett, hogy mindent túlél.

EVERSPACE

Végre találtam egy olyan modern játékot, amit nem csak kipróbálni volt kedvem, hanem rá is kattantam. Látszik, hogy magam már nem vagyok modern, mert ez egy offline, single player, rougelike játék, minimálisra vett bullshittel. Ez azt jelenti, hogy ez szinte már árkád játék. A történetből annyit adnak, amennyit muszáj, a nehézség a menetek közti hajófejlesztés miatt sem lett félvállról vehető és mivel minden alkalommal újragenerálja a pályákat a játék, nincs két egyforma menet. Az alkotóelemek azonosak, de nem ugyanott vannak a dolgok, egyik alkalommal azért menekülsz, hogy találj végre elég gázkomponenst az életbentartó rendszered helyreállításához, a másikban vígan bányászol, stb.
A játék egyébként nem csak gyönyörű, de a zenéje is durván rápakol az atmoszférára. Az irányítás pedig azért jó, mert itt végre nem repülőgépes, hanem inkább tengeralattjárós az élmény, amit kapsz. Elvileg van VR lehetőség is benne vagy most fejlesztik hozzá, ami passzolna, de kétlem, hogy ilyen sebességnél el tudnám viselni a forgást.
Túl vagyok a harmincadik meneten és egyelőre csak többet akarok belőle. Eddig ez az idei kedvenc. Mi több, ezt szívesen kipróbálnám VR-ban is egyszer, még ha ez nem is feltétlenül jó ötlet.

KILLING BITES

Véletlenül akadtam rá erre a sorozatra, ami szöges ellentéte az Iriának. Modern, s bár nagyon szépen rajzolt (főleg a karakterek testére gondolok), eléggé perverz az, ahogy új színt visznek a párbajozós, harcolós rajzfilmsorozatokba. Állat hibridekké változó karakterek (köztük persze több szexi lánnyal) oltják ki egymás életét, sok benne a perverz betekintési szög és szexből sincs hiány. A történet nem vészes, de nem is kiemelkedő, egy valami miatt azonban megérte megnézni:
Ez az a módszer, amivel egy animerajongónak is lehet újat mondani és tanítani az állatokról.
Én korábban még csak nem is hallottam a méhészborzról, de azt sem tudtam, hogy a kígyóknak kettő(!) pénisze van... XDDDD De ez tényleg csak a jéghegy csúcsa, a párbajok elején és közben rengeteg infót mondanak az adott állatról.

IRIA ZEIRAM

Amikor én még kissrác voltam (inkább érettségi előtti tinédzser) és a szüleimmel olyan helyre költöztünk, ahol épp nem volt kábeltévé, akkor átjártam a nagyszülői házba váltogatni a csatornákat. A francia zenecsatornán, az MCM-en volt egy rendszeres anime ajánló műsor, a Manga Zone. Ennek volt főcímzenéje a Jesus Christ Pose a Soundgardentől, így örökre megjegyeztem, de nem csak ezt, hanem az egyik epizódban látott Iria című animét is. Ezt az utóbbi hetekig azonban nem sikerült megnézni. Főleg azért, mert egy idő után eléggé elfeledkeztem róla, de amikor a youtube-on nézegettem, hogy milyen játékokat lennes érdemes pótolni SNES-en, megláttam egy az animéhez kapcsolódó akció platformert és az eszembe juttatta.

Bepótoltam és egyik szemem sír, a másik nevet. Sajnos annyira azért nem izgalmas a történet, mint vártam, viszont stílusában kiemelkedőnek tartom. Az oké, hogy koromnál fogva jobban szeretem a '90-es évek simán hetero vonalát, mint az újkori tinilányos vagy nagyon otaku felállást, de egyszerűen jó ránézni a rajzokra. Egyszerre nagyon részletes minden, ahogy odafigyeltek az olyan apróságokra, mint ahogy a karakter a haját, hajbavalóját igazgatja, másrészt a világ, a járművek, az egyedi technológia is rendkívül kidolgozott.
(Azóta már sorban áll a Crying Freeman, a Guyver első részeit viszont sehol sem lelem...)

SNES MINI

Oké, pár hete újra játszom, de csak ezzel...
Kipróbáltam én a Kingdom Come-ot, de ez nekem túl sok. Nincs három életem, mint egyetemistaként, nem bírom ki, ha 40 percig csak beszélgetnek a karakterek.

A SNES Mini-n viszont azonnal végignyomtam a Castlevania IV-et, a húgomat segítettem Donkeyban és SUper Mario Worldben, most pedig már lassan a Super Metroid végére érek. Ezután talán már jöhet is a mókolás, mert lenne még mit újra elővenni. 25 ezerért kötelező volt ez a gép.

PLAYER 2017

Volt itt minden idén, főleg Despacito, Notino, migránsok és fidget spinner. Utána #metoo kinti és hazai változatban, ja meg Soros György plakátok, munkába menet vagy nyolc.
Hogy a játékok milyenek voltak? Elsőre az ugrik be, hogy nem valami érdekfeszítőek.

Mennyiségét tekintve kevés játékkal játszottam és abból kifolyólag, hogy kizárólag PC-n nyomom már, sokszor egy-egy hónap kihagyással két alkalom közt, sok nagy név hiányozni fog a listáról. Tekintve, hogy a Switch bizonyos szempontból szimpi (mint handheld), de sok szempontból riasztó (főleg az ára, amivel szemben ott van a karcolódás, deformálódás, a rá megjelent, de eddig sem izgató Nintendo franchise-ok és sok éves játékok átiratai), még nagyon nem látom azt, hogy mikor vennék egyet. Ja és persze idén még inkább előtérbe került a képregény és a rajz, ami sajnos sokszor sokkal izgalmasabb hobbi is volt, mint a modern játékok. Lássuk a 2017-es gaming history-mat, aminek jó része megunt, félbehagyott cím.