Közben megnéztem és még 2013. december 24-én vettem meg a játékot, szóval megvan a 8 hónap...
Jó sokáig tartott.
De persze nem véletlenül. Játék közben sokszor éreztem azt, hogy én az életben SOHA többé nem fogok jrpg-zni. Ezt erősítette az is, hogy párhuzamosan nekiültem újrajátszani a Final Fantasy IX-et és mindkét játéknál kiborított a harcrendszer kötöttsége. Ami persze megvolt régen is, csak régen (PSOne idők végéig) sokkal jobban el tudott varázsolni egy-egy mesevilág, úgy ahogy ma már nem. Mert mára már réges rég elérhetővé váltak a japán rajzfilmek vagy bármilyen fantasztikus irodalom, film.
A két játék harcrendszere eltér ugyan, de ugyanaz a baj velük: előre le van zsírozva, hogy mit kell csinálnia a játékosnak a sikerhez.
Az FFIX-ben neki kell esni a jó tárgyak és kék varázslatok kilopkodásának, amihez le kell gyengíteni az ellenfelet és ezért folyamatosan figyelni kell arra, hogy a sikeres megszerzésig meg ne haljanak.
A Persona 4-ben pedig meg kell nézni, hogy mi az ellenfél gyengéje, azt elsütni rá és aztán kicsi a rakást játszani. Egyszerű gombnyomkodás az egész és ahogy halad előre az ember, úgy lesz könnyebb és monotonabb.
Mindezen az egykaptafa dungeönök sem segítenek persze.
Akkor most ide feljegyzem magamnak: egy életre el kellene törölni a gyógyitalokat meg a pluszos kardokat a videojátékokból. :)
A játékban rengeteg jó dolog is szerepel, de ezek nagy része olyasmi, ami nem igényel játékot, elég/sokkal jobb lett volna ebből egy rendes rajzfilm. (Asszem lett belőle az is később)
Mert a zene kiváló, minden gyönyörűen van megrajzolva, Inaba totálisan visszaadta azt a modern japán városkát, amit ismerek és a karakterek közti kommunikáció, a kis helyzetkomikumok is nagyon jók, a Golden verzióhoz csapott Jung féle pszichológia órák pedig zseniálisak, felkeltik az ilyesmiről soha nem tanult ember érdeklődését. A tanórákon is sok olyan dolog derül ki, ami érdekes és izgalmas. Nem tudtam például, hogy a piramisokat nem rabszolgák építették...
A játék elején meglepően jó volt, ahogy a játék lereagált néhány interakciót (figyelte, hogy a játékosnak Chie vagy Yukiko tetszik-e jobban) és időnként bedobott egy olyan kommentet, hogy "éjjel álmodban luchador álarcban bírkóztatok Chiével". Később sajnos ez nagyon megritkult, pedig csodálatos lenne egy olyan játék, aminél továbblépnek a tipikus, {{{van négy-öt megszerezhető "hűtőmágnes" barátnő, akik pár pozitív párbeszédes válasz után örökre a nyakadba kapaszkodnak}}} rendszeren. (Ehhez mondjuk kellene egy olyan szintű pszichológus csapat, ami a Doki Doki Universe-en dolgozhatott, de erről majd máskor)
Nagyon kellemes, hogy a karakterek kommentálják egymás állapotát, ezzel figyelmeztetve a játékost arra, hogy valakit gyógyítani vagy buffolni kellene, s mindez még változatoan is történik.
Az egymás kisegítése a negatív hatásokból (enerváltság, k.o., stb.) is jó, de mivel automatikusan történik és a karakterek közti kapcsolat fejlődésével lesz egyre inkább automatikusabb pontosan a legrosszabb dolgot csinálja, amit egy játék csinálhat és szokott is csinálni, főleg ha rpg.
Ez nem más, mint az, hogy a játékban a karakter (vagy a példánál maradva a csapat együttműködése) fejlődik, erősebb lesz, s ezáltal a kihívás csökken, a játék (karakterek) elvégzi a játékos feladatát.
Mert miért is jó nekem az, ha 3x akkorát tudok sebezni és azzal meg tudok ölni egy 3x akkora szörnyet, ha mindezt ugyanazzal a monoton gombnyomogatással kell végigcsinálnom?
(Semmiért sem jó, rohadt unalmas...)
A történet egyébként egész jó, a tiniszerelem, meg szégyellősködés stb. iskolás témák, mint a lányok szobájába lopakodás az osztálykiránduláson is eltaláltak, de azt, hogy végig kell nyomogatni két hónapnyi iskolába járást két olyan sztori mérföldkő között, amikor történik előrelépés, na az számomra már megbocsáthatatlanul unalmas. Ezek azok a pontok, amikor robotmunkával erősíti a karaktereit az ember, csak épp nem dungeönben grindeléssel, hanem randizással és esti könyvolvasással/alkalmi munkákkal.
A játék egyetlen igazi ügyességet igénylő pontja az volt, hogy az ellenfelekkel való harcba bocsátkozás előtt azok hátába lehetett kerülni és rájuk verni karddal. Ha ez sikerült, akkor kapott egy jutalom kört a játékos. Sajnos ebbe is nagyon könnyen bele lehetett szokni.
Persze rpg-ről beszélünk, ami szándékosan nem ügyességi játék, de akkor is nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a játékos leleményességére, mint a szintjére. Voltak már erre jó példák, s persze benne lehet ebben az is, hogy a Personáknak van már egy hagyománya, nem tudom, én ezzel a résszel kezdtem.
De ha újra rpg-zésre adom a fejemet, az akkor már inkább olyan lesz, mint a Wizardry Tales of the Forsaken Land vagy valamiféle táblás srpg, illetve a már el is kezdett Ys: Memories of Celceta féle ügyességi/rpg hibrid.
Emlékezetes jrpg volt, de még egyszer nem lennék képes végigjátszani egy ilyet.
Szerencsére pont ezzel a karakter felhozatallal készült egy verekedős játék is, azt mindenképp kipróbálom most már.
A Legend of Dragoonban van egy kis ügyességi rész a harcban. A karakterek majdnem mindegyike kap kombókat, és azokat kell ritmusjátékszerűen végignyomkodni a harc alatt. Korlátlanul használhatók, és fejlődnek is. Persze kidolgozhatták volna jobban is, de így is elviselhetőbbé teszi a random csatákat. Meg kombózás közben van az ellenségnek néha lehetősége kivédeni és visszatámadni, ilyenkor a karakter sebződik egy kicsit, de csak ha nem reagálod le (ilyenkor másik gombot kell nyomni a szokásos helyett). Mondjuk így is túl könnyű, gyógyitalokat nem is kell inni, ha védekezel a karakterrel az ő körében, akkor egy kicsit visszagyógyul. :)
VálaszTörlésAz FF8-ban szintet lépnek veled a szörnyek, tehát nem könnyebb lesz a harc, hanem sokszor nehezebb. Ha csak szimplán végigmész a sztorin, semmi tápolásra nincs szükség. Na jó, talán az utolsó bossnál egy kicsit. :D
A Grandiában egy nagyon egyszrű mini ügyességi rész van csak: a szereplők, és a szörnyek is libasorban közlekednek, és ha úgy mész nekik, hogy oldalba, vagy hátba kapod a sort (tehát nem a sor vezetőjével ütközöl) , akkor előbb jöhetsz a harcban. Ez a szörnyekre is igaz, ha hátbakapnak, akkor hátrányból kezdesz. :) De ez a játék is túl könnyű, varázslatokkal mindenkit le lehet nyomni. Ugyanakkor minden csatában fejlődik valami a karaktereken, és ez nem hagyta nálam unalomba fulladni. A harcrendszerében még lenne lehetőség, ha jól lekoppintaná/feljavítaná valaki. Például nem mozoghat végtelen mennyiséget a harctéren senki, (erre valók a mozgáspontok, asszem speed lett az angol neve, mindegy :) ), a szörnyek sem. Ha túl távoli célpontra jelölsz ki támadást, vagy a célpontod közben messzebb megy, ami előfordul, akkor nem biztos, hogy odaérsz hozzá. Ilyenkor megáll a karakter út közben, és nem tud ráütni a szörnyre. :) De ha jól emlékszem, jó időzítéssel fel is lehet tartani szörnyeket, ha valamelyik karakterre ütni akar, és ott áll az egyik karaktered a közelben, akkor a gyorsabbik támadással meg lehet annyira akasztani a mozgását, hogy ne érjen oda, vagy közben az a karaktered jöhessen, aki kapná az ütést, és védekezőállásba kerülhess vele. De a cancel ötlete is nagyon jó. Ha szörny valami nagyobb támadást akar végrehajtani, az több idejébe kerül, nem azonnal aktiválódik, és neked lehetőséged adódhat közbeavatkozni, és semlegesíteni a támadást, ha ilyenkor egy erős ütéssel rácsapsz. Ez után a szörny nem hajthatja végre a támadását, de előbb jöhet következőnek. És persze a szörnyek is semlegesíthetik a szereplők mozdulatait. Mindez 1996-ban!
Hogy mit akartam ezzel az egésszel mondatni, azt meg menet közben elfelejtettem. :D :D :D :D
Hehe, most nézem csak, van a Grandiához nehezítő patch. :D
TörlésNyilván azt akartad mondani vele, hogy nem minden rpg harcrendszere olyan magát játszóan unalmas, mint a Persona 4. :D
TörlésÉs jön az új Ys játék Vita/PS4-re. Most játszom a Celcatát, ami talán a 4. rész újragondolása és eddig bejön. Kicsit sajnálom, hogy nem raktam alapból hardra, de nem olyan hosszú, és átvihetők dolgok a new game plusba, ami már mehet másik nehézségen, szóval jó lesz ez így beleszokásnak.
VálaszTörlésJó látni, hogy az Ys sorozat nem halt meg, és mindig meg tud újulni. A Celcetában is az Ys seven-ben behozott rendszer az alap? Vagyis nincs ugrálós platformer rész, és a bossfightokban sem kell nagyon kitérni?
VálaszTörlésAzt sajnos nem tudom, hogy milyen az Ys VII, de a Celcetában nincs platformokon ugrálás. Futkározás mellett van az elgurulás és a védekezés. Ha ezeket jól időzíti az ember, tehát épp akkor nyomja az elgurulást vagy a védekezést, amikor elérné az ellenfél támadása, akkor pár másodpercre kap bónuszokat. Előbbinél bullett time szerű lassulás van, utóbbinál meg pár másodpercig minden támadás critical hites lesz.
VálaszTörlésDe kitéregetés az természetesen van a bossfightoknál. Kicsit olyan, mint a Bayonetta (meg biztos sok minden más), csak itt nincs egymillió speckó (van összesen négy).
Szerintem egész jó, mint egy beat 'em up rpg, csak kár, hogy nem lehet coopban játszani.
A Seven-ben vezették be ezt a rendszert, a korábbi részekben (a hatos a PS2-es Ark of Napishtim, és a Steamen is megjelent kettő, az Origin, amiben nem Adol van, és az Ys III remake, az Oath in Felghana) még aktív szerepe volt az ugrálásnak. Az Ys Seven még csak PSP-n van, ha jól tudom.
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=IK3QCfVl2EM
Square. Ez a cég még létezik? :D :D :D
VálaszTörléshttp://www.rockpapershotgun.com/2014/10/10/final-fantasy-13-pc-720p-fix/
Meg közben megjelent a Pier Solar is, de valahogy nincs kedvem hozzá.
Most nézem csak, hogy a Rainfall: The sojourn játékból nem lesz semmi. A project Phoenix fejlesztése jól halad, és a Liege is megvan még. Mindig szomorú, ha nem jön létre valami, ami érdekesnek tűnt.
VálaszTörlésA Pier Solar valahogy sosem érdekelt, de főleg nem feljavítva.
VálaszTörlésA Rainfallt láttam én is korábban, a Phoenix remélem jól megy, most rá is nézek.
Én most - nyilván - a Mordorral játszom, de már befizettem a Grimrock 2-re.
Konkrétan azon gondolkodom, hogy a Mordor után eladom a PS4-et és pc-t fejlesztek az év végén...
És most megnézem, hogy megvan-e még a Paper Sorcerer mentésem. Ezzel tudok játszani főzés közben is. :D
VálaszTörlésSzerintem nem érdemes most pc-re költeni. Ha az előző generációkból indulok ki, rövidesen annyira rosszak lesznek a konzolportok, hogy a most fejlesztett pc-ken játszhatatlan akadással produkálnak majd olyan grafikai minőséget, mint a konzolváltozat. :)
VálaszTörlésAz elsősorban pc-re megjelenő (többnyire indie) játékok meg elfutnak a régi gépen, talán néhány kivétellel.
A mordort nem próbáltam, lehet, hogy valamikor, ha lesz kedvem játszani, megnézem.:D
Ja, nem kapkodom ám el a fejlesztést. :) Azt előbb még ki kell vizsgálnom, hogy mire érdemes költeni. Egyszerűen csak minden jön pc-re is most már, ami érdekel és még más játékok is vannak rá, mint a Divinity vagy Grimrock.
VálaszTörlésNem tudom, hogy a Grimrock elég jó lesz-e. Most már többet kell nyújtania a fejtörőknél, rendes világ kell, jó sztorival, és a harcrendszer is fejlődhetne az első részhez viszonyítva.
VálaszTörlésTényleg, meddig jutottál akkoriban a Fallout 1-ben? :)
Nekem a Grimrocknál elég lenne, ha annyi szintű sztorit tennének bele, mint az első EoB-ba. Mert hát nem volt benne semmi.
VálaszTörlésIlletve még pár kaszt és faj jó lenne, de nem halok bele, ha csak kicsivel lesz jobb, mint volt.
A Fallouttal nem sokra jutottam. Volt egy két "dungeon" meg egy város, ahová eljutottam, de ahogy kitettem a lábam a térképre, rögtön kinyírtak a skorpiók, egymás után többször is.
Lehet, hogy kicsit fejlődnöm kellett volna még és később már játszhatóbb, de az is lehet, hogy teljesen más karaktert kellett volna építeni.
Szerdán meglátjuk. Az evil within nem igazán érdekel, az Alienre viszont azt mondják, hogy nem lett rossz.
VálaszTörlésA falloutban ha nem "harcolós" karaktert raktál össze, akkor meg kellett volna kérni Ian-t Shady Sands-ben, hogy jöjjön veled. :)
Az Alien Isolation nagyon jó! :) Végre tudtam én is élvezni játékot a DS2 óta...
TörlésKöszi, lehet, hogy kipróbálom valamikor azt is. :)
Törléshát én még nem merek Alienezni, mert attól félek, hogy inkább Amnesia vonal.
VálaszTörlésNa nem mintha most beférne. Szerdáig sem fogok már végezni a Mordorral és aztán már rögtön ott is lesz a Grimrock. :)
Hol a Grimrock 2? :D
VálaszTörlésTegnap nem voltam otthon estig, már nem néztem rá, de nem jött még semmilyen email.
Kijött, olyan este 7 körül. Este már csak az első pályán szaladgáltam körbe egy többnyire randomizált csapattal. Az első helyszínt befejeztem, de ma újrakezdem egy rendes partyval. :D Eddig tetszik.
VálaszTörlés...és tényleg. Csak nem jött új email. A vásárlás visszaigazolásában van a link, amin akkor még nem, de most már elérhető a játék. :D Ó, csak ma sem érek rá. Franc. De azért elindítom majd lefekvés előtt.
VálaszTörlésEddig majdhogynem jobban tetszik, mint az első Grimrock. A harcrendszeren nem sokat változtattak, de azt jól, újfajta és többféleképpen aktiválható fegyverek kerültek a játékba. Az ellenfelek kiszámíthatatlanabbul mozognak, a sima ellépdelés nem alkalmazható általánosan.
VálaszTörlésA kasztok és a fajok is jók, és a pályák is kezdenek érdekesek lenni. :)
Jo hallani.:) Meg nem jatszottam vele, mert a Mordorban most tartok 94%-nal es nem akarok ket dologra koncentralni. De remelem, hogy ezzel mar ma vegzek. Aztan johet.:)
VálaszTörlésHát nemtom, én most játszok a PS2-es verzióval, de durván nehéz, szopok mint a torkosborz! Tegnap majdnem földhöz vágtam a kontrollert miután elveszett 2 órám a dungeonben. Egyébként rohadtul tetszik ez a játék, idei terv hogy minél több SMT játékot végigjátsszak. PS4 már két hete be sincs kapcsolva!
VálaszTörlésNekem elég könnyű volt úgy, hogy meg lehetett nézni, mik az ellenfelek gyengéi és mindig volt a csapatban mindenféle elelmi mágiát nyomó karakter. Persze onnan könnyebb, hogy tudnak egyszerre mindenkire varázsolni.
VálaszTörlésÉn is úgy érzem, hogy ez az új generáció számomra érdektelen. Nagyon kevés időm van játékra, részben édesapám kórházba kerülése miatt, részben azért, mert inkább olvastam mostanában. De ezek mellett is hiába van ott az Evil Within, stb., egyszerűen nem érdekelnek. Előkerült a NEOGEO Pocket, felhoztam vidékről a PS2-t és GC-t, illetve vettem egy Saturnt. Aztán előkerestem a 2003-ban Japánban vett PS1-2, Saturn játékaimat és ha épp van időm, ezekkel játszom majd. El is kezdtem a Slayers Royalt, ami nagyon fura élmény. :) Majd írok róla, mert még csak egy csatán vagyok túl és lehet, hogy nem is lesz jó, de eddig ez egy FF Tactics, szintlépés nélkül. Tehát taktikai, de nem rpg? :D Vagy még inkább rpg, mert nem a szinteken múlik a siker, hanem a taktikán? Jó kérdés. Ehhez majd még visszatérek, ha haladtam vele.
30 óra fölött járok, a Void Quest-nél. Nyilván nem egy Dark Souls vagy Rouge Galaxy, de szívok rendesen. Leginkább az SP töltő hiánya az ami nehézzé teszi, valamint egyes ellenfelek elég erőset tudnak ütni, pedig egyáltalán nem vagyok alacsony szinten. Igaz van néhány olyan harc ami annyiból áll, hogy az összes ellenfél lekerül a földre, majd a közös csapat támadás, és már vége is.
TörlésÉrdekes nálam is mostanában jött elő a retro feeling, na nem indie prüttyögésre gondolok, hanem a PS2-es Jrpg-ékre most nagyon rámozdultam, pedig tavaly nyáron sehogy nem akaródzott egyikbe sem 2-3 óránál többet belerakni. Ilyen ez, megveszem a PS4-et, aztán rá két hónapra már totál hidegen hagy. Még úgy is, hogy a nemrég megvett Infamous SS eléggé tetszik, de ha van jobb. Illetve most azért beindul majd a játékszezon, de ha egyszer 18K egy új játék...
Ugyan nem értem még a végére, de az utolsó dungeonnál járok. Sok mindenben nem értek veled egyet, ami lehet azért is van, mert nagyon elvarázsolt ez a Japán vidéki kisváros történései a diákokkal - pedig abszolút nem vagyok oda a témáért, és kifejezetten utálom az ilyen animéket - a menedzselés, ahogy eldöntöm, akkor ma mit is kéne csinálni, és amiket te is írtál pozitívumokat...megfogott na. Lehet beleraknám a top10-es Jrpg listámba...
VálaszTörlésViszont a pozitívumokról nem lehet beszélni, ezért is kezdtem írni mert a vége rendesen felb@szott. Közel majdnem egy évet töltök a karakterem tulajdonságának a fejlesztésével, építem a social linket, harcolok, grindolok, gyűjtögetem a tárgyakat a felszerelések megvételéhez, majd mikor bejön az utolsó dungeon, akkor kell rájönnöm, hogy 15 nap van még hátra az egészből!? Egy csomó social link nincs kimaxolva, a questekre is egy csomó időt fordítottam, erre az egyiket nem tudom már teljesíteni - minek van benne időkorlát? a sztori, meg úgy általában mi köze van ahhoz, hogy egy nyamvadt tárgyat a kislánynak novemberre szerezzek meg? - akkor a maradék 10 questtel már minek foglalkozzak? Ahhoz hogy legalább az érdekesebb karaktereknek kitudjam maxolni a social linket gyakorlatilag 2 nap alatt kell teljesítenem a dungeont, így értelmét veszíti a rengeteg gyűjtögetés, hogy egyre jobb felszereléseim legyenek, és ugye mindig visszamentem a bossok helyén lévő erős szörnyeket lenyomni, most akkor már mire fel? Lemegy ez a 15 nap, ami után nem tudom mi fog történni, után olvasva van több befejezés is, majd kezdhetem a New Game plust. Könyörgöm ilyen játékba minek? Elveszik az összes social link szintem, a karaktereim szintjei, ha jól tudom még a felszerelések, most másodjára nyomogassam végig a dialógusokat, és guide segítségével maxoljak ki mindent? Még ha lenne trófea, akkor lehet nekimennék, de így esélytelen. Ott van még a következő évfolyamig 3 hónap, miért nem hagyja meg a játék, hogy ezalatt csináljak meg mindent? Szerintem semennyibe nem került volt belerakni még 2-3 hónap tölteléket az ilyen dolgokért. Lehet a Golden verzióban így van, de áhhh...
Eleve úgy indultam neki, hogy nem érdekelnek az ilyen dolgok, élvezem a játékot, és a sztorit, aztán kész. De annyira megtetszett a játék, hogy úgy 15 óra elteltével már azon voltam, hogy minden napot 100%-osan kihasználjam. Mondjuk igaz, hogy ezt a New Game pluszt is életemben két játéknál teljesítettem, a Dark Souls és a Tales of Graces F, utóbbiba 170 órát beleölve, most már biztos nem lennék erre képes...hiába a trófea nagy úr. :D
Én is élveztem a játékot, de attól még egy idő után baromi unalmas volt a dungeon.
VálaszTörlésÉs amit írsz az sajnos igaz. Vannak benne zsákutcák. Ha kihagysz egy küldetést, lehet, hogy később már nem tudod megcsinálni. Plusz az egyéb választási lehetőségek és kényszerek, amik választási lehetőségnek jók, de újrajátszásra egyáltalán nem sarkallnak, mert azért nem nyomok bele még 70 órát, hogy meglegyen valami más persona, ami ugyanazt a varázslatot tudja.:)
A csajos téma meg megint olyan, mint minden jrpg-ben. 10 jó válasz és tiéd bármelyik. Onnan kezdve pedig nulla személyiség, csak a ragaszkodás. :D Sosem mennek tovább ezek a játékok azon, hogy a főszereplő "megszerzi" a nőt. Semmi kapcsolat. (Oké, ebben meg lehet bántani egy váltással a korábbi barátnőt, de az nem egy kapcsolat szimulációja, hanem egy kapcsolat végéé)
A P5-öt mindenesetre várom. A képek alapján van benne kocsma is, mint a Catherine-ben. :)