2012. augusztus 30., csütörtök

WE COULD LIVE FOREVER

A freeblog hosszú ideig szolgált felületként a blogomhoz, de az utóbbi idők történései, mint a rendszeres elérhetetlenség, ill. az a bizonyos adatvesztési ügy végül csak arra sarkalltak, hogy térjek át egy biztonságosabb szolgáltatóhoz.
A blog neve marad Player2 (vagy ez majd még eldől), de az url-ben biztosan nem fog megjelenni, mert már foglalt. Csakúgy, ahogy az antaru.blogspot.com is: azt még magam regisztráltam az Xbox365-ös időkben. A jelszó azonban az évek során elveszett és a hozzá tartozó email címem sem él már. Úgyhogy jobb híján a vr shangrila mellett döntöttem.
Nem csak úgy a levegőből jött, Billy Idol Cyberpunk c. albumán van egy dal (Shangrila), ami a virtuális valóságról szól, arról ahogy az érzékelés-tudomány és a virtuális valóság technológiájának fejlődése elvezet a képzeletbeli Shangri-La nem valóságos, de ahhoz már közelebbi (virtuális) létrejöttéhez.
Rendkívül érdekes téma, hogy mihez lehetne kezdeni azzal a technológiával, ami közvetlenül, tökéletesen csapja be az érzékelést és esetleg fordítva, a tudatból vett jelekből mi állhatna össze egy olyan "Földön", ahol minden lehetséges. Ide kapcsolható az a remek ötlet, ami megjelent a Caprica c. sorozatban is, vagyis az, hogy egy vallási csoport létrehozott magának egy virtuális mennyországot, ahová haláluk pillanatában áttöltötték tudatuk és emlékeik másolatát, személyiségüket.
Valójában nem kerültek oda, csak egy tökéletes másolat kezdett el létezni abban a virtuális térben, de a végeredmény ettől függetlenül az, hogy létrejött egy digitális lélekvilág, a holtak birodalma, ahol az ember halála után létezik (még akkor is ha csak a másolata, de tökéletes másolat, hiszen a halála pillanatáig vele történtekkel tisztában van). Na és ha kell tudnak kommunikálni az életben lévő rokonaikkal.
Kár, hogy a film sok más, unalmasabb témákkal is foglalkozott és nem jutottak messzire ezzel a gondolattal.
Magam nem vagyok rajongója a virtuális álomvilágban történő életnek, de a témát kifejezetten szeretem.
Másrészt - kicsiben, primitív formában - a blog írás sem más, mint a személyiség feltöltése a virtuális térbe.
Ennyi az url története.
we could live forever
omm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése