Két olyan filmet láttam idén, amire nem csak legyintett a nagyközönség/sajtó, de még le is húzta, kifejezetten utálta őket. (És akkor most nem veszem figyelembe a Terminator: Genysis és Mad Max fanyalgási hullámokat...)
Az egyik ezek közül a Holnapolisz (Tomorrowland), ami talán egyszerre akart gyerekeknek és felnőtteknek szólni és a végén pedig talán kizárólag a hozzám hasonló örökkölök-felnőttek tudták élvezni. Mindenesetre én odabent végigtapsikoltam a hosszú felvezetést és szinte a zárásig úgy éreztem magam, mint a régi gyerekszereplős sci-fi kalandfilmek (Űrrandevű) vagy akár játékok (Heart of Darkness) alatt. Csak itt most nem két-három azonos korú gyerekről szólt a történet, hanem korban eltérőekről. Mégis, ha közelebből megnézzük Frank és Casey ugyanaz a karakter csak két testben, más időben születve.
Mindkettejüknél olyan szépen fel volt építve az, hogy mi az amire legjobban vágynak, de nem kaphatják meg, aztán belógatják az orruk elé, hogy hirtelen elvegyék onnan. Nem hiszem el, hogy ez másokat nem fog meg.
Egy hónap múlva fog megjelenni blu-rayen, alternatív befejezéssel. :)
A másikról meg majd akkor írok, ha végre kialudtam magam.:)
Mindkettejüknél olyan szépen fel volt építve az, hogy mi az amire legjobban vágynak, de nem kaphatják meg, aztán belógatják az orruk elé, hogy hirtelen elvegyék onnan. Nem hiszem el, hogy ez másokat nem fog meg.
Egy hónap múlva fog megjelenni blu-rayen, alternatív befejezéssel. :)
A másikról meg majd akkor írok, ha végre kialudtam magam.:)