JACK OFF

Nagyjából két hónapig az - annak idején teljesen kihagyott - 24 jelentette az első számú időtöltést számomra.
Teljesen kiesett a tévé, a politika és a mozifilm az életemből. Azt hiszem, hogy csak az újraindított Pókember csúszott be, de bár kihagytam volna. Mert közel Amerika Kapitány szintű hulladék az egész, függetlenül attól, hogy a szereplők szebbek.
A videojátékozáshoz pedig hiába jött meg a kedvem szeptemberben, az első (24) rész után jócskán megcsappant az erre fordított/fordítható szabadidőm.

Végigmentem a sok sebből vérző, Tomb Raider Legenden, aztán az ahhoz képest, de önmagában is baromi jó Anniversary-n.

Belevetettem magam nem egy iPades címbe is.

Talán megérdemel majd egyszer még egy egész bejegyzést, de a szépsége okán sokat hájpolt Lili valami borzasztó egyszerű és unalmas. Olyannyira, hogy kétszer el sem indítottam. Majd akkor, ha nagyon, de nagyon unatkozom.

Három fejezetet teljesítettem egy nekifutásra a Descend nevű, mobil eszközökre egyszerűsített/áramvonalasított, mégis kissé hc dungeon crawlerben.

Sajnos elhagytam valahol egy kulcsot, s órákig kutatva utána annyi felesleges harcba keveredtem, hogy elhasználtam a jó kis gyógyital-gyűjteményemet. Ennek mindenképp nekimegyek még egyszer és várom a fejlesztő következő, komolyabb játékát, a Coldfire Keepet. A Grimrock után jó látni, hogy van még mivel játszani.

Ezután jöttek a lapozgatós könyv játékok.
Az An Assassin in Orlandes visszahozta a régi Kaland, Játék, Kockázat hangulatot, ellenben Ian Livingstone új könyve a Blood of the Zombies (iPad játék formájában próbáltam) több alkalommal is csalódást okozott. Remekül van megírva, de a harc egyszerűbb lett mint volt(!) és sajnálatos módon, sokszor teljesen esélytelenül megy bele az ember egy harcba, ha az előzőben nem volt szerencsés.
Mindezt tetézte, hogy még mindig van a könyvben olyan elágazás, amin az egyik - szerencsétlen - irányba forudulva elkerülhetetlen a halál.
A legrosszabb viszont az volt, hogy a játék végén szükség van a továbbjutáshoz egy tárgyra, amivel nem rendelkeztem. Egy kötélcsigára. Utam során mindenhová benéztem, ahová tudtam. Értelemszerűen csak azokba a szobákba, amelyekhez eljutottam a balra és jobbra folyosók egyikét választva. A játék legelején persze meg lehetett volna venni, de másra költöttem. Ha papíron játszanék, akkor csalva továbblapoznék és megnézném, hogy mi a játék vége. De digitális formában teljesen elölről kellene kezdenem a játékot... egyelőre inkább kösz, de nem.

Épp most játszom androidon egy ingyenes szöveges kalandjátékkal, a Wizard's Choice-szal, ami egyszerűsége ellenére kifejezetten humoros tud lenni és külön pozitívuma, hogy a "harc" be van építve a történetbe. 444 Ft-ot talán nem fognak megérni a folytatásai. (Attól is függ, hogy milyen hosszú egy-egy epizód)

Mondhatni ennyire futotta szeptember közepe és ma hajnal közt, amikor befejeződött Jack Bauer története. A mai sorozatokhoz viszonyítva kiemelkedően jó élmény volt, még a kisebb lejtmeneteivel együtt is. Gyors fejszámolással kiderül, hogy két 100 órás jrpg-t is végignyomhattam volna a 24 helyett, de egy mai jrpg már pehelysúly kategória belefektetett munka / kapott élmény szinten, így esély sem lett volna ilyesmire.

Hosszú út volt, de tartalmas. A döntések súlya és a helyenként teljesen nyílt kritika Amerika külpolitikájával szemben végig a képernyő elé tudott szegezni. Most pedig mint aki hibernációból tért vissza, csak pislogok, hogy mi minden történt időközben. Emberek jöttek rá arra, hogy a Resident Evil 6 nem csak a trailerekben és játszható demóban volt rossz, hanem valójában is. Vannak akik már az Assassin's Creed III-nál is észreveszik. (Meg olyanok, akik aztán mindezt egyszerűen annak tudják be, hogy rég volt a generáció eleje...:)
Ja és mi van? A Disney megvette a Star Warst? Whoa... Ideje lesz végre elolvasni azokat a regényeket, amik az első trilógia után jöttek ki.
Ja és megy az új Bond film a moziban? Komolyan... Nyolc évadnyi Jack Bauer után nem tudom, hogy merjek-e reménykedni a modernizált Bondban.