Az utóbbi hetekben néztem meg több ajánlás után az új Tökéletes katona filmet (Universal Soldier: Day of Reckoning). Összességében egy a sorozatból kitűnően jó és érdekes hangvételű film. Sokan Terminátor-klónnak tartják, ami érthető is, hisz' a film jelentős hányadában egy férfi és egy nő menekül egy elpusztíthatatlannak tűnő és emberfeletti erejű katona elől. Az akciójelentek közti rész leginkább fájdalmasan lassúra és ezáltal picit hatásvadász módon művészire vett jelenetekből áll, de mindezt én annak tudom be, hogy nem volt nagy költségvetése a filmnek, s így nem lehetett több lerombolható és látványos helyszínt szerezni a forgatáshoz. Ami miatt mindenképp érdemes megnézni, az a végső összecsapás a főszereplő Scott Adkins és ezúttal "főgonosz" Jean-Claude Van Damme és az előtte sorban következő kisebb karakterek (többek közt Lundgren) között.
A küzdelmek ebben a filmben végre nem csak egyszerű adok-kapok, hanem igazi szuperkatonák harca. Kaptam két mellkas lövést? Nem baj, felkelek egy harmadikért! Kiáll egy kés a hátamból? Tök jó, van egy új fegyverem!
Ez a jó benne. Ha már egyszer elhitetik a nézőkkel, hogy ezeket a katonákat megérte kigénkezelni és visszahozni a halálból, akkor viselkedjenek is úgy.
Ez az, ami sok szuperhős játékból hiányzik, vagy rosszul jelenik meg azokban.
Jó példa a Marvel Ultimate Alliance, de akár a soron következő Injustice vagy a régi árkád X-Men is, melyekben a teljesen eltérő képességű és erejű hősöket egy szintre balanszolták a játék érdekében. Nyilvánvaló, hogy jobb az, amikor a játékot találják ki előbb és ahhoz igazítják a karaktereket, de világos, hogy a képregényhősök játékokba helyezése kifizetődő üzlet, s így hiába is panaszkodom, hogy miért kell Rozsomáknak vagy Kolosszusnak épp annyiszor pofán vágnia egy hétköznapi ellenfelet, mint Küklopsznak? Rózsi egy csapással kettévágná, a ruszki meg péppé zúzná, ha minden a képregények szerint működne. Az meg milyen már, hogy Küklopsz, akinek vissza kell tartania "szemlézerét" csak akkor lőhet, amikor feltöltődött a szuper csíkja?!
(Ha még mélyebben belemennék, akkor visszajutnék a hihető és nem hihető fantasztikumhoz, amivel kapcsolatban már voltak fárasztó vitáim. Elég csak arra gondolni, hogy vannak karakterek akik csatajelenetben házakat bontanak, aztán egy egyszerű stukkertől megijednek..)
Természetes, hogy játszhatatlanul unalmas lenne egy olyan verekedős játék, amiben elég egyszer megütni az ellenfelet ahhoz, hogy meghaljon. Az Injustice sem lesz más, még akkor sem, ha a NetherRealm szimpatikusan legalább szuperpáncélt adott Batmanre és kriptonitot a kezébe a Superman elleni harchoz. Mindettől függetlenül magam is nagyon várom és élvezni fogom a játék, minden bizonnyal.
Azonban régóta dédelgetett vágyam, hogy kapjak egyszer egy olyan szereplőgárdájú címet, amiben jobban odafigyeltek az eredeti képességekre. Ha másképp nem, akkor egy egyjátékos módú, sztorira építő játékban, ahol Árnyék a lopakodó és teleportáló képességeit kihasználva nyomoz az egyik pályán. Kolosszus tankként harcol és védelmez a másikon. Vagy alternatívaként egy X-Mennel házasított, Archon-klónban, amiben már ezer éve jól működött és fontos taktikai elem is volt az eltérő tulajdonságok ütköztetése.
A DoR nagyon érdekes akció- és művészfilm elegy. Különben érdekes, hogy ez a műfaj mennyire átment mainstreamből ilyen kellemes kis undergorundba. Ha az ember végiggondolja, ebben a Tökéletes Katonában rengeteg reflexió van az átlagos bosszúfilmekre, ilyen szempontból ritka komplex, bátor vállalkozás. Meg aztán a Lundgren-féle "That's the spirit, soldier!" benyögés már önmagában érdemessé teszi egy végignézésre. Másik nagyon kellemes csalódás az End of Watch volt, ami zsarufilm,found footage és Jake Gyllenhaal játszik benne, tehát minden adott, hogy utáljam, de egyik kedvenc filmem lett. Gyllenhaal pedig durvajó színész (amit mondjuk tudtam a Brokeback Mountain óta, de valahogy az utóbbi időben elfelejtettem), nélküle a film sem működne.
VálaszTörlés