A GTA nem kötött le soha. A Vice Cityvel egyszer játszottam egyhuzamban olyan 8 órát, de a küldetések nem tetszettek és soha többé nem vettem elő. A folytatás a fekete gengszter szereplő miatt nem vonzott, a GTAV-re meg már hozzászoktam, hogy ez nem nekem való.
Pedig játszottam más sandboxokkal. A Pókember különböző, de menet közben unalomba fulladó részeivel, a két inFamous-szal, amik azért annyira élvezetesek voltak, hogy a végüket is lássam.
Az Oblivion rém béna volt, a Skyrim már javult, de még mindig nem éri el a Fallout 3-at. (A Skyrim sztoriját nagyon befolyásolni nem lehet, a F3-ban meg már az elején núkolhatja az ember Megatont, stb.)
A Far Cry 2 szintén megvan, de valamit jól elnézhettem benne, mert emlékeim szerint pár óra után nem tudtam rájönni, hogy merre van a következő sztori küldetés és nem is tudtam, hogy ki kivel, merre van és mit akar. Mea culpa.
A harmadik rész viszont visz magával előre.
Kb. hetente egyszer tudok játszani mostanában, de az egy ebéd utántól éjfélig tartó Far Cry 3 menet. Egyszerűen imádom a települések felszabadításával járó izgalmakat. Megtalálni a legjobb behatolási pontokat, elcsalogatni pár őrt, rájuk szabadítani a vadállatokat. Az első ilyen esetem nem is a tutorial által szájbarágott módszerrel történt (lődd meg a ketrec ajtaját és elszabadul a tigris), hanem egy fogva tartott állattól mentes helyen. A közelben morgott egy tigris és néhány jól irányzott kaviccsal felkeltve az érdeklődését betereltem az ellenséges bázisra. Valamelyik idétlen katona véletlenül szétlőtt egy tartályt is, a káoszban pedig hátulról, hangtompítossal leszedegettem a maradék zsoldost.
Így szerettem volna érezni magam egy új Tenchu játékban is végre. Amikor már nem a falhoz lapulva kell lopakodni, csigalassúsággal, hanem fizikailag kihasználva a teljes terepet.
Sőt, bárcsak tudna olyan vadászat élményt nyújtani az Assassin"s Creed, mint ez a játék.
 |
| Még pókerezni is jó ebben a játékban... |
Bár utóbbinál még nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Adott egy rakat jó kis képesség, amelyek szintlépésenként (minden szint 1000xp) egyenként nyithatók meg. Azonban egy idő után nem vehető új képesség addig, amíg a fő sztorivonalon nem halad előre az ember.
Olyan szempontból jó, hogy vissza-visszarángat a fő csapásra (nem úgy, mint a többi sandbox, melyekben a mellékküldetések kiélvezése után már nem vonz a történet teljesítése) és megmarad az a fajta újdonságérzet a játék végéig, amit az új képességek hasznosítása nyújt.
Tipikusan jó példa erre a jrpg-k eleje, amikor még rendszeresen, ütemesen jönnek egymás után a speckó képességek, mint pld. a különböző limit break technikák az FFVII-ben. Az ember alig várja, hogy bejöjjön egy újabb és újabb. Aztán ahogy az ezek közti idő egyre inkább megnyúlik, s mindemellett a világtérkép megnyílásával a a lehetőségek száma megnő, a játék kénytelen más tartalmi ponttal fenntartani az érdeklődést. (új városok, minijátékok, titkos karakterek, varázslatok megszerzése, stb.)
Ha nincs ilyen egyéb tennivaló, akkor könnyű ráunni az egészre.
(Valahol taán ez (megszakad a fejlődés a 30.(?) szinten, a harc maga meg nem egy nagy élmény) okozta azt is, hogy még az oly szeretett Fallout3-nak sem jutottam el a végéig.)
Ezért sem tudom, hogy támadjam vagy védjem ezt a skill limitert a Far Cry 3-ban.
De bántani semmiképp sem fogom.
Már most több intenzív játékórát nyújtott számomra, mint a szokásos 3rd person akció címek és a francia/kanadai poénok is nagyon jól állnak neki.:)
