OWLBOY

Érdekes kis barlang shooter/platformer/puzzler ez a játék, de

- rövid,

- könnyű, könnyű, túl könnyű,
- egyes mechanikák (ugrálás, "repülőgépes" repkedés) elvétve jönnek csak elő a játékban,

- néha mintha jrpg-nek képzelné magát a beszélgetéseivel.

Egyébként szépen ki van csiszolva a pixelgrafika és élvezetes tud lenni, csak ha már egyszer felvették ezt a shoot 'em up dolgot magukra a platform (ügyességi) részek mellé, akkor mindkettőből adhatnának többet és töményebbet.

Platformer rész alig van, a vízeséses pályákon nem lehet repülni például, oda elfért volna még ilyesmi, a shooterkedés meg jó a váltható fegyverekkel (váltható társakkal), de ilyen kevés fajta és ilyen kevés ellenféllel szemben kb, érintésre kéne a game over képernyőt bedobni és még úgy sem lenne nehéz, erre meg van egy hosszú életerőcsíkja a karakternek.

Egyszeri élménynek jó, de nem késztet többre. Hiába gyönyörűséges és aranyos, mi több, ötletes, ennyi kihívással egyszerűen nem érdemli meg azokat a 9 pontokat, amiket szórnak rá mindenfelé.

Ilyen grafikával megnéznék pár régi játék remake-et, de ameddig ezt is rajzolgatták, teljesen esélytelen.

OVERCOOKED

A négy napos hétvége lezárásaként tartottunk egy kisebb játékbulit, ahol a prímet az Overcooked vitte el négy fős coop módjával.
Ennyit már rég üvöltöttünk és ilyesmit még soha, nem tudom, mit gondolhattak a szomszédok, amikor négy 35-40 körüli férfiember sürgeti egymást azzal, hogy szeletelje már a zöldséget, mosogasson már vagy szervírozzon hagymalevest.

A játéknak a lényege az, hogy megtaláljuk az ideális szerepkör felosztást a konyhában: ki készítsen elő alapanyagokat, ki rakosgassa össze őket, ki mosogasson, stb. De ez persze minden pályán más és más kombinációt kíván és mindig kicsit többet kell csinálni, alkalmanként dinamikusan kell igazodni az új helyzetekhez.

Ezeket a pályák kialakítása is szolgáltatni tudja: egy hajó konyhájában balra-jobbra dülöngél a szoba és átrendeződnek az asztalok, futószalagon kell/lehet átadni dolgokat egymásnak, mozgó teherautók platói közt kell közlekedni, stb.

Egy idő után már nagyon nehéz megszerezni a három csillagos értékeléseket, de kiváló játék, ha megvan hozzá a 3-4 játékos.

RISE OF THE TOMB RAIDER

Ha röviden szeretném jellemezni a játékot, akkor ez egy gyűjtögetős Uncharted játék, opcionális Tomb Raider tartalommal.

A Tomb Raider tartalom pedig nem más, mint a legtöbbször tényleg csak sztori részen kívüli sírfosztogatások, barlang bejárások során talált logikai/ügyességi feladványok. Ezeknek nagy része csodálatos és visszahozza az igazi Tomb Raider érzést, szemben a sztori szállal, ami megint egy rohangálás a kommandósok között 2.0.

Igazából a rendszer ehhez is elég jó, lehet bújni a bozótosban, figyelmet elterelni mindenféle eszközzel, alulról-felülről támadni és még jobb is, mint egy Assassin's Creed.
Csak ez nem Tomb Raider és ritkán van hozzáadva elég nehézség. Akarom mondani, ezzel a motorral egy egész jó lopakodós játékot lehetne csinálni, csak ez a játék egyszerre annyi minden más is akar lenni.

A nagy területek/pályarészek kialakítása is nagyon jó, tele vannak olyan helyekkel, amikkel kapcsolatban nagyon nem világos, hogyan lehet azokhoz eljutni, de ezek is csak szorgalmi feladatok a játékban.

Mindenesetre benne vannak és örülök neki, hogy a modern TR mellé becsempésztek ezt-azt a klasszikus TR-ekből, még akkor is, ha motorozni meg varázstárgyakat használni nem engednek.

Ha már egymás után játszottam velük, akkor elmondhatom, hogy ez a játék jobban tetszett, mint az Uncharted 4.
Mindkettőben vannak hasonló lehetőségek, mint az ugrás utáni csákánnyal mászás és ezekben a RotTR jobb. Lényegében az U4-ben szinte csak bevezetik ezeket az eszközöket és lehetőségeket, aztán szinte teljesen elfelejtődnek, a RotTR-ben viszont vannak helyek, amikor aktívan használni is kell őket. Na nem olyan sok, messze van az ideálistól, de összehasonlítva több ilyen van, köszönhetően az ide-oda lerakott kincsek elérését megnehezítő ötleteknek.

A felszedhető cuccokban is nyert Lara, mert a sztorifoszlányok magnókazettákon/naplóbejegyzésekben és a felszedett tárgyakhoz fűzött kommentárok érdekesek, adnak valami jutalom érzést.

Amit utáltam, azok a szkriptelt sztori részek, amikor oda kell menni kötelezően valakihez beszélgetni és persze a szkriptelt menj a folyosón és harcolj etapok. A történet maga felütését tekintve érdekes, de azért nem egy nagy cucc, csak a szokásos, meg kell keresni valami mesebeli lófaszt, amihez előbb meg kell keresni egy másik mesebeli lófaszt és ahhoz még egyet. Persze a végére kiderül, hogy mindez tök felesleges lett volna, ha XY kinyitja a száját. :)
Ja és ezt a fejlődési rendszert is teljesen el kéne felejteni. Ez is csak azért van, hogy egyre könnyebb legyen a játék. Remélem a következő részben nem kell újra megtanulni a magasból való földre érkezés utáni kigurulást meg hasonlókat.

Messze nem lesz ez sem a kedvenc játékom, nem is fog előkerülni újra soha, de valamit már vissza tudott csempészni a régi Larából, amiért hálás vagyok.

A GYILKOS TRÉFA

Ezt sem kellett volna megnéznem. A Killing Joke rajzfilmadaptáció nem jó. Tényleg klasszikus a képregényfüzet, itthon, magyarul ez volt az első Batman képregény és talán a mai napig a legszebb. Magában nem elég egy rajzfilmhez, ezért tettek hozzá még egy jó kis előzmény részt Batgirllel, amire azt mondták páran, hogy kár volt, kiemelve egy jelenetet, amit ellentmondásosnak éreznek a karakterek (Batman és Batgirl jellemével. Szerintem meg épp ez volt a legjobb része az egésznek, mert mutatott valami újat. De annyira elválik sajnos ez és a második fél, ami leköveti a képregényt, hogy jobban örültem volna valami lazább feldolgozásnak, még inkább egy teljesen új történetnek.

A Killing Joke résszel a következők a problémáim:
- a rajzfilmesítés során a képminőség, vagyis inkább részletesség - valahol érthetően, de  - nagyot esett
- ez a történet olvasva üt, animálva túl gyors, kapkodós, nem lehet úgy odafigyelni a mondandóra
- az első felén érezhető, hogy ezt rajzfilmnek szánták, a maradék pedig gúzsba kötött adaptáció.

A DC mindig is profi volt az animációs filmjeiben, erre most megint sorra tolják majd a remake-eket, a következő pont a Hush, lesz...

UNCHARTED 4

Augusztus elején nyomtam végig, kölcsön kapva egy PS4-gyel együtt.
Szó szerint ledaráltam az egészet. A grafika és a karakterek természetesen nagyon jók, a harcolós részek pedig már-már olyanok, mint a predator pályák az Arkham Asylumban, tehát nagyon élvezetesek.
Azonban az ilyenek közti sztori részekhez már öreg vagyok. Nekem az már űrutazás, az unalmas fajtából.
Nem igazán érdekel, hogy Drake meg a Tesója mit csináltak gyerekként és hiába a nagy, nyitott terepek, ahol autózni lehet, az sem. A legtöbb pályán is csak átfutottam, kar előre + ugrás nyomogatással.

Szóval amire leginkább emlékszem az U4-ből:
- az emlékezetes helyszínek, mint az elveszett város és a végén a kalózhajó,
- hogy Elena végre gyönyörű, nem csak elvileg az [szegény kék csaj (Liara) volt mindig ilyen a Mass Effectben],
- hogy Drake sokkal jobban és sssssokkkalll gyorsabban rajzol, mint én, de lenyúltam a rajzolós útinapló ötletét és én is csináltam idén ilyet,
- hogy már megint "feladványok" vannak a játékban,
- hogy jó volt osonni a fűben és lengedezni a kötélen (predator pályák),
- "No! No! No! Oh God! No! Shit!" :D
- Crash Bandicoot,
- a kislány a végén.

Ezek alapján könnyen kijelenthetem, hogy nem ez volt életem legjobb játéka és még a közelében sincs, sajnos. :D

XCOM 2

Nagyon jót játszottam év elején az XCOM: Enemy Unknownnal, de a végére azért leesett az, ami miatt a második részt elég hamar sikerült feladni:
Úgy kell táncolni, ahogy a designerek fütyülnek, különben meggyengülnek az alapok és elkezd látszani a kanyarban a game over.

Legalábbis folyamatosan ezt az érzetet kelti a játék és én inkább újrajátszottam a pályákat többször, de nem mertem hagyni, hogy a sokat fejlesztgetett jó katonáim meghaljanak, hogy utána dominó módra dőljön be az egész ellenállás.
Pedig nyilván az lenne a lényeg, hogy ők elveszthetők és pótolhatók, de annyira dübörög az inváziós visszaszámláló, hogy inkább átmegy (nálam legalábbis) trial errorba és quick save/loadba az egész.
Így meg már betanulós puzzle, nem taktikázás.

Sok időt fektettem bele, de egy idő után inkább félbehagytam és feladtam. Pedig látom, hogy mások hardcore módban is végigcsinálják... Mit mondjak, a nula kontroller támogatás is hozzásegített a döntéshez egy picit. :)

SUPERMAN ÉS A JÁTÉKÚJSÁGÍRÁS

Már jó ideje leszarom a játékújságírást. Elég csak arra gondolnom, hogy bár az elején igazi élménybeszámolókkal kezdtem én is, aztán valahogy eljutottam a kritikához és objektivitásra törekvéshez, de ebből csak baj lett: "-Ne számolj be tényekről, neked csak véleményed lehet!" - jöttek a jótanácsok, meg az, hogy nyilván kiégtem, kevés a punci, depis vagyok és ezért nem adom meg azt a szép nyolcast. Szóval elég erre gondolni és arra, ami előtte és utána is volt: arra, hogy a pontszámokat átírták a főszerkesztők. Vagy feljebb tolták, hogy ne sértődjenek meg a fanok, vagy lejjebb vették, mert mégis, ez csak valami retro izé, nem lehet tökéletes. Tényleg úgy vagyok vele, hogy leszarom. Képtelen vagyok elolvasni a játékteszteket. Nem tudnak hasznos infót nyújtani egy ideje és emiatt nem érdekelnek. De amikor ezt a képregényt olvastam tegnap, akkor eszembe jutott, hogy mennyire és hogyan utáltam meg az egészet. S mindez nem kevés mosolyt csalt az arcomra. 

FURI

Szenvedek már egy ideje a "nincskedvemjátszani" betegségtől.
A Mad Maxet persze eluntam, az új Pang valahogy nem az igazi, a Tron runner jó, de nem izgat, az Alien: Isolationhöz meg se hangulatom, se türelmem.

Aztán jött ez a shoot 'em up - hack 'n' slash hibrid és bumm, újra érzem a ritmust.

Még csak a harmadik bosst gyűröm (más nincs is benne, csak felesleges sétálás két főnök közt), de fantasztikus. Bullet hell, lövöldözés, parryzés, kitéregetés. Egyedül a parry az, ami picit zavar, mert néha nem feltétlenül látom azt, hogy mikorra kellene időzíteni, de talán csak gyakorlás kérdése.

Rém kíváncsi vagyok, mit hoz majd le róla a sajtó és hány pontot vonnak le azért, mert nincs története. :D
Persze feltételezve, hogy egyáltalán írnak majd róla bármit is, hülye "furi benne ez, furi benne az" poénok helyett.

FTW!

A munkahelyemen az egyik IT-s srác azt mutatta, hogyan használja távoli eléréssel a munkahelyi gépen keresztül az otthoni PC-jét. Szépen megjelent az otthoni desktop a monitoron, a lényeg viszont az volt, hogy ezen az otthoni gépen egy android emulátor futott, azon pedig valami japán rpg vagy annak utánzata.
Persze a srácnak nem volt ideje játszani, ezért scripteket futtatott, amik gombnyomásokat szimuláltak és ezáltal folyamatosan mehetett a harc, a program játszotta a játékprogramot.

-Miért csinálod ezt? – kérdeztem. A válasz még csak nem is az volt, hogy azért, hogy fejlődjenek a karakterei, hanem az, hogy így (is) folyamatosan győz.
-De nem az lenne a lényeg, hogy játssz?
-Nem, a győzelem a lényeg.

Ezen eléggé elhasaltam. Persze egy rpg-ben amúgy sem igazán játszol, amikor csak támadásokat variálsz gyógyítással/gyógyitallal és tudjuk be az egészet annak, hogy a srác számára a sikerélmény a script megírása volt.

Már ha ő írta, mert ha nem, akkor játékos szempontból ez már igazi eretnekség.. :)

Ugyanígy nem tudom megérteni azt sem, amikor valaki spammel egy karakterrel egy verekedős játékban és nem azt a karaktert választja, ami érdekli, hanem azt, amivel a legkönnyebb győzni.

Kb. sosem fogok többé rpgz-ni. Max a Grimrock féle crawlerekkel, de jrpg-hez vagy Diablo-hoz biztos sosem lesz energiám/kedvem. Legalább minimálisan érezzem azt, hogy tőlem függ a győzelem, nem a szintemtől.

JAPÁN NAP 2016

Kimentem erre a rendezvényre, mert meg volt hirdetve oda egy manga rajzkurzus is, gondoltam, hogy megnézem milyen.
A végére semmilyen lett, mert ez egy rendhagyó alkalom volt náluk is.
Akik kint voltak, azoknak az volt a feladata, hogy rajzoljanak, kezdő szinten három képet, bármit, ami a rendezvény által ihletődött. A haladók pedig 1-3 oldalnyi képregényt, azonos motivációval.
Nyilvánvalóan a kezdő szintet választottam, mert még így is csak két képig jutottam el, abból is a másodikat most megnézve, anatómiailag nem vonzó...:D
A rendezvényen volt japán mese felolvasás (az eddigi legszebb mesemondó lánnyal, akit láttam), ezért gyorsan leskicceltem egy Urasima Tarót. (Ami mondjuk a kedvenc japán népmesém, ha mondhatom, hogy van ilyenem.)

Majd választottam egy haikut, ami alapján rajzoltam egy meztelen lányt, verssel a hátán, de szegény nem lett kész és kicsit ferde is a háta.
Mondjuk nem tudom, hogy lehetett volna ennél többre időm, ha közben elugrottunk ebédelni a Deákra, meg utána elkapott a vihar. Amit úgy ahogy sikerült elállítani.
A nap végén lett volna némi rajzelmélet, de ezt két okból is kihagytam. késve kezdődött volna és a helyszínen nem működött semmi légcserélés és csak fuldokolva izzadtunk.
Másrészt meg bár voltak ott nagyon ügyes lányok és elképesztően ügyesek is (meglestem pár rajzot), valahogy úgy éreztem, hogy nekem ez túl otakukuszáj...:)

GANTZ

WTF? WTF? WTFF?
Az egyik japán munkatársat kérdeztem meg, hogy mit tudna ajánlani rajzfilmek terén, mert már rég nem néztem semmit, az Attack on Titan második évada pedig nagyon nem akar jönni.
Bedobott néhány kedvencet lehetőségként, amiből azt ajánlotta, hogy a Gantzzal kezdjem, mert az már kifutott.

Nem tudtam, hogy mire számítsak, de nem hittem volna, hogy pont betalálnak ezzel a valamelyest poszthumán sci-fi, akármicsoda keverékkel.
Az első öt perc katasztrófának tűnik, egy teljesen idegesítő, szerethetetlen főszereplő(?) sráccal, aztán egyszer csak abbahagyhatatlanul érdekes lesz.
A nagyméretű mellfétisnek még mindig nem tudom, hogy mi a szerepe ebben az egészben, de teljesen elhomályosul az alapsztori mellett, ami egyfajta "túlélők viadala" csak érdekesebb, mint a Jennifer Lawrence félék.

SPOILER
Te mit tennél, ha meghalnál, de kapnál egy újabb esélyt, másolatként?

FLASHPOINT

Úgy két hete történt, hogy a DC képregényhősök világa kapott egy újabb resetet és Rebirth kódnév alatt újraindították a füzeteket. Nem akartam egyből belecsapni a lecsóba, mert pár éve volt már egy reboot, ami a New 52 cím alatt futott és teljesen lemaradtam róla.
Kis utánajárással kiderült, hogy a New 52 nem csak amolya indítsunk újra mindent alapon ment, hanem rendesen meg volt magyarázva: a Flashpoint suppercrossover vezeti fel.

A Flashpointot pedig ismertem, legalábbis a rajzfilm változatot, de arról nem tudtam, hogy eltér a képregényestől. Abban ugyanis Flash megmenti az anyját, ezzel újraírja az idővonalat, de minden rossz irányba megy, ő sem válik szuperhőssé, de a világ is fejére áll, ezért megpróbálja visszacsinálni a dolgot.
A képregény ennél sokkal monumentálisabb: már eleve azzal kezdődik, hogy Wonder Womanék és Aquamenék bemutatkoznak a világnak és háborúba kezdenek, amibe berántják az egész bolygót. A legjobb az egészben mégis az, ami a megváltozott idővonalon történik Batman családjával. A rajzfilm abból csak ízelítőt adott, a képregény legalább egy komoly tréfával többet. :)
Még nem vagyok a végén és utána még vár rám pár évnyi New 52 is, ami talán beletörhet a bicska, de eddig megérte.

AXIOM VERGE

(0611) Haveri ajánlásra kezdtem el a játékot. Írták, hogy PS4-en most olcsósított és megéri, ezért én is elkezdtem PC-n. Az első pár fejlesztés előtt persze nagyon egyszerű kis Metroid klónnak tűnik, de aztán szépen beindul: jönnek a titkos járatok, a különleges képességek. Az atmoszféráját a zenéje adja, kétségtelenül. A CGA-színpaletta nagy fájdalom számomra, de vannak benne meglepetés effektek később. Egyelőre még csak pár bosst fektettem el, mondjuk úgy, hogy a lock gomb használatának lehetőségét valahogy sikerült figyelmen kívül hagyni, de nagyon tetszik.

Update (0619) Elég sokat haladtam, tényleg korrekt Metroid klón, finomságokkal. Egyedül az ellenfelek egyszerűsége nem tetszik. Vagy túl könnyűek vagy túl nehezek, de egy végigjátszást simán megér. Azt, hogy mondjuk mi történik sztori szinten, nem igazán sikerül még megérteni, de jó sztorikért könyvet szoktam olvasni. :D

Update (0622) Vége. Tömören: jó volt. Bővebben: a zene és grafika (főként előbbi, utóbbiból az art, hátterek egy része, a rusalkik), baromi jó hangulatot, atmoszférát adtak az egésznek. A sztorit képtelen voltam követni és fel is adtam, az nem tetszett. A játék maga még némi csiszolást kaphatott volna, mert egyes ellenfelek inkább idegesítőek voltak, mint ügyességet igénylők. A titkos járatok, fegyverek száma meg mondhatni már túlzás. Közel harmadát meg sem találtam a fegyvereknek, sok teljesen felesleges volt. A végső ellenfél előtti boss (Sentinel) kényszerített csak arra, hogy megnézzem neten, hol van a lángszóró, amivel már gyerekjáték volt.

Összességében kellemes élmény volt, ilyen jöhet még.

WARCRAFT

Az igazi pozitív csalódás ez a film volt. Ugyanúgy jártam, mint a Batman v Superman esetén: hallottam a negatív visszhangokat, ment a szájhúzogatás. A képregényes filmet nagyon vártam, a Warcraftnál viszont úgy gondoltam, ráérek én ennek a megnézésével. Teljesen véletlenül mentem el rá: a cél az volt, hogy mozizzunk, vagy ez vagy az X-Men. A Warcraft győzött, mert az X-Men látatlanban is taszít, az emberek az orkok ellen viszont csak szimplán unalmas trailerrel nyitott.

Amikor valaki azt mondja, hogy történetvezetési gondok vannak ebben a filmben, nem tudom mire gondol. Nem találtam semmi ilyesmit, teljesen lineáris, ork és ember oldalt párhuzamosan bemutató a sztori. Mindkét oldalon érthetők a motivációk, én értettem az egészet.

Egyeseknek nem ment a karakterek felismerése, megjegyzése sem. Furcsa, de ilyen problémám sem volt. Nyilván nem fogom megmondani az összes ork nevét, mert hát mégsem Jim és Joe neveket kaptak, de mindig tudtam, hogy ki kicsoda.

Ami nagyon tetszett, az a mágia (cg), a portállal, a teleportokkal, falvarázslatokkal, stb-vel. A harc is jó, imádnivaló az is, hogy az orkok nem a tipikusan egysíkú, gonosz lények.

A nap végén azt mondom, kifejezetten szórakoztató fantasy film volt: várom a folytatást, ezt pedig meg akarom nézni még egyszer, sőt, remélem, hogy blu-rayen vágatlanul lesz fent.

BLINDSPOT

A Flash és Arrow után/mellett ezt a Blindspotot is ledaráltam, bár a végére sem jöttem rá, hogy miért ez a címe.:) Magyarul Rejtjelek, az egyértelmű.

Rövid véleményként annyit, hogy bár a sorozatban az akciók - mondjuk úgy - középszarok, a sztori mégis kárpótol és élvezetessé teszi az egész évadot. Kik, miért csinálták azt, amit? Mi a tervük, mi folyik itt Gyöngyösön?

Nagyon nem bíztam a sorozatban, csak Jaimie Alexander szemei és figyelemfelkeltő tetoválásai miatt kezdtem bele, de pozitív csalódás volt.
Az is meglepetés volt, hogy Jane Doe nem tipikus főszereplő, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem fókuszálnak rá kiemelten. Ugyanannyi szerepet kapnak a társak is.

A csajnak épp olyan szép szemei vannak, amennyire fura, "rekedtfazék" hangja. Kurt Weller pedig annyira ismerős volt, aztán rákeresve kiderült, hogy a 300 második részében ő volt a "kék Leonídász" és ő hajtott végre "hadvezéri szexbírkózást" Eva Green karakterével...:)

Kiemelendő még a zene: a Way Down We Go (Kaleo) és az Oh My Word (Flip Garter) úgy elkapott, hogy megállítva a filmet kerestem rájuk és dobtam fel a kedvencek lejátszólistára őket.

ROAD WARRIOR

Csak visszatértem a Mad Maxhez és bekapott az ékszíj, egy időre...
Pontosan 44 órára, ami alatt kiélvezkedtem magam, elsősorban vezetéssel és bázis felszabadítgatással. Végül eljutittam Gas Town-ba, de mostanra mindent kipróbáltam és elhagyott a játékkedv. Talán még a sztori módot erőltethetném egy picit, de mindig akad jobb elfoglaltság. Ettől függetlenül legalább ennyi belement.

Kár, hogy ez is egy szintlépős játék, még akkor is, ha nem a klasszikus értelemben, de ebben is eleinte túl gyenge, aztán túl erős az ember, a saját képességeitől függetlenül.

Mindenesetre csak ebben a játékban lehettem Mad Max, én pedig szeretek Mad Max lenni. :)

THE STEAM MAN

Öt részes képregény, aminek már a borítójába beleszeret bárki, aki érzékeny a steampunkra, belül azonban valami más vár. Részben más, mert az első füzet még tényleg gőzgéppel a világok harca tripodjai ellen. De ezután elborul az egész és átmegy H.G. Wellsbe és a végén pedig ocsmány horrorba.

Szerencsére nálam mind fekszik és nagyon tetszett is, leszámítva talán a legvégét, amit túl egyszerűnek tartok befejezésként.

Amit érdemes még tudni a képregényről, hogy egy 1868-as amerikai novellát, a The Steam Man of the Prairiest veszi alapul, vagy inspirációs forrásnak. A prérik gőzgép-embere nem ugyanazt a történetet mondja el, abban még valami fiatal feltaláló húzatja a kocsiját egy gőzgép emberrel és így indul a barátaival vadnyugati, kincskereső útra, az indiánok lakta vidéken. A kritikák alapján nem egy élvezetes darab, inkább indiánokkal harcoló, semmint a gőzgépre fókuszáló a cselekmény, ezért inkább csak történelmi szempontból érdekes, mivel az első példa az irodalomban a mechanikus emberre. (ha minden igaz)

HŐSÖK ÉS ROBOTOK

Az utóbbi időben végignéztem a Daredevil 2. évadát és még jobb volt, mint az első. Lehetne picit nyafogni, hogy nem igazán a címszereplőről szól, ami tény, de azért róla is. Illetve a képregényekben is bevett szokás az olyasmi, hogy másik szemszögből is jól megmutatják a dolgokat. A második évad mindenesetre már sokkal nagyobb büdzsét kaphatott, legalábbis úgy tűnik. Emellett az ördög ruha is egész elfogadható, a koreográfia pedig minden alkalommal kiváló. Ééés igen, van akció rendesen! Esetenként az ügyvédkedés megy, máskor meg a bunyó, a Punishernek és Elektrának köszönhetően pedig az igazi vérengzés is. Konkrétan minden, spoiler miatt le nem írható elvárásomat teljesítette a sorozat.

Menet közben pótoltam a Spartacus 2. évadát, ami már sajnos nem az eredeti szereplővel készült (szegény meghalt), emiatt is, de egyébként is más lett picit, de ettől függetlenül még mindig nagyon intrikásan jó és kegyetlenül véres.

Harmadikként a HUMANSt első évadát sikerült végigpörgetni, ami egy talán svéd eredetit feldolgozó angol, meseterséges intelligenciával és a házi szintetikus szolgák elterjedésével fellépő társadalmi hatásokat vizsgálgatja. Rendkívül érdekes és enyhén "creepy", ahogy a szintetikus lány váltja az arckifejezéseket. Nem is tudom, hogy csinálhatták meg őket ilyen jóra.

A végére pedig be kell számolnom a mozis élményről, az annyira várt Batman vs Superman: Dawn of Justice-ról.
Ezt a filmet eltemettem a második trailer után, ami konkrétan az egész történetet bemutatni látszott... és úgy is lett. Aztán úgy voltam vele, hogy mégis látnom kell a kedvenc karaktereimet, de hirtelen jött a negatív filmkritikusi szökőár. Végül mégis megnéztem és de jól tettem! Bár a film 2/3-áig csak azt vártam, hogy mikor jönnek azok a hatalmas hibák, amik miatt ez a film 10/3-at érdemel, nem jöttek. Nem tökéletes, persze, de kifejezetten jó, az eddig legjobb Batman és Superman adaptációval, bunyókkal, batmobillal, mindennel. Ami nem tetszett, az Jesse Eisenberg Luthorja, de vegyük úgy, hogy ő Luthor fia. Illetve tudnék egy minimálisat nyafogni a főellenfél behozásának hogyanjáról, de kb. ennyi. Számomra az összes eddigi Marvel filmnél és az új Star Warsnál is jobb lett, ami persze nem olyan nehéz dolog, de összességében is a nagyon tetszett kategória. Délelőtt, a mozizás előtt megnéztem a Batman: the Dark Knight Returns 1-2-t is, mert valamennyire ezekre és a Death of Superman képregényre épül a film és még ezek mellett sem volt ciki. Nem értem a kritikusokat, de nem is akarom érteni. Adnak az új Star Trekekre 90%-okat? Hahaha...
Várom a plusz 30 perces Blu-rayt és kész.:)

MAD MAX

 Erről nem vagyok hajlandó pár sornál többet írni.

Unalom. Ennél még a Tomb Raider Reboot is érdekesebb! Még a Far Cry 3-4 is, pedig azokat sem voltam képes végigjátszani! Tény, hogy a Humble Store-on vettem meg jól leárazva, de már azt a pénzt is sajnálom rá. Kár érte...:(

Pedig olyan hosszú idő után lett volna kedvem megint játszani egy jót...

SCAN YOU DO IT? / SFV

A legújabb problémám (azon kívül, hogy kellene venni rendes ceruzákat, mert sosem fejezem be a rajzokat mechanikus cerkákkal satírozva) az, hogy a szkenek minősége nem az igazi. Azt olvastam, hogy egy szürkeárnyalatos csíkot (mint egy monokróm színskála) kellene tennem a lapra, hogy a szkenner ne állítgassa magát mindenfelé. Ez lesz a következő tesztem, csak most nincs kéznél nyomtató. Amúgy meg talán végre elkezdek Street Fighterezni, csak ne lenne ilyen nyomi a szingli tartalom. Hétvégén is azt nyomtuk és egész érdekesnek tűnik az új rendszer, amiben a speckóbb mozgásokhoz kötelező használni a "fogyó csíkos" opciót. Persze eszembe jut az is, hogy ez a játék nem más, mint egy felgyorsított kártyajáték, amit előre meg kell tanulni. Hogy melyik karakter melyik mozgására melyik karakter melyik mozgása az ellenszer és ilyenkor el is megy picit a kedvem az egésztől.:)

HARLEY

Hastájékon el van rontva mindenképp (picit vastagabb kellene legyen) és a kezével mit szenvedtem...
Biztos sikerül majd csak úgy két egymásra helyezett kézfejet rajzolnom elsőre.
Végül a könnyebb megoldást választottam. :)
Beszkenneltem és elraktam Gimpben, mert még rá fogok menni. Rá kellene adni Margot Robbie ruháját is a Suicide Squad trailerből. Már amit lehet. Erre a nyakra nem fog kiférni a P U D D I N G nyakék, az tuti.
Volt előzménye is jópár (ebből néhány lent), de végül ide lyukadtam ki. Érdekes volt rájönni, hogy ha karikatúrát akarok rajzolni, akkor maradjak az apró méretnél, mert A4-en - még fektetve is - elkezdek automatikusan részletezni. Na de ez még az eleje, gyakorlás nélkül nem lesz változás.

DRYAD

Ma napközben a kezeket gyakoroltam picit, de estére megint arra vetemedtem, hogy előre szaladjak és rajzoljak egy teljes alakot. Jól látszik a menet közbeni alakítgatás. Láb pozíció után hátsó váll/kar hiba észrevétele, azon némi javítás, de nem tökéletes. Na és még össze is maszatoltam a vacsorával, de szürkeárnyalatos scanen nem látszik. :D
A szkennelésen is van még mit gyakorolni...:D

TŰZKERESZTSÉG

Haladok a Vaják könyvekkel és firkálgatással.
Ez utóbbiból még mindig csillámfaszláma szinten vagyok, látom is a hibáimat. Ez persze nem tart vissza a gyakorlástól, sőt...

Ez teszi ki a szombataimat.
A megvett süthető gyurma meg csak néz rám a szekrényről. :)

Mint a játékok. Pedig ma majdnem rámentem valamire,

DESIGNDOLL

A rajzolásnál nagyon jól jönnek a mozdulatvázlatok, ha kezdő az ember. A napokban azon gondolkodtam, hogy az mmorpg-k karaktergenerálóját jól lehetne erre használni, ha a pózok is tetszőlegesen variálhatók lennének. Aztán gondoltam, rákeresek és igen: létezik már ilyen program.
A DesignDoll viszont leginkább arra volt jó, hogy elrabolja az időmet. Talán csak hozzá kell szokni, de órákon át állítgattam az ujjperceket, egyebeket. Arról nem is beszélve, hogy milyen későn jöttem rá a boka és csukló forgatás mikéntjére... Bár tény, hogy nem a legegyszerűbb pózzal kezdtem, hanem rögtön egy kétszereplőssel.

Mindenesetre nagyon tetszik, működik is szépen, csak pöttyet borsos az ára. (Az ingyenes verzió nem tud mentéseket betölteni, meg mások által készített pózokat letölteni a netről...)
Azt nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire jelent előnyt, ha az ember meg akar tanulni rajzolni, másolás helyett.

Hmm... Most, hogy játszottam még vele egy kicsit, tényleg hasznos. Kár, hogy - gondolom szándékosan - olyan nagyra/mangásra vették az alapfigura fejét és mindig nekem kell kisebbre állítanom. De segített "levetkőztetni" a pulcsis lányt és megérteni, hogy áll a keze.

SKETCHY

via Tumblr http://ift.tt/1NHheY6

Dog Days Are Over*****

via Tumblr http://ift.tt/1ZZr4vq

A FELSZÍN ALATT

Ez a pár kockás képregény zseniális.

Zseniális, mert mélységet ad a film egyik legfontosabb jelenetének.
De rá is mutat arra, hogy az magában menyire sekélyes, mennyire nincs a felszín alatt semmi, ha a nézők nem teszik hozzá azt.

Sajnos.vaz új Star Warsnál pedig lépten-nyomom bele kell ütközni valami hasonlóba. Amikor nyakatekert módon próbálják megmagyarázni, "betömködni" a plot hole-okat, értelmet adni értelmetlen jeleneteknek.

EGY SZEM ZAB

Na, annyi nem fért a seggembe, a film első képkockájától az utolsóig.
Utoljára talán Silent Hill vagy Dead Space játszása közben éreztem magam annyira elveszettnek, mint a The Revenant nézése közben.

A sztoriban semmi különleges nincs, jól ismert ember a természet és ember az ember ellen, "bosszúvágy" film. De a képek csodálatosak és a naturalista prezentációtól roppanásig feszült volt a hangulat, végig.
Menet közben mindig arra gondoltam, hogy jöhetne már egy régi Resident Evil játékokban lévő "mentőszoba" szerepet betöltő mosolygós jelenet... ...de nem jött!

Ha Leonardo DiCaprio-nak Oscart adnak, akkor szerintem azt már tavaly vagy tavalyelőtt kellett volna kapnia, ez a film ugyan kiváló, de a szerepet magát nem tartom olyannak, amiben túl sok mindent lehet mutatni.
Tom Hardy tetszett benne mondjuk a legjobban. El is felejtettem, hogy ez ugyanaz az ember, akit már annyi minden másban láttam. (Persze a "séró" is segített, nem csak az akcentus, amit felvett...)

A film megnézésével együtt leteszteltem - a hozzám talán legközelebb lévő - Eurocenter moziját is és elégedett voltam a minőséggel. Még mindig az Aréna a legjobb és a Westend a legrosszabb élményem, az Eurocenter viszont kifejezetten közel van az Arénához, tehát jól szerepelt. Mellesleg olcsó és kevés a néző. (ezáltal az idióta is)
A MOM Parkot eleve kerülöm, vicc, hogy ott milyen jegyárakat engednek meg maguknak. Persze a világ közepe, ha azt nézzük, mennyi külföldi él arrafelé. Nem is csoda, hogy ott mindig lehetett találni angol nyelvű vetítéseket.

Sosem gondoltam volna, hogy Leo ennyire magas és magasabb, mint Tom Hardy. (1.83 vs 1.75)
Ügyesen bánnak a magasságokkal ezekben a filmekben. :))))

Kylie Ren

Volt ma az edzőteremben egy lány, aki úgy nézett ki, mint Kylo Ren, csak méretes mellekkel… Mindfuck volt, a javából, de még mindig inkább ez, mint egy Rey kinézetű srác a zuhanyzóban, méretes mással…XDDDD

from Tumblr http://ift.tt/1JghMsU
via IFTTT

XCOM

Mostanában panaszkodtam, hogy rég láttam már egy jó ufós filmet, majd leesett, hogy nyakunkon az új XCOM, így kapóra Enemy Unknown bepótlásának ötlete.

Röviden annyit, hogy nem tudom letenni.

Izgalmas, normálon is elég nehéz így elsőre és a legjobb az egészben, hogy van plafonja a karakterfejlődésnek, nem lehet csak úgy ész nélkül HP-t növelni, mint egy átlag japán srpg-ben.
Szégyen és gyalázat, hogy sosem játszottam az UFO játékokkal, pedig a Laser Squad óta várok egy ilyen élményre.

POLYÁK

Az a szép ebben az "újrakezdtem a Witchert, hátha" dologban, hogy egy idő után tényleg megszoktam a borzasztó unalmas harcrendszerét. (három fajta harcmodor van és ezekhez különböző ritmusban kell kattintani az egérrel, plusz időnként egy-egy potiont elfogyasztani)
Mindezt persze csak azért, mert tényleg nagyon élvezetes beszélgetések vannak benne.
Annyira, hogy egy idő után fogtam magam és rámentem a könyvekre, amikből már a második közepén járok, a játék meg úgy maradt...:)
Persze majd valamikor visszatérek hozzá, de a könyv... ...jobb.

PLAYER 2015

Vége 2015-nek is, nem tudom már tovább nyújtani...:) A legfontosabb esemény az volt, hogy a PS4 csak porosodott, aztán végül el is adtam. A szerepét eleinte döcögősen, majd teljesen átvette az új PC. Idén több "hullámvölgyem" is volt, vagyis olyan időszakaim, amikor nagyon keveset játszottam, de visszatekintve azért ez az esztendő sem volt lapos. Az is említésre méltó, hogy egy évvel korábban még a PS Vita volt a leginkább használt konzolom, 2015-ben viszont teljesen felszívódott, alig volt bekapcsolva.
Utoljára pedig tegyük hozzá, hogy nem sok idei játékkal játszottam, 2015 a pótlások és ismétlések éve volt.