PLAYER 2013

Az óévben az alábbi (2013-ban vagy régebben megjelent) játékokkal játszottam legtöbbet és/vagy legszívesebben:



Assassin's Creed IV - Black Flag (PS4)
Nem titkolom, hogy a Creed IV-be csak azért vágtam bele, mert az új konzolra kellett valami, mert az új konzolon olyasvalami kellett, ami nagyon szép és még el is telik vele az idő és az Assassin's Creed sci-fi vonalának története az egyik legjobb volt ebben generációban. Aztán nagy rákészülésként még arra is képes voltam, hogy végigszaladjak a Creed III-on, aminél csak azt éreztem, hogy szalag mellett dolgozó, betanított munkás vagyok és hülye műszakvezetők helyett bugokkal kell harcolnom. De a történet befejezése miatt megérte. Kipróbálhattam a Vitás Liberationt is, ami sokkal hangulatosabbra sikerült, sok jó, de kiaknázatlan ötlet is van benne, de nem jó játék. Ezek után nem túl nagy kedvvel ültem neki a 4. résznek, de meglepetésemre, a számomra leginkább fontos lopakodós részek egész jók lettek, a hajózás is fejlődött picit és a játék tele van kellemes humorral (Ubisoft önirónia a szöveges részekben), ezek mellett pedig videojátékban talán az eddigi legtermészetesebb környezettel bíró játékot tették elénk, gondolok itt arra, hogy nem gyufásdobozokból épített hatású a város, hanem minden pontján más. Esélyes sincs az év játéka címre, de kiválóan telik vele a generációkezdés.

Batman: Arkham City (pc)
Visszatekintve a tavalyi, "2012 játékai" bejegyzésre látható, hogy azért csúszott át idénre ez a játék, mert tavaly egyszerűen nem voltam hajlandó beszerezni a drm meg a csak előrendelőknek szóló Macskanő, stb. miatt. Pedig kiváló játék volt, ugyanúgy élveztem minden pillanatát, mint az Arkham Asylumnak, s talán még jobban is. (Még akkor is, ha erről a baráti körömben mindenki másképp vélekedik)
Sajnos az új rész az Arkham Origins pedig szintén átcsúszik a következő (idei) évre. Jó lesz majd akkor, ha kijön belőle a GOTY vagy valami nextgen változat, esetleg majd megint pc-n, ha befoltozták rajta a lyukakat.

Catherine (PS3)
Na ezt tényleg kár volt kihagyni. Bár PS Plusban megkaptam "ingyen", ha találok belőle majd jóárasítottat, akkor biztos felteszem a polcra. Utoljára PS1-en voltak ilyen elvetemülten egyedi játékok. Ha idei lenne, ott lenne a top10-ben.

Coconut Dodge Revitalised (PS Vita)
Ez egy régebbi PS minis játék idei, felhúzott változata. Rém egyszerű játékmenetű, "egygombos" játékocska, de nem lehet letenni. Nagyon ügyesen variálta meg a 2d shoot 'em up lövedékkerülgetését a készítő azzal, hogy gyakorlatilag kikerülendő és ki nem kerülendő lövedékekre osztotta a befelé potyogó tárgyakat (halált okozó kókuszdiók és kincsek). Sajnos olyan csillingelő hangot ad ki a játékban a kincs felvétel, hogy attól szétreped a dobhártyám, ezért mindig rendesen lehalkítva játszom vele.

Dead Ahead (iOS)
Az év legjobb két legjobb zombis játéka közül az egyik. Ilyen szívet melengetően gyönyörű pixelgrafikát már nagyon rég nem láttam és a játék is kiváló, pontgyűjtögetősdi. Csak az irányítás fogott ki rajtam párszor, meg az, hogy sokat kell benne gyűjteni újfajta fegyverekre.

Dead Space trilógia (pc)
Ez ideinek számít, a 3. rész miatt, a többit csak úgy(!) újrajátszottam. Az rémlik, hogy nagyon sokan lesajnálták már a trilógia befejező részét, pedig szerintem semmi baj sincs azzal, hogy emberi ellenfelek is vannak benne. Ami nem tetszett, az a legvége, amikor már egy nekromorf "halálcsillagot" is bedobnak a levesbe. Azért kár volt, meg azért is, hogy nem mentek rá jobban az űrben, roncsok közt navigálós, kalandjátékosdira. El tudtam volna képzelni egy olyan játékot, ami szinte csak ott játszódik roncsok között és a szörnyek elleni lőszer/gyógyítás mellett az oxigén tartalékolás a másik leghangsúlyosabb menedzselendő pont. Helyenként akár úgy, hogy a játékosnak kockáztatni kell, visszaútra is marad-e elegendő levegője.
Azt a szembeszúrós jelenetet nem tudom, hogy képzelték...

Demon's Souls (PS3)
Igen, a piros szemű lovagtól megijedve azt hittem, hogy ez a játék játszhatatlanul nehéz. Aztán kiderült, hogy csak másik irányba kellett volna menni, hogy már megjelenésekor szerelmesévé váljak. Végigjátszani nem sikerült, de 8 bosst legalább kicsináltam, mielőtt beletört a bicskám.

Dragon's Crown (PS3/PS Vita)
Erről a podcastban is esik szó. Nagyon várt játék volt, de sajnos nagyon felemás lett. Szeretném, de az év egyik igazi csalódása, mert csak hard módban tud játék lenni, azt meg elrakták egy kötelező, húsz órás normál mód mögé, mindezt karakterenként külön-külön. Az rpg elemeket meg kukázni kellene belőle.

Dungelot (android)
A Dungelottal úgy vagyok, mint a korai táblás vagy kártyás játékokkal. Ha egyszer megtanultam a szabályokat, akkor már nem tud újat mutatni, csak reagálok és gépiesen dolgozom, illetve a szerencse az, ami a sikert vagy sikertelenséget leginkább befolyásolja. De mire eljutottam a szabályok megtanulásáig, nagyon kellemes élményben volt részem.

Far Cry 3 (pc)
Vadállat grafika és kellemes lopakodás/bázis felszabadítás. Azt hiszem, hogy ez a játék/motor az, ami leginkább pozitív hatással lehetett a Creed IV-re is. Sajnos végigjátszani már nem volt erőm, de fényévekkel jobb élmény volt a szigeteken tekeregni, mint mondjuk Los Santosban a GTA V-ből.

Flying Hamster HD (PS Vita)
Egy olyan shmup, amilyenekkel régen játszottunk és amilyenekből többet is el tdnék viselni. Félek, hogy addig nem fogom látni a végét, amíg meg nem nézem youtube-on, hogy a játék vége felé (víz alatti rész), hogyan lehetne életvesztés nélkül játszani.

Grand Theft Auto V (PS3)
Egy brutális kinézetű város, jobbnál jobb kocsik és egy nekem való rádióadó miatt ugyanazt éltem át, mint a Vice City-nél: beletettem pár napot a céltalan felfedezésbe, aztán el is felejtettem.

ibb & obb (PS3)
Kooperatív platform játék jó ötletekkel, a vége felé már helyenként túlságosan elgurult gyógyszerű pályatervezéssel. Elfelejteni nem fogom, de egy végigjátszás után (a vége miatt) többé elővenni sem.

Mass Effect trilógia (pc)
A vége egy köcsögség. De a végéig nagyon szerettem, na. :D Óh, és ez a trilógia - egyben lenyomva - tanította meg, hogy kell egérrel és billentyűzettel játszani.

Persona 4 Golden (PS Vita)
Ebben most már közel 40 órám van és a "dungeonök" miatt nem is említhető egy lapon olyan grandiózus jrpg-kkel, mint amilyenek régen a Square játékai voltak, vagy mint amilyen a Xenoblade lett. De nagyon szépen össze van rakva, japános, de nem elmebeteg ruházatú/kinézetű, hanem hihetőhöz közelebbi szereplői vannak, imádnivalóan jó a nyelvezete angolul és szeretem, ha egy játék figyeli a reakciómat és visszareagál. Kedvesebb voltam az egyik lányszereplőhöz, másnap reggel máris benyomtak egy olyan poént, hogy "azt álmodtad, hogy luchador álarcot viselve bírkóztatok egész éjjel" (vagy valami hasonlót).

Pitfall! (iOS)
Idén is rengeteget ugráltam és csúszkáltam Pitfall Harry-vel, mindaddig, amíg meg nem jelent a trónbitorló Sonic Dash.

Plants vs Zombies 2 (iOS)
Jött a papírforma. Egy baromi jó játék pár helyen megtűzdelve újításokkal, ez alkalommal azonban ingyen. De még mennyire ingyen: ebben a játékban nincs olyan paywall, ami a jó játékost sújtaná, sőt, már szégyelltem is magam, hogy nem kell fizetnem és simán végigjátszom.
Egyébként a Dungelothoz hasonlóan ez a játék is rutinná válik, ha egyszer kitanulja az ember (csakúgy, mint mondjuk a Magic the Gathering), de az odavezetű út jó hosszú és tele van humorral.

Punch Quest (iOS)
Talán a legjobb mobiltelós játék, amivel idén játszottam. Kaszmannal sokáig ligában voltam és csak úgy repkedtek oda-vissza a kihívások a game centerben, de aztán sajnos nagyon elhúzott, fel sem tudom fogni hogy. Iskolapéldája annak, hogy két "gombbal" is mennyire jó játékot lehet készíteni, emellett paywall mentes is. Hálából fizettem érte utólag, fejlesztőt támogatandó, nem megvettem.

Resogun (PS4)
Nagyon szeretem a Stardustot PS3-on. Ez olyan, mint az, ezt is nagyon szeretem. Egyszer már meg is néztem a végét, mostantól jön majd a pontvadászat.

Rotolla (iOS)
Ez az egyik olyan játék a listámon, amivel sosem találkoztam volna, ha nem magyarok készítik és nem hívják fel rá a figyelmemet. Érthetetlen, hogy sehol sem találtam róla magyarul tesztet vagy ajánlót, pedig nagyon jó kis, megbolondított tetris-féleség.

Sonic Dash (iOS)
Az tavalyi év elsöprője, szinte nem is volt nap, hogy ne került volna elő. Persze ez is "csak" egy tempölránklón, de játszható, az akadályok kitanulhatók és még így is időnként fel-felbukkan egy-egy új. Paywall nincs, hibája talán annyi, hogy néha egy-egy emelkedő végén hirtelen csapják az ember arcába a nehéz akadályokat. Megfogadtam év végén, hogy idén elérem a 2 millió pontot, de már most 3 milliónál járok. Innen kezdve persze csak a küldetések teljesítésével történő szorzó növelés szab határt az eredménynek, de ezek a küldetések is elég változatosak. Simán az év legtöbbet játszott, kedvenc mobilos játéka nálam, 2013-ban.
a 3D-s Sonic mechanika is ebben működik a legjobban: pont azt hiányolom a többi, nagygépes játékból, hogy nincs 3 sávra osztva az útvonal, amin Sonic fut. Persze vállgombokkal lehet balra és jobbra mozdulni, de nem elég pontos, úgy kéne működnie, mint ebben a játékban.

Sonic & All-Stars Racing Transformed (PS Vita)
Az év meglepetése számomra. A Mario Kartot nem tudtam megszeretni, mert nem csak a karakterei idegenek számomra, de a sznékelős driftelés is teljesen kikészített, s mindig csak úgy játszhattam vele, hogy multiztunk a többiekkel, akiknek megy. A Transformed viszont fasza kis outrunos drifteléssel kényeztet, olyasmivel, mint a PSP-s Ridge Racer, csak itt minden drift után ki lehet hozni egy boostot is egyből. A pályatervezés kiváló (szemben az előző résszel), több Mario Kartostól is visszahallottam, hogy ez jobb, mint az, ami elég kemény. Változatossá teszi az is, hogy minden szereplőnek van 6 fajta beállítása, a járműveknek 3 formája és nagyon jó, ahogy a víz hullámzása befolyásolni tudja a játékot (frankón el lehet nyomni egy boostot adó stuntot egy váratlanul feldobó hullámról is). Ezt a játékot annyira szeretem, hogy miután már majdnem a végére értem az USÁból importált Vitás verziónak, képes voltam PS Plusból letölteni az európait és újrakezdeni az egészet, csak hogy most már a dlc-k is meglegyenek. Majd mindezek után még PS3-ra is beszereztem, de a Steam Sale-nél is ott remgetett a kezem az egérgombon.
Sokan a nehézségét róják fel egyetlen hibaként, pedig pont a nehézsége az, amit az előző rész játékosainak kérése alapján húztak fel erre a szintre. Itt már tényleg csak a profik tudják kimaxolni a játékot, akiknek benne van a kezében minden pálya és az is, hogy hová melyik moddal/karakterrel kell menni.

Super Knights (iOS)
Ennek a játéknak már volt vagy 3 címe, mire Super Knights lett belőle. Eredetileg talán Knights of the Round Cable volt. Kétgombos csoda, egyetlen hibája az, hogy nem lehet tökéletesen belátni, honnan és mikor jönnek az ellenfelek, így időnként akaratlanul is ütközik velüj az ember.

Street Fighter x Tekken (PS Vita)
Ez a játék annyira, de annyira nem érdekelt PS3-on, de amikor megláttam Vitán csak bámultam, hogy milyen gyönyörű, játszva vele pedig pontosan azt kaptam, amit az Alpha sorozattól. Pontosan úgy is játszom vele, ugyanazokkal a karakterekkel: Ryu, Ken, Chunli, Guy, Cody.

Tomato Panic (iOS)
Akár csak a Rotolla, ez is magyar, radar alatti játék. Most visszatekintve rá világos, hogy nekem ez kicsit nehéz és örültem volna ha boostolhatom valahogy a séfem felpörgési sebességét, mert sokszor azon haláloztam el, hogy rá várok. Nyilván van valami más módszer a hatékony játékhoz, de még nem jöttem rá és a készítőjéből sem szedtem még ki, mi az.

Touch My Katamari (PS Vita)
Ez a játék ami semmit sem tett hozzá az eredetihez azzal, hogy érintőképernyőssé (is) vált, de mégis ugyanolyan jó. Nananananana...

Vanquish (PS3)
Ez nagybetűs játék, amit nagyon sokáig cserben hagytam. Egyedül a blőd átvezetőket kellene kivenni belőle, egyébként teljesen hibátlan.

Völgarr the Viking (pc)
Szuperhardkór Rastan utánzat, Rastan holttestével az első pályán. Igazi férfiaknak, nagymellű valkűrökkel. Nagyon szeretem, nagyon folytatni kéne.

Az év csalódásai: Dragon's Crown, Tomb Raider, The Last of US, Beyond: Two Souls, Remember Me, Injustice, Ni no Kuni, GTAV.

Pótolnám: Sonic Lost World, Spelunky, Arkham Origins, Outlast, Killer is Dead, Wonderful 101, Deadpool,  FC3 Blood Dragon, Guacamelee, Sly 4, Zombi U, DmC.

Az év zenei meglepetése: Bülbüls - Csillageső

Az év filmes élménye: Harrison Ford tényleg lehetett volna szuper színész, az Ender's Game alapján. A lostos Kate-et még mindig bárhol-bármikor. Sosem hittem volna, hogy a Vámpírnaplókat imádni fogom és vele fogok lefogyni. Nagyon jó volt még az új Bates Motel és az év során nézett Downton Abbey.