A PIXELCAST 4. (itt található) részében a 2013-as játékfelhozatal sajtó által túl- vagy éppenséggel alulértékelt játékairól, illetve személyes kedvenceinkről beszélünk.
Az elítéltek névsora:
- Batman: Arkham Origins
- BioShock Infinite
- DmC
- Dragon's Crown,
- Grand Theft Auto V,
- Grand Theft Auto V,
- The Last of Us,
- Metro: Last Light,
- Ni no Kuni,
- Ni no Kuni,
- Payday 2,
- Remember Me,
- Sonic & All-Stars Racing Transformed,
- Sonic Dash,
- Splinter Cell: Blacklist,
- Tomb Raider,
- Völgarr the Viking
A műsor terjedelme miatt két alepizódra lett bontva:
az első félidő hossza: 1 óra 5 perc,
a másodiké valamivel rövidebb: 45 perc.
Igen, a játékok egy része a látvánnyal, úgy értem a látványos filmrészletekkel akar emlékezetes maradni. Nekem az kell, hogy legyen benne világ (vagy nevezhetjük pályának), legyen rendszer (játékszabály), és persze feladatok. Ha ez megvan, akkor onnantól enyém legyen az irányítás, és úgy oldhassam meg a feladatokat, ahogy az nekem tetszik, ha megfúrom a rendszert, akkor úgy, ha betartom a szabályokat, akkor meg úgy. :) Mondok példát is, pl. Thief. Még most is viszonylag jól játszható, és igazán izgalmas, emlékezetes események játszódnak le script nélkül. Nem véletlen, hogy a Grimrock feladatainak 90 százalékára még most is emlékszem. :D
VálaszTörlésEzek alapján a GTA sorozat menthetetlen. A Vice City-ben simán ki lehetett használni a rendszer elemeit. Ha az autóversenyhez rakétavetőt vittél, és kilőtted az ellenfeleket, vagy ha az (egyébként scriptelt) autós üldözéshez előre elrejtettél egy helikoptert a közelben, és azt használtad, a programnak semmi kifogása nem volt. :D És részben ez tette naggyá.
VálaszTörlésA helikoptereket sokszor sikerült kreatívan használni. :) Amikor időre oda kellett érni valahová, hogy megmentsem a havert, és el volt barikádozva az odavezető út, akkor jól jött a helyismeret (már korábban felfedeztem, hogy van egy hátsó bejárat, de ott csak gyalog lehet bemenni) és odarepülve kényelmesen besétáltam a rám váró kisebb hadsereg háta mögött. :D
VálaszTörlésA legerősebb podcastet sikerült összehozni. Az eddigiek is jók és gondolatébresztőek voltak, de ez a mostani elég magasra tolta a lécet. Hozzáteszem én nem nagyon vagyok hajlandó más szövegeléseit hallgatni, a rádiót egyenesen gyűlölöm, kb. 10 évesen hallgattam apám rádióján adást, akkor is klasszikus zene ment. De a Ti beszélgetésetek egyrészt a témákhoz, másrészt a gondolataitokhoz is közel hoz, úgy, hogy közben teljesen átjön az, hogy egymás korrekt partnerei (néha vitapartnerei) vagytok, de egyik sem akar felülkerekedni a másikon. Ebben az üvöltözős, kötelezően jófejkedős, "nagyon tehetséges"-es világban azért megkönnyebbülést jelent hallgatni pár értelmes és érdekes mondattal teli eszmecserét.
VálaszTörlésKötekedni most nem fogok meg nem is nagyon tudok a pixelcasttal kapcsolatban, jó meghallgatni az adásokat, semmiképpen se hagyjátok abba, abszolút hiánypótlóak vagytok.
Köszi, mindenki nevében.
VálaszTörlésÉn egyre többször gondolkodom el azon, hogy meddig csinálhatjuk még.
Akarom is csinálni meg nem is.
Akarom csinálni, mert szeretem, de annyi minden mást szeretnék még.
Olyan dolgokat, aminek kézzelfogható eredménye van.
Mondjuk játékot. Vagy akár csak rajzolni, kicsit szobrászkodni.
Aztán eszembe jut, hogy mindezt addig kell csinálni, amíg végre valaki más el nem kezdi jobban csinálni.
Pofátlanul hangzik nagyon, tudom.
De szétnézek a neten és látom az önjelölt videotesztelőket meg podcastolókat és még mindig azt szajkózzák, úgy, ahogy és amit a legrosszabb 576 cikkekben lehetett olvasni. Sehol semmi kölcsönös inspiráció.
De ha ilyet látna valaki, az nyugodtan hívja fel rá a figyelmem, megköszönöm. :)