Csütörtökön már 443 Forintért csurgattam a kocsiba, ami közel duplája annak az árnak, amit akkor kértek el üzemanyagért, amikor úgy öt éve vezetni kezdtem. Végeztem is egy gyors számítást, amiből kiderült, hogy egy oda-vissza menet békés megyei szüleimhez - 6 literes fogyasztással és az új, min. 10 napos matricával - 16e Ft körül cirkál. A vonatjegy ára ennek pont a fele, ami arra sarkallt, hogy ha már úgyis egyedül utaznék, sokkal inkább megéri vasúton, feltéve, hogy sikerül kifogni egy komolyabb késéstől mentes járatot. Már az is jó benne, hogy nem kell vezetni (Budapesttől Békéscsabáig a nyílegyenes utat csak a kecskeméti lehajtó és pár körforgalom zavarja meg), iPad tulajként pedig akár pozitívba is átcsaphat az élmény.
Így sikerült újra vonatra szállva folytatni és végül befejezni a Neuromancer újraolvasását.
Amikor csak lehet, szándékosan kerülöm a Neurománc szó használatát. Nem tetszik a regény és folytatásai címének fordítása.
Neurománc, Számláló nullára, Mona Lisa Overdrive (ez utóbbi nincs is fordítva)
Az eredeti Neuromancer, Count Zero és a Mona Lisa Overdrive mind játék valamelyik fontos szereplő nevével.
Neuromancer az idegi nekromanta, a holtak személyiségét és emlékeit kibertérbe mentő mesterséges intelligencia. Count Zero - Zéró báró a második könyv szereplője. A harmadik pedig a Mona álnéven futó Lisa nevű csaj kábszerrel történő túladagolására utal. Már amennyire emlékszem, ezeket majd csak most olvasom újra.
Sokkoló volt t apasztalni, hogy először, 1992-3 tájékán mennyire éretlen voltam a Neuromancerhez. Talán nem is csoda. 16 évesen, abban a világban, internet nélkül, épp áttérve Commodore-ról pc-re, azt sem tudván mit karattyolnak a raszták Babilonról, na és azzal a rengeteg idegen kifejezéssel...
Csak a felszín maradt meg: a kibertér, a dugás a kapszulaszállóban, Molly szemei, karmai, meg az, hogy ez nagyon menő. Pedig a regény akkor már majdnem 10 éves volt. Gibson már akkor "bent volt" a kibertérben, amikor én még arról ábrándoztam, hogy vajon mikor játszhatnék újra a Ramboval C64-en. Már akkor feltette a kérdést a digitális túlvilágról, amikor még évekre voltam könyve elolvasásától, hát még felfogásától.
Kerülőúton, késve jutottam el oda, ahol már jártam egyszer a '90-es évek első felében.
Pedig ha jobban emlékeztem volna, akkor sokkal szembetűnőbb lett volna az, hogy mennyire gyenge lenyomata a Mátrix (a film) a Neuromancernek.
De vajon mi lejet a mai tinikkel? Eljut hozzájuk is Wintermute vagy mivel már senki sem olvas könyvet meg kell várniuk a kétségesnek tűnő film adaptációt?
Hülye kérdés.
Aki akarja megtalálja, a zöldségek meg zöldségek maradnak.
POSZTHUMÁN TRANSZ - TRANSZHUMÁN POSZT
A regény olvasása során egyszer, félreértelmezve a leírtakat, úgy képzeltem el a Tessier-Ashpool családot, mint akik nem egyszerűen hibernálgatják magukat, hanem képesek személyiségüket feltölteni a kibertérbe, majd onnan vissza klón testekbe. Elérve ezzel egyfajta halhatatlanságot. S bár hiába olvastam rengeteg sci-fit, (efféle) poszthumán történetekkel eddig nem nagyon találkoztam. Pedig érdekes gondolat - amit minden hívő káromlásként élne meg - az, hogy milyen lenne az a világ, amiben a hitetlen ember megteremti magának a túlvilágot. Akár azzal, hogy olyan virtuális világot hoz létre, amiben ez létezik, akár azzal, hogy magát helyezi át egy ilyenbe. S ezek a világok akár rétegződhetnek is. Létrejönne a mágia, az alternatív univerzumok, gyakorlatilag bármi. A másik kérdés, hogy mire ítéltetett az ember? Arra, hogy elpusztítsa magát a bolygó folyamatos szipolyozásával? Arra, hogy visszataláljon és harmóniában éljen a természettel? Vagy arra, hogy megismerje a teljes univerzumot? Utóbbi esetében nem elkerülhetetlen dolog-e a halhatatlanná válás?
S ha ez megtörténne, hogyan fogadná a társadalom azt, hogy ezentúl vannak a felhőből le és felhőbe feltöltődő személyek, meg maga a "húsbár", a hardver az újfajta ember számára? Meddig bírná az emberi elme, ami nem erre van kitalálva?
Aki tud ajánljon valami poszthumán sci-fit. Vagy választok egyet találomra a netről.:)
Posted with Blogsy
Bár nem teljesen ezzel foglalkozik, de a Leviathan Wakes-ben (James SA Corey) megtalálható a poszthumán téma.
VálaszTörléshttp://itunes.apple.com/us/book/leviathan-wakes/id395522188?mt=11
(Jó még a dűne-sorozat mind a hat része, de főleg a negyedik. aztán a Lord of Light Zelazny-tól, kicsit nehézkes a stílusa, bár Gibson után nem okozhat gondot. Vagy Robert Charles Wilson Pörgés című könyve, és annak folytatásai. Nem poszthumános, de jó sci-fi még a Hyperion (Dan Simmons) és szerintem kihagyhatatlan alapmű a poszt-apokaliptikus témában a Hozsánna néked, Leibowitz)
(persze nyilván vannak jobbak is a témában, csak mostanában inkább a fantasy érdekel, ha találsz jó sci-fit, majd szólj) :)
Köszi, utánanézek ezeknek.
VálaszTörlésGibson tényleg olvashatatlan a könyvei első harmadában.
Én mindig így járok vele...:)
Cargo 2009
VálaszTörlésKöszi.
VálaszTörlésLátom ez film, erre gyorsan sort kerítek.:)
Vigasztaljon a tudat, hogy Gibsonnak még annyi fogalma se volt a kibertérről, amikor a könyvet írta, mint neked; soha nem használt számítógépet, nem is ismerte őket, klasszikus írógépen pötyögte a cyberpunkot.
VálaszTörlésOlvasnivalónak ajánlom Richard Morgantől az Altered Carbont. Poszthumán sci-fi, a történet nem nagy durranás, de gondolatkísérletnek érdekes. (Magyar olvasóknak jópofák lehetnek az áthallások is: a főhős félig magyar, félig japán, Takeshi Kovacsnak hívják, és egy Új Pest nevű űrkolóniáról származik.) A központi témája a tudatfeltöltés: az agy tartalmának biztonsági mentésével lehetségessé válik az örök élet, a valós halál pedig akkor következik be, ha az emlékeket tároló tudattok semmisül meg.
Ha komolyabban érdekel a téma, ajánlom Ray Kurzweiltől a Singularity is Near-t. Nem regény, de Kurzweil ragyogó elme; a tudományos kutatók nem igazán kedvelik, mert nem veszi figyelembe az egyes szakterületek korlátait, viszont igazi látnok a pasas, egy csomó trendet és technológiát megjósolt már. A mesterséges intelligenciáról és a poszthumán jelenségekről írt munkái egyaránt remekművek: az Age of Spiritual Machines talán a legjobb könyv, amit az AI-ről olvastam.
Ez az, pont ilyesmire van szuksegem. KOSZI!
VálaszTörlésVicc, hogy mar 10 eve azon tortem a fejem, hogy elmeletben hogyan lehetne megvalositani a halhatatlansagot. (Arra gondoltam, hogy az agysejtek fokozatos mestersegesre cserelesevel)
De sosem jutott eszembe a kezenfekvo: utanaolvasni
Mentsegemre, akkoriban ismerkedtem az internettel. :)
Pedig ez a tema tenyleg baromi izgalmas. Legalabbis szamomra.
+1 a Valós Halálnak, hogy felejthettem ki... :)
VálaszTörlésSzemély szerint én a digitális túlvilágban nem tudok hinni. Úgy gondolom, hogy a másolási folyamat során az eredeti "adat" törvényszerűen törlődik és az új platformon egy új egységet teremtve meg. Ebben az esetben sajnos az "adat" nem más, mint a lelkünk. A gondolataink és érzéseink összessége, mindaz amit az agyunk tárol nekem nem azonos a lélekkel és a lényünkkel.
VálaszTörlésNézd meg a Cargo-t. Sajnos én nagyon hamar levágtam a "csattanót", te pedig a feldobott téma miatt fogod, de egy nagyon érdekes variációja ennek a kérdésnek.
Visszatérve nekem ezért is szomorú sokszor a(z egyik) kedvenc sorozatom, a Ghost in the Shell, mert az én hitem szerint azok már csak halottak, akik a szereplők (bár a címe is Ghost), akiket viszont kedvelek és ... mondjuk ki ... szeretek is.
(off: Gulandro vagyok, csak az itteni blogmotor másképpen ismer fel)
Azt tudtam, hogy te vagy. Az Amund mondjuk jobban is hangzik.:)
VálaszTörlésA digitalis tulvilag nyilvan nem lehetne valos (persze el lehet vitatkozni arrol, hogy a lelek amugy nem pusztul-e el a halal pillanataban, de ebbe nem is akarok belemenni).
En mint lehetoseget vetettem fel. Vagy olyan modon, hogy egy masolat ott lenne digitalisban es kapcsolatot tud tartani az elokkel, akik szamara vegeredmenyben uaz, mintha valos lenne, meg akkor is, ha nem. (felteve, hogy olyan emberekrol beszelunk, akik szerint nincs valos tulvilag).
A masik eshetoseg pedig egy eleve virtualis vilag, mint a matrix filmben, ahol az ido hosszabb, mint a fizikai sikon es a vr-ra kotott "almodo" megerhetne akar reinkarnaciokat is.
De mindezt persze csak mint potencialis sztorit vetettem fel.
A Neuromancerben is volt szamomra egy hiba.
Eltekintve attol, hogy nem magyarazzak el az emlekek es szemelyiseg lemasolasanak modjat, Wintermute azzal peldalozik, hogy az emberi emlekek a holografikus memoriaval rokonithatok, de az embeek nem kutatnak abban az iranyban.
Ha megtennek, akkor o nem is jott volna letre. Marmint mint kaptartudat, ami hatalmas adatmennyiseg kezelesere kepes, de szemelytelen.
Igy teljesen ellentmondasos az, hogy az ember atmasolhato legyen a kiberterbe.
Aztan a fene tudja.:)
Tegyuk fel, hogy mukodik a dolog es lemasolnak engem.
VálaszTörlésMimt mondana a masolatom?
Azt, hogy o en (felteve, hogy nem elem tul a dolgot),
Azt, hogy o csak masolat, de gondolkodni kepes letezo,
Azt, hogy o egy fejlodesi folyamat resze, igy kozos gyermeke a szamitogepnek es nekem?
A vegeredmeny egy digitalis letforma, amitol nem lehet elvitatni, hogy intelligens (itt johet a poen, hogy de hat ROLAM masoltak)
Szamit amugy valojaban, hogy masolat?
Ha a szemelyiseg es az emlekek szoftver, akkor a test es a taroloeszkoz a hardver. Nem olyan dolog ez, mint atszallni a buszrol a vonatra? Persze ezt ilyen egyszeruen megkerdezni tudom, hogy felelotlenseg.
Long live the new flesh?
Haha, vajon mennyire lesz buta a Videodrome remake...
Az alapkérdés, hogy az ember egyszerű adathalmaz-e, vagy van valamilyen rejtélyes X összetevő, mint mondjuk a lélek. Erre persze rengeteg gyakorlati és elméleti válasz adható, utóbbiak azonban mind beleütköznek abba, hogy a lélek létezése hitbeli kérdés, ezért a dolog innentől mindenki személyes meggyőződésére van bízva. Gyakorlati oldalról viszont érdemes kicsit megvizsgálni a kivitelezés lehetőségét. A jelenlegi technológia a világban lévő viszonyokat, amiket számokkal szeretnénk kifejezni, is csak bizonyos pontosságig képes kezelni. Tehát egyszerűsít, még akkor is, ha ez nekünk fel sem tűnik, mert tökéletes pontosságra nincs szükségünk. Ez már egy nehézség, ami miatt a jelenlegi technikai kiindulási alappal még szörnyen nagy számítási kapacitás mellett sem fog létezni egy személyt, de akár egy, a világban létező kockát tökéletesen leíró adathalmaz. És ha már adat, akkor maga a matematika, amire az egész tárolási módszer épül, sem tökéletes. Bizonyos feltételek szerint működik, de időnként azért kigáncsolja magát (Russell's Paradox). Természetes, hogy így van, hiszen ez végső soron egy modellező eljárás, nem a világ újbóli megteremtése. Vagyis a mostani számítástechnikai alapokkal, matematikán alapuló adatkezeléssel a téged leíró adathalmaz tökéletes, egy az egyben való kiszámítása és tárolása lehetetlen. Ha azt mondod, hogy persze, de ez csak most van így, és mi lesz 100 év múlva, arra a válasz, gondold át, amit írtam a matematikáról. A matematika nem teremtés, hanem modellezés. A számítástechnika alapja viszont a matematika (a nevében is benne van: számítás). Magyarán legfejlettebb állapotában is csak arra lesz képes, hogy téged egyre aprólékosabban lemodellezzen. De itt a viszony úgy áll fenn, mint Budapest térképe és a tényleges Budapest között. Persze lehet, hogy lesz egyszer egy nem matematika alapú eljárás, ami már bla bla..., de erről annyi értelme van beszélni, minthogy vudu mágiával lehet-e belőled kettőt csinálni. Engem személy szerint amúgy azért szokott idegesíteni ez a kérdés, mert mint látható egy alapjában modellező eszközről és eljárásról tételezi fel, hogy képes valamit újból megteremteni. Ez pedig lényegében olyan, mintha feltételezném a mikróról, hogy mivel úgyis a kajával csinál valamit, esetleg elmehetne dolgozni helyettem, megkereshetné rá a pénzt, és megvásárolhatná a boltban.
VálaszTörlésMunkába menet eszembe ötlött egy újabb probléma ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom a legtöbb médium nagyon idealista módon kezeli és teszi fel ezt a kérdést, mondván és láttatva, hogy a "másolat" és az eredeti között nincsen látható és tapasztalható különbség.
VálaszTörlésAzonban pár éve volt erről egy parázs vitám egyik barátommal, aki mereven kitartott amellett, hogy az emberi érzelmek valójában 'csak' kémiai reakciók a testben a szerelemtől az apátiáig.
Azonban a hardware és a software szétválasztásával ezek akkor megszűnnének dolgozni és befolyásolni az agy által tárolt adathalmazt. Ez alapján a menny végül korántsem olyan hely lenne, mint amit a könyvek-filmek lefestenek, hanem céltalanul lődörgő és apatikus adathalmazok tárolóegységénél.
A Ubik jutott még eszembe erről ... nemhiába hívták ott a hozzátartozókkal való kapcsolattartásban tartottakat "fél-életűeknek".
Biztos lehetetlen?
VálaszTörlésMiért ne lenne modellezhető az emberi viselkedés? Valószínűleg bután fog hangzani, amit leírok, de miben több az ember, mint egy nagy kiterjedésű feltételrendszer? Ha elrugaszkodhatok a talajtól, akkor azt mondom, hogy mindennek az alapja az életbenmaradás feltétele, illetve a lehetőségek kitesztelése, valamint a megszerzett információ továbbörökítése.
Kifejlesztett a természet két modellt. Az egyik megette a gyilkos, piros kalapos gombát, a másik eleve úgy készült ellenpárként, hogy kerülje azt. Utóbbi maradt életben és a leszármazottai tudják, hogy kerülni kell a galócát, mert a "ROM" tartalmazza náluk ezt az adatot.
Ha ezt felszorozzuk nagyon sokkal, akkor annak egy ösztönös viselkedésminta az eredménye, ami nagyon sok igaz/hamis (veszélyes vs fennmaradást elősegítő) döntések/tapasztalatok sorozata.
Természetesen ennek a rendszernek rendelkeznie kell rugalmassággal, a már beivódott ösztönök tanulással történő felülírásának képességével.
De ettől még leképezhetőnek tűnik, ha megvan hozzá a megfelelő sebességű adatátvitel és tárolókapacitás.
...
Persze elég elképzelhetetlennek tűnik az, hogy egy ember agyából ez kiolvasható legyen. De miért nem próbál senki ilyen alapokra építeni egy erős MI-t? (Vagy próbál, csak én nem tudom. A triviális példák általában olyanok MI-re, hogy párbeszédet folytat velem és inkább kérdezget ahelyett, hogy választ tudna adni valamire)
...
Mondjuk a módszernél fontosabb kérdés az, hogy kell-e az, hogy az ember halhatatlanná próbálja tenni magát. És ha sikerülne, annak mi lenne a vége.
Ez elég rég megvalósult. A különböző szociológiai modellek pontosan a számíthatóság kedvéért tömegekkel dolgoznak, mindenféle statisztikákat készítenek, és így igazolnak egy-egy hipotézist. De egyrészt az egyén önmagában jóval bonyolultabb, ráadásul nem csak viselkedésmintákból áll. A lefuttatott lehetséges viselkedésminták Kovács Bélára épp úgy nem egyenlőek Kovács Bélával, ahogy egy kisebbség integrációjára tett kísérletek sikerességét különböző feltételrendszerekben számító program sem egyenlő a párizsi muszlim közösséggel. Ez tehát két dolog: a létező objektum, és a létező objektum különböző tulajdonságait vizsgáló számítások összemosása. Utóbbihoz ráadásul a számítógép segédeszköz, ezeket mind ki lehetne matekolni papíron is, csak sok tényezőt figyelembe véve brutálisan hosszú ideig tartana. Hogy ennek így mi köze az MI-hez, azt nem is értem. Asimov az Alapítvány sorozatban foglalkozott ezzel a kérdéssel, és már ő is eljutott oda, hogy az egyén kiszámíthatatlan. Ellenben tömeggel már lehet dolgozni. Az emberi agy működését viszont mostanában kezdjük nagyon távolról megérteni. Az egyik legfontosabb tanulság éppen az, hogy köze sincs a számítógép működéséhez. A test hardver, a tudat a szoftver egy olyan hibás metafora, ami rettentő sok félreértéshez vezet. Egy biztos, emberi (szerű) intelligencia a büdös életben nem lesz jelenlegi, matematikai alapú alapprogramokból és nyomtatott áramkörökből. Utóbbiak még a csak elvileg létező, lehetséges legfejlettebb formájukban is elmaradnak az agy számítási kapacitásától a fizikai korlátok miatt.
TörlésA kémiai reakciókra:
VálaszTörlésSzerintem az már csak belső csatorna. Az input kintről jön, kémiai úton jut el a feldolgozóegységig, de ennyi az egész.
Illetve van amikor az input nem kintről jön, hanem bentről (példa: bizonytalanság (szeret vagy nem szeret?) miatt stresszel valaki). Én úgy vagyok vele, hogy ez a megfelelő (megnyugtató) mennyiségű pozitív tapasztalat hiánya vagy túl sok negatív tapasztalat megléte.
Ehh... most már tényleg mint szoftverekről beszélek az emberekről. Természetesen ez továbbra is csak elmélkedés, nem vagyok technológia hívő.
Szerintem nem kell (ha ez a kérdés), én legalábbis nem tartom méltónak rá az embert, hogy a teremtés (és pusztítás) nagy munkájába beleszóljon. Értékeket nehezen teremt, azután sem becsüli meg őket, önmagára is veszélyes beállításokkal születik és ha életének delén olykor-olykor felpislákol benne az igény vagy a felismerés, hogy jobb legyen mint az ő nemzői ezek az idő múlásával ismét elvesznek belőle.
VálaszTörlésÉs ha tudnánk, hogy jön egy kataklizma, amit biológiai formában nem élhet túl az ember?
VálaszTörlésMire szavaznál?
Lőjünk ki egy hibernált génállományt a világűrbe és csapjunk mellé szoftveresített embereket vagy pusztuljunk, ha kell? :)
De mi értesz "szoftveresített emberen". Az agyban tárolt információk számítógépes adatként való elmentését (ez gondolom egyértelmű, hogy nem egyenlő az emberrel, ahogy a Bűn és Bűnhődés sem egyenlő Dosztojevszkijjel). Vagy az egész agyat kívánod "áttronozni" egy számítógép belsejébe? És ezt hogy, és miért pont számítógépbe, miért nem az Egy Gyűrűbe mondjuk? Arra sem tudsz választ adni, hogy mi az ember (nem csak te, a legnagyobb filozófusok, tudósok és próféták sem tudtak), de te egyből bele akarod csomagolni egy Casio számológépbe az egészet. Nem vicces szerinte ez a próbálkozás?
TörlésAz "akarom" erős kifejezés. Ez csak amolyan sci-fi romantika, mint a kiborg test. Nyilván másképp gondolkodsz ezekről a dolgokról az orvostudományban és egyebken szerzett ismereteid miatt. Nekem ez olyan, mint a lézerkard meg a hiperhajtómű.
TörlésDe egyébként igen, a teljes agy "áttronozására" gondoltam, nem csak az emlékekre és tudásra. Hanem a idegi kapcsolatok, agyműködés teljes átmásolására.
De csak gondolkodom, kísérletezem gondolatban a dologgal.
Értem én, csak így a két dolog lényegét felejtjük el. Már az emberét, és a számítógépét. És így a számítógép nem más, csak dimenziókapu, ami egy másik világba vezet (ez a Tron lényege). De csak azért számítógép és nem mondjuk varázskönyv, mert most ez a misztikus, (viszonylag) új technológia, míg a középkorban a könyv volt az. Idegi kapcsolatokat, teljes agyműködést (tehát nem egy-egy agyterület működését modellező szoftvert) a mai értelemben vett számítógépekre (matek alapú, nyomtatott áramkör) lehetetlen átírni. Ennek az oka egyszerű: ehhez az agyéval megegyező felépítésű, és teljesítményű hardver kéne (SNES-en nem fog futni PS3-as progi), de az agyunk nem matek alapú, viszont teljesítménye a fizikai korlátok miatt nem valósítható meg nyomtatott áramkörön, arról nem is beszélve, hogy az idegsejtek újra és újra rendeződnek, új kapcsolatok alakulnak, régiek vesznek el: áramkörökkel ez sem megy. Ráadásul hogyan programozhatnánk le, ha alig értjük a működését. Az említett metafora tudat/"ember" egyenlő szoftver, míg a test egyenlő hardver alapján mindez persze tök egyszerű, hiszen a szoftvert átmásolom egyik hardverről a másikra. Érdekes módon ez megegyezik azzal a korai keresztény, de persze más vallásokban is megjelent felfogással, hogy test és lélek szétválasztható, sőt a test esendő, nem lényeges, csak a lélek számít. Ma már a mainstream kereszténység sem vallja ezt különben (amennyire tudom). Tehát ez valami régi emberi vágy lehet, a testünktől való elszakadás, ami jelen esetben érdekes spirituális-materialista máskülönben elképzelhetetlen elegyben valósul meg, amin belül az önellentmondásokat a számítógép, e csodálatos masina oldja fel :)
TörlésPusztuljunk Egy körforgás részei vagyunk és minden földi dolognak van egy szavatossága (tej, videokártya, emberiség).
VálaszTörlésMagam részéről ha mindenképpen le kell tenni a voksot, akkor egy Spirits within jellegű Gaia hitet vallok. A lelkünk halhatatlan és más formában majd újra éledünk valahol és valamikor.
Önző vágynak érzem, hogy a tudatunk egyes részeit vagy egészét az utókorra erőltessük nagy individualizmusunkban. Az egyén nem tesz sokat ma már a közösségért, még az alapvető biológiai és társadalmi kötelezettségeinknek sem akarunk/tudunk eleget tenni.
Szerintetek nem lesz zavaró ez a beágyazott kommentelés egy idő után?
VálaszTörlésA kereszténység halálra adott válasza a halálfélelemre épül.
"Szolgálj engem és nem lesz baj, amúgy retteghetsz."
Az indiaiakkal nem tudom mi van, de európai, keresztény klímában felnőve a reinkarnáció is amolyan halálfélelemre adott válasznak tűnik, csak kicsit pozitívabb.
"Ha jó fiú vagy előrébb lépsz, ha nem, akkor visszamész fűszálnak, de amúgy nincs semmi baj, nincs megsemmisülés."
Mondhatjuk, hogy a digitális létezésen való gondolkodás is hasonló vágyból vagy halálfélelmből eredhet.
Mennyivel jobb dolga van a hangyáknak és nyulaknak.:)
Amíg a fajfenntartás működik, addig létezik a hangya és a nyúl.
Logikailag az egyik példány halála nem jelent mást, mint egy-egy bőr levedlését, a nyúl kollektíva számára.
Az ember viszont egyén és megosztott saját fajtáján belül is, mert nincs célja.
Unszimpatikus is az embert gyerekként/beosztottként kezelő vallás.
Kicsit kaotikus lesz, én momentán a teszt bejegyzésben sem értettem mi van.
VálaszTörlésAz ókorból fennmaradt vallásaink szerintem nagyon távoliak a mai kor emberétől. Nem képesek választ adni az új kérdésekre és megoldásokat az évtizedek óta gyűrűző problémákra.
Kurzweil könyve novemberben megjelenik magyarul.
VálaszTörlésAzért beleolvasok az eredetibe a neten, de félek, hogy nem lesz egy sétamenet a nyelvezete.
A Cargot megnéztem, sajnos nagy ziccert hagytak ki a készítők. Az ügynök kinézetén viszont jót derültünk, totál Deus Exes feje volt, amikor távolabbról mutatták, akkor még a szemére is árnyék vetült, mintha beépített lencséi lennének...
Ne aggódj, nem nehéz olvasmány. Kurzweil nem irodalmár, hanem futurológus; talán épp ezért fogalmaz közérthetően.
TörlésEs valoban... Lefekves elott belekezdt angolul es gond nelkul olvashato. :)
VálaszTörlésNem olvastam meg valami sokat Kurzweil konyvebol, de mar az elejen felvazolta az elkepzeleseimet, s ez alapjan nagyon egyre jar az agyunk. Kivancsi vagyok, hogy mivel jon elo ezutan.:)
VálaszTörlésValós halál.
VálaszTörlésMég csak a második fejezetben vagyok, de sokkal jobban érdekel, mint a Far Cry...:))))))