Szerdán munka helyett betripláztam.
Persze nem úgy, mint Nathan a Misfitsben. (nála ez az egyidejű ejakulációt, berosálást és hányást jelenti:)
Egyszerűen csak elkezdtem bepótolni Kevin Smith munkáit. A Shop Stopot (Clerks) és a Comic Stripet (Chasing Amy) már jó rég láttam, előbbi ismétlése mellett pedig, lenyomtam annak folytatását (Clerks II.) és a Mallratset.
Mindez pedig azért fontos, mert valami pozitívat is ki akartam írni magamból, két filmes csalódás után. :)
Kevin Smith filmjei működnek. Mert a poénok, az életből vett történetek vagy olyan eszement agymenések, mint az állatszex nézés a hamburger bárban álcája mögött mindig olyan valós problémákról szólnak a filmjei, amikkel bárki küzdhet, küzdhetett korábban.
Barátnő választás külső vagy tulajdonság alapján? Beletörődés és belesorvadás a melóba vagy saját lábra állva tényleg boldog életet élni? Kockázat, cél, érték.
A szereplők pedig kis túlzással teljesen ugyanazok, mint akikkel az életben is találkozom.
A Clerks II. simán megeszi, majd kutyakaki zacskóba csomagolva ki kukázza a lejjebb említett, modern blockbustereket.
Haladok tovább a Dogmával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése