2013. június 17., hétfő
DEMON'S SOULS
Oké, ezt végképp nem értem.
Régen játszottam a Demon's Souls japán verziójával, csak offline, de már a várfalon elintéztek.
Most meg elsőre eljutottam a Phalanxig és persze le is nyomtam. Volt vagy két meghalásom, az egyik a sárkány farkánál... ehh...
A különbség, hogy most azért voltak tanácsok a padlóra írva és nem ragaszkodtam ahhoz, hogy parry-zzek.
Ennyi?
Nyilván ezután jön a java, meg az anyázás, de megyek még vele pár kört, szigorúan egyedül. (Családtagok jelenlétében ezzel nem lehet játszani.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az a titka, hogy pontosan úgy játszod, ahogy akarod. Már régen is mondtam neked, hogy nagyon félreértettél valamit a parry-zással kapcsolatban. Ez csak egy lehetőség a sok közül. Eszköz, de nem cél.
VálaszTörlésNem véletlenül írtam oldalakat a Dark Souls-ról az előző blogodra. :)
Hát meg az, hogy most oda volt írva: kezdők erre ne menjenek.
VálaszTörlésPár éve mindig ugyanabba a meghalós irányba mentem...
Mondjuk egyelőre nem érzem azt, hogy nagyon dönthetnék arról, mit csinálok. Életben maradok, folyamatosan gyűjtöm a gyógyítást és próbálok kevesebbet használni, mint ami bejön. Ezután meg marad majd az eszközök fejlesztése a kisebb sérülésekhez, nagyobb sebzéshet.
VálaszTörlésLegalábbis egyelőre így néz ki, ez meg végül is olyan, mint a castlevania, stb.
Valóban így tűnik. Aztán amikor rájössz, hogy valaki vaskos páncél helyett egy szál alsógatyában játszotta végig a játékot (mert az is egy módszer), akkor elgondolkodsz rajta, hogy mennyi mindent lehet máshogy csinálni. És tényleg. Itt a döntés nem azt az életszerűtlenné sarkított papírmasé dolgot jelenti, hogy megmentem a kismacskát a fáról és én leszek a jóságos hős, vagy magára hagyom, és máris hetedhétország démonává válok. Inkább az a lényeg, hogy minden kis apró mozdulatodat könyörtelenül és kitörölhetetlenül eszébe vési a játék, és onnantól számolnod kell annak következményeivel is. Eszetlenül csapkodsz a pallosoddal? Idővel kicsorbul. Szabadon engedsz egy NPC-t? Semmi sem garantálja, hogy hálás lesz ezért. Elhasználod a legkisebb harcban a fontos gyógyitalodat? Mi marad a táposabb ellenfelekre? Tápolsz, meghalsz, és azon gondolkodsz, hogyan tudnál visszamenni az elveszett lelkekért anélkül, hogy út közben újra elvéreznél. Elcsalsz egy ellenséget egy kedvező helyre, és ledobod bombával. Beállsz egy sarokba, és távolról nyilazod. Megpróbálod belökni egy szakadékba. Vagy megtanulod, hogyan kell kivédeni a csapásait és párbajban győzöd le. Zsebre vágsz egy csomó gyógyítást és vakmerőn átgázolsz a mérgező mocsáron, vagy felkutatod a mérget semlegesítő gyűrűt. Szinte minden sarkon, minden lépésnél vár egy döntés. Más kérdés, hogy a Souls-széria nem mászik a döntéseivel úgy a játékos arcába, mint a Mass Effect vagy az inFamous. Nem kiáltozza a sarokpontjain, hogy "hé, én egy döntési pont vagyok, figyelj oda rám!", hanem szépen észrevétlenül simítja bele a lehetőségeit a játékrendszerébe. Nem mellette, hanem benne vannak jelen. Épp ezért kelti azt a látszatot, hogy egy problémájának csak egyetlen megoldása van, de azért teszi mindezt, mert minden megoldás a te sajátod lesz.
TörlésTudnék itt anekdotázni arról, hogy én, vagy 1-1 haverom miként győzte le a Souls-játékok táposabb ellenfeleit. Egészen nyakatekert megoldásokat is ki lehet okoskodni.
Mondjuk jó lenne, ha valahol leírnák, hogy mik azok a jelek a fegyver menüben...
VálaszTörlésGondolom az egyik a fegyver "kopása".
Meg mit számít az, ha a karakter intelligens vagy magas az ügyessége?
Ezektől szoktam kikészülni. :)
Alacsony ügyességgel bénábban ugranék vagy szándékosan rontanák az időzítésemet?
Igazából erre találták ki anno a Deluxe kiadást, amihez mellékelték a vaskos guide-ot is. Abból kincset érő információk nyerhetők ki. De ezek többsége szerintem fenn van már a gamefaqs-on is, csak rá kell keresni. Pl. érdemes utánanézni, hogy a játékstílusodtól függően hogyan változik a világ. Egyes dolgok megnyílnak, mások bezáródnak. Erre sajnos nem nagyon tesz utalást a játék. Többnyire kísérletezgetéssel, vagy utánaolvasással deríthető ki a mélyebb működés. De valahol ez a tervezett felfedezés része.
TörlésEgyelore nem olvasok utana, csak a menunek.
TörlésEpp az tette izgalmassa, hogy magamtol kiserleteztem ki a sarkanyos reszt is.:)
Én a Dark Souls-ban most tartok 60 óránál, gyakorlatilag már csak az utolsó főellenség van hátra, de egyértelműen nem a generáció egyik legjobbja, hanem a legjobb. Az egyetlen játék ebben a genben amire rádobnám a 10/10-et. Úgy a 10. órától folyton az motoszkált a fejemben, hogyan tudtak ennyire jól összerakott világot alkotni, egy ilyen jól működő rendszert elkészíteni, és basszus az a pályafelépítés. Számomra ez fel nem foghatatlan, gyakorlatilag olyan mintha élne az egész játék. Valószínűleg a Demons Souls-nak köszönhető, de nagyon keveset idegeskedtem rajta, ellenben rengeteg sikerélményen vagyok túl.
VálaszTörlésPedig komolyan ezt a két játékot kb. kiröhögtem éveken keresztül, hogy mit lehet ezeken a szarokon élvezni?
Parry-t soha nem használtam, nagyon nehéz elsajátítani, és olyankor se mindig működik.
Igen, a parrynél azért lehettek volna kicsit elnézőbbek. bár még gyakorolni kell, de túl nagy sebzés jön át rajta.
VálaszTörlésA pajzshasználatnál meg ha minden igaz, a jobb pajzsok akár a teljes sebzést kivédhetik majd, ami jól jönne.
Egyelőre még az sem világos, hogy miért van lekorlátozva az életerő.
Ha jól veszem ki, akkor "meghalás" után fél energia van, de még így is van az életerőcsíkon egy max hp limiter. (Lehet, hogy az csak egy mutató és később nő majd)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésParry-t nem árt alapszinten megtanulni. Vannak olyan ellenfelek, amik szinte azonnal tönkreteszik a páncélodat vagy a pajzsodat, ha védekezni próbálsz. Meg van egy pár, amit ügyes parry-zéssel pillanatok alatt ki lehet végezni, míg más módszerekkel csak kínkeservesen, vagy a szerencsére alapozva. Nekem bejött, mint lehetőség, de tény, hogy nagyon jó ritmusérzék kell hozzá.
TörlésJaja, 110 órám van a Darkban, egyszer sem használtam a parry-t.
VálaszTörlés