Még nincs egy hónapja, hogy szinte megszállottjává váltam Joan Jett zenéjének.
Korábban is hallottam már egy-két számát, de a klipek teljesen kimaradtak. Aztán a youtube-on bóklászva belebotlottam az I Hate Myself for Loving You-ba, s onnan jött a lavina a Crimson and Cloverrel, Do You Wanna Touch Me-vel, stb-vel.
Aztán csak fogtam a fejemet... Hogy lehet, hogy évekig éltem MTV-n kölyökként, mégis sikerült valahogy elkerülnünk egymást..?
Már első pillanatra lejött a nőről, hogy minimum biszex, de utánaolvasva roppant szimpatikus, ahogyan a témát kezelte az évek során az interjúkban, munkájában: mindig vigyázva arra, hogy sose ezzel azonosítsák a zene helyett, ami bármi másnál fontosabb az életében.
Ez egy rocker nő (gyakorlatilag a rock istennője) akinek a magánéletében szerepeltek férfiak és nők is. Egy-egy számából lehet erre következtetni, de nincs az ember arcába tolva.
Az ellenpélda jól ismert. Amikor valaki a homoszexualitás reklámozásához használja az adott csatornát. Legyen az zene vagy éppen az Andrássy út Budapesten.
A Star Wars Old Republicba beépülő "meleg bolygó" most már végérvényesen szivárvány harcos fejlesztővé teszi a Bioware-t.
Én csak remélem, hogy megtanulnak egyszer Joan Jetthez hasonlóan bánni a témával, nem úgy, mint mondjuk azt a Mass Effect 2-ben tették: mert abban folyamatosan attól kellett rettegni, hogy ha kb. háromnál többször nem paraszt a játékos a küldetésközi beszélgetésekben valakivel, akkor az rögtön rágyógyul az emberre, nemtől függetlenül. Még a jó öreg, Garrus is, aki bajtárs volt az első részben.
Ugyanez történt a Fable 3-ban is. Az ember beáll lantozni a város főterének közepére és még az utolsó szál férfi is képes ráhangolódni a meleg házasságra pár perc után.
Ezeknek a játékoknak inkább a sci-fi és fantasy témában, illetve játékmechanikában, területi szabadságban kellene virítani valami komolyabbat és nem beállni a béna randi-szimulátorok sorának végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése